Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-20 / 1820. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year ...........................$3 00 Félévre .......................... 1.50 Six Months ............ 1.50 . Egyes szám ára ______ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ________________________ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Ferguson-Smith javaslat Lapunk más hasábjain közöljük a Washington, D. C. városban megjelenő “F. I. Stone’s Weekly”, liberális hetilap cikkét, amelyben a szerző arra a nagy veszélyre hívja fel Amerika népének figyelmét, aihely a Ferguson-Smith (S-2757) törvényjavaslat elfogadásával érné az országot. Erről a javaslatról már megemlékeztünk a Bérmunkásban, most újból felhívjuk rá olvasóink figyelmét, mert mint F. I. Stone is kimutatja, soha Amerikában a polgárjogok eltiprására még ily merész lépést nem tettek. Figyelemreméltó ebben a dologban az, hogy ezt a javaslatot első Ízben az a Mrs. Margaret Chase Smith szenátor nyújtotta be, akit eddig a republikánus párt legliberálisabb szenátorai közé számítottak. Ez a Mrs. Smith pár évvel ezelőtt a McCarthy handabandázásainak ellensúlyozására hét tagból álló szenátusi bizottságot hozott össze, amely a törvényhozói etikára vonatkozó nyilatkozatot tett közzé. És ime, most mégis ez az állítólagos liberális szenátor a szülőanyja olyan jogtipró törvényjavaslatnak, aminőhöz hasonlót még soha sem nyújtottak be az amerikai törvényhozó testülethez. Mrs. Smith ezen látszólagos pálfordulását csak úgy lehet megérteni, hogy mint jó, engedelmes párt-szenátor, Eisenhower elnök és Brownell igazságügyminiszter kérelmére csapott fel a szörnyű javaslat szerzőjének, — mint azt Mr. Stone cikke is jelzi. Mert ennél szörnyűbb támadást az amerikai polgárjogok eltiprására még elképzelni sem lehet. Ez a törvényjavaslat ugyanis oly határozatlan szövegű, hogy annak értelmében bárkit is meg lehet fosztani polgárjogától, még a benszülött amerikaiakat is, akiket aztán koncentrációs táborokba vagy a börtönökbe lehet zárni. Ez a törvényjavaslat nem nevez meg semmiféle AKTUÁLIS bűncselekményt, amelytől tartózkodni lehetne, hanem már bűnténynek, összeesküvésnek veszi az olyanokkal való társulást, akiket valami módon a kommunistákkal vagy a kommunizmussal összeköttetésbe lehet hozni. Ezen törvény alapján meg lehet fosztani polgárjogától azon feleséget, akinek a férje a kommunizmust ajánló könyvet adott kölcsön valakinek. Azt hittük, hogy már elértük a kommunista mumussal való ijesztgetés csúcspontját, azonban, mint ez a Ferguson-Smith törvényjavaslat mutatja, tévedtünk. Ugylátszik, hogy ez az őrületes hisztéria folyni fog még tovább is, amig az amerikai nép felébred, vagy elveszti az annyi vér éá vagyon áldozat árán kivívott szabadságát. Depressziós vita A szakszervezeti lapok még mindig tele vannak a munkások lerakásáról szóló hírekkel, de a munkásság körében is általánosabbá lesz az a panasz, hogy egyre nehezebb munkát kapni. Megszűnt az a jó idő, hogy az utcáról huzgálták be a gyárakba a munkát keresőket, ma már újból kirakták a “No Help Wanted” táblákat és ahol még vesznek is fel munkásokat, nagyon de nagyon megválogatják a jelentkezőket. Az Eisenhower adminisztráció azonban nemcsak tagadja, de egyenest dühösen cáfolja a munkaalkalmak csökkenésére vonatkozó híreket. Sőt mi több, azt akarják bevinni az amerikai közhitbe, hogy a közelgő depresszióról szóló híreket csak a kommunisták terjesztik és ha csakugyan lesz valami kis depresszió, annak oka épen ezen baljóslatú hírek terjesztése lesz. Szóval biztatnak, hogy nem kell megijednünk, nem lesz depresszió, hanem csak egy kis “visszaesés”, de ha mégis ebből a visszaesésből csakugyan ipari pangás lenne, akkor azt is csak a sátáni kommunisták okozzák, mert a depresszió csak azoknak a malmára hajtja a vizet. ' , , , , Gazdasági válság eltusolására ily gyerekes mesevei csak oly adminisztráció vállalkozhatik, amelyik kezében összpontosulnak a közvéleményt irányitó összes intézmények. Csak azért volt lehetséges az, hogy az elnök főassisztense, Sherman Adams, POLITIKAI SZADISTÁKNAK merte nevezni azokat, “akik a nagy munkanélküliségről beszélve DEPRESSZIÓBA KERGETIK az országot.” Tehát nem a munkáltatók, nem a munkahiány, nem a rendszer, hanem csak az arról VALÓ BESZÉLGETÉS VAGY JÓSLÁS OKOZZA A DEPRESSZIÓT. Sherman Adams csak az elnököt, Eisenhowert utánozta, aki az előző nap tartott beszédet a tisztán csak üzletemberekből, bankárokból, gyárosokból és az őket kiszolgáló politikusokból álló republikánus pártvezérek gyűlésének, ahol éles szavakkal Ítélte el a “borús jövő prófétáit”, akik nem látják, hogy soha Amerika-: nak még ilyen jó dolga nem volt. Igen, egyenest csúf hazaárulás most szóvátenni azt a kis munkanélkiiüséget, amit különben is csak munkások éreznek, de az üzletemberek profitját még nem csökkenti. Ezzel szemben a demokrata politikusok a hazaárulás vádja dacára is említeni merik a már látható ipari pangást és Murray (D. Mont.) szenátor már be is nyújtotta azt a törvényjavaslatot, amellyel a közelgő depressziót állítólag meg lehetne akadályozni. Ezen javaslat legfőbb pontja az, hogy a jelenlegi 40 órás munkahetet le kell szállítani 35 órára és a 70 centes minimális órabért fel kell emelni 1 dollár 25 centre. Douglas (111.) és Bolling (Mo.) demokrata szenátorok közmunkák megkezdésére vonatkozó javaslatok benyújtását tervezik. A republikánus meg a demokrata politikusok között tehát megindult a vita, hogy vájjon van-e már, vagy lesz-e hamarosan depresszió? És ha igen, keÜene-e valamit csinálni az elhárítására? Az üzletemberek által kontrolált kormány egyenlőre még nem látja, vagy nem akarja látni a munkanélküliséget, mert az üzletemberek, gyárosok és bankárok profitja akkor a legmagasabb és legbiztosabb, ha a munkapiacon némi fölös munkás jelentkezik. Ez a fölös munkaerő leveri a munkabéreket és általában letompitja a bérmozgalmakat is. A demokraták persze ki akarják használni a nekik kedvező alkalmat az őszi választásoknál. A republikánusok viszont bíznak abban, hogy az amerikai népet már annyira megrémítették a vörös mumussal, hogy még a kisebb depresszió dacára is rájuk szavaznak, ha az ipari pangást emlegetőkre rányomhatják a kommunista bélyeget. Keresztény politikusok Előre lehetett látni, hogy a magát túlbuzgó vallásos embernek mutató Eisenhower elnök adminisztrációja alatt az Egyesült Államokban is meg fogják szervezni a keresztény egyházak politikai szervezetét. Noha a Katolikus Egyház eddig is igen nagy befolyást gyakorolt mindkét politikai pártra, valamennyire tiszteletben tartották az alkotmány azon pontját, amely az államot a vallásoktól különválasztja s ezért az egyházak politikusai inkább csak titokban, a kulisszák mögött működtek. Most azonban Washingtonból jön a hir, hogy megszervezték már az “International Council for Christian Leadership” politikai szervezetet, amelynek banketjén Eisenhoker elnökkel az élükön a kormány igen sok tagja vett részt. Egy más alkalommal pedig az elnök, aki presbiteriánusnak vallja magát, tüntetőén vett részt egy katolikus szertartáson is. Hamarosan haüani fogjuk tehát a másütt már jólismert kiáltást: “Keresztény harcosok előre! Foglaljátok el az amerikai kormányt is! Attorney General Hoax Amerikában a sajtó utján elkövetett nagymérvű cselszövényt, vagy népbolonditást a “hoax”, szóval jelölik. Ugylátszik, hogy Brownell igazságügyi államtitkárnál kiválóbb hoax-rendező még eddig nem került magas kormányhivatalba. Talán jobban is illene neki a Hoax, mint a Brownell név. Ez az Attorney General Hoax egyre-másra rendezi a nagy sajtó cselszövényeket. Alig két hónapja azzal állt elő, hogy bizonyítékok vannak a kezében, amelyek szerint Truman volt elnök összejátszott a kommunistákkal és azért nevezte ki Harry Dexter White-ot a magas kormánytisztségre. Noha nem kívánjuk védelmezni Trumant, aki most azzal kérkedik, hogy ő jobban üldözte a kommunistákat, mint a republikánusok, de annyi tény, hogy Brownell a vádját nem tudta bizonyítani. Pát héttel később megint azzal jött elő Attorney General Hoax, hogy a republikánus adminisztráció már eddig 2200 “subverziv” tisztviselőt mozdított el állásából. Ezzel azt akarta mondani, hogy a Truman adminisztráció úgy tele volt kommunistákkal, hogy ime már eddig 2200-at kellette elcsapni. Mikor azonban az újságírók kimutatták, hogy az elbocsájtottaknak kevesebb mint 10 százaléka volt szubverziv, az az lehetett valami módon összeköttetésbe hozni a kommunistákkal vagy volt valami köze a kommunizmushoz, az igazságügyminiszter csak ötölt-hatolt, de még mindig nem sorolta fel, hogy pontosan mennyi embert küldtek el radikális nézeteik miatt és mennyit más okokból kifolyólag. Néhány liberálisabb nézetű újságíró, no meg a Brownell politikai ellenfelei is nagyon erélyesen követelik az elbocsájtások okainak részletes felsorolását és igy a Justice Department kellemetlen helyzetbe került. Mit tehet ilyenkor General Hoax? Kitalál egy újabb hoax-ot, egy újabb népbolonditást. Ezen legújabb hoax szerint a Department of Justice irodáiban hirtelen rábukkantak eddig elveszettnek tartott 20,000 okmányra, amelyek majd bizonyítani fogják, hogy milyen nagy kémkedés folyt itt a Truman adminisztráció ideje alatt. A Washingtonból nagy örvendve világgá kürtőit hir szerint ezen eltitkolt vagy elveszett okmányokra VÉLETLENÜL akadt
