Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-20 / 1820. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 20. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL-ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF VIII. ISTEN TUDJA Az amerikai gazdasági életben 1907-ben jelentős ipari pangás kezdődött, amely átnyúlt a következő évre is, amikor számos bank csődbe került éppen úgy, mint a Hoover adminisztráció idején, 1929-32-ben. Ezért az 1908-as elnökválasztások alkalmával a korteskodás leglényegesebb kérdése a pangás, a munkanélküliség volt, akárcsak 1932-ben, a Roosevelt első megválasztása idején. A republikánus párt jelöltje William H. Taft (1857-1930), körülbelül 300 fontot nyomó' ember, a nemrég elhalt szenátor Robert Taft apja, aki a Teddy Roosevelt kabinetjében a hadügyminiszteri tárcát kezelte és akit maga Teddy választott ki erre a nagy tisztségre. Taft úgy képzelte, hogy az a legjobb elnök, aki legkevesebbet elnökösködik, vagyis hagyja folyni az ország ügyeit, amint azok éppen folyni akarnak. A választás előtti hetekben nagy választó gyűlést tartottak New York városban a Cooper Union hallban. Mint akkor még szokásban volt, a hallgatók kérdést intézhettek a jelölthöz. Felállt tehát egy munkásember és azt kérdezte: — Mr. Taft, ha egy szegény munkásember, akinek felesége és gyerekei vannak, nem kap munkát és elfogy minden pénze, mit csináljon akkor? A hatalmas termetű ember kétségbeesetten csapta össze a kezeit, majd szélesen kitárva, nagy pátosszal mondta: — GOD KNOWS! (Isten tudja!) ’ A nagyobbára munkásokból álló hallgatók óriási kacajra fakadtak. Taft ezen elszólását évek hosszán át emlegették választási gyűléseken. Voltak, akik még a fiának is a szemére vetették négy évtizeddel később, amikor az első Ízben korteskodott az elnökjelöltségért. SZOCIÁLIS ELVEK Taft ezen felkiáltása persze azt jelenti, hogy az államnak semmi köze sincs ahoz, hogy a polgárok miként élnek meg. Valójában ez a “kaparj kutya, neked is lesz” elv kifejezése volt. Taft, a republikánusok és általában az összes amerikai politikusok abban az időben annyira távol álltak mindenféle szociális elvektől, hogy gondolni sem mertünk volna arra, hogy negyedszázad múltán itt olyan reformokat valósítanak meg, amilyeneket a New Deal képviselt. Csak azok, akik éber szemmel figyelték ezt a korszakot, tudják igazán felmérni a második Roosevelt nagyságát. Pedig ebben a korban világszerte követelték a szociális intézkedéseket. Németországban a Szocial Demokrata Párt egyre több mandátumot szerzett. Ausztráliában a Labor Party | kormányra jutott és meghozta az első aggkori-penzió törvényt. A szocialisták nemzetközije, a Második Internacionálé is egyre nagyobb tekintélyt és befolyást szerzett. Szóval a szociális kérdések, vagyis az az elv, hogy az államnak joga és kötelessége megóvni a polgárok gazdasági érdekeit, csak az Egyesült Államokban nem nyert semmiféle elismerést. Ez az elismerés csak a New Deal adminisztrációval kezdődött és a jelenlegi business adminisztráció mindent el akar követni, az eltörlésére, hogy az öreg Taft módjára a jóistenre bízzák a munkanélküliség s azzal járó szükség elintézését. Ez az 1908-as év nagy szenzációt hozott Magyarország részére is. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös kormánya ugyanis bejelentette, hogy az addig megszállva tartott Boszniát és Hercegovinát annektálja, vagyis véglegesen a monarchiához csatolja. A szerbek persze tiltakoztak, amire .mindkét oldalon mozgósították a hadseregeket és néhány hétig úgy tetszett, hogy kitör a nagy háború. Ettől kezdve az első világháború esélyei nagyban emelkedtek. A TÖRÖK VALLÁS Ugyancsak ebben az évben belső forradalom tört ki Törökországban is. Az egykor hatalmas török birodalmat a túlzó vallásosság egészen tönkretette s szétesőben volt. Általában véve “Európa .beteg embere” néven említették. Végre az elégedetlenkedők egy csoportja a ‘‘Fiatal Törökök” név alatt lázongani kezdett és Abdul-Hamid szultánt az alkotmány visszaállítására kény szeri tették. Mindez azonban már nem sokat használt, mert a Fiatal Törökök csak felületes reformokat követeltek és amikor hatalomra jutottak, a szegény népet éppen úgy elnyomták, mint akiknek helyét elfoglalták. De azonkívül a Fiatal Törökök az Otomán birodalom romlását az ország idegennyelvü és idegen vallásu lakoságában látták és azért megkezdték az armániaiak szisztematikus kiirtását. Ez volt a század első “genoside” (nemzetirtó) bűne, amit aztán Hitlerék olyan nagy tökélyre fejlesztettek. Ha már eddig mentünk a török történelemmel, ugorjunk még pár évet s mondjuk el, hogy a Fiatal Törökök nem segitetettek a “beteg ember” szomorú sorsán, sőt ellenkezőleg, a beteg még betegebb lett. Azért aztán az olaszok 1911-ben, a görögszerb-bulgár szövetség pedig 1914-ben alapos eret vágott rajta. Az első világháborúban a németekhez csatlakoztak s habár a Dardanell szorost meg tudták védeni, de a hadseregüket tönkreverték a szövetségesek és akkor valóban ugylátszott, hogy a törököket teljesen kiszorítják Európából. Ekkor keletkezett ott az a nagy nemzeti megújhodás, amelyet Mustapha Kemal Pasa (1879-1938) vezetett, aki képes volt oly hadsereg gyors megszervezésére, amely katasztrofálisan megverte a görögöket és igy visszaszerezte Törökország jelenlegi európai részét. Mustapha Kemal Pasha csak a mozlem vallás nagymérvű korlátozása révén tudott uj életet önteni népébe. Miután elűzte a szultánt és az országot köztársasággá alakították, Istambul- Konstantinápoly helyett Ankara székhellyel, a vallási rendeleteket polgári törvénny helyettesítette eltörölte a többnejüséget, eltiltotta a “fez” viselését s sok más olyasmit, ami állandóan a vallásra emlékeztetett. A nevelést is kivette a papok kezéből, — szóval mindent elkövetett, hogy a vallást háttérbe szorítsa. Törökország példája nagyszerűen mutatja, hogy a vallás menynyire tönkre tehet egy népet és hogy mennyire uj életrekelést jelent a bigottság alól való felszabadulás. A SARKOK FELFEDEZŐI Visszatérve az 1909-es évhez, annak két nagy eseményét kell megemlitenitenünk. Az egyik április 6-án történt. Hire jött, hogy Róbert E. Peary (1856- 1920) amerikai sarkutazó elérte az Északi Sarkot. A nagy földrajzi felfedezések után csak a föld két sarkpontja maradt ismeretlen az ember előtt. Mint minden nagy ISMERETLEN, úgy ezek is végtelenül vonzották az embereket. Megindultak tehát a kísérletek a sarkokra való jutáshoz. Persze jóidéig csak a legkezdetlegesebb eszközökkel, gyalog, kutya szánkókkal kísérleteztek. Nagyon sokan oda is vesztek, akikről a regényírók nagyon vonzó ifjúsági regényeket írtak. Ma is elég jól emlékszem például a “Kane, a sarkutazó” cimü ily munkára. A legismertebb sarkkutató az Északi Sarokra Adolphus Washington Greely (1844-1935) amerikai katonatiszt, Fridtjof Nansen (1861-1930) norvég sarkutazó, Luigi Amadeo Abruzzi (1873-1933) olasz herceg voltak még Peary előtt. Később A kalendáriumot megkaptam. Szeretem, mert jó olvasmányok vannak benne. Bár elkésve, küldöm az árát egy dollárral többet, rpert megéri. Tamás Kun, Los Angeles Étesitem önöket a Bérmunkás Naptárt megkaptam. Igazán kifogástalan, pláne Geréb munkástárs írásai. Kívánom, hogy az írógárda éljen sokáig jóegészségben, hogy nyissák ki azoknak is szemeit, akik még homályosan látnak ebben a zűrzavaros vüágban. Csatolva a naptárért és a lapra küldök öt dollárt. Steve Győré, Brantford LOS ANGELES FIGYELEM! A Bérmunkás Los Angeles és környéke olvasói február 27-én, szombaton este 6 órai kezdettel különleges DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek a MUNKÁS OTTHONBAN, 1251 S. St. Andrews Place alatt, közel a Pico Boulevardhoz. Házilag készített hurka, kolbász a hozzáillő mellék ételekkel. Házilag készített sütemények s a helyszínen készített fánk lesz felszolgálva. Vacsora, kávé süteménnyel 1.50. Belépti dij nincs. Los Angeles és környéke magyarságát szeretettel várja a Rendezőség. Richard E. Byrd admirális 1926- ban megnyitotta oda az utat repülőgépen, azóta nemcsak, hogy igen sokan mented oda, de most állítólag már nagy amerikai katonai bázis van ott valahol. A Déli Sarok felkutatására is igen sokan mentek, amig végre 1911 december 14-én oda is eljutott a norvég Roald Amundsen (1872-1928), aki 1925-ben a “Norge” kormányozható léghajóval elrepült az Északi Sarok felett 'is és 1928-ban, amikor öt héttel Amundsen útja után 1912 január 18-án eljutott Robert Falcon Scott (1868-1912) neves angol utazó is, aki azonban hazafelé jövet összes társaival együtt elpusztult csak néhány mérföldnyire a segítő állomástól. Később persze ide is elrepült Byrd admirális, nem is egyszer, de többször is s ma már feltárták az egész déli sarkvidéket s nem lennénk meglepődve, ha hallanánk, hogy ott is létesítettek amerikai katonai bázisokat. A másik nagy esemény, amiről szólni akartam, 1909 julius 25-én történt, amikor a francia Louis Blériot átrepülte az angol csatornát, Hej, de nagy esemény volt az akkor! És ma? Hm, a repülés nagyot fejlődött azóta ugy-e? (Folytatjuk) Mind a nyolc Bérmunkás olvasó, akiknek a naptár árát küldöm, megvannak elégedve a naptár tartalmával, többet nem kell, hogy írjak. Ernest Szigety, New York Küldök öt dollárt a lapért, a naptárért és a lap fentartásának segítésére. V. Pompor, Sharpsville, Pa. A naptár nagyon jó, küldök két dollárt a naptárért és két dollárt a lap javára. A. Sibak, Long Island MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A ’ BÉRMUNKÁS OLVASÓI
