Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-02 / 1813. szám

1954. január 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZERETET ÜNNEPÉN A szeretet ünnepén a polgári lapok tele vannak a szeretet, a béke apostolának, Jézusnak a dicsőítésével. Ezekre a lapokra és az egész társadalmi rendszer­re rá lehet mondani, hogy ezen az egy napon tele szájjal hirde­tik a békét, a szeretetet, hogy azután 364 napon keresztül a gyűlöletet hirdessék, a háború­ra készüljenek fel. A karácsony ünnepét arra használja fel ez a rendszer, hogy külön profitot csináljon a nagy ajándékozás propagálásával. Az emberek az erejükön felül költe­keznek, hogy eleget tegyenek a szokásnak, egymás megajándé­kozásával, amely ajándékok túl­nyomó részét a dolgozók hitel­be vásárolják meg és hónapokon keresztül nyögik a szent kará­csonyi szokást. A szeretet hirdetésével jár az is, hogy az elesetteket, a nyo­morban levőket legalább egy napra jól tartsák. A lapok gyűj­téseiből látjuk, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik eb­ben a gazdag, hatalmas ország­ban, a háborús prosperitás da­cára is éheznek, rongyosak és még a legelemibb életszükségle­teket sem tudják maguknak megteremteni. De a szeretetet hirdető lapok­ból olvassuk azt is, hogy mi­lyen nagy azoknak a száma, akik a karácsonyi szükségletei­ket betöréssel, utonállással szer­zik meg. A bünhullám a nagy ünnepet megelőző hetekben óri­ási magasságba szökkent és ami a legmegdöbbentőbb, a bűnözők jó része kezdő, csak a karácso­nyi szükségletek hiánya viszi őket a bűn útjára. Mert nehéz akkor elviselni a nyomort, szen­vedést, amikor legalább látszó­lag mindenki jólétben él. Külö­nösen nagyon emelkedett a fia­tal, sokszor 13-15 éves tolvajok­nak a száma. Természetesen a szeretet ün­nepét is gyűlöletre használják fel. Gyűlöletet szítanak azok el­len az országok ellen, amelyek megdöntötték a kapitalista ter­melési rendszert és egy uj vüá­­got építenek fel, amelyben nem csak a profit uralma dőlt meg, hanem a vallási babona is. NINCS KARÁCSONY Siránkoznak, hogy a kegyet­len, istentelen vörösök betiltot­ták a karácsonyt is. Mint az egy­ik hülye magyar lapban olva­som, “Kihirdették, hogy nincs isten, nincs Jézus, helyettük az uj istent Sztálint kell imádni, hozzá kell küldeni a fohászokat”, írják, hogy nem szabad temp­lomba menni, nem szabad kará­csonyfát felállítani, nem szabad ajándékokat venni, amit külön­ben sem lehetne, mert nincsenek ajándék tárgyak sem felnőttek­nek, sem gyermekeknek, még cukorkák sincsenek. Mint minden amit ezekről az országokról leírnak hazugság, mégpedig szemtelen, tudatos, gyűlöletet szító hazugság. A tény az, mint a magyaror­szági lapokból olvassuk, az egy­házak nagyban készülnek a Jé­zus születésének a megünneplé­sére és azt ténylegesen a béke és a szeretet szellemébe ünnep­ük meg. Senki sincs korlátozva a templomba menéstől, , mint ahogy sok sok ezren fogják még ma is vallási alapon ünnepelni Jézus születését. A lapok jelentik, hogy a szom­szédos országokból, Csehszlová­kiából, Romániából, sok vagon fenyőfa érkezett, amelyeket az állami üzletekben árusítanak. Egyben közlik a karácsonyfák árát is. A lapokból megtudjuk, hogy rengeteg árut halmoztak fel, hogy meghosszabbították az üz­letek záróráját és felfüggesztet­ték a karácsonyt megelőző két vasárnapi munkaszünetet, hogy ki tudják elégíteni a nagy for­galmat. Megtudjuk, hogy erre az al­kalomra az élelmiszer üzletek, cukrázdák nagyon elkészültek a rendes forgalom háromszorosát várják, illetve készültek elő rá. Hónapokkal előbb már a já­­tékárugyárak megtárgyalták, hogy milyen uj játékokkal jön­nek ki. Az igaz, hogy nem pus­kák, revolverek, tankok, bom­bázó gépek, hanem praktikus nevelő hatású játékok dominál­nak. Cukorkákból a rendes mennyiség tízszeresét készítik elő az ünnepekre. De a fő hang­súly a nevelő hatású képes, me­se és ifjúsági könyveken van, amelyekből rengeteg mennyisé­get készítenek. Persze hazugság az is, hogy tiszta kommunista propaganda még a gyermekek részére kiadott könyvek is. A “Szabad Nép” december 10-iki számából megtudjuk, hogy a serdülő ifjúság részére a követ­kező szerzőktől jelentek meg könyvek erre az alkalomra. Három orosz szerzőtől, ame­lyeknek egyike Gorky, a klasszi­kus orosz iró. Magyar szerzők: Ily és Gyula, Sásdi Sándor, Ta­mási Áron, Móricz Zsigmondtól két kötet, Móra Ferenctől két arra. is, hogy a szabadság védelmében esetleg még a börtönbe is kell mennünk”. A szabadság kérdésében minden ember egyforma szakértő lehet, — ha akar. De különösen szakértő az, aki annyi üldöztetés után, mint amennyiben Einsteinnek már része volt, újból bátran kiáll a szabadságjogok védelmére. Albert Einsteint ezen bátor kiállása után a történelem nem csak mint korunk legnagyobb tudósát, hanem általános értelem­ben véve is mint korunk egyik legnagyobb emberét fogja megö­rökíteni. kötet, Molnár Ferenctől a “Pál utcai fiuk”, kapott uj kiadást. Külföldi szerzők: Defoe, Grim testvérek, Robinson Crusoe, me­séinek a gyűjteménye, Verne “Rejtelmes sziget”. Mig egy kö­tetben 45 magyar iró válogatott versei és elbeszélései jelentek meg a karácsonyi könyvpiacon. KARÁCSONY? Hivatalosan, illetve a termé­szettudományi nevelés alapján, tényleg nem karácsonyt ünnep­ük a gyerekek. Természetesen szakítottak ezzel a mesével és megtanítsák a gyermekeket ar­ra, hogy amit ma karácsonynak nevezünk, annak semmi köze sincs a Jézus állítólagos születés­napjához, hogy az már a keresz­ténység előtt is ünnep volt, a tél ünnepe, annak az örömnek a ki­fejezője, hogy a napok hosszab­bak lesznek és újra jön a tavasz termékenysége, a nyár kellemes időjrása és sok más értelmes magyarázata a karácsony ere­detének és ennek megfelelően a “télapót” ünnepük és kará­csonyt a fenyőfa ünnepének ne­nevezték el. Ne sírjanak, ne hullassanak krokodil könnyeket a reakció­sok, a félrevezetettek, Magyar­­országon is ünnepelnek ezen a napon, ki hogy akar, templom­ban, vagy az észszerüség alap­ján. A gyermekeknek is meg van a maguk öröme, csak nem egy hazug babonán épül fel, hanem az élet örömén. Kapnak ők is ajándékokat, feldíszített fenyő­fákat, csak ők tudják, hogy azt nem a Mikulás hozza, hanem a szüleik, rokonaik veszik nekik azért, hogy örömet okozzanak vele. MEG KELL SZOKNI Lapunk múlt heti számában az egyik vezércikkünk foglalko­zott azzal, hogy a lapok és a po­litikusok túlnyomó része milyen dühösen fogadta a szovjet kor­mánynak azt a válaszát, hogy kész elfogadni az elnökünknek a Nemzetek Szövetsége előtt tett javaslatát, hogy az atomanya­gokból közös raktárt állítsanak fel annak a békés célokra való felhasználására. Dühöngenek, uszítanak, mert a szovjet kormány úgy vette az elnök ajánlatát, ahogy az mon­dotta, hogy “megtárgyalják” ezt a kérdést. A lapjaink és po- Utikusaink nem akarják megér­teni, hogy nem minden kormány van az amerikai bankárok zse­beiben, amelyeknek ukázokat lehet küldeni. Ebből a nem meg­értésből származnak és élesed­nek az ellentétek nem csak a szovjet és szövetségesei és Ame­rika között, hanem az úgyneve­zett semleges országok és Ame­rika között is. Sőt mint jól tud­juk, hogy Amerika legszoro­sabb szövetségesei között is min­dig több az ütköző pont, ame­lyet még a bermudai értekezlet sem tudott megoldani, sőt az ki­élesedett a sikertelen tárgyalás folytán. Az al-elnök ázsiai utazása fo­lyamán erőszakkal fegyveres táborrá akarta átalakítani Ázsi­át, amely terv a legszélesebb visszautasításba részesült a ve­zető ázsiai országok részéről. India, Burma, Iindonezia ke­reken visszautasították az ame­rikai parancsot. Nem kértek sem az amerikai fegyverből, sem az amerikai dollárból, amiért nagyon félháborodtak az ame­rikai halálkereskedők. Pedig meg kell szokni azt, hogy elmúlt az az idő, amikor parancsokat lehetett küldeni, a parancskiadás ellen lázadoznak a szövetségesek is. Franciaor­szág, Anglia, Japán, mind nyíl­tabban lépnek fel a “brutális amerikai diplomácia” ellen és nem csak a baloldali lapok, ha­nem szinte egységes a tiltako­zás. Meg kell szokni, hogy ha már a szövetségeseknek sem lehet diktálni, akkor még kevésbé le­het azoknak az országoknak, amelyek nincsenek a fizetési lis­tán, amelyek nem akarnak füg­gő helyzetbe kerülni, inkább ma­guk küzdenek meg a nehézsé­gekkel, mint az .úgynevezett semleges országok. Meg kell szokni azt, hogy a Szovjet és szövetségesei amelyek 800 millió embert jelentenek, egyenlő felek, kikkel egyenlő ’alapon lehet és kell tárgyalni, kiknek nem lehet előfeltételeket szabni, ultimátu­mokat küldeni. A német-osztrák kérdésben való négy külügyminiszteri tár­gyalásra is azon az alapon jöhe­tett össze, hogy fel kellett adni az előzetes feltételeket, amely tárgyalás nélkül szabta volna meg a szovjetnek azt, hogy mit kell neki elfogadni és miről lehet tárgyalni. Ugyan ez a helyzet az elnök ajánlatát illetőleg is. Azt is csak tárgyalás alapjául lehet megten­ni és bele kell nyugodni abba, hogy ebben a kérdésben a tár­gyalásokon a szovjetnek is lesz­nek javaslatai. a papír függöny Nem csak a szovjet lapok, ha­nem a Népi Demokráciák lapjai is teljes szövegébe lehozták az elnöknek a Nemzetek Szövetsé­ge előtt tartott beszédét. Nem húztak “vasfüggönyt”, megír­ták az amerikai lapok is ezt es azt is, hogy az amerikai kor­mány nagyon fontosnak tartja a szovjet állásfoglalását és éppen ezért a moszkvai amerikai nagy­követ a beszéd előtt és a beszéd után is felkereste a szovjet kül­ügyminisztert és felhívta a fi­gyelmét az elnök javaslatára és kérte, hogy arra adják meg a választ. A szovjet kormány, amint je­lentik, alapos tanulmányozás után egy 3000 szavas választ küldött, amelyben bejelentette, hogy kész tárgyalásokra az el­nök javaslata alapján az atom­energia békés felhasználására, de nem hiszi azt, hogy ez a súly­pontja az atom kérdésnek, mert a békés termelésnek az előfelté­tele az, hogy ezt a veszedelmes energiát ne lehessen rombolás­ra felhasználni. Azért javasolja, hogy egyidejűleg tárgyalják meg az atom és hidrogénbom­bák használatának az eltiltását és nemzetközi ellenőrzés alá helyezését. Mivel az amerikai lapok csak kikapott idézeteket közölnek a szovjét válaszból, ugylátszik, ve­szedelmesnek tartják annak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom