Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-02 / 1813. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 2. HUSZADIK SZAZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF Egészen élénken emlékszem századunk, vagyis a XX. század születésére, ami nem nagy dolog, mert elég nagy fiú voltam már akkor s miután a közügyek iránti érdeklődés nálam hamar kifej­lődött, emlékszem még az akkor felszinre vetett jóslatok némelyi­kére is. Emlékszem példápl arra, hogy akkor a XX-ik századot mint a tudomány és a felvilágosultság eljövendő századát köszön­tötték. A világháborúkra persze senki sem gondolt, de a felviágo­­sultság jóslata sem vált be, — legalább nem eddig és nem itt. Ez a tény mutatja, hogy a jóslás mindig nagyon kockáza­tos, még hacsak pár napra előre irányul is, hátha még félszázad­ra vonatkozik. Nekem most sok­kal könnyebb dolgom lesz, mint akik ELŐRE jósolnak, mert a következőkben nem azt fogom elmondani, hogy mi fog történni a XX-ik század még hátralevő részében, hanem az elmúlt 50- 53 év fontosabb eseményeiről akarok egyet-mást mondani. Ebben a dologban szemelőtt tartom a jó pár évvel ezelőtt el­halt öreg Sipes nevű barátom példáját, aki egy hetilap szer­kesztője volt New Jersey állam­ban. Ez a Sipes bácsi dicsekedve mondotta nekem, hogy az ő IDŐROVATÁBAN soha sincs tévedés. — Hogyan lehet az? — kér­deztem csodálkozva, — hiszen az időjelzés gyakran téves még a napilapokban is, nem még egy hetilapnál? — Nem nálam! — erősködött Sipes bácsi. — S miért nem éppen csak magánál? — kérdeztem újból. — Hát azért nem, — felelte az öreg vidéki szerkesztő nagyon meggondoltan, — mert én nem amerikai néppel való megismer-­­tetését. Mert akkor nem lehetne kitérni a javaslat elfogadása elől, csak a lapok és a reakciós politikusok dühöngéséből követ­keztetünk arra, hogy a szovjet megismételte a már ismert ja­vaslatát az atom és hidrogén­bombák eltiltását illetőleg, ame­lyet Amerikán kivül mindenütt ismernek és nagyon kedvezően fogadnak. Mert a szovjet kor­mány készséggel elfogadja a ti­lalom betartására a legszigo­rúbb ellenőrzést és mindenütt érthetetlen az, hogy a “békés” Amerika ebbe nem akar bele­egyezni és még mindig ragasz­kodik ahoz, hogy ez csak “fo­kozatosan” történhet meg. Elő­ször különböző vizsgálat, azu­tán ellenőrző szerv megalkotása és csak azután tárgyalni az atombomba kérdéséről. Ebbe a szovjet nem mehet be­le, nem engedheti meg, hogy ki­vizsgálják a hadiüzemeit s csak azután kezdjenek tárgyalást a betiltásról, vagy korlátozásról. Minden esetre jó jel, hogy a tárgyalások megindulnak és re­mélhető, hogy a józan ész és a nemzetközi nyomás arra kész­teti az amerikai kormányzatot, hogy figyelmen kivül hagyja a dühöngő reakciós hadi profito­lókat és elhárítsák az emberiség feje fölül az atom háború lehe­tőségét. vagyok olyan bolond, mint a többi szerkesztők, akik azt Írják meg lapjaikban, hogy MILYEN IDŐ LESZ HOLNAP, én mindig csak azt irom meg, hogy MI­LYEN VOLT A MÚLT HÉTEN és igv az időrovatom mindig helytálló. KÜLÖNBÖZŐ MÉRLEGELÉS A történelmi események fel­sorolásánál azonban még Sipes bácsi módszere mellett is beke­rülhetnek tévedések, amelyeket ha tudatosak, történelmi hami­sításnak mondunk. De lehet té­vedés a véletlen folytán is, eset­leg hibás adatok átvétele utján. És végre kontroverzális lehet a közelmúlt idők eseményeinek analizálása és mérlegelése azért is, mert az emberek külömböző módon emlékeznek egyes esemé­nyekre, de azonkívül gazdasági helyzetük, politikai és más ide­ológiai felfogásuk következtében a szóbanforgó események más és másféle benyomást hagytak bennük. Azért nagyon valószínűnek tartom, hogy az olvasók között akadnak majd olyanok, akik NEM ÚGY EMLÉKSZENEK a cikksorozatomban felemlít e 11 eseményekre, vagy ha úgy em­lékszenek is, nem úgy mérlege­lik és nem azt a tanulságot von­ják le belőle, mint én. Erre ter­mészetesen mindenkinek joga van, de én csak azt írhatom meg, hogy hogyan látom én a XX. század első felét most VISSZA­FELÉ NÉZVE. A SZENT ÉV Mint mondottam, egészen jól emlékszem a század születésére. Középiskolás diák voltam már akkor és a karácsonyi vakációt otthon, kis falunkban töltöttem. December 31-én a “kisbiró” ház­­ról-házra járt, hogy estére min­denki ott legyen az éféli misén az UJ SZÁZADOT köszönteni és éjfél tájban gyertya égjen az ablakban minden háznál, mert most kezdődik a SZENT ÉV. Ez a rendelet a katolikus pap­tői jött s bizony parancsként hangzott a tiszta római katoli­kus faluban. (A két zsidó és egy református család nem so­kat számított.) Akkor hallottam először ezt a szót: SZENT ÉV, — a XX. század első évét XE. Leó pápa ugyanis SZENT évnek prokla­­málta. Én is tudomásul vettem a dolgot; gondoltam, ha szent, hát legyen szent az év is, mint sok minden más. Mert egy ilyen katolikus kis faluban nagyon sokféle szent dologról hall az ember; szentelt viz, szent ostya, szent bor, szent képek, stb., stb. hát miért ne lehetne az év is szent? Csak később, — jóval később, — tudtam meg, hogy a szent év olyas valami, mint az amerikai kereskedőknél a nagy ’’sale”, (kiárusítás), amikor mindent leszállított áron adnak. Lám a szent évben is minden bűnöző sokkal könnyebben, sokkal ol­csóbban szerezhet bűneiért ab­­szolvációt (megbocs á j t á s t), mint a közönséges években. A szent év alatt olcsóbban árusí­tották XIII. Leó pápa áldásait is és valóban csak az igazán is­tentől elruggaszkodott, pogány ember volt az, aki még ilyen po­tomáron sem szerzett magának egy csomó pápai áldást. Hiszen tudva levő dolog, hogy az ilyen pápai áldással milyen jó helyet lehet lefoglalni a másvilágon, va­lahol egészen közel az Ur lábá­nál. És nagyon jól emlékszem ar­ra is, hogy akkor nagyon sokan gúny tárgyává tették a szent maszlag ily nagybani, de kedvez­ményes árban való osztogatását. Hallottam például olyan kije­lentéseket, hogy ez is UTOLJÁ­RA történik, mert a következő alkalommal, vagyis száz év múl­va, a vallásos babonának nem lesznek hivei és ilyen durva csa­lással nem lehet majd az embe­reket újból elbolonditani. IGEN JÓ ÜZLET Hogy ezen jósok tévedtek-e vagy sem, azt még nem tudjuk megmondani, mert ebből a szá­zadból hátra van még vagy 46 év, de annyi bizonyos, hogy a Katolikus Egyháznak nagyon jó üzlet lehet a szent év, mert XII. Pius pápa megismételte 1950- ben, vagyis a régebbi szokástól eltérőleg nem csak a századfor­dulót, hanem a század közepét is szent évnek nyilvánította. Minden valószínűség szerint na­gyon jól sikerülhetett a szent maszlag “végeladás”, mert a szent évet kiterjesztette még a •következő évre is és ime, most 1954-re megint megismétli azzal indokolva, hogy egyik elődje (IX Pius) éppen száz évvel eze­lőtt kimondotta, hogy Mária a férje közbenjárása nélkül szült gyermeket, ezt nevezik a “szep­lőtlen fogantatás” eszméjének, amelyben tehát azóta minden katolikusnak HINNI KELL. így ez az 1954-es év valójában nem azért szent, mert Mária ily speciális módon tudott gyereket szülni, hanem azért mert AN­NAK ELHIVÉSÉT IX. PIUS 100 ÉVVEL EZELŐTT ELREN­DELTE. És ime, sem 1950-ben, sem most nem volt olyan nagy­mérvű ezen durva babona elleni taltakozás itt Amerikában, a SZABADGONDOLKODÁS ha­zájában, mint volt 1900-ban nem csak Európa szerte, de még a túlnyomóan római katolikus Ma­gyarországon is. Ha ezt vesszük számításba, akkor a vallásos babona térvesz­tésére vonatkozó jóslat NEM VÁLT BE. Pedig milyen biztos­ra vették az első világháború előtti években, hogy a tudomá­nyos felfogás egyre nagyobb te­ret hódit, az irni-olvasni tudás terjed világszerte s igy biztosra számították, hogy az iskolázott­ság terjedésével egyre nagyobb tömegek fogják majd felszaba­dítani magukat a vallásos babo­na befolyása alól. A BABONA SZOLGÁLATÁBAN Akkor még nem láttuk, hogy a babona terjesztői milyen ügye­sen fel tudják majd használni a tudomány vívmányait, az isko­lákat éppen úgy, mint a sajtót, később a színházat is. És. minél hatásosabbak lettek a kommuni­káció eszközei, annál hatásosabb' fegyverei lettek azok a baboná­nak is. Ezt most láthatjuk leg­jobban itt, az Egyesült Államok­ban, ahol a sajtó, az iskola, a filmszínházak, a rádió és a tele­vízió mind a vallás szolgálatába kerültek. Az igaz, hogy a kollektív ter­melő országok területein, ahol a gyermekek agyát nem engedik elmérgezni babonás hiedelmek­kel már csecsemő koruktól fog­va, hanem a mai tulományos felfogásnak megfelelőleg neve­lik őket, a babona rohamosan talajt vészit. Ahelyett azonban bőségesen kárpótolja magát az­zal, hogy kiterjeszti hatalmát a “legfelvilágosodottabb” ország népére. Hogy ez tény, azt mindenki láthatja, aki itt elfogulatlan szemmel néz körül. De hogyan lehet magyarázatát adni ennek a logika ellenes s látszatra hihe­tetlen dolognak? A papok bizo­nyára az{ mondják rá, hogy az Ur akarata és annak okait nem szabad kutatni. De mert én nem vagyok vallásos, igy azt mon­dom, hogy ennek egyetlen ma­gyarázata az, hogy az egyházak szoros szövetségre léptek a nép­tömegek gazdasági elnyomóival és a kettő együttes munkája mai nagy hatalmuk ily széleskörű kiterjesztése az amerikai konti­nensen. (Folytatjuk) HOLLYWOODI MÁGNES WASHINGTON — A Holly­wooddal kapcsolatos romanti­kus mesék olyan hatással van­nak az amerikai ifjúságra, hogy száz számra szöknek el otthon­ról, remélve, hogy Hollywoodon tárt karokkal fogadják őket. California állam csaknem min­den hónapban egy bus-rako­­mányt küld vissza belőlük. ÉPITŐGÁRD A 1953-54 évre Terez Biko, Cleveland.......12.00 J. Buzay, Cleveland........... 2.00 Roza Bischof Cleveland .... 2.00 J. Farkas, Akron.............. 6.00 Lous Gáncs, Cleveland ....12.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12.00 Susana Hering, Buffalo _12.00 A. Kucher, Valencia ......... 4.00 J. Kollár, Cleveland .......... 1.00 Ernő Kovách, Cleveland .. 1.00 J. Kozsan, Miami...............12.00 Geo. Kuhn, Cleveland ....... 2.00 L .Lefkovits, Cleveland _ 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 3.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 Jos. Munczy, Cleveland _ 4.00 Louis Pall, St. Petersburg 12.00 H. J. Pfaff, Buffalo ......... 2.00 Albert Sohajda, Cleveland 1.00 Frank Szabó, Cleveland _ 2.00 Jos. E. Takács, Cleveland 12.00 L. Tóth, Schenectady....... 9.00 Ch. Vass, New Brunswick 5.00 St. Visi, Lincoln Park___ 4.00 J. Vizi, Akron _________ 7.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom