Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-30 / 1817. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 30. Enyhébb idő várható Irta: LEONARD ENGEL HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL Uj életünk uj hősei Mindenki csak panaszkodik az időjárásra, de ellen nem tesz semmit! — mondotta Mark Twain, a nagyhírű amerikai humorista s azóta a nagy iró eme kifakadása valóságos szállóigévé lett. Ha Mark Twain életre kelne, kénytelen lenne visszavonni, vagy legalább is módosítani ezt a nagyhírű kiszólását. Mit szólna például Mark Twain a modern esőcsináláshoz? Avagy azon tudományos jelentésekhez, hogy erdősávokkal miként módosítják a szél járást; a víztárolókkal az árvizeket és általában az évi csapadék mennyiségét? A napokban meg azt olvastuk, hogy a légierő irányított lövegekkel tervezi “szétlőni” a tornádókat, mielőtt nagy károkat tehetnének. Mindezek bizonyos méretű tudatos törekvések az időjárás befolyásolására, noha el kell ismernünk, hogy ebben a tekintetben még csak a kezdetnél tartunk. Az időjárást tanulmányozó tudósok, — a meteorológusok — azt állítják, hogy a föld levegőjének hőmérséklete az utóbbi évtizedekben állandó emelkedést mutat, dacára annak, hogy számos helyen szokatlan időjárásról panaszkodnak az emberek. Az 1953-as év tavaszán például az időjárás New York vidékén a “legvizesebb” volt 1826 óta, mióta a csapadékot feljegyzik, 26 incs eső esett, 9 inccsel több a normálisnál, de .ugyanakkor a Középnyugaton és a Nyugaton nagy szárazságtól szenvedtek az emberek, Nagyon sok tornádót is jelentettek ebben az évben, csak az első félévben 226-ot, háromszor többet az átlagosnál. Jelentettek tornádókat olyan vidékekről is, ahol eddig nem ismerték azokat, mint például Utah államból, vagy a kanadai határvidékről. AZ IDŐVÁLTOZÁS OKAI A szokatlan időjárás természetesen sok beszédre ad okot, találgatják, hogy ugyan mi is lehet annak az okozója? Az első világháborút követő nagy esőzésekre például azt mondották, hogy a franciaországi nagy ágyúzások hozták létre. A két háború közötti időkben a “napfoltokat” okozták. Misem természetesebb tehát, minthogy az 1953-as szokatlan időjárást az atomrobbantásokkal igyekszenek megmagyarázni. A meterorológusok csak mosolyognak az ilyen időjárásszakértőkön. Nagy esőzések voltak békés irőkben is, — mondják. És nem találtak semmi öszszefüggést a napfoltok és az idő-Í'árás között sem. Az atomroblanásokra meg azt mondják, hogy azok túlságosan jelentéktelenek az időjárás megváltoztatására. Még a legszerényebb eső is annyi energiát igényel, mint több száz atombomba. Egy olyan homokzivatart, mint amilyennek tanúi voltunk a középnyugati államokban, még egy billió atombombával sem lehetne létrehozni, annyi energia kell hozzá. Hát az esőcsinálásról mit hidjünk? A legtöbb meteorológus a kétkedő Tamás módjára beszél róla, legfeljebb azt ismerik el, hogy lokális kis esőket el lehet vele érni olyankor, amikor nagy a valószínűség arra, hogy esne a mesterséges beavatkozás nélkül is. MELEGEBB TELEK Dacára annak, hogy az időjelző állomások száma az utóbbi időkben nagyon megszaporodott, mert a repülő járatokhoz elkerülhetetlenek, mégis az időváltozások okait eddig még nem sikerült kikutatni. Annyit azonban már határozottan tudnak, hogy a föld levegőjének hőmérséklete az utóbbi 70 évben fokozatos emelkedést mutat. Egyes helyeken, mint például Philadelphia környékén ez már 4 fok (Celzius), Kanadában 2 és fél, a Skandináv államokban pedig egy és fél fok. A nyár ugyan nem igen lett melegebb, hanem inkább a tél mutatja a levegő hőmérsékletének az emelkedését. Ötven évvel ezelőtt New York ifjúságának nagy sportja volt a befagyott Hudson folyón Nyak és Tarrytown között, “szánkó-hajót” tolva maguk előtt korcsolyázni. Sok ilyen “ice-boat” klub volt, amelyek egymással versenyeztek. Ma már a hírüket is elfelejtették. Greenlandon, a Spitzbergákon és a sarkvidékeken az állandó jégfal (ice shelf) egyre hátrább vonul. Alaskában az évi átlagos hőmérséklet 1910 óta 18 fokkal emelkedett, a kikötők az év 200 napján szabadok a hajók számára. A földön nem ez az első klímái változás. Geológusok állítása szerint a jégkorszakot megelőzőleg a mai Európa északi részén tropikus pálmák nőttek. Közvetlen a történelmi korszakot megelőző időkben Greenland és Iceland képes volt eltartani a virágzó viking kultúrát és Anglia bármely vidékén megtermett a szőlő. LÉGÁRAMLATOK Egyes elméletek szerint a nap egyes korszakokban több, máskor kevesebb energiát küld a földre s eszerint változik itt az éghajlat. Ennek oka lehet az, hogy a föld tengelye is mutat némi ingadozást, mert minden 24,000 évben kis kört ir le. A legtöbb tudós azonban nem fogadja el ezt az okot s igy kutatnak tovább. Ezek hivatkoznak arra, hogy a levegő-tenger, amelynek mi csak fenekén vagyunk, éppen úgy ki van téve az ár és apály mozgásoknak, mint a tengerek vizei. De azonkívül az egyenlítő környékén felmelegszik, a sarkvidékeken pedig lehűl a levegő, ami nagy légáramlatokat indít meg. És végre a levegő forog a földdel együtt is és mint minden test, 1948 márciusában Bihari Andor karbantartó lakatost kinevezték az akkori Hidroxigéngyár igazgatójává. A közvélemény — tehát mindazok akiket a kinevezés valamiképpen érintett — három táborra szakadt. A gyár dolgozóinak zöme őszinte örömmel üdvözölte a munkásigazgatót. A kisebbség két csoportja, a “jóaakaratuak” és a “szakértők” Bihari Andor jövőjét illetően komor jóslatokba bocsátkoztak. “Szegény ember — sápitoztak aggodalmasan a “jóindulatuak’ ” — két hét alatt belebukik. Mit csinál majd, ha végetér a pünkösdi királyság? A “szakértők” nagyképűen fejtegették: “Az oxigéngyártás speciális terület, komoly mérnöki tudást igényel. Bihari pedig egyszerű lakatos. Egy gépet meg tud javítani — no de az ország oxigénellátását? Hát kérem, az mégis csak más dolog.” Az uj igazgató azonban kitünően megállta a helyét. Néhány hónap alatt rendbehozta az államosított gyárat, majd merész kísérletet kezdett az oxigéntermelés megkétszerezésére. A “jóakaratuak” és a “szakértők” elcsendesedett kórusa akkor uj erőre kapott: “Az egész dolog reménytelen és veszélyes. Ebbe aztán beletörik a bicskája!” A kísérlet azonban pompásan sikerült. És Bihari továbbra is megbirkózott a nehézségekkel, győzelemről győzelemre vezette a gyárat. Jó munkájáért kitüntették a Munkaérdemrenddel, majd a Magyar Népköztársasági Érdemrenddel és a “Szocialista munka hőse” címmel. A póruljárt jövendőmondók pedig újabban azt suttogták: “Bihari igazgatónak óriási szerencséje van”. Megfeledkeznek azonban arról a régi igazságtól, hogy kiki a maga szerencséjének kovácsa. Bihari Andor szerencséje akaraterőből, áldozatvállalásból, bátorságból kovácsolódott. Mi módon milyen küzdelmek árán? Erről beszélgetünk Biharival. — Egy percig sem állítom, hogy könnyű szívvel foglaltam el az igazgatói állást — emlékezik vissza Bihari. — Nem attól féltem, hogy alkalmatlannak bizonyulok a gyár vezetésére és szégyenben maradok. A tét nagyobb volt: az újjáépítés, iparunk fejlődése forgott kockán. Oxigént vártak, követeltek az üzemek, a szövődéktől a gyárakig, a hídépítők, a hegesztők, a melegvágók, az építkezések dolgozói. És mi volt a helyzet az ország akkor még egyetlen oxigéngyárában? Az igazgató — mármint én — nem volt jártas sem az oxigéngyártás, sem pédig a vezetés tudományában. Mégsem volt okom a kétségbeesésre. Mellettem álltak a dolgozók, akiknek éveken át munkatársa voltam. Igaz, hogy nem volt mérnöamikor mozgásban van, könynyebben befolyásolható másféle erők hatásával; mindezen erők összesége szolgáltatják a szeleket és viharokat. (Folytatjuk) künk, viszont számíthattam a képzett, tapasztalt munkavezetőkre. — 1948 elejére sikerült növelnünk az oxigéntermelést, a fejlődő ipar azonban sokkal többet követelt. Emelnünk kellett készülékeink kapacitását. Igen ám, de hogyan? Hiszen az oxigénfejlesztőkön ott a szigorú előírás: robbanási veszély nélkül ennyi meg ennyi levegőt fuvathatunk be. Áttanulmányoztam az idevágó szovjet szakirodalmat és alaposan megvitattam a kérdést a tapasztalt szakemberekkel, szakmunkásokkal. Elhatároztuk, hogy nem fogadjuk el a régi előírást, hanem több levegő befuvásával kísérletezünk. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Az egyik készülék kapacitása 50 százalékkal, a másiké 35 százalékkal emelkedett. így nagy mértékben megjavítottuk az ipar oxigénellátását. Akkor is többesszámot használ, amikor a saját, több millió forint értékű újításáról beszél. Egyedül az övé volt a nagy felelősség, az újítás alapgondolata .. . — ... Gondolhat, tervezhet az ember akármilyen nagyot és okosat, nem ér semmit, ha nincs aki végrehajtsa. A mi gyárunk dolgozói azonban a legmerészebb terveket is megvalósítják. Lelkesek, áldozatkészek. —Szeretném elnyerni a következő negyedévben az élüzem jelvényt. Ez volna az első lépés dédelgetett tervem megvalósításához. Azután el akarom érni, hogy a gyár — akárcsak a kiváló szovjet üzemek — kormánykitüntetést kapjon. És mivel tervem megvalósítását mégsem bizhatom az én sokat emlegetett “óriási szerencsémre” — fejezi be mosolyogva a beszélgetést — dolgozni, tanulni, kezdeményezni akarok az eddiginél többet, jobban, bátrabban. Vajk Vera UJRENDSZERÜ BUVÄRHARANG A DUNAI HÍDÉPÍTÉSNÉL A Hídépítő Vállalat dolgozói régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne meggyorsítani a pillérek építését. Mérnökök és szakmunkások most ötletes szerkezetű, nagyméretű buvárharangot készítettek, amely uszályokra szerelve könnyen mozgatható. Az óriási buvárharang segítségével olyan munkafolyamatot, amely a régi módszer szerint 6—8 hónap kemény munkáját vette igénybe — öt hét alatt bevégeztek. A berendezéshez úszó gépház is tartozik. A buvárharang-rendszerü pillérépités a gyakorlatban tökéletesen bevált. A további dunahid-épitéseknél ezzel a módszerrel dolgoznak majd. Szabolcs-Szatmár megye tizenkét községében gyulladt ki a villanyfény. 1948 óta a megye 62 községébe vezették be a Villányt.
