Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-06 / 1818. szám

MAGYAR NYELVR LAP AZ IPARI UNIONIZMPS SZOLGÁLATÁBAN Entered na second-class matter at the Post Of fire, at Cleveland. Ohio nnder the Act of March 3. 1879 VOL. XLI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1954 FEB. 6 Tiltakoznak a szakszervezetek AZ EISENHOWER ADMINISZTRÁCIÓ CSUPA MUNKÁSGYÜ­­LÖLŐ EGYÉNEKET NEVEZ KI A MUNKÁSÜGYEKET INTÉ­ZŐ NATIONAL LABOR RELATION BOARD TAGJAIVÁ. WASHINGTON — Mind jobban láthatóvá lesz, hogy az Eisenhower adminisztráció túlzóan reakciós, vagy egészen mun­­kásgyiilölő egyénekkel rakja meg mindazon intézményeket, ame­lyeknek valami köze van a közvélemény irányításához, vagy a munkásügyek intézéséhez. A legújabb ilyen kinevezést a Califor­nia államba való Albert C. Beesan kapta, akit Eisenhower a Na­tional Labor Relation Board --------------------------------­(NLRB) tagjává nevezett ki. Californiában igen jól ismerik Beesont s éppen azért a szak­­szervezetek erélyesen tiltakoz­tak a kinevezése ellen. A United Mine Workers nevébn John L. Lewis, a CIO nevében pedig Ja­mes B. Carey központi titkár utaltak arra, hogy Beeson na­gyon elfogult a szervezett mun­kássággal szemben. Ugyancsak kifogásolták egyes demokrata szenátorok is, de azért a mun­kaügyi bizottság 7 szavazattal 6 elleniében jóváhagyta a kineve­zést és azt elfogadásra ajánlja a szenátusnak. A demokrata szenátorok szerint a republiká­nusok keresztül erőszakolták Beeson elfogadását a munka­ügyi bizottságban. Ez a bizottság kihallgatást tartott a Taft-Hartley törvény tervezett módosítására vonatko­zólag is. Ez a módosítás még károsabb a szervezett munkások NO. 1818 SZÁM A HÉT HÍREI amiket érdemet tudomásul venni részéről, mint az eredeti tör­vény. A módositás egyik pontja elrendeli, hogy sztrájk esetében a NLRB szavaztassa le az ösz­­szes érdekelt munkásokat és csak akkor ismerje el a sztráj­kot, ha az érdekelt munkások abszolút többsége szavaz a sztrájk mellett. Ha ezt a javaslatot elfogad­ják, akkor azzal csaknem min­den sztrájkot meg lehet majd törni. Éppen azért a szakszer­vezetek nagyon erélyesen ellen­zik. A bizottság előtt megjelent James P. Mitchell munkaügyi miniszter is, aki azt mondotta, hogy “talán helyesebb lenne a jelzett sztrájk szavazást meg­tartani a sztrájk megkezdése előtt”. Miután minden sztrájk­nál a union leszavaztatja a tag­jait, Mitchell azt javasolja, hogy ezt a szavazást vegyék ki a union kezéből és bízzák a mun­kásellenes National Labor Rela­tion Boardra. A hadifoglyok sorsa AZ ANTIKOMMUNISTA HADIFOGLYOKAT CHIANG KAI­­SHEK HADSEREGÉBE SOROZZÁK. HADBÍRÓSÁG ELÉ KE­RÜLT A “MEGTÉRT” KOMMUNISTA. — KÍNÁBA MENTEK A KOMMUNISTA SZIMPATIZÁLÓK PANMUNJOM — Hónapokon át tartó huza-vona után elin­tézést nyert azon hadifoglyok ügye is, akik nem akartak vissza­menni hazájukba. Az amerikai hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint az antikommunista hadifoglyokat Formosa szigetre vitték, ahol besorozzák őket Chiang Kai-Shek harseregébe. Amikor For­­mosába érkeztek, a nemzeti (Chiang) kormány képviselői mind­járt azzal üdvözölték őket, hogy j® ----------­remélhetőleg “hamarosan visz­­szatérnek majd a kínai száraz­földre hazájuk VISSZAFOGLA­LÁSÁRA”. A kínaiak már nagyon régen hangoztatják, hogy az Egyesült Nemzetek mindenféle propagan­dával csalogatják a kínai és az északkoreai katonákat csak az­ért, hogy Chiang seregébe vi­gyék őket ágyutölteléknek. Ez a jövendölés most beteljesedett. Koreából jövő hírek szerint a kommunistákhoz huzó foglyok, közöttük 21 amerikai katona is, átmentek Észak-Koreába s töb­bet nem tudnak róluk. Ezen hir szerint ezen hadifoglyok igen vígaknak mutatkoztak, jól táp­láltaknek néztek ki és jó, meleg ruhákat viseltek. Mielőtt átmen­tek a demarkációs vonalon fel­sorakoztak, hogy az amerikai fényképészek képeket készítse­nek róluk. A foglyok tréfálkoz­tak a fényképészekkel s látható volt, hogy úgy a 325 koreai, mint a 21 amerikai katona csak sa­ját jószántából határozta el, hogy nem tér vissza hazájába. A hadifoglyok szabadonbo­­csájtása után Washingtonban azonnal “dishonorable dischar­ge” elbocsájtást rendeltek el a számukra, amely megfosztja őket mindenféle járuléktól, ha esetleg valamikor vissza is jön­nének. Ugyanakkor Charles Wil-Washington —, Szenátor Joe McCarthy, aki Amerika diktáto­ra akar lenni, a jellemgyalázá­­sokból álló vizsgálatainak kiter­jesztését kéri a szenátustól. Múlt évi működéséről szóló je­lentésében 300,000 dollár meg­szavazását kéri gyülölethintő működésének folytatására. A szenátorok körében mozga­lom indult meg a McCarthy által vezetett bizottság beszüntetésé­re, ületőleg más bizottságokkal való egyesítésére, miután több szenátusi bizottság is foglalko­zik a kommunizmus elleni “vizs­gálattal”, mint ahogyan a kö­zépkorra emlékeztető boszor­kányüldözéseket nevezik. Kalyani, India — Nehru mi­niszterelnök az indiai Congress Party gyűlésén azt mondotta, hogy Indiát nagy veszély elé ál­lította az Egyesült Államok azon terve, hogy Pakistani fel akarja fegyverezni. Ezért felhívta In­diai népét, hogy “egyesülten” nézzen szembe ezen nagy vesze­delemmel, mért “meg van a le­hetőség arra, hogy az US-Pa­­kistan szövetséget India ellen fordítják”. India, — mondotta Nehru — nem hiszi, hogy a békét fegyve­res hatalommal lehet megterem­teni, mint azt az Egyesült Álla­mok hirdeti; sőt ellenkezőleg, az indiai nép szerint a békével le­het a fegyveres állapotnak vé­gére jutni. Dacára a US ezen fe­nyegető fellépésének, Nehru úgy véli, hogy India azért leghelye­sebben cselekszik, ha továbbra is tagja marad az Angol Com­monwealth államcsoportnak. Washington — Knowland sze­nátor, aki a kormányzó repub­likánus párt parlamenti vezére, erélyesen megintette Indiát, an­nak a miniszterelnökét, Nehmt, amiért ellenezni merte az Egye­sült Államoknak azt a szándé­kát,, hogy felfegyverzik és szö­vetséget kötnek Pakistannal. Knowland ily módon válaszolt Paul Douglas (D. Hl.) szenátor beszédére, aki kifogásolta, hogy az Eisenhower adminisztráció ily feszültté teszi az Indiával son honvédelmi miniszter kije­lentette, hogy a már hazatért Robert T. Stevens hadbíróság elé kerül, valamint az a másik “megtért” fogoly is, aki egyen­lőre még Tokyoban van a kór­házban. Wilson tagadja, hogy a hadvezetőség amnesztiát ígért ezen hadifoglyoknak abban az esetben, ha “megtérnek”. való viszonyt. Douglas kifogá­solta Chester Bowel volt indiai nagy követ visszahívását is, akit Indiában nagyon tiszteltek és a két ország közötti jó viszonyt képes volt fentartani. New York — A National Co­uncil of Churches egyházi egye­sület vezetősége felhívja a világ figyelmét arra, hogy a túlzóan katolikus Colombia államban és | más délamerikai köztörsaságok­­j ban is a katolikusok üldözik a j más vallásuakat, akadályozzák iazok papjainak a működését és j sokszor a nem-katolikusok ezen | üldözés következtében a vagyo­­! nukat, sőt életüket is vesztik. Az amerikai kereskedelmi saj­tó a vallásüldözés ezen fajtáját nem tartja elég fontos hímek. Madrid — A nagyobb spanyol városokban a diákok és suhan­­cok, valószínűleg központi ren­deletre, egyöntetű angolellenes tüntetéseket tartottak. A tünte­tők, akik Madridban kövekkel dobálták meg az angol követség épületét, azt követelték, hogy Anglia adja vissza Gibraltár erődöt Spanyolországnak. A körúton levő n. Erzsébet útjába van véve Gibraltár meg­látogatása is. A tüntető diákok állítólag levelet Írtak az angol követnek, hogy a királynő láto­gatása alkalmából nagy ellen­tüntetést fognak rendezni. Miu­tán ezen levelet az összes újsá­gok prominensen közölték, nyü­­vánvaló, hogy ez az egész moz­galom a Franco kormánytól ered, hogy a diktátorságával elé­gedetlenkedő spanyol nép fi­gyelmét másfelé terelje. — Ang­lia 1713-ban vette hatalmába a hires Gibraltár sziklát, amelyet aztán a szorost uraló erőddé épí­tett ki. Washington — Joseph Mar­tin, Jr., a képviselőház elnöke, “tojás-fejüeknek” nevezi azokat, akik azt merik mondani, hogy újból depresszió felé közeledünk. Mr. Martin a telekspekulánsok (Real Estate Board) Philadel­phia városban tartott gyűlésén menydörgött olyan nagy han­gon azok ellen, akik “buskomor jóslataikkal a szocializmus kar­jaiba akarják ijeszteni Amerika népét”. Hol voltak ezen buskomor jó­sok 1949-ben —-. kérdezi a ház­elnök, — amikor 3,400,000 mun­kanélküli volt? Most még csak 2 millió a munkanélküliek szá­ma, igy, — mondta Martin, — nem kell megijedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom