Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-23 / 1816. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 23. INDIA ES KOREA INDIAI ÚJSÁGÍRÓK HÍRÉI AZ “ANTTKOMMUNISTA” FOGLYOK KITANITÁSÁRÓL. — MEGRÉMÍTI ŐKET AZ AMERIKAI KONGRESSZUSI VIZSGÁLAT. — STEVENSON ELFOGOTT LEVELE. Irta: ALICE THORNER BOMBAY, INDIA — Az Egyesült Államok legutóbbi politikai sakkhuzása egyformán felháborította Indiai lakosságát tekintet nélkül arra, hogy politikai nézeteikben Nehru miniszterlenöktől balra, vagy jobbra foglalnak-e állást. Az a hir, hogy az Egyesült Államok katonai segélyt készül adni Pakistan államnak, vagy pedig be akarja vonni azt a tervezett Middle East Defense Organization (MEDO) szövetségbe, felháborító eljárásnak tetszik az indiaiak szemében, mert úgy vélik, hogy Indiának joga van beleszólni az ázsiai ügyekbe és az Egyesült Államok most Indiának ezt a jogát akarja kijátszani. Talán nem is kell mondani, hogy milyen nagy méltatlankodást váltott ki itt Knowland szenátor azon megjegyzése, hogy Nehru nem képviseli Ázsiát. Éhez járultak aztán még Dulles azon megjegyzései, amelyekben arra célzott, hogy India nem semleges a koreai ügyekben. Ezért úgy gondolják, hogy az Amerikaiak csak megnehezítik India helyzetét a semleges nemzetek azon bizottságában, amely a hadifoglyok ügyét intézi. Az amerikai sajtó, — panaszkodnak az indiaiak — tendenciós módon jelent, még Thimayya generális kijelentéseit is meghamisította. Az indiaiak elfogulatlan, nyílt aggyal mentek Koreába megvizsgálni, hogy a hazamenni nem akaró hadifoglyok valóban meggyőződött anti-kommunisták-e, avagy más-ok miatt nem akarnak visszamenni hazájukba. Amit megtudtak, mindkét hadakozó félre nagyon kényelmetlen. FONTOS RÉSZLETEK Először is, dacára annak, hogy mindenkinek megadták a szabad választás jogát, nagyon kevés hadifogoly változtatta meg eddigi kijelentését; másodszor pedig rájöttek, hogy Délkorea és Amerika már nagyon hosszú idő óta OKTATTA az antikommunistákat. A “Times of India”, a “Hindustan Times” tudósítói egészen mást jelentenek Koreából, mint a United Press, a Reuters és más amerikai riporterek. Az indiai újságírók sok olyan fontos részletet jelentenek, amit azok elhallgatnak, vagy hamis hirt adnak róluk. így például nem Írták meg, (az amerikai lapok), hogy a leghangosabban kiabáló antikommunista foglyok, egy csomó igen jól táplált, a U.N. vezetősége által szinte becézett fiatal suhanc. Ezeknek Amerika olyan napi kosztot ad, ami kétszeresen felülmúlja, az indiai őrök napi adagját. Ezeknek az egészen fiatal fiuknak ( teen-agers, húsz éven aluliak) ismét és ismét azt hajtogatják, hogy családjaikat a kommunisták kiirtották, a vagyonaikat elkobozták és ha hazamennek, akkor mint szökevényeket főbelövik őket, vagy Szibériába viszik rabszolga munkára. Ellenben ha Délkoreába, vagy Formosába mennek, ott jó munkát, nagyszerű otthont fognak találni, sőt még feleséget is Ígértek nekik. Amikor ezeket bevitték a sátorba, ahol felvilágosítást kaptak volna, adott jelre hisztérikussá lettek, kiabálni kezdtek: “Brainwashing! Brainwashing!” (agymosás) majd követelték az “emberi jogokat az Egyesült Nemzetek chartere alapján”. Egészen fiatal fiuk, akik már három éve elkerültek otthonról, üvöltötték, hogy a feleségeiket meg a gyermekeiket megölték a kommunisták. Nyilvánvaló volt, hogy előre betanult előadást (show) rendeztek, azután mosolyogva, nyugodtan mentek viszsza. KÖZÖS PROBLÉMÁK Az indiaikat bosszantotta az is, hogy a kommunisták részéről fenyegető (bullying) módon adták a felvilágosítást és General Thimayya személyesen vetett véget egy ilyen intervjunak. Ne higyjék az amerikaiak, hogy India a Szovjetunión nagy bámulója. A meggyőződött kommunistákat kivéve Indiában kritika nélkül senki sem csodáló ja a Szovjetunionnak, vagy Kínának, de az egészen természetes, hogy az indiai népet rendkívül érdekli ami most Kínában történik és erről az intelligens indiaiaknak több információjuk van, mint más népeknek. Az utóbbi időkben sok indiai keres információt a keleteurópai országokban, persze korántsem annyi, mint az Egyesült Államokban, Angliában, vagy Nyugateurópában. Indiának Kínával sok azonos problémája van. Mindkettő szeretné fejleszteni földművelését úgy, mint a Szovjetunión és “csatlós” államai tették; hogyan lehet munkát adni a vidéki lakosságnak? A folyókat hogyan lehet szabályozni? és főleg, hogyan lehet lényegesen emelni az iparokat? Itt (Indiában) jól tudják azt, hogy azon országokban még aránylag alacsony az életszínvonal és az emberek napi élete még nem idilikus, de ezt természetesnek tartják. A politikai és polgári szabadságjogokra vonatkozólag Indiában úgy tartják, hogy azon országokban bizonyos szabadságjogokat feladtak a gazdasági fejlődésért. Anélkül, hogy ezen cserére a végső jóváhagyást adná, a legtöbb indiai nem volna hajlandó ezen ut megtételére, nem hiszik, hogy a gazdasági haladás elég gyors lenne az ily áldozatokért. A MINTAKÉP Nem a Szovjetunión, hanem az Egyesült Államok az, amely felé az indiai nép tekint, mint amelyik a gazdasági téren már valóban nagy sikert ért el. Az Egyesült Államokból hazatérő diákok, az amerikai magazinok, a filmek mind azt mondják róla, hogy tej jel-mézzel folyó ország, tele Buick autókkal meg villany jégszekrényekkel; ahol mindenkinek van munkája és minden eszköze a kényelmes, kulturált élethez, párosulva a demokráciával és a személyes szabadsággal. Az indiainak nem tetszik, midőn hallja, hogy Kínában a marxizmust rákényszerítik az intellektuelekre és azoknak be kell ismerniök, hogy azelőtt tévedtek; de amikor azt hallja, hogy az Egyesült Államok kormánya a kongresszusi vizsgáló bizottságokon keresztül az intellektuelekre rákényszeríti a marxizmus gyalázását és meggyónását annak, hogy nagy bűnt követtek el addig, amig hittek benne, ez az indiaiakat megrémíti. Jelenleg Indiának Amerika felé irányuló érzelmeire azt lehet mondani, hogy részben bámuló, részben pedig bosszantó. A kommunista országokkal nem ilyen, mert hiszen azokkal kevés összeköttetése van. Az amerikaiak azonban ott vannak mindenütt Indiában; a technikai tanácsadók, turisták és mindenféle küldetésben utazó ügynökök lepik el az országot. Ezen technikai tanácsadókra vonatkozólag India valahogy úgy érez, mint a fiatal menyecske, aki az anyósát kéri, hogy tanítsa meg főzni. India is, amig a technikai segítséget köszönettel veszi, idegesen nézi, hogy Amerika miként avatkozik bele India és Ázsia belügyeibe. STEVENSON LEVELE Nem értik például azt sem, hogy miért hívták vissza Chester Bowles nagykövetet, akivel igen jól kijöttek, nem úgy, mint az utódjával, George Allennel. Nekik ez ne*n elegendő magyaházat, hogy Allen republikánus, Bowels meg a demokrata párthoz tartozik. Afctán itt van a Kashmir merénylet, ami lerombolta az Adley Stevenson látogatásának jóhatását. Itt mindenki úgy tartja, hogy Stevenson hozta a felbátorító üzenetet Kashmir mineszterelnökének, Sheik Abdullahnak, hogy függetlenítse Kashmirt (szakítsa el Indiától). India kormányának kezébe került Stevenson egy levele, amelyből kitudódott a dolog s Abdullah most a börtönben van. India még csak hét évvel ezelőtt nyerte vissza függetlenségét, nem csoda, hogy nagyon féltékeny erre a szuverénitásra. Ily körülmények között természetes, hogy az Egyesült Államok felé irányuló érzelme gyorsan változik az adott viszonyoknak megfelelőleg. Amire egyik percben mint érdek nélküli segítségre néznek, azt a másik percben már imperialista törekvésnek látják. Annyi tény, hogy India népe Amerikán kívül más országokkal is tanácskozni akar azon, hogy miként oldhatná meg elmaradt társadalmi és gazdasági problémáit. És azonkívül azt is ! Most Vasárnap ! FIGYELEM! CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók JANUÁR 24-én, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel a Cleveland West sideí Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak. Hozzájárulás 75c melyért sonka szendvics, kávé és sütemény lesz felszolgálva. Ne feledje el ezt a dátumot családja és ismerőseit is hozza el. követeük, hogy nemzetközi ügyekben az ő tanácsukat is kikérjék. Van egy olyan tárgykör, amelyben India nem kér tanácsot az Egyesült Államoktól: ez a tárgykör a KÜLFÖLDI POLITIKA. (The Nation) Los Angeles — Dr. Robert M. Hutchins, Chicago Egyetem volt elnöke, jelenleg a Ford Foundation direktora, újból igen élesen támadta azokat, akik a kommunizmustól való védekezés őrve alapján a tanszabadságot korlátozni akarják. Ezt auiyilatkozatot a Dilworth (kaliforniai) állami törvénnyel kapcsolatos kihallgatásokra vonatkozva mondotta: “Ez a törvény Los Angeles tanítóit másodrendű polgárokká sülyeszti, — mondotta Dr. Hutchins, — “ami nem csak amerikaiatlan, hanem valójában nagy szemtelenség (impertinence) is. Jobb lenne, ha Los Angeles iskolabizottsága a tanítók erkölcsi színvonalának az emelésén ráradozna ahelyett, hogy azt teljesen le akarja rombolni azzal, hogy üldözi (harass) azon tanítókat, akik nem tetszenek a bizottság tagjainak.” A “Teachers Defense Committee” állítása szerint az iskolabizottság a hűség próbákkal csak a nevelésügyi programjának hiányosságát akarja palástolni. ÉP1TŐGÁRD A 1953-54 évre Terez Biko, Cleveland.......12.00 J. Buzay, Cleveland........... 4.00 Roza Bischof Cleveland .... 2.00 J. Farkas, Akron............... 6.00 J. Feezkó, New York ___ 7.00 Lous Gáncs, Cleveland ....12.00 Mrs. L. Gáncs, Cleveland ..12.00 Susana Hering, Buffalo ....12.00 A. Kucher, Valencia......... 4.00 J. Kollár, Cleveland ......... 1.00 Ernő Kovách, Cleveland .. 1.00 J. Kozsan, Miami ........ ..12,00 Geo. Kuhn, Cleveland ....... 2.00 L .Lefkovits, Cleveland .... 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 6.00 J. Mácsay, Detroit ........... 2.00 Jos. Munczy, Cleveland _ 6.00 Louis Pall, St. Petersburg 12.00 H. J. Pfaff, Buffalo ____ 2.00 Albert Sohajda, Cleveland 4.00 Frank Szabó, Cleveland _ 2.00 Jos. E. Takács, Cleveland 12.00 L. Tóth, Schenectady___ 9.00 Ch. Vass, New Brunswick 5.00 St. Visi, Lincoln Park___ 4.00 J. Vizi, Akron _________ 7.00
