Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-16 / 1815. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 16. Panaszkodnak a hazugok A HIVATÁSOS HAZUGOK KISZORÍTJÁK AZ AMATŐRÖKET — KEVESEBB HAZUGSÁGI VERSENYT TARTOTTAK AZ IDÉN. — A DÍJNYERTES HAZUGSÁGOK. (gb.) Mint Mezőségi munkástárs is jelezte pár héttel ezelőtti rovatában, figyelemmel kisérem az évenként tartott ‘‘hazugsági versenyeket” és leközlöm lapunkban a díjnyerteseket, mert azo­kon igen jóízűen lehet nevetni s manapság az ilyen ártatlan mu­latság nagyon jó hatással van az egészségünkre. Az idén azonban számos hazugságverseny elmaradt. Utána jártam a dolognak és unv Iá- "--------------------------------------­sok jóizü hazugságot, mint más években. A délkaliforniai Pegleg Smith klub versenyén a főhazug halászó mesével vitte el a pál­mát. Ezen “sztori” szerint az il­lető halászni ment a közeli “szá­raz tóba”, amiből igen sok van Délkaliforniában. Hosszas eről­ködés után fogott is egy hatvan fontos halatt, méghozzá egy nagy kannában, mert a száraz tó halai magukkal viszik a vizet. Ezért látunk olyan sok kannát mindenfelé. Nekem ugyan jobban tetszik ennél az a halászó történet, amit egy borbély mondott el, aki az­zal dicsekedett, hogy ő már rá­jött a halászat legjobb módjára. — És mi az a legjobb és leg­biztosabb módszer? — kérdez­ték a hallagatók. — Hát én, — mondotta a bor­bély, — a halászatra magammal viszem a borbély székemet. Le­teszem a viz partjára, ráülök s magamra terítem a fehér ken­dőt. Aztán hirtelen felugrok, le­veszem a kendőt, méghajlok s el­kiáltom magam: “Next!”, mire a halak egymásután ugrálnak a vízből a székemre, ahol össze­­fogdosom őket. A Burlington, Wis. klub ver­senyén a “Főhazug” ezt a mesét mondotta: — A multkorában nagyon nagy szelek jártak a mi vidé­künkön. A legnagyobb széllel nagy villámló zivatar is jött. Fújt a szél és -csattogott a vil­lám kegyetlenül. Egyszer csak a szél felkapta a nagy vasüstün­ket és vitte szélvihar gyorsaság­gal. Hogy milyen gyorsan vitte ? Olyan gyorsan, hogy amig az udvaron átrepült a villám ötször vágott feléje, de olyan gyorsan haladt, hogy csak a káváját ér­te. IGAZ MESÉK Az adóhivatal is jelentett né­hány ilyen ’’sztorit”, habár ver­senyen kívül. A Bureau of In­ternal Revenue közreadta, hogy milyen kifogásokat kap egyes adófizetőktől. Az egyik adófi­zető, aki Camden, N.J. városban lakik 500 dollárt adott a temp­lomnak, amit be akart számíta­ni az adóba. Az adóhivatal meg­kérdezte, hogy nevezze meg, me­lyik vallásfelekezet templomá­nak adta ezt az összeget. ’’Kiké­rem magamnak”, — irta dühö­sen ez az adófizető, — “hogy a vallásomba beleavatkozzanak. Az, hogy melyik templomnak adtam az 500 dollárt, csupán az isten és az én magánügyem.” De talán még ennél is mu­latságosabb az az adófizető, aki az adójához mellékelten egy da­tom, hogy az amatőr hazugok neheztelnek és még hozzá jog­gal panaszkodnak. — Nézze csak Mister, — szólt hozzám az egyik jólismert ama­tőr-hazug, — hát mit kapunk mi egy-egy jó hazugságért ? Leg­jobb esetben is csak kinevetnek bennünket. De nézze csak, hogy mit kapnak a hivatásos hazu­gok? Ott van például a Whita­ker Chambers, aki a mezeitők­­ből előhúzott sztorikért 600,000 dollárt zsebelt be. Vagy nézze csak a Louis Budens-et, az már hat éve él belőle, azonkívül, hogy egyetemi tanárnak nevezték ki érte a jezsuita egyetemre. Hát tudunk mi ilyen nagy hazugsá­gokat mondani? OTROMBA HAZUGSÁGOK Igazat kell adni neki. Hazug­ságokat ilyen bőkezűen még so­ha, semmiféle nép nem jutalma­zott, mint teszi ma az amerikai kormány. — Hej, ha én olyan otromba hazugságot tudnék mondani, — sóhajtott fel az amatőr hazug, — mint amilyeneket mond példá­ul az a Lautner János nevű ma­gyar professzionális hazug is, akkor én is kényelmesen, gond nélkül élhetnék, mint ő. Tudja-e, hogy mire esküdött meg az a magyar varangyos? Azt mon­dotta, hogy Elizabeth Guerley Flinn egy KORCSMÁBAN mondta neki, hogy Earl Brow­der, a Kommunista Párt volt tit­kára, Franklin D. Roosevelttől kapta az utasitásokat a párt irányítására. És erre meg is es­küdött. — Talán az a baj, hogy önök nem esküsznek meg a hazugsá­gaikra? — mondtam neki. — Lehet, —felelte busán az amatőr-hazug, — pedig higyje el, hogy minden józaneszü em­ber inkább elhiheti a mi tréfás hazugságainkat, mint azon ta­núvallomásokat, amiket ezen hi­vatásos hazugok mondanak már nem csak az amerikaiatlan bi­zottságok előtt, hanem még bí­rósági tárgyalásokon is. A Mars lakói előtt az lenne a legnagyobb hazugság, hogy a Földön a bíró­ságok hitelt adnak az ilyen val­lomásoknak. Hát bizony ebben igazat ad­tam neki és még csak azt tettem hozzá, hogy az ily hivatásos ha­zugok produkciói számos IGAZ embert juttatnak a börtönbe, vagy veszik el tőlük a megélhe­tés lehetőségét s igy komédia helyett nagy tragédiát szolgál­tatnak. HALÁSZ MESÉK Az amatőr hazugsági verse­nyek az idén talán a jelzett ok miatt nem produkáltak olyan rab bőrt is küldött ily magya­rázattal : — Annyira megadóztattak, hogy a múlt évben már oda kel­lett adnom még az inget is a há­tamról. Most tehát, miután már az ingemet levettétek, a bőröm­ből küldök egy darabot. És ha már itt tartunk, leköz­löm itt a texasi nagy szárazság­ról szóló hirt is. Ennek a nagy szárazságnak a hírét egy kato kus pap hozta, akik azt mondot­ta, hogy Texasban olyan na­­gyon-nagy szárazság volt, hogy a keresztelésnél a baptista papok csak pár csöpp vizet használtak, a methodista papoknak azonban már annyi vizük sem volt és csak egy nedves ruhát nyomtak a gyerek homlokára. A presbite­­riánusok pedig, — fejezte be a hirt, — csak egy “I.O.U.”-t (tartozom vele) írást adtak a vízről. Aki ezeknél jobb hazug mesé­ket tud, ám számoljon be velük, de ha pénzt akar értük, akkor csak vigye az FBI-hoz, szenátor McCarthyhoz, vagy valamelyik Amerikaiatlan intézmén y h e z, mert azok mostanában nagyon keresik ám az oly nagyhazugo­kat, akik meg is esküsznek a meséikre. FIGYELEM! CLEVELAND ÉS KÖRNYÉ­KE Bérmunkás olvasók JA­NUÁR 24-én, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel a Cleveland West sidei Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak. Hozzájárulás 75c melyért sonka szendvics, ká­vé és sütemény lesz felszol­gálva. Ne feledje el ezt a dátumot családja és ismerőseit is hoz­za el. Manila — Philippine sziget uj elnöke, Magsasay, nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt állítja, hogy az ő és a felesége összva­gyona 1953 december 31-én 13,- 179 dollár és 17 centet tett ki. Magsaysay, akinek évi fizetése 15,000 dollár, azt akarja, hogy minden közhivatalnok eskü alatt vallja be az összes vagyonát, amikor hivatalát elfoglalja, meg amikor elhagyja is és akkor el­len lehet őrizni, hogy a hivata­lát saját vagyona gyűjtésére használta-e fel? — Ha ilyen törvényt hoznának Ameriká­ban, nagyon sok tisztviselő ott­hagyná az állását. A MUNKAFRONT HÍREI Washington — A CIO egyik vezetőségi tagja azt állítja, hogy Eisenhower elnök kinevezte őt az International Development Advisory Board tagjává anél­kül, hogy őt előzőleg megkér­dezték volna, hogy elfogadja-e a tisztséget. Stanley A. Rutten­­berg, aki jelenleg a CIO neve­lésügyi osztályának a direkto­ra, igen éles szavakkal ítélte el az elnök tanácsadóinak ezt az eljárását és azért tüntető nyilat­kozat kíséretében jelentette be, hogy nem fogadja el a kineve­zést. “Szinte hihetetlen”, — irta Ruttenberg az elnökhöz intézett levelében, — “hogy a White House tanácsadói azt hiszik, hogy úgy rendelkezhetnek az emberekkel, hogy mindenféle tisztségre kinevezhetik őket a megkérdezésük nélkül. Egyéb­iránt ugyanazon a héten Geor­ge Meany, az AFL elnöke is le­mondott a Foreign Economic Program nevű bizottság tagsá­gáról, amit azzal indokolt, hogy Harold E. Stassen, Foreign Aid Adminisztrátor a külföldön min­denütt eltávolította a szervezett munkásokat a hivatalából. — Meany és Ruttenberg nyilatko­zatai azt akarj á kihangsúlyozni, hogy a két nagy szakszervezet nem hajlandó kooperálni az Eisenhower adminisztrációval. Denver — Az Oil Workers In­ternational Union (CIO) vezető­sége nyilvánosságra hozta, hogy február 15-én Philadelphia vá­rosban előzetes tanácskozásra ülnek össze más, független olaj­ipari unionok kiküldötteivel an­nak megbeszélésére, hogy az olajipar összes szakszervezeteit nem-e lehetne egyesíteni. “Egyenlőre nem tudjuk, hogy milyen eredményt hoznak majd ezen tanácskozások”, — mon­dotta O. A. Knight, az OWI el­nöke. — “Mert habár az OWI a legnagyobb szervezet az olaj­iparban, bérmozgalmaink még­sem elég hatásosak, amig ebben az iparban számos más szerve­zet is működik. Az OWI mesz­­szeható és nagy engedményekre kész, csakhogy az olajipar ösz­­szes munkásait egy szervezetbe hozza”. Los Angeles — Az Internatio­nal Longshoremen’s Union 13-as számú (Long Beach, Cal.) lokál­ja táviratilag tiltakozott Eisen­hower elnöknél azért, hogy az elnöküket, Harry Bridgest újból üldözés alá vették azon vád alap­ján, amelyért a legfelsőbb bíró­ság már egyszer felmentette. “Ez az eljárás megingatja az Eisenhower adminisztrációbani bizalmunkat,” — Írták a távi­ratban. Cleveland — A Brotherhood of Locomotive Engineers (füg­getlen) vasúti szakszervezet be­jelentette, hogy csatlakozni fog azon országos béketárgyalások­hoz, amelyeket a vasúttársasá­gok a közeljövőben megkezde­nek 139 vasúti szakszervezettel. A BLE nem akart csatlakozni azért, mert 30 százalékos bére­melést kér, ami jóval nagyobb, mint a többi vasúti unionok kö­vetelése. Egyébiránt az ameri­kai vasúti munkások — az As­sociated Press állítása szerint, — 244 egymástól többé-kevésbé független szakszervezetet alkot­nak. — Ugylátszik, hogy a szük­ség rájuk kényszeríti az Egye­sülést s sokáig már még erősza­kolva sem fogják fentartani a szakszervezeti SZÉTSZERVEZŐ formát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom