Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-05-08 / 1831. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 8. Eisenhower a hibás WALTER LIPPMANN, NEVES ÚJSÁGÍRÓ, EISENHOWER ELNÖKÖT VÁDOLJA A McCARTHYIZMUS TERJESZKEDÉ­SÉÉRT. — AZ ELNÖK NEM TETTE MEG KÖTELESSÉGÉT. WALTER LIPPMANN SZENZÁCIÓS ROVATA Eisenhower generális az újságkiadók és szerkesztők konven­cióján beszélve mondotta: “Nagyon kivánatos lenne, ha az újsá­gok többet foglalkoznának az olyan hírekkel, amelyek egyesitik az amerikai népet, mint olyanokkal, amelyek a széthúzásról szólnak.” Nyilvánvaló, hogy az elnök szigorú kritikának szánta ezen szavakat, amit bizonyít az, hogy még ezt is hozzátette: “Jólehet, hogy a széthúzásról szóló hírek jobban szembeötlők, mint azok, amelyek az egységről szólnak, de a szabad sajtónak felelőségei is vannak és ezek egyike az, hogy az olvasókkal megértessék a hí­rek minőségét, végre is az olva­sók ily informálása azok érdeke­it szolgálja”. Az elnök eme kijelentése után nyilvánosságra hozhatjuk, hogy a jelenlegi adminisztráció veze­tői egyidő óta panaszkodnak, hogy az amerikai sajtó igen sok publicitást ad McCarthynak s ez a publicitás, meg az azokkal kapcsolatos “headlineok” segí­tették ezt a szenátort azon je­lenlegi nagy hatalmához, amely az adminisztrációnak és általá­ban véve az amerikai népnek is most annyi fejfájást okoz. FONTOS HÍREK Mint régi újságíró, aki eleget dolgozott szerkesztőkkel, rámu­tathatok President Eisenhower tévedésére. McCarthy szubver­­ziv, áruló, kémkedő, korrupció és egyéb vádai ujságszenzációt képeznek. Különösen nagy szen­záció az ilyen vád, ha olyan sze­nátortól jön, aki a kormány­párthoz tartozik és elnöke a leg­fontosabb szenátusi bizottságok egyikének, aki csaknem az utób­bi napokig a Republican Party vezetői közé tartozott. General Eisenhower úgy véli, hogy McCarthy vádjainak, ame­lyek rendesen alaptalanok, s a legtöbb esetben igazságtalanok is, az újságokban nem kellene oly nagy teret adni, mert nem érdemlik meg a nagy publicitást. De miért kell a szerkesztőket okolni ebben az esetben? Talán a girl-scouts csoportnak tartott inspiráló beszédet kellene nagy részletességgel hozni? Tény, hogy a McCarthy híre­ket ellensúlyozni kellett volna, de mivel? Ha McCarthy vádjai igazak voltak, akkor elég fon­tos híranyagot képeztek a köz-­­lésre; ha nem voltak igazak, ak­kor hol maradtak a cáfolatok? Azon cáfolatok, amelyeket az adminisztráció vezetőitől kellett volna adjanak. A szerkesztők nem kaptak ilyen cáfolatokat. Persze hozhatták a megvádol­tak cáfolatait, tisztességes újság ezt mindig megteszi. De a gya­núsítottak és a vádlottak cáfo­latai nem sokat számítanak egy U.S. szenátor szavai ellen, aki a szenátori tekintélyen kívül még a fizetett és önkéntes besúgók egész hadára is támaszkodha­­tik. Ily esetben honnan vehetné a szerkesztő az alaptalan vádak elleni tényeket? McCarthy VIZSGÁLATAI / Az újságoktól az “igazságot” várják. De a McCarthy hírek esetében az igazság a kormány tulajdonában volt, miért nem álltak elő vele? Hiszen minden­ki tudta, hogy McCarthy nem vizsgálatokat folytat, hanem “üldözést” (eprecution) rendez és nem törekszik az igazság fel­derítésére. Az a hir, hogy az adminisztráció a? igazság felde­rítését akarja és olyan vizsgála­tot rendel el ebben a szubverziv kérdésben a nép egyesítését cé­lozta volna, de az ilyen vizsgálat elmaradt, a szerkesztők hiába vártak rá. így egészen bátran kimond­hatjuk, hogy magát Eisenhower generálist is nagy felelőség ter­heli azért, hogy a nép egyesíté­sét célzó hírek elmaradtak, mert első sorban is az elnök a forrása az ilyen híreknek. Ha az elnök mindjárt a Mc­Carthy hajsza kezdetén sarkára állt volna, mint tette most Ste­vens Army-miniszter, ha az el-' nők végrehajtó hatalmát meg­védve szembefordult volna a kongresszusi vizsgálók ily per­verzitása ellen, akkor az nagy hir lett volna, amelyet minden szerkesztő készséggel hozott vol­na. BEHÓDOLTAK Ehelyett azonban a szerkesz­tők egyre csak azon híreket kap­ták, hogy az adminisztráció meg­ijedt a támadásoktól s behódolt McCarthynak. Ha jött is egy­két keményebb szó, másnap már azokat is visszavonták s közben kiváló embereket dobtak oda ál­dozatul. Se vége, se hossza nem volt a behódolásnak, az “appe­­asement”-nek, meghátrálásnak, amiket simulékony szavakkal adtak tudtunkra. Ilyen “apease­­ment” volt a Stassen, majd a Dulles megalázatása s most az egész hadügyi department fel­­kavarása is. És még a Fehér Ház panaszkodik, hogy az újsá­gok nem úgy Írnak, hogy job­ban nézzen ki ez a dolog! Igazsága van Eisenhower ge­nerálisnak abban, hogy azon hí­rek, amelyek manapság az ame­rikai újságokban megjelennek szenátor McCarthyval kapcso­latban, nem szolgálják az ame­rikai nép egységesítését, de az orvosság erre egyedül az ő ke­zében van. És ha visszatartotta azt, legalább ne vádolja érte az újságszerkesztőket! VILLANYÁRAM NAPFÉNY­BŐL NEW YORK — A Bell Tele­phone Laboratories jelenti, hogy három tudósának, — G. L. Pe­arson, fizikus; G. S. Fuller ve­gyész és D. M. Chapin, villany-A BÉRMUNKÁS OLVASÓI MÁJUS 30-ÄN, (Decoration Day előtt) délelőtt 10 órai kez­dettel RENDKÍVÜLI ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, Ohioban, 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. A Bérmunkás ügykezelésére most júniusban uj munka­erőt kell beállítanunk. Erre a munkára ezideig nem jelentke­zett alkalmas munkástárs. Az értekezlet egyik napirendje ez. Ha ez megoldást nyer, a másik feladat az Írógárda meg­szervezése, hogy a Bérmunkás kiállításában is a kollektív munkaszellem kifejezője legyen. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küld­jék el indítványaikat. Munkástársi üdvözlettel A Bérmunkás Lapbizottsága. —— Kik ilyedtek meg? (Vi.) Megválva az igazat, mi akik gyűlöljük a háborút és mindazokat, akik azt megint az emberiség nyakába akarják zú­dítani, nagyon megvoltunk ijed­ve, hogy Dulles, Wilson, Know­­land, Bradford megkezdik a har­madik világháborút, vagy lega­lább is ahoz vezető Indokinába való beavatkozást és a kínaiak bombázását. Most ugylátszik, — mint aho­gyan sokan mondják — hogy csak a vörösök megijesztésére volt ez egész. Nixonnak a bea­vatkozást beígérő beszédére oly nagy lett a felzúdulás, hogy sok kongresszmen és befolyásos egyén megmozdult, felszólalt a beavatkozás ellen. Sőt még Mr. Nixon is visszatáncolt. Most már azt ígéri, hogy nem csak Indo­kínában, hanem másfelé sem fognak katonaságot küldeni — ha csak kikerülhetik. Ennek az a magyarázata, hogy nem a vörösök, az indokí­naiak, kínaiak és az oroszok ijedtek meg, hanem az amerikai nép, de leginkább az angol-fran­cia nép. Hogy mindez igy tör­tént, Jay G. Hayden, a detroiti News washingtoni levelezője Ír­ja, aki nagyon is az adminiszt­ráció mellett áll, igy talán tud­ja is mit beszél, most meg na­gyon is felvilágosító cikkben Ír­ja a következőket: “A tények azt mutatják, hogy a legújabb keménység, melyet Eisenhower és Dulles használ­tak arra volt irányítva, hogy a kommunistákat megijessze és cselekvésre ösztönözze a mi ten­geren túli barátainkat, mely egy lényeges, de nem várt visszaha­tást szült itthon. “A kongresszus tagjai, legin­kább Nixon beszéde óta, nagyon mérnök — sikerült a nepfényt közvetlenül átalakítani villany­áramra. Ezen intézmény vezetői ezt a találmányt korszakalkotó­nak mondják. Az említett tudósok a szilikon néven ismert finom kavicsból nagyon vékony sávokat készíte­nek, amiket bevonnak valami ve­gyi anyaggal egy-tizezred incs vastagságnyira. Az igy prepa­rált szilikon szemcsék a nap­fényből villamos áramot csinál­nak. A tenyérnyi nagyságú ily készülék elég áramot ad a tele­fon vagy a 7 mérföldnyire ható rádió leadó állomáshoz. sok levelet kapnak a szavazóik­tól, melyben majdnem mind úgy nyilatkoznak, hogy Ázsiában ne­künk semmi dolgunk nincsen és ki kell kapcsolódni az azokkal összefüggő ügyekből. “Kétségtelen, hogy Mr. Dulles a múlt héten magával vitte ezen amerikai nép véleményét. Koráb­ban meg az angol külügyminisz­ter Eden és a francia külügymi­niszter Bidault elismerték a ha­talmas nyomást az ellen, hogy az indokinai harcokat kiterjesz­­szék. így a nép véleménye mind a három országban, nagy hatás­sal van a genevai konferencia eredményeire.” Az alábbi megjegyzéssel vég­zi be Haydgn ezen felvüágositó levelét: “Amellett, hogy a béke keresését végezhetik Genevában, a kongresszus ezen békés nyilat­kozatai nagy segítségére lesz Dullesnak, hogy ha megalkudik az indokinai béke megvalósítá­sára, hogy megszerezze a kong­resszus beleegyezését.” Tehát nem a vörösök, hanem éppen ellenkezőleg az amerikai, angol, francia nép ijedt meg leg­jobban Dullesék háborús fenye­getőzésétől. Most már annyira erős a békevágy a nagy néptö­megek között, hogy vezéreik nem mernének azzal szembe­szállni. Bidault és Eden urak jól tudják, hogy nekik az a végüket, kormányaik bukását jelentené. Erre is rá lehet mondani, hogy a háborús kutyák ugatnak, a bé­keerők haladnak előre. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉ­KE BÉRMUNKÁS OLVA­SÓK FIGYELEM! A Magyar Ipari Unionisták lapja a BÉRMUNKÁS súlyos válság előtt áll. Rendkívülien fontos, hogy Los Angeles és környéke Bérmunkás olvasók MÁJUS 15-ÉN SZOMBATON ESTE A MUNKÁS OTTHON­BAN (1251 S. St. Andrews, Pl. közel a Pico Blvd.-hoz) tartandó ÖSSZEJÖVETELÜNKÖN megjelenjenek, hogy közösen megbeszéljük a válság meg­oldására, enyhítésére ajánla­tainkat s azt a május 30-án tartandó rendkívüli országos értekezlet elé terjesszük. Munkástársi tisztelettel a Bizottság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom