Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-08 / 1831. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 8. Eisenhower a hibás WALTER LIPPMANN, NEVES ÚJSÁGÍRÓ, EISENHOWER ELNÖKÖT VÁDOLJA A McCARTHYIZMUS TERJESZKEDÉSÉÉRT. — AZ ELNÖK NEM TETTE MEG KÖTELESSÉGÉT. WALTER LIPPMANN SZENZÁCIÓS ROVATA Eisenhower generális az újságkiadók és szerkesztők konvencióján beszélve mondotta: “Nagyon kivánatos lenne, ha az újságok többet foglalkoznának az olyan hírekkel, amelyek egyesitik az amerikai népet, mint olyanokkal, amelyek a széthúzásról szólnak.” Nyilvánvaló, hogy az elnök szigorú kritikának szánta ezen szavakat, amit bizonyít az, hogy még ezt is hozzátette: “Jólehet, hogy a széthúzásról szóló hírek jobban szembeötlők, mint azok, amelyek az egységről szólnak, de a szabad sajtónak felelőségei is vannak és ezek egyike az, hogy az olvasókkal megértessék a hírek minőségét, végre is az olvasók ily informálása azok érdekeit szolgálja”. Az elnök eme kijelentése után nyilvánosságra hozhatjuk, hogy a jelenlegi adminisztráció vezetői egyidő óta panaszkodnak, hogy az amerikai sajtó igen sok publicitást ad McCarthynak s ez a publicitás, meg az azokkal kapcsolatos “headlineok” segítették ezt a szenátort azon jelenlegi nagy hatalmához, amely az adminisztrációnak és általában véve az amerikai népnek is most annyi fejfájást okoz. FONTOS HÍREK Mint régi újságíró, aki eleget dolgozott szerkesztőkkel, rámutathatok President Eisenhower tévedésére. McCarthy szubverziv, áruló, kémkedő, korrupció és egyéb vádai ujságszenzációt képeznek. Különösen nagy szenzáció az ilyen vád, ha olyan szenátortól jön, aki a kormánypárthoz tartozik és elnöke a legfontosabb szenátusi bizottságok egyikének, aki csaknem az utóbbi napokig a Republican Party vezetői közé tartozott. General Eisenhower úgy véli, hogy McCarthy vádjainak, amelyek rendesen alaptalanok, s a legtöbb esetben igazságtalanok is, az újságokban nem kellene oly nagy teret adni, mert nem érdemlik meg a nagy publicitást. De miért kell a szerkesztőket okolni ebben az esetben? Talán a girl-scouts csoportnak tartott inspiráló beszédet kellene nagy részletességgel hozni? Tény, hogy a McCarthy híreket ellensúlyozni kellett volna, de mivel? Ha McCarthy vádjai igazak voltak, akkor elég fontos híranyagot képeztek a köz-lésre; ha nem voltak igazak, akkor hol maradtak a cáfolatok? Azon cáfolatok, amelyeket az adminisztráció vezetőitől kellett volna adjanak. A szerkesztők nem kaptak ilyen cáfolatokat. Persze hozhatták a megvádoltak cáfolatait, tisztességes újság ezt mindig megteszi. De a gyanúsítottak és a vádlottak cáfolatai nem sokat számítanak egy U.S. szenátor szavai ellen, aki a szenátori tekintélyen kívül még a fizetett és önkéntes besúgók egész hadára is támaszkodhatik. Ily esetben honnan vehetné a szerkesztő az alaptalan vádak elleni tényeket? McCarthy VIZSGÁLATAI / Az újságoktól az “igazságot” várják. De a McCarthy hírek esetében az igazság a kormány tulajdonában volt, miért nem álltak elő vele? Hiszen mindenki tudta, hogy McCarthy nem vizsgálatokat folytat, hanem “üldözést” (eprecution) rendez és nem törekszik az igazság felderítésére. Az a hir, hogy az adminisztráció a? igazság felderítését akarja és olyan vizsgálatot rendel el ebben a szubverziv kérdésben a nép egyesítését célozta volna, de az ilyen vizsgálat elmaradt, a szerkesztők hiába vártak rá. így egészen bátran kimondhatjuk, hogy magát Eisenhower generálist is nagy felelőség terheli azért, hogy a nép egyesítését célzó hírek elmaradtak, mert első sorban is az elnök a forrása az ilyen híreknek. Ha az elnök mindjárt a McCarthy hajsza kezdetén sarkára állt volna, mint tette most Stevens Army-miniszter, ha az el-' nők végrehajtó hatalmát megvédve szembefordult volna a kongresszusi vizsgálók ily perverzitása ellen, akkor az nagy hir lett volna, amelyet minden szerkesztő készséggel hozott volna. BEHÓDOLTAK Ehelyett azonban a szerkesztők egyre csak azon híreket kapták, hogy az adminisztráció megijedt a támadásoktól s behódolt McCarthynak. Ha jött is egykét keményebb szó, másnap már azokat is visszavonták s közben kiváló embereket dobtak oda áldozatul. Se vége, se hossza nem volt a behódolásnak, az “appeasement”-nek, meghátrálásnak, amiket simulékony szavakkal adtak tudtunkra. Ilyen “apeasement” volt a Stassen, majd a Dulles megalázatása s most az egész hadügyi department felkavarása is. És még a Fehér Ház panaszkodik, hogy az újságok nem úgy Írnak, hogy jobban nézzen ki ez a dolog! Igazsága van Eisenhower generálisnak abban, hogy azon hírek, amelyek manapság az amerikai újságokban megjelennek szenátor McCarthyval kapcsolatban, nem szolgálják az amerikai nép egységesítését, de az orvosság erre egyedül az ő kezében van. És ha visszatartotta azt, legalább ne vádolja érte az újságszerkesztőket! VILLANYÁRAM NAPFÉNYBŐL NEW YORK — A Bell Telephone Laboratories jelenti, hogy három tudósának, — G. L. Pearson, fizikus; G. S. Fuller vegyész és D. M. Chapin, villany-A BÉRMUNKÁS OLVASÓI MÁJUS 30-ÄN, (Decoration Day előtt) délelőtt 10 órai kezdettel RENDKÍVÜLI ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, Ohioban, 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. A Bérmunkás ügykezelésére most júniusban uj munkaerőt kell beállítanunk. Erre a munkára ezideig nem jelentkezett alkalmas munkástárs. Az értekezlet egyik napirendje ez. Ha ez megoldást nyer, a másik feladat az Írógárda megszervezése, hogy a Bérmunkás kiállításában is a kollektív munkaszellem kifejezője legyen. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küldjék el indítványaikat. Munkástársi üdvözlettel A Bérmunkás Lapbizottsága. —— Kik ilyedtek meg? (Vi.) Megválva az igazat, mi akik gyűlöljük a háborút és mindazokat, akik azt megint az emberiség nyakába akarják zúdítani, nagyon megvoltunk ijedve, hogy Dulles, Wilson, Knowland, Bradford megkezdik a harmadik világháborút, vagy legalább is ahoz vezető Indokinába való beavatkozást és a kínaiak bombázását. Most ugylátszik, — mint ahogyan sokan mondják — hogy csak a vörösök megijesztésére volt ez egész. Nixonnak a beavatkozást beígérő beszédére oly nagy lett a felzúdulás, hogy sok kongresszmen és befolyásos egyén megmozdult, felszólalt a beavatkozás ellen. Sőt még Mr. Nixon is visszatáncolt. Most már azt ígéri, hogy nem csak Indokínában, hanem másfelé sem fognak katonaságot küldeni — ha csak kikerülhetik. Ennek az a magyarázata, hogy nem a vörösök, az indokínaiak, kínaiak és az oroszok ijedtek meg, hanem az amerikai nép, de leginkább az angol-francia nép. Hogy mindez igy történt, Jay G. Hayden, a detroiti News washingtoni levelezője Írja, aki nagyon is az adminisztráció mellett áll, igy talán tudja is mit beszél, most meg nagyon is felvilágosító cikkben Írja a következőket: “A tények azt mutatják, hogy a legújabb keménység, melyet Eisenhower és Dulles használtak arra volt irányítva, hogy a kommunistákat megijessze és cselekvésre ösztönözze a mi tengeren túli barátainkat, mely egy lényeges, de nem várt visszahatást szült itthon. “A kongresszus tagjai, leginkább Nixon beszéde óta, nagyon mérnök — sikerült a nepfényt közvetlenül átalakítani villanyáramra. Ezen intézmény vezetői ezt a találmányt korszakalkotónak mondják. Az említett tudósok a szilikon néven ismert finom kavicsból nagyon vékony sávokat készítenek, amiket bevonnak valami vegyi anyaggal egy-tizezred incs vastagságnyira. Az igy preparált szilikon szemcsék a napfényből villamos áramot csinálnak. A tenyérnyi nagyságú ily készülék elég áramot ad a telefon vagy a 7 mérföldnyire ható rádió leadó állomáshoz. sok levelet kapnak a szavazóiktól, melyben majdnem mind úgy nyilatkoznak, hogy Ázsiában nekünk semmi dolgunk nincsen és ki kell kapcsolódni az azokkal összefüggő ügyekből. “Kétségtelen, hogy Mr. Dulles a múlt héten magával vitte ezen amerikai nép véleményét. Korábban meg az angol külügyminiszter Eden és a francia külügyminiszter Bidault elismerték a hatalmas nyomást az ellen, hogy az indokinai harcokat kiterjeszszék. így a nép véleménye mind a három országban, nagy hatással van a genevai konferencia eredményeire.” Az alábbi megjegyzéssel végzi be Haydgn ezen felvüágositó levelét: “Amellett, hogy a béke keresését végezhetik Genevában, a kongresszus ezen békés nyilatkozatai nagy segítségére lesz Dullesnak, hogy ha megalkudik az indokinai béke megvalósítására, hogy megszerezze a kongresszus beleegyezését.” Tehát nem a vörösök, hanem éppen ellenkezőleg az amerikai, angol, francia nép ijedt meg legjobban Dullesék háborús fenyegetőzésétől. Most már annyira erős a békevágy a nagy néptömegek között, hogy vezéreik nem mernének azzal szembeszállni. Bidault és Eden urak jól tudják, hogy nekik az a végüket, kormányaik bukását jelentené. Erre is rá lehet mondani, hogy a háborús kutyák ugatnak, a békeerők haladnak előre. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK FIGYELEM! A Magyar Ipari Unionisták lapja a BÉRMUNKÁS súlyos válság előtt áll. Rendkívülien fontos, hogy Los Angeles és környéke Bérmunkás olvasók MÁJUS 15-ÉN SZOMBATON ESTE A MUNKÁS OTTHONBAN (1251 S. St. Andrews, Pl. közel a Pico Blvd.-hoz) tartandó ÖSSZEJÖVETELÜNKÖN megjelenjenek, hogy közösen megbeszéljük a válság megoldására, enyhítésére ajánlatainkat s azt a május 30-án tartandó rendkívüli országos értekezlet elé terjesszük. Munkástársi tisztelettel a Bizottság.