Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-05-01 / 1830. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. május 1. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL “A MI KAZÁNJAINK A VILÁG MINDEN RÉSZERE ELJUTOTTAK MAR” A kazánmühelyben dolgozik Kerényi Lajos hegesztő brigádja. Mayer Mihály a brigád kiváló szakmunkása mondja el, miképpen végzik munkájukat. — Három éve dolgozunk együtt, nagyon szeretjük a szakmánkat. A brigád minden tagja legfőbb feladatának tekinti, hogy a terv tulteljesitése mellett minőségi munkát adjon ki kezéből. Tüzszekrényeket és állókazánokat hegesztünk. Ezt a munkát csak nagy szakértelemmel és figyelemmel lehet jól elvégezni. A kazánokat a hegesz* tés után megröntgenezik, nincsen-e benne kihagyás, »vagy repedés. Sokszor álltunk már nehéz feladat előtt, de a brigádtagok: Pozsonyi Béla, Toldi Gábor, valamint Kerény és én magam sem ijedtünk meg a nehézségektől. Igen bonyolult és nehéz volt például az egyiptomi mozdonykazánok vízzsákjának hegesztése. Csak kívülről lehetett hegeszteni, mert a szűk torkolat miatt belülről nem tudtunk hozzáférni. Mint megtudjuk, Mayer volt az, aki a többieknek megmutatta, hogy is kell elvégezni ezt a munkát. Még az egyiptomi átvevő is kételkedett eleinte, hogy sikerrel megtudják oldani a feladatot, amikor azonban a munkadarabot megröntgenezték, és kitűnt, hogy a hegesztés hibátlan, ő is elfogadta a munkát. A szovjet átvevő pedig nem egyszer külön megdicsérte a brigádot kiváló munkájáért, mellyel biztosították a 0—5—0 kazánok és tüzszekrények pontos átadását. A birgádot az üzem többi dolgozói minőségi brigádnak nevezik. Büszkék rá, hogy ilyen kiváló szakemberek vannak a kazánmühelyben. Az a véleményük, hogy az egész országban az elsők között áll Kerényi hegesztőbrigádja, gyors és pontos munkájával. A brigád minden tagja tudja, hogy az exportmunkánk időben való elkészítése milyen nagy fontossággal bir. — A mi kazánjaink, a világ minden tájára eljutottak már — mondja nem kis büszkeséggel Pozsonyi Béla. — Jól kell tehát dolgoznunk, hogy a magyar ipar hírnevén ne essen csorba. Most uj munkasikerek elérésére törekszik a brigád. A harmadik pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy teljesítményüket 140-ről 150 százalékra emelik és továbbra is minőségi munkát végeznek. Tervükkel már 1955-nél tartanak. (Mary Antal californiai lapolvasónk juttatta hozzánk a fenti leírást azon örömteli megjegyzéssel, hogy a brigád egyik tagja, Pozsonyi Béla sógora. — Meleg kézszoritásunk a brigádnak és Mrs. Antal olvasónknak. — szerk.) MAGYAR-ALBAN KULTURÁLIS EGYEZMÉNY Az elmúlt hetekben Budapesten tanácskozott a magyar-albán kulturális vegyesbizottság. A baráti szellemben lefolyt tárgyalások eredményeképpen március 17-én aláírták a magyaralbán kulturális egyezmény évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, albán részről Piro Koci rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Albán Népköztársaság budapesti követe irta alá. A MINISZTERTANÁCS RENDELETÉ A NYUGDIJAK EMELÉSÉRŐL A minisztertanács a legutóbbi ülésén rendeletet fogadott el egyes nyugdijak 1954. április 1. hatállyal történő felemeléséről. Az 1952-ben hatálybalépett nyugdíjtörvény egységesen rendezte az addig nagyon bonyolult és különösen a munkásokra nézve hátrányos nyugdíjrendszert. A korábban nyugdíjazott munkások és alkalmazottak ellátási összege jelentősen emelkedett, de a régi nyugdíjrendszer hátrányos hatását nem lehetett azonnal, teljes egészében kiküszöbölni. A minisztertanács mostani rendelete két évvel a társadalombiztosítási járadék emelése után, ismét 20—45 százalékkal növeli a járadékot. Elsősorban a 65 évnél idősebb munkások és bánya-nyugbéresek járadéka emelkedik 40- 50 százalékkal, a 65 évet be nem töltött járadékosoké pedig 30- 33 százalékkal. Emelkednek továbbá az özvegyi, mezőgazdasági és baleseti járadékok is. KINEVEZÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács kérésére Szántó Zoltánt felmentette rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri tiszte, s a Magyar Népköztársaság párizsi követségének vezetése alól és egyidejűleg kinevezte a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökévé. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA A kormány nyilatkozatot adott ki a négyhatalmi értekezleten az európai kollektiv biztonságról szóló szerződés létrehozására irányuló szovjet javaslattal kapcsolatban. “A Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli — mondja többi közt a nyilatkozat —, hogy a Szovjetunió javaslata reális biztosítékot teremt a német militarizmus újjászületésével és bármilyen újabb agressziós kísérlettel szemben Európában, ámi a magyar népnek létérdeke. A javaslat teljes összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának céljaival és megfelel az európai népek, köztük a magyar nép legőszintébb vágyának, a világbéke megszilárdulására irányuló törekvéseknek.” A Magyar Népköztársaság Kormánya kijelenti, hogy részt kíván venni a kollektiv európai biztonsági egyezményben és kész a többi európai állammal közösen lépéseket tenni az egyezménynek mielőbbi létrehozása érdekében.” A LEGFIATALABB KOSSUTH-DIJAS Porubszky Lajos gyári vasesztergályos, a legfiatalabb Kossuth-dijas. Huszonkét éves. Mindössze huszonkét éves — igy mondom én, már huszonkétéves — igy mondja ő. Egyetlen szenvedélye a kényelem. Hajlandó félóra hosszat biciklizni, hogy egy kicsit elüldödögélhessen a Rába-parton. S hogy azt a napi ötszáz.százalékot elérje, hajlandó hosszú órákon át gondolkozni egy-egy uj szerszámról, uj fogásról. Persze hanyattfekve, otthon, kényelmesen. Amikor bekopogtattam hozzá tartózkodó szívélyességgel üdvözölt, könnyed mozdulattal helyet mutatott a vadonatúj rekamién, majd leült velem szemben egy székre és keresztbevetett lábakkal, hátradőlve várta, hogy kérdezzek valamit. Azonnal láttam, hogy nem én vagyok az első újságíró az életében., — Szereti az újságírókat? — kérdeztem, mert azt tapasztaltam, hogy ez a kérdés a legjobb hangulatcsináló. — Sohasem volt bajom velük, pedig jónéhánnyal volt dolgom, Karinthytól a Távirati Irodáig oda és vissza. Nagyon szívesen beszélek bármiről, csak azt nem szeretem, ha rámbizzák, hogy miről beszéljek. Mert ugyebár, mit tudom én, mi érdekli az illetőt? Nem vagyok én óbudai Juliska. — Bocsánat . . . Kit tisztelhetek nevezett hölgyben ? — Valami jósnő, úgy tudom. De én nem látok bele az emberekbe. Tőlem kérdezni kell. Ezt úgy mondta beszélgetésünk második percében, mint önmagára vonatkozó használati utasítást. Zavarbaejtett vele. Én tudniillik csak úgy tudok beszélgetni, ha semmit sem kérdezek. Nem is kérdeztem semmit, másfélóra alatt sem. Szerencsémre nem vette észre. Ez a fiatalember olyan józan, megfontolt és komoly, hogy arra gondoltam: talán még huszonkét éves sincs. Ital? Néha egy-egy korsó sör. Kártya? Nagyon ritkán ha römizik. Sakk? Futball? Ugyan kérem. — Az ember irányítsa az életét.. . — mondja, amikor mindezekről szó esik. Ezt egyébként tizennégy esztendős korában fogalmazta meg igy, amikor mint ipari tanuló leült huszonegyezni a barátaival és kilenc forintot veszített. Kilenc forintot. Akkor aztán elhatározta, hogy megkomolyodik. Két szakmában szabadult (lakatos és vasesztergályos), most a gépipari technikum elsőéves hallgatója. Havi keresete négyezer forint. Ez a kilenc forint volt a történelem legjobb tőkebefektetése. — Mindenféle fényképek — mondja és elém teszi —. érdekli? — Afényképek aztán meggyőznek arról, amit eddig is sejtettem. Hogy tudniillik ez a komoly s céltudatos ember eddig csak ugyanazt az egy oldalát mutatta nekem, mint a Hold a Földnek. Kép a Galyatetőről, nyakig a hóban. Kép Mátraházáról, siruhában, de persze sítalpak nélkül. Képek a bukaresti Világif jusági Találkozóról, sok-sok vidám kép, csinos lányok között, vidám barátok között. — Ki ez a csinos kislány a jobboldalán ? — A Dolgozó Ifjúság Szövetségének bábolnai titkára. — És ez a másik a baloldalán? — Egy ausztráliai táncosnő. Tizenkét esztendős volt, amikor szüleit elvesztette. Azóta egyedül él a világban. Egyedül? Dehogy. Csak egy ideig volt egyedül. — Segít engem a vállalat, a párt. Lakatos elvtárs pedig, az igazgató, mint az apám olyan. Meg aztán ott a gépem . . . Egészen felélénkül, hogy a gépéről esik szó. — Kérem, a gépe az embernek annyi, mint a testvére . . . A Kossuth-dijra nem számított. Mindig egyformán igyekszik minél jobban dolgozni, nap mint nap spekulál valami észszerüsitésen, újításon, trükkön, fogáson. Állandóan ötszáz százalék körül teljesít, most a kongresszusi versenyben is. A gyárban jól megy a kongresszusi verseny, ő maga Muszka Imrével áll párosversenyben, a Szabad népből tudja meg, Muszka menynyit teljesít. A legutóbbi héten néhány százalékkal megelőzte őt. Mármint Muszka Porubszkyt. De a jövő héten ő fogja megelőzni őt. Mármint Porubszky Muszkát. — Amikor a szaktársak megtudták, hogy Kossuth-dijat kaptam, persze sokan jöttek őszintén gratulálni, de voltak, akik csak gépiesen kezet nyújtottak, s mondták: gratulálok komám, de tudja azért. . . No, mindegy. Szóval ez maguknál Íróknál, művészeknél egészen másképp van. Ha egy művész Kossuth-dijat kap, a másik a nyakába borul, átöleli, megcsókolja . . . Buzgón bólogatok. így jutott legalább a cikkem végére egy kis humor. Tabi László NYOLCEZERLAKÄSOS UJ VÁROSRÉSZ Az I. számú IPARTERV mérnökei uj városrész tervezésén dolgoznak, amely az Üllői-ut, Ecseri-ut és Határ-ut által határolt területen épül majd fel. Itt 8000 összkomfortos, központi fütéses lakást építenek. A terület nagyságára jellemző, hogy az Üllői-üti rész olyan hosszú, mint a Bajcsy-Zsilinszky-ut. Az Ülői-utról a városrész központjába széles sugárút vezet. Itt épül fel a tanácsháza és más kommunális épület. A tervek szerint a nagy kiterjedésű terület öt részre, körzetre oszlik. Minden egyes körzetben iskola, óvoda, bölcsőde, fürdőépület és üzletházak lesznek. A lakótömbök belső és külső területét parkosítják, tágas, kényelmes útvonalak, autóbuszjárat költi össze a főútvonalakat, a körzeteket egymással. Népfürdő, szabadtéri színpad, mozi, kulturház, gimnázium. és nagy sporttélep is épül az uj városrészben. Az iroda dolgozói a tervfeladatokat júniusig elkészítik, ősz végére elkészül az építési ütemtery, igy a tél elején a kivitelezők már elkezdhetik 1200 lakás pitési munkáit.