Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-24 / 1829. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. április 24. gyobb fizetést mint a többi autó­gyárak dolgozói, ez a szégyenle­tes határozat súlyos kihatással lesz nem csak az autóipar, ha­nem az összes dolgozók életére is, mert ez azt mutatja, hogy a unionok vezetői hajlandók arra, hogy elfogadják a gyárosok bér­­levágási szándékait. A toledoi határozat példát mutat, amely még nagyon ke­mény harcokat fog eredményez­ni az iparban, ott ahol a dolgo­zók nem lesznek hajlandók ön­ként belemenni a keresetük csökkentésébe. Sémmi sem indokolja ezt a gyalázatos határozatot, mert a megélhetési cikkek árai még mindig emelkednek és ezzel a ke­reset értéke amúgy is esik és az autóipar szerződése értelmében ennek megfelelő béremelés, nem bérlevágás volna esedékes. A szerződés, ha az árak estek vol­na, amúgy is biztosítja a gyáro­soknak a bérek csökkentését. Mint minden iparban, az autó­iparban is állandóan emelkedik a munkanélküliek száma és a unió vezetői ezt úgy akarják megoldani, mint a toledoi hatá­rozat mutatja, hogy a még dol­gozók életnívóját igyekszenek leszállítani, hogy igy biztosítsák azt, hogy a részvényesek a csök­kenő termelés dacára is hozzá­juthassanak a nagy profitjuk­hoz. Ez a két eset is mindennél jobban mutatja a munkásszerve­zetek mai formájának a csődjét, amely teljesen az árulók uralma alá került, amely csak akkor változik meg, ha a dolgozók rá­ébrednek arra, hogy csak az Ipa­ri Union képviselheti igazán a dolgozók érdekeit, amelyet az IWW hirdet közel fél évszázada, amely tagadja a munka és a tő­ke érdekközösségét, amely vég­eredménybe a profitrendszer tel­jes megszüntetését, az Ipari Köztársaság megvalósul á s á t tűzte ki célul. NINCS VASÁR Külügyi államtitkárunk visz­­szaérkezett az európai útjáról, ahová a lapok híradása és saját kijelentése szerint azért ment, “hogy eladja az indokinai hábo­rúba való közös beavatkozás ter­vét.” Mielőtt ez a beavatkozási terv nyilvánosságra került, már tör­téntek, olyan lépések, amelyek ha az utolsó pillanatban meg nem ■ állnak, ma már talán a fél világ' ] romokba heverne. Hogy mennyire igaz a Bér­munkás mültheti számában “A < félelem okai” cimü vezércikk ál- ] litása, arra rávilágít Drew Pe- 1 arson ismételten leirt és meg ] nem cáfolt állítása, hogy a kül- ] ügyi államtitkár és a vezérkari j főnök, már elhatározták az in- c dokinai háborúba való beavatko- r zást. Már a Fülöp szigetekhez i volt rendelve négy nagy ameri- ^ kai repülőgép szállító hajó, sok száz repülőgéppel, hogy Indoki- r nába beleavatkozzunk a háború- g ba. Ezt a tervet ismertette a két a fenti ur a republikánus és de,- r mokrata vezetőkkel. fc Hát eladásra minden hivata- f los szépitgetés dacára sem sike- i< rült, mert ahogy Eden angol t külügyminiszter az angol parla- k mentben jelentette, csak ahoz já­rult hozzá, hogy ha a genfi érte- n kéziét sikertelen lenne hajlandó r tanulmányozni a tervet, melyből e kizárnák a formosai kínai kor- a mányt és Délkoreát és csak a UN-en keresztül történhetne bármely lépés. Ugyan ezt jelen­tette ki a francia kormány is. Mindkét országban nagyon erős ellenzéke van minden ilyen terv­nek, nagyon erősen támadják a kormányokat még azért is, hogy a látszat kedvéért Ígéretet tet­tek, hogy Genf után hajlandók tárgyalni egy ilyen közös védel­mi tervről. Hogy az emberiség feje fölött mennyire ott lebeg egy borzal­mas háború veszélye, azt meg­mutatta Pearson leleplezése, amely szerint csak egy hajszál választott el bennünket attól. Bizony úgy néz ki a helyzet/ hogy akiknek a többsége csak úgy volt hajlandó ehez a tervhez hozzájárulni, ha a szövetsége­sek, Anglia, Franciaország, New Zealand, Ausztrália, stb., előze­tesen hozzájárulnak és hajlan­dók abba résztvenni. Erre a külügyi államtitkár és később az elnök is, nyílt felszó­lítást küldött 10 államhoz, hogy vegyenek részt egy ilyen közös I akcióban, az illetékes országok az egy Sziam kivételével vissza­utasították a tervet, amely a genfi értekezlet megfúrását és nagyon valószínű, a Kínai Köz­társaság bombázását is jelentet­te volna, ami egyenlő a harma­dik világháború elindításával. Erre a visszautasításra hatá­rozta el a külügyi államtitkár az Európába való repülést, hogy a két nagyhatalomnak “eladja” a tervét, amelyet támogatott az it­teni politikusok azon kijelenté­se, hogy ha az “eladás” nem si­kerülne, úgy megvonnak min­den anyagi támogatást a tervet ellenző országoktól. Ma is Forrestalok intézik Amerika sorsát, akik a saját maguk által elképzelt mumustól való félelemben katasztrófába dönthetik az egész világot. Itt nálunk Amerikában, na- •; gyón sofkéle vizsgálat és vizsgá- ; ló bizottságok vannak, üggyel több vagy kevesebb már nem 1 számit. Nagyon ajánlatos volna - sgy uj bizottság szervezése, mely 1 az ország legkiválóbb elme és idegorvosaiból állana, amely bi­zottság állandó vizsgálat és meg­figyelés alatt tartaná a legfel­sőbb intézőket, nehogy egy For­­restal katasztrófába döntse az arszágot és az egész’ emberisé­get. ; VIÉGIS Hoovert utánozzák b • HUMPHREY SZENÁTOR ÁLLÍTÁSA SZERINT AZ EISEN­HOWER ADMINISZTRÁCIÓ HOOVER ADMINISZTRÁCIÓJÁT UTÁNOZZA A PANGÁS ELKERÜLÉSÉRE. CHICAGO — Hubert Humphrey (D. Minn.) szenátor a CIO­­United Auto Workers hatodik Nemzetközi Nevelésügyi Konferen­ciáján beszélve azt a kijelentést tette, hogy az Eisenhower admi­nisztráció minden tekintetben utánozza a Hoover adminisztrációt, amelynek tehetetlensége következtében az Egyesült Államok 10 éven át tartó igen nagy ipari pangásba esett. “Dacára annak,” — mondotta ---------------------------------­Humphrey, —, ‘‘hogy a retail­­forgalom már 17 százalékkal esett és a munkanélküliek szá­rma eléri a 4 milliót, amig másik 3 millió csak részleges időt dol­gozik, a kormány még mindig azt hajtogatja, hogy “átigazo­­dás” (readjustment) alá kerül­tek az iparok és a kereskedelem. Ezt úgy akarják helyrehozni, hogy nagy öndicséret közepette leszállították a gazdag emberek adóját.” “A kormány azzal indokolja a gazdagok adóleszállitását, hogy azokat uj befektetésekre akarj i ösztönözni. Most azonban nem uj befektetésekre, hanem vásár­lóképesség fentartására és ki­­terjesztésére van szükségünk. Ha a tőkepénzes látja, hogy hasznothajtó jó befektetésre van alkalma, akkor úgyis ter­jeszkedik, amig ellenkező eset­ben nem csinál újabb befekte­tést.” Egyébiránt a “Monthly Re­view” szerkesztői is úgy talál­ják, hogy Eisenhowerék Hoovert utánozzák. Áprilisi számunkban ezt az alábbi párhuzamot mutat­ják be: HOOVER-IKE PÁRHUZAM Herbert Hoover: Már hat hó­napja a nagy tőzsdei bukásnak •s igy meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb nehézsége­ken túl vagyunk s most már ha­marosan helyreállnak az iparok. Annyi bizonyos, hogy az olyan tevékeny, jellemes és intelligens Hogy nem volt nagyon “kielé­gítő” Mr. Dulles európai tárgya­lásai, arra megdöbbentő bizonyí­ték az, hogy isméf napirendre került az eredeti terv az ameri­kai beavatkozás, amelyet újra próbálnak népszerűsíteni, ezi­­deig legalább, kevés sikerrel, mert mind a két pártban erős el­lenzéke van egy háború kipro­­vokálásának. A francia kormány a nép nyo­mására hallani sem akar a se­gítségről. A francia nép béke­akarata oly erős, hogy elsöpör­ne minden kormányt, amely nem békés szándékkal megy el a gen­fi konferenciára és ezt a béke­lehetőséget akarják felrobban­tani azok, akik Amerika beavat­kozását sürgetik. Reméljük, hogy a világ népei­nek a békeakarata arra kénysze­ríti a kormányokat, hogy gátat emeljenek a háború őrültjeinek a tervei ellen. * nép jövője, mint az amerikai né­pé, csak a PROSPERITÁS LE­HET. (1930 május 1.) Dwight D. Eisenhower: Min­den okunk meg van azon biza­lomra, hogy a mi individuális vállalat rendszerünk, — ami a világ egyik legnagyobb csodája, — még nagyon sokáig egyre emelkedő és nagyobb mértékben szétosztott vagyonnal fogja el­látni népünket.” (1954 január 28.) Herbert Hoover: Szerencsére az ország alapvető üzlete (busi­ness), a termelés és a szétosztás ma nagyon szilárd alapon nyu­­gosznak, ami biztosítja népünk részére a prosperitás bázisát. (1929 október 25.) Dwight D. Eisenhower: Na­gyon sok okunk van arra, hogy bizalommal tekintsünk a jövő felé. A mai gazdaságunk most nagyon prosperál és alapjai na­gyon erősek. (1954 január 28.) És végre már csak azért sem kell tertani semmiféle ipari pan­gástól, mert a nagy szakértő Herbert Hoover is ÚJBÓL nyi­latkozott : “Bizalommal tekinthetünk a jövőbe, mert a jelenlegi kis visszaesés nem más, mint múló kis visszaigazodás (readjust­ment) és nem KEZDETE NAGY DEPRESSZIÓNAK. (feb. 22, 1954.) Valószínű, hogy ha lesz dep­resszió, azt ezen két szakértő egyike sem fogja megérezni és igy nekik valójában nem lesz ipari pangás. ’ ÜZEN A SZERKESZTŐ ASZTROLÓGUS, AIBERTA, CANADA — Zodiak (ősgörög nyelven: Zodiakus), magyar Állatöv, azon csillagcsoportok nevét jelöli, melyek előtt a föld elhalad az egy évig tartó napkörüli útjában. A könnyebb megértés kedvéért képzeljünk el egy hosszú egyenes vonalat, amely átmegy a nap és a föld középpontjain. Amint a fjld napkörüli útját“ y~ —----------­végzi, ez a vonal nagy körti ir le a világűrben. Ezen kör mentén számos csillagcsoporotot (kons­telláció) találtak már az őskor csillgászai is, akik 12 csoportba foglalták azokat és mindé cso­portnak egy-egy állat nevét ad­ták és az egészet elnevezték ál­la tövnek (Zodiak). Mint tudjuk, a földnek a nap körüli pályája (orbit), vagyis az a kör, amit a nap körül leír nem azonos a föld egyenlítőjének a körével, hanem 23 fok és 30 perc szög alatt hajlanak egy­máshoz, igy két pontban met­szik egymást. Midőn a föld ezen két ponthoz ér a nappalok és éjjelek egyforma hosszúak. Az egyiket tavaszi, a másikat őszi nap-éj egyenlőségnek mondjuk. A tavaszi nap-éj egyenlőség dátuma március 21, a tavasz kezdete. Ezen a napon az Aires (a kos) konstelláció esik legkö- | zelebb a naphoz, vagyis amint keleten feljön a nap, ez jön utá­na legelőbb a zodiak csillagcso­portok közül. Reggel persze nem látjuk a nap fénye miatt, de napnyugta után a nyugati látha­tár alján lehet látni rövid ideig, persze aztán hamar követi a na­pot a láthatár alá. A régi tudósok állítása szerint a napot igy követő zodiak csil­lagcsoport annak a hónapnak az uralkodója és aki ezen időszak­ban születik, annak egész életét befolyásolja ezen csillagcsoport. Persze ennek semmiféle tudo­mányos alapja sincs, ma már egyetlen intelligens ember sem hisz benne. A gyerekes eszü, ba­bonás felfogású embereket azon­ban még ma is meg lehet adóz­tatni az ilyen fék jóslatokkal, amiket a kereskedelmi sajtó is közöl és egyes rádió állomáso­kon is hirdetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom