Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-24 / 1829. szám

1954. április 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A magyar puszták kincse a gyapot Bármerre utazunk ma Ma­gyarországban, mindenütt meg­változott képpel találkozunk. Nem csak uj gyárak, épülő szo­cialista városok tükrözik a meg­változott világot, hanem Ma­gyarországon eddig még soha nem termett mezőgazdasági nö­vényeknek hatalmas táblái is. Régi ismerős tájakon, szikesek mellett például, ma már nem biz­tos, hogy a szik egykori * gyér növényzetét látjuk szürkülni. Lehet, hogy az egykori szikesek helyén, hatalmas rizstáblák vize felett a rizs kalászainak friss zöld szinét lengeti a szél. S ta­lán 5 vagy 10 évvel ezelőtt még burgonya, kukorica vagy rozs táblái húzódtak ott, ahol ma sok­száz, sokezer, soktizezer hold te­rületen zöld leveleivel, krém­színű, rózsaszínű virágaival vi­dám és hasznos virágoskertként mutatkozik be uj növényünk, a gyapot. A gyapotnak Magyarorszá­gon története van. Régi króni­kák megsárgult lapjai már em­lítést tesznek erről. Egyik tör­ténészünk “II. Rákóczi és kora” cimü müvében arról is, hogy nagy szabadságharcunk vezető­je Rákóczi fejedelem is foglalko­zott a gyapot meghonosításának kérdésével. De más emlékeink is vannak. Mitterpacher Lajos 1810-ben adta ki könvecskéjét, melynek cime “Oktatás a pa­­muk-termesztésről”. Benne na­gyon ajánlja a gyapot magyar­­országi meghonosítását. Bátor gondolatok voltak ezek, de nem vitték, nem vihették előre a gya­pot-termesztés ügyét. A kor, amelyben felvetődtek, a társada­lom, amelyben megszülettek, nem volt alkalmas arra, hogy a magyarországi gyapottermesz­tés nagy müvét megkezdhesse. Az első világháború vérziva­tarából élve kikerült magyar ha­difoglyok közül néhányan, akik megjárták a cári Oroszország fogolytáborait és akiket a forra­dalmi Oroszország bocsátott ha­za, emlékeik mellett magukkal hoztak néhány szem sötétbarna magot, a gyapot magvát. A gya­potét, amelyet Turkesztánban, Azerbajdzsánban és az akkori A 12 zodiak konstelláció szol­gált alapul az év 12 hónapra va­ló felosztásának. Valaha az évet a tavaszi nap-éj egyenlőséggel kezdték, amikor tehát a Kos volt az uralkodó konstelláció. (Nem szabad mondani, hogy uralkodó csillag, mert minden konstelláció több csillagból áll). És miután nagyjából minden csoport 30 napon át “uralkodik” a Zodiak igy oszlott meg: Tava­szi konstellációk: Aires (kos), Taurus (bika), Gemini (ikrek). Nyári időszak: Cancer (rák), Leo (oroszlán), Virgo (szűz). Őszi: Libra (mérleg), Scorpio (skorpió), Sagitárius (nyilas). Téli csoportok: Capricorn (bak­kecske), Akvarius (vizhordó, Pisces (halak). Jelenleg tehát a Taurus (bi­ka) az uralkodó zodiak csoport. A General Feature szindikált asztrológiai rovat ezt a jóslatot adja: “Aki ezen csülagzat alatt születik, annak a családja és a barátai nehezen értik meg őt eb-Oroszország más déli területein is termeltek. Ez a gyapot, ame­lyet hadifoglyaink hazahoztak, kizöldült és kivirult — virágos­kertekben. Dísznövényként, ker­ti növényként ültették el és ke­vés magot fogtak belőle. A 20-as években több kísérle­tet tettek a hazai gyapotterme­lésre. Ugyanis megállapították, hogy a nálunk termett gyapot felveszi a versenyt a világ bár­­mely gyapottermelő vidéke ter­mékeinek minőségével. Mégsem lett semmi ezidőben a magyar gyapottermesztésből. Nem is le­hetett. A gyapot meghonosítása — mint minden újfajta növényé — áldozatokat követel. Nagy ki­adásokat feltételez. A beruházá­sok nem térülhetnek meg azon­nal. A magyar tőkéseknek, mint a világ más tőkéseinek is, csak a legnagyobb és gyorsan elérhe­tő haszon járt az eszükben. Oly kísérletekbe, amelyek a nagy befektetések ellenére csak ké­sőbb ígérhettek hasznot ugyan miért fektettek volna pénzt? A MAGYAR GYAPOT SZÉP JÖVŐJE ELŐTT A mi uj világunknak kellett elérkezni ahhoz, hogy a gyapot­termesztés ügye a nemzet ügyé­vé váljék. A mi országunkban a dolgozók szükségleteinek kielégí­tése az uralkodó törvény. A dol­gozók jólétének megteremtése a célja minden munkának. Fontos feladat a dolgozók ellátása nyersanyagokkal. Nem csoda, hogy 1948-ban, a fordulat éve után — amikor a munkásosztá­lyé, a dolgozó népé lett a hata­lom — felfigyeltek a gyapotter­mesztés népgazdasági jelentősé­gére. Államunk többmülió forin­tot adott a munka megkezdésé­hez. Először is összegyűjtötték a hazai eredetű gyapotmagvakat azért, hogy a nem megfelelő anyagot kiselejtezve, megte­remtsék a nemesitett magyar gyapot alapját. De nem a hazai magvak, hanem a szovjet és a testvéri népi demokratikus Bul­gária segítsége tette lehetővé, hogy már abban a gazdasági év­ben az időben, jó lesz tehát ha nagyon értelmesen fejezi ki a mondanivalóját és kerüli a ve­szekedést.” A következő hónap­ban az Ikrek lesznek az uralko­dók. Erre vonatkozólag ez az asztrológus rovat ezt mondja; “Aki ezen konstelláció alatt szü­letik, annak ajánlatos, hogy a munkáját idejében elvégezze, úgy, hogy a délutánt már kelle­mes szórakozásban töltheti el rokonai, barátai és szomszédai körében.” Hát akinek ilyen hülyeségeket el lehet adni pénzért, az megér­demli, hogy kizsebeljék! Asztornómiával (csillagászat­tal) való időtöltés hasznos, ne­velő és egyben szórakoztató is, de az asztrológia (csillagjóslás) csak az őskori népek téves hie­delmeiből felmaradt ma már ne­vetséges babona, amit ravasz emberek a gyerekes gondolkodá­sú egyének kizsebelésére hasz­nálnak fel. ben is 635 holddal indulhatott meg a kísérleti termesztés. De az időjárás akkor nem kedvezett a gyapotnak, a nyár hűvös, csapadékos volt, hosszan­tartó őszi esők jellemezték az esztendő időjárását. Mindez azt eredményezte, hogy 1949-ben országosan 28 kilogramm volt a holdankénti termés. Lesújtó eredmény. De voltak biztató eredmények is, amelyek azt mu­tatták, hogy a mi viszonyaink között el lehet érni és túl lehet haladni a 3.5—.4 mázsás termést. Kormányzatunk nem a rossz eredmények, hanem a kiemelke­dő eredmények alapján döntött. Nemcsak megtartotta, hanem még fel is emelte a következő esztendő gyapottermesztési ter­vét. Eredetileg 1950-ban 3000 holdon akartak gyapotot ter­melni. Kormányzatunk vezetői ezt a területet 10.000 holdra fel­emelték. Az 1950. évi időjárás meghoz­ta a magyar gyapottermesztés győzelmét. A 10.000 holdon az országos átlag 295 kilogramm volt holdanként. 1951-ben már 50.000 holdon folyt a gyapot termesztése és az országos átlag elérte a 303 kilogrammot. Bebizonyosodott tehát: a gya­potnak van jövője Magyarorszá­gon! NEHÉZ NEMESITÉSI FELADATOK Ahhoz azonban, hogy ez a jö­vő valósággá váljék, a tudomány embereinek, a nemesitőknek tel­jes erővel neki kellett kezdeni a magyar gyapot létrehozásához. Szentesen, majd Hódmezővá­sárhely mellett folyt a nemesítés munkája. Itt létesült a Gyapot­termelési Kutatóintézet, amely­nek munkájáról e cikkünkben számolunk be olvasóinknak. Milyen gyapotfajtát akarunk létrehozni? Olyat, amely a mi éghajlati viszonyainknak megfe­lel. A gyapot hazájában körülbe­lül 160—170 napos tenyészidejű a növény. Ez a mi viszonyaink­hoz hosszú. E napok alatt a gya­pot hazájában legalább 3800 C fok melegét kíván. A mi viszo­nyaink között ez sok. Az első és alapvető feladat tehát a gyapot megváltoztatása olyan irányban, hogy rövidebb idő alatt érjen be és kevesebb melegre legyen szüksége. Az is döntő azonban, hogy olyan gyapotfajtát állít­sunk elő, mely a mi viszonyaink között is megadja a holdankénti 5 mázsa átlagtermést. És ez nem csekélység. Bár már ma is nem egy olyan gyapottermelőnk van, aki messze túlhaladja ezt a ter­mésmennyiséget. További köve­telmény, hogy egy mázsa mag­vas gyapotból legalább 30-32 ki­logramm essék a rostra, mig a többi a gyapot olajtartalmú magvára. A gyapotnak úgy kell beérnie, hogy még az őszi esők előtt learathassuk termésének 75 százalékát. Nehéz feladatok ezek. Megkö­zelítésüket több utón kell meg­kísérelni. A micsuri biológia útmuta­tása adja itt az első és döntő segítséget. Vannak gyapotfaj­ták, amelyek kitűnő szálat ad­nak, de hosszú a tenyészidejűk. Vannak viszont rövidebb te­­nyészidejüek, de rosszabb szál­­minőségü fajták. E fajták ke­resztezése — beporzásos és oltá­­sos utón — az egyik módszere annak, hogy a keresztezett faj­ták utódaiból kinevelhessük a rövid tenyészidejű, jó minőségű magyar gyapotot. Ez nem rövid­­lélegzetű munka. Néhány eszten­dő is beletelik, mig eredményre vezethet. GYORSÍTOTT fejlődés, HIDEGTÜRÉS Persze addig sem ülünk tétle­nül, amig az újfajtát kinemesit­­jük. A már termelt gyapot egyes tövei között óriási külömbségek vannak mind textil-értéküket, mind termésidejüket tekintve. Az intézet munkájához tartozik, hogy állandóan kiemelje a ter­mesztésben lévő gyapotból a leg­jobb töveket és ezeket tovább szaporítva jóminőségü vetőma­got adjon a termelőknek. Egyik legnehezebb probléma a rövid tenyészidő elérése. A ná­lunk vetett gyapotfajták te­­nyészideje 130-140 nap között van. Igen fontos lenne, ha ezt a tenyészidőt 10-20 nappal megrö­vidítve, 120 napra, tehát négy hónapra leszoríthatnánk. így el­­érnők, hogy augusztus végén, szeptember elején a gyapot beér­jen. A rövid tenyészidejüség el­érésének egyik útja az, amit fen­tebb vázoltunk. De vannak más utak is. Vannak agrotechnikai módszerek, amelyek megyorsit­­ják a gyapot fejlődését. Ha pél­dául a gyapot szárát fejlődése bizonyos fokán csonkolják, fö­lösleges zöld hajtásait eltávolít­ják, ezzel kényszerítik a nö­vény, hogy az összes tápanyago­kat a meglevő termésekhez szál­lítsa és ezzel egyben jelentősen lerövidítik beérésének idejét. Ez a munka meglehetősen babrás és sok munkáskezet kíván. A szovjet tapasztaltai alapján al­kalmazzák azt a módszert is, hogy bizonyos vegyszerekkel érés előtt permetezik (kalcium­­cianid és nátrium, siliko-fluorid) a növényeket és ennek nyomán a levelek lehullanak. Ez a táp­anyagokat a levelektől elviszi a termés beérleléséhez. Óriási elő­nye, hogy körülbelül egytized ré­szébe kerül, mint az előbbi eljá­rás. 1000 EZER HOLD UJ MÉH­LEGELŐ SOK UJ IPARI ANYAG Más nehezebb utón is elindul­tak. A gyapotnak hazai növénye­ink között is számos rokona van, például a kerti mályva. A kuta­tók most azon dolgoznak, hogy a gyapot különböző közelebbi és távolabbi rokonaival keresztez­zék és igy átadják azon haszons tulajdonságait a gyapotnak. Ko­moly kísérletek folynak például abban az irányban, hogy a gya­potot egy rostnövénnyel, a ke­­náffal,' vagy egyik gyomnövé­nyükkel, a varjú-mákkal ke­resztezzék. Ezek a kísérletek most még meglehetősen kezdeti állapotban vannak. Ha sikerül­nek, fordulatot idézhetnek elő a gyapotnemesités munkájában. Fontos kérdés a gyapot bepor­zásának a kérdése is, mert mi­nél jobban termékenyülnek meg a gyapot virágai, annál nagyobb az élerhető termés. A méhek nem szívesen porozzák be a gya­potvirágokat. Most a pavlovi ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom