Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-04-24 / 1829. szám

1954. április 24.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

Hetekkel ezelőtt 8 vidéki napilap kiadója, szerkesztője beutazási engedélyt kért a szovjet kormánytól egy oroszországi tanulmány útra. A szovjet kormány készséggel tett eleget a kérésnek és a laptulajdonosok, legtöbbje a feleségével együtt, heteket töltött a szovjetekben, ahol szabadon utazhattak, már vissza is érkeztek Amerikába, hazafelé való útjukban megálltak Lengyel és Csehszlovák országokba is.

Ezideig nem jelentek meg beszámolóik a nagy napilapokban, egyetlen rövid kis nyilatkozaton kivül és valószinü, hogy ez a kis nyilatkozat az oka annak, hogy többet nem olvashatunk a tanulmány útról.

Rengeteg badarságot Írnak össze az amerikai lapok a “Vasfüggöny” mögötti országokról, amely “szenzációs híreket” vagy a szerkesztőségekbe, vagy az európai huzuság gyárakba készítik és most, amikor mód volna arra, hogy megbízható amerikai polgárok, polgári laptulajdonosok tapasztalatait ismertessék, azt nagyon érthető okokból nem teszik.

Amerikába megérkezve az újságírók kérdésére a csoport egy nő tagja a következőket jelentette ki: “Bármerre mentünk ezekbe az országokba, a nép mindenütt a békéről beszélt. Meggyőződésünk az, hogy ezeknek az országoknak a népe komolyan akarja a békét.” Természetesen, hogy amikor itt folyton a háborúról, a szovjet agresszióról beszél mindenki, amikor a kormány szüntelenül a háború lehetőségeiről beszél és arra készülődik, nem lehet azt megírni, hogy az “ellenség” országaiba viszont mindenki békét akar, hogy ezt tapasztalták úgy a szovjetekben, mint a meglátogatott Népi Demokráciákban is.^

De volt a nyilatkozatnak még egy-két szakasza, amely szintén alkalmas arra, hogy a hazugság gyárak állításait leleplezze.^

“Semmiféle jelét sem láttuk annak, hogy ezek az országok rendőrállamok lennének, dacára annak, hogy az érzésünk az volt, hogy azok.”

Természetes, hogy az volt az érzésük, hogy ott rendőr uralom van, a nép rabszolga amelyet az állami hatalom szervei nyílt és titkos rendőrsége hajt igába, hiszen hosszú éveken keresztül ezt hirdették az összes polgári lapok, maguk a tanulmány utón levők is és a valóságba ennek semmi nyomát sem tapasztalták.

Ha az amerikai sajtó tényleg becsületes és szabad volna mint ahogy hirdetik és nem a nagytőke tulajdona, úgy leközölné ennek a másfél tucat burzsoának a tapasztalatait, amely közlés ha az tisztességes, jobban megvédené a békét, mint a hidrogénbomba. De miután a közvélemény gyárosok és a háborús készülődésből profitoló tőkések nem békét, megértést, hanem gyűlölködést, hideg vagy meleg háborút óhajtanak, nem lehet arról imi, hogy a kipecézett ellenség népe és kormányzata békét akar, különösen most, amikor a külügyi államtitkárunk minden erejével azon fáradozik, hogy meggátolja az iridonai béke létrejöttét.

“PERC EMBERKÉK”

Ez a hét nagy szenzációval kezdődött. Először itt a baseball szezon, Amerika legnagyobb eseménye, amely mellett eltörpül az állam által garantált nagy házépítési kölcsönök szégyenletes panamája, amely hatalmas összegekkel károsította meg az államot. De az egész tudományos világnak a legnagyobb megdöbbenést kiváltó eseménye az, hogy a világ egyik legnagyobb fizikus tudósa Dr. J. Robert Oppenheimer ellen megindított vad hajsza, amellyel lehetetlenné akarják fenni, a tudomány, az emberiség nagy kárára, ennek a kiváló embernek az alkotó munkáját.

Olyan kis, olcsó politikusok rajzák körül ezt a nagy tudóst, ki embernek is kiváló, és akinek még a cipője sarkáig sem érnek fel. Ezek kötnek bele és ugatják körül a nagy tudóst és még az sem lenne meglepő, ha börtönbe juttatnák Amerika szégyenére J. R. Oppenheimert.

A napilapokból ismerjük az ügyet. Dr. Oppenheimer irányításával építették fel az első hatalmas atomtelepet, az ő irányításával oldották meg a tudósok százai az atom hasítás problémáját. Ő építette meg személyesen az első atombombát, oly rövid idő alatt. A munkatársai a legkiválóbb tudósok szerint Dr. Oppenhieimer nélkül ez a munka hosszú évekig tartott volna.

A bűneit is megírták a lapok és ez a megbízhatatlansága, amely a megszokott módon a kommunista gyanúsításból fakad.

A bizonyítékok: Annak idején anyagilag segítette a spanyol fasizmus elleni harcosokat, az “Abraham Lincoln” brigád sebesült és beteg tagjait és más progresszív jótékonysági intézményeket. A feleségének az első férje kommunista volt és főleg mert ellenezte a hidrogénbomba gyártását.

A kommunista gyanús “bűneit”, amelyek a 30-as évekből származnak, nagyon jól ismerték akkor is, amikor a megbízatását kapta. Többször indult ezirányban ellene vizsgálat, de minden esetben megbízhatónak tartották. Az H bomba megalkotását is addig ellenezte, amig erre Truman elnöktől határozott parancsot nem kapott, azután az irányításával megalkották az H bombát is, amelynek a megteremtését és használatát emberi szempontból ellenezte, mert elképzelhetetlennek tartotta és tartja ma is, hogy ezzel a borzalmas fegyverrel százmilliókat öljenek meg. Éppen igy ellenkezik az emberi gondolkadásával az is, Jiogy az atombombát használják. Az ő elképzelése az, hogy azt a hatalmas erőforrást, amit a tudásával megteremtett, ne pusztításra, hanem az emberiség boldogitására használják fel.

Ezt a kiváló embert és tudóst, most mint előtte annyi társát, üldözőbe vették. Lehetetlenné akarják tenni azután, amikor olyan szolgálatot tett az országnak, amilyet a hajszát megindító kis és nagy politikusok, ha ezer évig élnének is, együttvéve sem tudnának elérni. Kihasználták, igénybevették a hatalmas tudását és most ilyen szégyenletes módon akarják megsemmisíteni.

Az amerikai újságírók, utazók, amikor visszajönnek a külföldi utjukról, elkeseredve számolnak be arról, hogy mennyire emelkedik az Amerika ellenes hangulat. Egy kétségtelen, hogy az Oppenheimer elleni inkvizíció — amelyet megdöbbenve figyelnek Amerika legkiválóbb tudósai és jóérzésü polgárai — nem fogja kedvezőbbre hangolni ezt az Amerika ellenes érzését a világ népeinek.

Dr. Oppenheimer alkotásai még akkor is az emberiség javát fogják szolgálni, amikor már senki sem fog emlékezni arra, hogy ki volt abban az időben Amerika elnöke és ki volt McCarthy.

ELMÉLET NÉLKÜL

Két gyakorlati példával lehet legjobban igazolni azt, hogy az amerikai munkások gazdasági szervezetei mennyire értéktelenek elmélet nélkül. Itt nincs külömbség az AFL vagy a CIO között, ezekre el lehet mondani, hogy az egyik eb, a másik kutya.

Clevelandon a CIO autó munkások szervezete már hat hónapja sztrájkban áll, egyik középnagyságú gyárban. A gyárat ebben a harcban segíti a gyárosok kutyaszövetsége. A brióság, amely korlátozta a piketelést,^ a rendőrség, amely üldözi a sztrájkolókat. A munkások kitartását nem törte meg sem a gyárosok, sem a hatóságok összefogása. Nem akadt sztrájktörő és a piket vonalat az AFL tagjai is respektálták.

A gyárosok segítség után néztek és ezt megtalálták az AFL kovácsok szervezetébe, amely nem csak a saját tagjait, a kovácsokat rendelte vissza, de készséggel vállalkozott arra, hogy a sztrájkolok helyére sztrájktörőket toborozzon és szállítson. Ez az aljasság nagy felháborodást váltott ki Cleveland munkásaiból, akik a bírói tilalom dacára a sztrájkolok . segítségére siettek. A környékbeli gyárak dolgozói az elmúlt hétfőn tömeg pináik terjesztésére. Ha meggondoljuk, hogy egy-egy leadás elér egy millió, sőt gyakran nagyobb számú hallgatót is elképzelhetjük, hogy a modern technika eme csodálatos találmányai miként szolgálják a tömeges népbóditást, terjesztik a babonát, de legininkább segítenek elfojtani a hallgatóik kritikai gondolkozásának

fcjlodcsct ^

Ez pedig igen fontos olyan társadalmi rendszer megerősítésére, amelynél a kisszámú kiváltságos osztály kezében összpontojyj úgy ä gazdasági, mint a politikai hatalom.

ketelést rendeztek, több mint ezer munkás teljesen elzárta a gyárat, amelyet a nagy rendőri brutalitás sem tudott megnyitni. Kedden nagyobb rendőri kirendeltség vonult a gyár elé, közel kétszáz gyalogos és lovasrendőr vonult fel, de viszont a piketelők száma is négyezerre szaporodott és igy a szkebeknek megint nem sikerült a gyárba bemenni, akik mégis bepróbáltak menni, azokat kőzápor fogadta és az autóik kerekei álltak pillanatok alatt az ég felé. A hatalmas és elszánt tömeggel szemben gyengének bizonyult a nagy rendőri készenlét is, amelynek a brutalitása ellen erősen tiltakoztak a különböző szervezetek a polgármesternél. A polgármester a “munka szabadságára” hivatkozott, amelyet meg kell védeni és megtiltotta a további tömeg piketelést, amely már 48 óra óta megszakítás nélkül folyt és szerdán reggel újabb tömegek jelentek meg, amelyek hatalmas teherautókkal, személykocsikkal a gyárhoz vezető három utcát teljesen elzárták. Először a rendőröknek a barikádokat kellett elfoglalni s szétszedni, hogy hoszszu harc után vagy két tucat sztrájktörőt betudjanak csempészni. Hiába volt az AFL vezéreinek a közreműködése, a 300 főnyi AFL sztrájktörőből, akik be is jutottak, először ápolás alá kerültek,. mielőtt dolgozhattak volna. A gyár különben nem produkál semmit, mert a 600 sztrájkoló munkás helyét nem pótolhatják a becsempészett sztrájktörőkkel.

A harc nap-nap után élénkebb és élesebb. A sztrájkolok és a környék gyárainak a dolgozói kitartottak csütörtökön is, amikor már teljes brutalitással törtek a piketelőkre a rendőrök. Beverték a barikádokat képező automobilok ablakait, több mint 20 piketelőt elfogtak és akcióba lépett a bíróság is, amelyhez a gyár fordult, mert a piketelők megszegték a bírói tilalmat.

Az ügy a következő kedden kerül a bíróság elé, mégpedig a munkás és union gyűlöletéről hírhedt Counel biró elé, ki már egy pár esetben beigazolta, hogy a gyárosok számíthatnak az ő “igazságos” ítéletére.

A Union local vezetősége és 45 tagja ellen indult meg az eljárás, amelynek a célja a sztrájk megtörése.

A nagypéntekre való hivatkozással kérték a környékbeli papok, hogy husvét utánig ne folytassák a harcot, mert az zavarná az istentiszteleteket. A munkások eleget tettek a kérésnek, de kijelentették, hogy az ünnep után hajlandók a küzdelem folytatására mindaddig amig győzelemre nem segítik a társaikat, ha csak a vezetők le nem fogják szerelni a dolgozók harci készségét.

No. 2 — Hogy a CIO urai sem jobbak a Deákné vásznánál, arra viszont az ohioi Toledo Willis autógyár dolgozóinak a határozata jellemző, amelyet az unió vezetőinek javaslatára fogadtak el, amint a lapok Írják túlnyomó többséggel, amely szerint önként beleegyeznek. A gyár hét ezer munkásának a bérét 10 százalékkal levágják, hogy igy konkurálni tudjanak a többi gyárakkal. Miután ennek az autógyárnak a munkásai sem kaptak na-