Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-04-17 / 1828. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954 április 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................,...$3.00 One Year ............................$3-00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ___________ 3c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A hatalmas fegyver Azon jelentések, magyarázatok és fényképek, amelyekkel az amerikai kormány a világ népének tudomására hozta, hogy a hidrogénbombának milyen kiszámíthatatlan és szinte elképzelhetetlen borzalmas gyilkoló és pusztító hatása van, egy cseppet sem enyhítették a már évek óta folyó hidegháború meg a kisebb nagyobb lövöldöző háborúk által felkorbácsolt kedélyeket. Sőt éppen ellenkezőleg, ezen hidrogénbomba kísérletek és az azokról leadott jelentések, amelyek egyben a Szovjetunión felé irányított fenyegtések is voltak, nagyban emelték a háborús feszültséget. Mi szükség volt minderre éppen most, midőn olyan tanácskozásra készülnek, amelynek állítólagos célja a világ népét oly nagy izgatottságban tartó háborús feszültség felszámolása ,vagy legalább is enyhítése? Mi szükség volt ezen hátborzongató demonstrációkra most, amikor alig pár héttel ezelőtt Eisenhower elnök az Egyesült Nemzetek épületében tartott beszédében nyílt' felszólítást intézett az oroszokhoz, hogy a rádióaktiv anyagokkal redelkező nagyhatalmak, — a Szovjetunión, az Egyesült Államok és Anglia, — közösen lássák el az elmaradt országokat annyi ily anyaggal, amivel megkezdhetnék iparuk kiépítését? A napokban az Atom Energia Bizottság elnöke, amikor Eisenhower jelenlétében ismertette a hidrogén bomba borzalmas pusztító erejét, célzott arra is, hogy ezen bomba anyagát már igen olcsón lehet előállítani. Még később azt az információt közölték a néppel, hogy amig az atombomba anyagából sok százezer dollárba került egy-egy ounce mennyiségű, addig a sokkal erősebb hidrogénbomba anyagát már elő tudjuk állítani fontonként egy-egy dollárért is. De arról is értesültünk, hogy éppen ez az anyag az, ami legalkalmasabb a hő és villanyáram fejlesztésére is. Ha tényleg igy áll a dolog, akkor a békebeli célra, — különösen a kezdetnél, — alig van szükség pár dollár értékűre. Mióta lett tehát az Egyesült Államok olyan nagyon szegény, hogy a Szovjetunión meg Anglia segítségét kérje, amikor csupán pár dollár értékű anyaggal oly nagyot tudna lendíteni az elmaradt országok népeinek a során? Hiszen nem pár dollárt, de milliókat meg billiókat utal ki az Egyesült Államok azon a címen, hogy állítólagosán segíteni akarja az elmaradt országok népeinek gazdasági helyzetét. Ha tényleg igáZ az a hir, hogy most már olyan nagyon olcsó lett ezen igen fontos rádióaktiv anyag előállítása, arra nem jöttek rá tegnap vagy tegnap előtt, hanem csak az utóbbi években folytatott kísérletek után és igy egészen bizonyos, hogy azt az Egyesült Államok elnöke már igen jól tudta pár héttel ezelőtt is, amikor a fent említett s világszerte nagy szenzációt kiváltó ajánlatát megtette. Ha csak pár dollárról van szó, miért kell azért könyörögni a Szovjetunionhoz? Hiszen itt gyakran még borravalónak is nagyobb összegeket adnak annál. Tudva azt, hogy ez a borzalmas rádióaktiv anyag ilyen olcsó s ily nagy mennyiségben állítható elő, Eisenhowernek az oroszok felé irányított ajánlata egyszerre nagy misztikussá lett. Mi volt a célja? — kérdezhetjük. Az igazi célt természetesen csak maga az elnök vagy a legközvetlenebb tanácsadói tudnák megmondani, ha éppen kedvük kerekedne rá. így mások csak a találgatás mezejére szorítkoznak. Ez a találgatás azonban lehet logikus okoskodás eredménye is. Ilyen okoskodás az, hogy az Eisenhower adminisztráció csak azt akarta megtudni, hogy milyen és mennyi rádióaktiv anyaggal rendelkezik a Szovjetunión? Egész természetes, hogy ez a kérdés szerfelett izgatja az amerikai militaristákat. A Szovjetunión azonban nem lépett bele a csapdába, noha kereken nem utasította vissza sem az ajánlatot, de el sem fogadta minden előzetes feltétel nélkül. Ilyen előzetes feltétel valamilyen elfogadható egyezség az atomfegyverek eliminálása, amit viszont Amerika ellenez nagyon erélyesen. • Miután az Egyesült Államok állandóan kérkedik az atom és hidrogén bomba fölényével, a Szovjetunionnak rendkívül hatalmas fegyvert nyújt az a titok, amellyel őrzi, hogy mennyire haladt az atomfegyverek terén. Amig az Egyesült Államok militaristái és háborús őrültjei nem tudják biztosan, hogy az oroszokra dobált atombombák milyen formában repülnek vissza a “vasfüggöny” ezen oldalára, addig háborús kedvüket valamennyire csillapítják. Az Eisenhower ajánlata most, amikor a “fusion” anyagok üy olcsóságáról adnak hirt, azt a látszatot mutatja, hogy ki akarták venni az oroszok kezéből a nekik igen hatalmas fegyvert képező titkolódzást. A félelem okai A háborútól való nagy félelmet nem igen enyhítette Eisenhower elnök multheti rádió beszéde, noha az előzetes beharangozás szerint az volt a célja. Midőn elhangzottak beszédének záró szavai, amelyben az önteltséget figurázó Babbit módjára dicsekedett, hogy “Amerika a legnagyobb hatalom, amelyet az isten valaha is létrehozott ezen a földön”, arra gondoltunk, hogy jobban jártunk volna, ha bizonyiságot nyerünk arról, hogy ezzel a nagy hatalommal bánni is tudnak. Pedig az elnök a mindenféle FÉLELMEKRŐL beszélt állítólag azért, hogy eloszlassa ezen félelmeket. Egyik ilyen félelem az, hogy az oroszok hidrogén bombát akarnak dobni az Egyesült Államokra. Mert már az oroszoknak is van hidrogén bombájuk, — ismerte be az elnök. És ha van, akkor tartanunk kell attól, hogy megtámadnak bennünket. Az elnök állítása szerint az oroszok kedvét a támadástól elveszi az, hogy (1) nekünk több és erősebb hidrog^nbombánk van, tehát rettenetes hatással tudunk visszavágni; (2) hogy a Kremlinben még emlékeznek Mussolinira, Hitlerre, sőt talán még a Napoleon történetét is ismerik, tehát tudják, hogy mi sors vár a támadókra. De a veszély mégis fennáll, — mondotta Eisenhower, — mert ezen történelmi tények dacára is akadhat valaki a Kremlinben, akit a hatalom vágy oly őrületbe kerget, hogy elrendeli a támadást, amit nekünk nem szabad számításon kívül hagyni. Nagyon érdekes ez a kijelentés már csak azért is, mert még eddig soha senki sem fogta a Kremlin tisztviselőit azon, hogy akár az Egyesült Államokat, akár pedig bármely más országot is megfenyegettek volna az atom- vagy hidrogénbombával. Ezzel szemben az Egyesült Államokban csaknem mindannapi sajtóhír, hogy ez vagy az a miniszter, szenátor, pártvezér vagy generális követeli a hidrogénbombák dobálását. Ajánlatos lenne, ha az elnök a Pentagonból áradó fenyegetőzéseket is figyelembe venné, mert ha ez a borzalmas háború kezdetét veszi, az elpusztított sok-sok millió ember részére nem szolgál vigaszul, hogy a képzeletbeli vasfüggöny melyik oldaláról kezdik meg a hidrogénbombák dobását. De még ennél is naivabb Eisenhower azon példázgatása, hogy a Kremlin valamely tisztviselőjén erőt vehet az őrület és megkezdi a háborút. Ki hiszi el, hogy Eisenhower már ne emlékezne James V. Forrestal, volt honvédelmi miniszterre, aki beleőrült abba a gondolatba, hogy az oroszok megtámadják az Egyesült Államokat és ha a környezete idejében észre nem veszi rajta az őrületet, elrendelhette volna az atomtámadást a Szovjetunión ellen. Ismerve ezt a tényt, meg azt, hogy a Forrestalhoz hasonló betegségben szenvedők egész hada követeli a Szovjetunión megtámadását, nagyon naivan hangzott az elnök ezen kijelentése: “Lám, nekünk sokkal több és nagyobb hidrogénbombánk van, mint nekik (az oroszoknak) és még sem támadunk”. Hozzátehette volna, — DE FENYEGETŐDZÜNK ELEGET. És az ily fenyegetés nagy jelentőségű akkor, midőn akár álcázott, akár őszintén bigot vallásos ember azt a kijelentést teszi, hogy Amerikának rendeltetése az “istentelen államiságot kifejező kommunizmus elleni küzdelem”. A hatalmi őrület mellett a vallásos őrületet is számításba kel venni! Hazafiság cégére alatt A kongresszusi vizsgálatokra élénk fényt vet Pat Kearney (R. N.Y.) képviselő nyilatkozata, aki tagja a Herold H. Velde (R. 111.) elnöklete alatt működő Un-American Activities bizottságnak. Ez az a bizottság, amely egyideig a hírhedt Dies, azután meg a még hirhedtebb (börtönbe is került) Parnell Thomas elnöklete alatt működött s amit általánosan csak a “boszorkányüldöző” bizottság néven említenek. Nos, ez a Pat Kearney valami ok miatt összekoccant Velde elnökkel, mire kirukkolt a következő leleplezéssel: Ez a bizottság csak elherdálja azt a 275,000 dollárt, amit a képviselőház megszavazott a “vizsgálatok” céljára. Ebből az öszszegből úgy az elnök, mint a bizottság tagjai annyit kaparintanak meg, amennyihez csak hozzáférnek. Az elnök, Velde képviselő,* például a menyasszonyát nevezte ki a bizottság gyorsíró jegyzőzőjévé, aki igy mindenüvé követheti a vőlegényét, — az állam költségén. Előzetes mézeshetek állami költségre. A bizottság főügyésze Velde egyik legjobb barátja, a máskülönben teljesen tehetségtelen Charles E. McKillips, aki Atlantic Cityben járva a lóversenyen játszott és az erről szóló számlát beadta a bizottsághoz. Amikor ezért a bizottság egyes tagjai tiltakoztak, Velde McKillips védelmére kelt. Ez a McKillips annyira tudatlan ember, hogy az újságírók heccelésére egy éjjelen át karosszékben ülve őrizte azt a kasszát, amibe elzárták a Chamberlain mezei tökjéből előszedett iratokat. Az újságírók persze lefényképezték a karosszékben szundikáló “főügyészt” és országos heccet csináltak belőle. A bizottság egy másik tagja, Morgan M. Moulder (D. Mo.) a nővére udvarlóját, bizonyos George Williams, kidobott FBI ügy-
