Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-09 / 1814. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1954. január 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$3.00 One Year ............................$3-00 Félévre ....................... 1.50 Six Months .................. 1.60 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy ----------------- 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ..............................—............. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 A republikánus párt hivatalos vezére ugyan Eisenhower elnök, de dacára annak, hogy Eisenhower HIVATÁSOS VEZÉR — hadvezér, — a politikai téren nagyon határozatlan, egyetlen eredeti gondolata sincs a igy nem ő irányítja a merészebb politikusokat, hanem azok ötét. Az a fenyegetés, amit Dulles Franciaországnak küldött és azon támadások, amiket McCarthy Anglia ellen intéz nem egyebek, mint ezen politikai uj felsorakozás megnyilvánulásai, amiket az amerikai gazdagok osztályának eme legtipikusabb két képviselője abban a reményben tesz, hogy ezen uj szövetségben képesek lesznek majd kierőszakolni a háborút. A depresszió árnyéka Uj felsorakozás A háború és a béke eshetőségeinek a kérdése még mindig a világsajtó legfontosabba kérdése, ami igen természetes, mert manapság semmiféle más probléma nem bírhat olyan nagy fontossággal, hiszen csak ez a se-hideg-se-meleg, két-és-feles háború is, amiben a második világháború befejezte után részesültünk, nagy és messzemenő kihatással volt midannyiunkra, hátha még újból kitörne a világháború? így az is természetes, hogy a Bérmunkás olvasói közül is többen elmondották a véleményüket erre a dologra vonatkozólag. És amint ők, úgy bárki más is csak a VÉLEMÉNYÉT mondhatja el, mert nincs a világon olyan ember, aki BIZTOSAN meg tudná mondani, hogy a jelenlegi hideg-háborút záros határidőn belül nem-e váltja fel a lövöldöző, vagyis a meleg háború? A Bérmunkás hasábjain mindenki elmondhatta az idevonatkozó véleményét és felsorakoztathatta azon adatokat, amelyek alapján a véleménye kialakult. Általában véve ugyanezt teszi a világsajtó is, illetőleg azok, akik a világsajtóban mint neves kommentátorok szerepelnek. Ezeknek csaknem egyöntetű véleménye az, hogy az utóbbi hetek eseményei eltolták az újabb nagy háború esélyeit, vagyis a béke lehetősége emelkedett. Noha a béke után sóvárgó embereknek ez kellemesen hangzik, egyetlen percre sem szabad elfelejteni, hogy a háborús uszítok kezében azért még mindig igen nagy erő maradt s az első kedvező alkalmat fel fogják használni a háborús feszültség emelésére. Azért a békeajánlatok még béketárgyalások dacára is a háborús veszély Demokles kardja gyanánt csüng az emberiség feje felett készen a minden percbeni lecsapásra. A háborús uszítok újabb meg újabb trükköket találtak ki a háborús szellem élesztősére. Egyike ezeknek az a “figyelmeztetés”, hogy vigyázni kell, mert az ellenség behozhat egy atombombát akár egy kézitáskában, avagy beküldheti még a postán is. Vigyázni kell tehát nagyon, minden jóravaló amerikai hazafi szimatoljon jobbra, balra, nem-e talál egy becsempészett orosz atombombát? Hogy miért kell az amerikai népet ily módon ijesztgetni? Azért, — mondja az adminisztráció egyik szószólója, — hogy az amerikai nép ATOMBOMBA TUDATOS LEGYEN, vagyis rettegjen az atombombától. Megtetőzték ezt Dr. Edward U. Condon atomtudós azon nyilatkozatának publicitásával is, hogy a legújabb fajtájú atombomba, a KOBALT BOMBA, KÉPES ELPUSZTÍTANI AKÁR AZ EGÉSZ EMBERISÉGET IS. Erre megvan az eshetőség, — erősködik Dr. Condon, — mert a kobalt bomba képes megszüntetni minden életet a földön, a növényi és állati életet egyaránt, igy természetesen az emberiséget is teljesen kipusztitaná. Condon szerint a kobalt bombából oly nagymérvű rádiókisugárzás lövel ki, hogy az annyira megmérgezi a levegőt, hogy abban minden élet megszűnik. így nem csoda, hogy mindenki retteg az olyan háborútól, amelyben esetleg kobalt bombát használnának. És ami a legfontosabb, állítólag az oroszoknak már van ilyen borzalmas bombájuk. Ez a tény ejtette gondolkozóba azokat, akik eddig egyre követelték, hogy Amerika kezdje már meg az atombombák dobálását a kollektív termelő rendszert meghonosító országok népeire. De egy kicsit lehűltek, amikor ráeszméltek, hogy az oroszok esetleg kobalt bombát dobnak vissza. Megindultak tehát a tárgyalások, hogy miként lehetne valamilyen megegyezést nyélbe ütni az atomfegyverekre vonatkozólag. Közben azonban mind világosabbá lesz, hogy az Egyesült Államok politikai vezetői uj társulás, uj orientálódás felé húzódnak. Ma már egészen nyílt “titok”, hogy John Foster Dulles külügyminiszter a franciákkal való szövetség helyett a németekkel való társulást keresi. Ebben külömben is csak következetességét mutatja, hiszen a háború előtt is erősen német érzelmű volt, sőt mi több, a német nagy bankoknak ő volt az amerikai képviselője. De a republikánus párt másik kimondott vezére, szenátor Joe McCarthy is erősen német érzelmű. McCarthy ir származású ugyan, de azon Írek közé tartozik, akik nagyon gyűlölik az angolokat. Ezt az utóbbi napokban eléggé ki is mutatta. És végre, a távol-keleten Kina helyett Japánt szeretnék behozni az amerikai szövetségbe. A háború és béke eshetőségei mellett Amerika népét legnagyobb mértékben az érdekli, hogy a közeljövőben, amikor a nagy hadirendelések már elkészülnek és igy kevesebb lesz a hadimunka, megmarad-e a jelenlegi munkaalkalom, avagy megállítják az iparok kerekeit és az amerikai városok utcáit megint elöntik a munka után futkosó munkanélküliek milliói? Egészen pontosan ez a kérdés ma igy hangzik: Miután a hadimunkák 8-10 hónapon belül jelentékenyen megcsökkennek, lesz-e nagy munkanélküliség, avagy az amerikai iparbárók képesek lesznek fentartani az ipart a jelenlegi iramban, mint ahogyan ezt eddig hangoztatják. Mert egyenlőre azt állítják, hogy nem lesz pangás, legfeljebb csak egy kis “visszaesés”, ha az állam nem avatkozik bele az ország üzleti életébe, nem hoz mindenféle megszorításokat, mint tette a háború alatt. Ezzel szemben azonban a munkanélküliség jelei máris mutatkoznak, noha még teljes iramban folynak a hadimunkák. Szenátor Paul H. Douglas (D. 111.), aki privát életében a gazdaságtan egyetemi tanára, azt mondja, hogy igenis, a visszaesés máris megkezdődött és figyelmezteti az ország népét, hogy ha mindent ráhagynak az üzletemberekre, — vagyis a munkáltató osztályra, — akkor egy éven belül nagyobb depresszió szakad ránk, mint amilyenben részünk volt a Hoover korszakban. Douglas tehát állami beavatkozást ajánl, vagyis olyan közmunkákat, amikkel a hadimunkát lehet majd helyettesíteni. így a munkások jutnak valamilyen keresethez, amivel vásárolhatnak olyan használati cikkeket, amiken más munkások dolgoznak. Szóval az ipar magasabb színvonalát ilyen “előzetes pumpálással” lehet csak fentartani. Ugyanezen a véleményen van a Dr. Burns által vezetett “Council of Economic Advisers”, amely bizottság hivatása gazdasági tanácsokat adni az elnöknek. Ez a tanács egyenlőre azt ajánlja, hogy az Eisenhower adminisztráció készítse el a tervrajzát 15 billió értékű középitkezésnek és kezdjék meg ezen építkezést, mihelyt a munkanélküliség látható lesz. De azonkívül ajánlják azt is, hogy az egyes államok is készítsenek hasonló építkezési terveket, amiket a depresszió láttára azonnal meg lehetne kezdeni. Ilyen közmunkákat szolgáltatnak például az uj szövetségi paloták (postahivatalok, bírósági épületek, kaszárnyák, börtönök, stb.) építései, a kormánynak 5356 ilyen uj épületre van szüksége; — a folyók szabályozása, nagy utak építései, stb. És dacára ennek, vita tárgyát képezi, hogy még igy is, elejét lehet-e venni a depressziónak. Megpróbálta ezt például Mussolini is, de láttuk, hogy ez a módszer előbb a gazdasági bukásba, majd a háborúba kergette Olaszországot. A depresszió egyik jelét látják a farmtermelvények árainak esésében is. Ha a farmerok vásárló képessége csökken, megállnak azon iparok, amelyek mezőgazdasági gépekkel és egyéb felszereléssel látják el a farmerokat. így például máris jelentik, hogy a drótkerítéseket készítő gyárak csak 30 százalékkal dolgoznak. Régi megfigyelés alapján mondják, hogy az ipari depresszió mindig a farmerok jövedelmének csökkenésével kezdődik. Szóval elérkeztünk egy másik igen fontos kérdéshez, amelyre vonatkozólag mindenki elmondhatja a VÉLEMÉNYÉT, vagy legalább is alkothat ilyen VÉLEMÉNYT magának, hogy MEGAKADÁLYOZHATŐ-E A DEPRESSZIÓ?, mert ebben a fontos kérdésben is, akárcsak a háború és a béke kérdésénél, senki a jövőt nem láthatja egész biztosan. Azonban ebben az esetben, — ha a háborús ipar megszűnik, — körülbelül egy év leforgása után mindenki ellenőrizheti saját véleményét, megállapíthatja majd, hogy tévedett-e, avagy mondhatja “Ugy-e megmondtam!” Vétekbe fogantattál... Akár akarjuk, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy 1954 újból SZENT év lett, mert száz esztendővel ezelőtt a római pápa hivatalosan is kinyilatkoztatta, hogy Mária szeplőtlenül, vagyis szüzén szülte meg gyermekét, Jézus Krisztust. A keresztény vallás ezen tételét természetesen nagyon sokan kifogásolják, a protestáns keresztények milliói tagadják és csak egyszerű babonának nevezik. A nem-keresztények persze babonát látnak az egész keresztény vallásban; a szeknláristák meg az összes olyan vallásokban, amelyek valamely személyes isten létezését hirdetik. Mindezek nem is tud ják elképzelni, hogyan lehet olyan durva babonás felfogást hirdetni, mint a szeplőtlen szülés. Ezeknek felvilágosítására most a pápa hivatalos lapjában, a United Press jelentése szerint, ezt írták: Jézus szeplőtlen fogantatását emberi okoskodással is meg lehet érteni, hiszen egészen természetes, hogy az Ur másképpen adta Fiát egy asszonyhoz, mint a közönséges ember. Ha Jézus Krisztus éppen úgy született volna, mint más
