Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-11-28 / 1808. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 28. Egymást marják a politikusok REPUBLIKÁNUS ÉS DEMOKRATA POLITIKUSOK MARA­KODÁSA. — TRUMAN EX-ELNÖK BESZÉDE. — VESZÉLY­BEN A GONDOLATSZABADSÁG. — EMELKEDIK A HÁBORÚS FESZÜLTSÉG. zugság használata’, alaptalan vádaskodás egyes polgárok el­len az amerikai szabadság vé­delmének álcája alatt. A hazug­ságokból élő demagógok hata­­lomrajutása, a félelem keltés a polgárság minden rétege köré­ben.” WASHINGTON — Mint előre látható volt, Attorney General Bownell igazi darázsfészekhez nyúlt, amikor azzal a váddal állt elő, hogy 1946 februárjában Truman magasabb állásba nevezte ki Harry Dexter White pénzügyminiszteri asszistenst, noha tudta róla, hogy az kémkedik az oroszok részére. Truman rendkívül nagy felháborodással válaszolt erre a vád­ra s egyben megokolta, hogy miért nem fogadta el a kong­resszus Amerika-ellenes bizott­ságának meghívását tanuságté­­telre, amely bizottság még job­ban felfújta a Dexter-Whita • ügyet a háborús feszültség élesztésére. Truman elmondotta a televí­zión és rádión át továbbított be­szédében, hogy amikor a White­­ra vonatkozó vádat tudatták ve­le, megtárgyalta az ügyet Ja­mes Byrnes külügyminiszterrel, tovább Tom Clark igazságügy és Fred M. Vinson pénzügymi­niszterrel, White akkori főnöké­vel. (Byrnes most N. Carolina állam kormányzója, Tom Clark a Supreme Court tagja, Vinson­­ból pedig a Supreme Court fő­bírája lett s mint ilyen halt meg helyt valakit megvádolnak, azt mindjárt el kell csapni állásából, vagyis egyszerű vád alapján, kihallgatás és védelem, sőt bizo­nyíték nélkül is büntetni akar. Ezt a felfogást nevezik McCar­­thyzmusnak, amelyre vonatko­zólag Truman ezt mondotta: “Most már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi adminisztráció ma­gáévá tette a mccarthyizmust. Nem utalok most a wisconsini szenátorra, aki csak annyiban fontos, hogy az ő nevéről nevez­ték el ezt a politikai felfogást, amelynek lényege az igazság korruptálása, a jogossághoz va­ló ragaszkodás feladása, a ren­des törvényes eljárás mellőzése. Nem egyéb ez, mint a ‘nagy ha­“Ez már nem pártpolitika, ez rákfene, amely befészkelte ma­gát Amerika legfontosabb élet­szerveibe, amikor hűtlenséggel vádolnak egy volt elnököt, amely vádat tehát megtehetik mindenki ellen”. Mindezekben igaza van Harry Trumannak, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a vörös mu­mus életrehivásában éppen any­­nyira részes, mint azok, akiket most oly keményen elitéi azért, hogy a nép megrémitésében még őt is túlszárnyalják. HELYREIGAZÍTÁS ‘‘A koreai háború ember vesz­teségei” cikkünkben az elmúlt heti lapunkba nyomdahiba foly­tán téves szám jelent meg. A hi­vatalos kimutatás szerint a Szö­vetségesek ember veszteségei: 1,474,269 volt. NE FELEJTSÜK EL — hogy a munkásmozgalom tör­ténelme itt és külföldön is, tele van olyan munkások történeté­vel, kik áldozatul estek munkás­­mozgalmi tevékenység ükért. Ezek a munkások az osztály­harc foglyai! Nem szabad, hogy elfelejtsük, hogy a munkás elvekért, az em­beri jogokért szüntelenül folyó harcnak áldozatai is vannak — férfiak és nők, kik az osztály­harc mezején oroszlán részt vet­tek ki és most börtönbe sínylőd­nek emiatt. Ezeknek most szük­ségük van minden erkölcsi és anyagi támogatásra, amit az osztálytudatos munkásság még szabadon levő része nyújthat nekik. A General Defense Committee 1917 óta minden év karácsony táján, kérelemmel fordul minden szabadságszerető bérmunkás­hoz, hogy emlékezzenek meg az osztályharc bebörtönözötteiről és támogassák az osztályharc foglyainak a karácsonyi alap­ját. Küldje a támogatását az alan­ti címre: General Defense Committee 2422 No. Halsted St. Chicago 14, Hl. pár hónappal ezelőtt.) E. HOOVER SZEREPE “Légypapirra ragasztották Amerikát” Truman állítása szerint ezen három miniszter, akinek ügykö­rébe tartozott a White ügy, ab­ban állapodott meg, hogy miu­tán Edgar J. Hoover, az FBI ve­zetője, nem rendelkezett elég bizonyítékkal Whitera vonatko­zólag és nem akarta nyilvános­ságra hozni azt sem, hogy hon­nan kapta az információit, meg­hagyták Whiteot az uj állásá­ban, hogy az FBI még több adatot szerezzen, vagyis tartsa Whiteot megfigyelés alatt. A Brownell vádja, — amely­ről állítólag Eisenhowernek elő­zetes tudomása volt, — a való­ságban csaknem azzal vádolta Trumant, hogy elősegítette az oroszok kémszolgálatát. A köz­ben kitanitott és az uj gazdái­hoz huzó Edgar Hoover azt val­lotta, hogy ő a White elmozdí­tását javasolta, de ugyanakkor beismerte, hogy nem rendelke­zett elegendő bizonyítékkal Whi­te bűnösségére vonatkozólag. A legszemérmetlenebb módon ezt a kijelentést tette a kong­resszusi vizsgáló bizottság előtt: “Az amerikai életforma, amely alatt a demokrácia áldásait él­vezzük összeütközésbe került az istentelen kommunista erőkkel (godless forces). Ezen vörös fasizták félrevezetéssel és ha­zugságokkal dolgoznak, akiknek semmiféle erkölcsük nincs .... de akik nagyon előnyösen fel­használják saját javukra az al­kotmány ötödik függelékét. Ez­ért amikor a FBI speciális ügy­nöke megkapta Miss Elizabeth Bentleytől a White és másokra vonatkozó adatokat, mi a meg­nevezetteket az ország biztonsá­gára nézve kockázatosnak mon­dottuk”. McC ARTHYIZMU S Szóval Hoover megegyezik McCarthyval abban, hogy mi­(Vi.) A detroiti News wash­ingtoni levelezőjétől, Martin Haydentől november 6-ikán kö­zölt cikkben irta ezt a kifeje­zést. Hayden szerint, ezt ilyen formában, egy külügyi állam­titkár, vagy benfentes vezető koreai bébékre vonatkozólag tét te, hogy “Mi nyakig vagyunk a légypapirban”. Persze ugyan ezt lehetne mondani Amerikára úgy a kínai, mint az indo-kinai, sőt a japán ügyekben is. Megmagyarázza Hayden azt, hogy Rheevel való szövetség na­gyon kétes dolog, mivel az ame­rikaiak nem merik megújítani a háborút, nagyon is magukra, il­letve Rheere maradnának. De ugyan akkor nem mernek békét kötni, mivel azt nem Rhee dik­tálhatná és ha nála nélkül köt­nek békét, akkor Rhee kezdi meg a háborút és Amerika ben­ne marad a pácban — légypa­pirban. Ugyan akkor ezen Eisenhow­er barát cikkező, Hayden meg­írja, hogy nem is remélhetik a vörösöktől, hogy azok megen­gednék, hogy akár Rhee, akár az amerikaiak diktálják a béke­feltételeket, mivel nem lettek megverve. Ugyan akkor azt is sejtetik, hogy az amerikaiak olyan ígéreteket tettek Rheenek, mely szerint nem fognak tudni megegyezni békésen. Amit az ilyen légypapirra ragadt politi­kusok, hadvezérek remélnek, hogy békét hagynak nekik, nem újítsák fel a háborút, ha már nem is tudnak békétkötni, mene­külni a légypapirról. INDO-KINA ÉS A FRANCIAK A francia nép igen nagy több­ségben és igy a nép kívánságá­hoz alkalmazkodó politikusok, köztük Daladier is, követelték, hogy azt a reménytelen, átkos, vagy mmt a franciák tartják, szégyenletes háborút szüntessék be, kössenek fegyverszünetet, mint az amerikaiak tették Kore­ában. Már a Laniel kormánya nem tudott kibújni ezen követe­lés alól, de ugyan akkor az ame­rikai kormány őket is a légypa­pirra ragasztotta, igy olyan for­mában herélték ki ezen parla­menti követelést, hogy igen is békés tárgyalásokat fognak kez­deni, ha Amerika megengedi. A kormány vezetői tudták, hogy Amerika nem engedi meg, hi­szen már két évvel ezelőtt meg­kötötték volna a békét, ha Ame­rika megengedte volna. Ámbár azzal könnyített az amerikai korporációk kormánya a franciákon, hogy megígérte és meg is fizeti azon szégyenletes háború költségeit, amit legújab­ban 450 millió dollárra becsül­nek évente. De a franciáknak kellene szolgáltatni a tiszteket, melyekből ha még a harcvonal­hoz közel sem mennek, mégis többet ölnek meg évente, mint amennyit a francia katonai aka­démia képes kiadni. Ugyanis a katonatisztekhez nem illően a legtöbb francia tiszt az ágyban hall meg, saját cselédeik vagy az általuk kiképzett benszülött katonaság által legyilkolva. KÍNÁBAN Most képzeljük el, hogy a ko­reai, indo-kinai terjedelmes légy­­papir mellett, még a hatalmas kínai légypapirra is belemászná­nak az amerikaiak. Most már legnagyobb részben az angol, francia szövetségesek nyomásá­ra Dulles is kijelentette, hogy valószínűleg elfogják ismerni a kínai vörös kormányt. Persze, hogy mikor, azt nem mernék megsúgni. De már nem sokáig tagadhatják azt a légypapir tragédiát, amiben ott is belera­gadtak. Mind többen, köztük Jessup, a new york Times hires külföldi szakértője, aki mostan ott utazgat ezen légypapirokon, nagyon kétségbeesetten ir Chi­­ang Kai-shek sorsáról, legfel­jebb fél millió, állandóan örege­dő, elégedetlenkedő katonaságá­ról, amellyel szemben áll a vö­rös Kina három millió jólkép­­zett, fiatal, harcias, lelkes had­serege. Most már megismerve a ko­reai háborús veszteség igazi mi­voltát, arányát, mely szerint azon j ólképzett kínai katonák egy cseppet sem vesztettek több embert, mint az állig felfegyver­zett amerikaiak. Mert még a végösszegezésnél is, csak vala­mi hatvan ezerrel több volt a veszteség a vörösök oldalán, mint az amerikai oldalon. Most már a légypapir tragé­dián tanulva, a japánok is kez­denek mind nagyobb ellenállást kifejteni az amerikai nyomás el­len és a vörösökkel kereskedni, barátkozni akarnak, mert az ne­kik nagy hasznot jelent. ELMARADT TAPSOK CLEVELAND, 0. — A CIO 15-ik kongresszusán felolvasták Eisenhower elnök levelét, amely­ben elmondja, hogy a Taft- Hartley munkásellenes törvény mily módosítását fogja ajánla­ni a kongresszusnak. A hírszol­gáltató vállalatok jelentése sze­rint a levelet a delegátusok na­gyon fagyosan hallgatták és az ily alkalmakkor szokásos taps teljes elmaradása nagy feltű­nést keltett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom