Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-08-15 / 1793. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. augusztus 15. előfeltételét. A Nemzetek Szövetsége szabályai szerint, azért indított háborút, hogy megállítsa a támadást, visszaállítsa a háború előtti határokat. Ezek szerint a szabályok szerint, egyáltalán nem avatkozik bele a két országrész belügyeibe. Nem szabhatja meg Korea államformáját, gazdasági és politikai berendezkedését. Nem követelheti a két országrész egyesítését, ezeknek a megtárgyalása és megvalósítása a két országrész közös megegyezése alapján történhet meg. Amint látjuk Rheevel való megegyezés, Kina ellen hozott döntések, a tárgyalásoknak a formája és anyaga, amelyhez Mr. Dulles lekötötte magát, éles ellentétbe van nem csak a Nemzetek Szövetsége célkitűzésével, nem csak a szovjet block szándékaival, hanem Anglia, India, az afrikai és ázsiai államokon kívül több latin amerikai és kisebb európai államok törekvéseivel is, amely könnyen a Nemzetek Szövetségének a felrobbanásához vezethet. Nem is beszélve arról, hogy Amerika szövetségesei sem hajlandók Mr. Dulles-Rhee csoportot követni. Ennek leghangosabban az angol parlamentben adnak kifejezést és nagyon kézenfekvő, hogy a közel jövőben ezek az ellentétek Amerika és a tőkés országok között, nyílt törésekre fognak vezetni. SE HIDEG, SE MELEG Az évek óta tartó hidegháború, amely nem csak őrült fegyverkezéssel járt, hanem megakadályozta a normális kereskedelmet is. Csőd elé vitte a tőkés országokat, amelyek ma már kivétel nélkül, nem csak, hogy nem akarnak háborút, de kikényszeritették a koreai fegyverszünetet. De véget akarnak vetni a hideg háborúnak is, amely nekik többet árt, mint a szovjetnek. Csak az amerikai nagytőke az, amely bőven profitál ebből a hideg háborúból. Csak egy pár kormány tart ki a hideg háborúsdi mellett, amelyet az amerikai tőke tart fen. Hogy ez mennyire igy van, ez alkalommal csak egy-két jelenségre kívánok rámutatni, mig legközelebb a tőkés országok közötti, egyre mélyülő, piacokért folyó harcot fogjuk bemutatni. Majd két éve, hogy Lisbon Portugáliában elhatározták az Európai Védelmi Szövetséget és az “Egységes Európai Hadsereget”. A határozat szerint, ma már egy hatalmas hadseregnek kellene készen állni, dacára, hogy Mr. Dulles már két ízben ultimátum szerűen időhöz kötötte a határozat végrehajtását, hogy sok billió dollár lett erre a célra folyósítva, az amerikai adófizetők pénzéből, ezideig csak Nyugat-Németországban tudták azt puccsszerűen elfogadtatni, de még ott is először a legfelsőbb bíróság döntésétől füg annak az alkotmányossága, amely nem igen siet a döntéssel, mert a jövő hónapban tartandó választások fő programja ez a kérdés és az amerikai lapok is számolnak azzal a lehetőséggel, hogy minden erőfeszítés,^ terror, amerikai segítség és Ígéret dacára is, megbukik az Amerikához hü kormány. Ez aztán véglegesen eltemetné az európai hadsereg tervét, amelyet még egyetlen ország parlamentje se tárgyalt és a mai napig már három amerikai főparancsnoka, de egyetlen hadosztálya sincs ennek a hadseregnek. A szövetségesek megegyeztek, illetve elfogadták azt az amerikai indítványt, hogy gazdasági bojkot álá helyezzék a Szovjetet és a szövetségeseit. Ezt a határozatot soha-be nem tartották. Ha csökkent mértékben is, a kereskedelem mindig folyt, dacára, hogy az amerikai törvényhozás csak azzal a feltétellel szavazta meg a szövetségeseknek nyújtandó segélyeket, hogy azok szigorúan betartsák a bojkotot és amelyik azt megszegi, attól meg kell vonni a segélyt. Az elmúlt hónapokban Anglia, Franciaországgal az élen, úgyszólván minden tőkés ország nyílt kereskedelmi szerződéseket kötött a Szovjettel, a Kínai Köztársasággal éppen úgy, mint a Népi Demokráciákkal. Ez a lázadás az amerikai parancs ellen, olyan nyílt és határozott, hogy az elnök,a mcchartyk követelésére, hogy hajtsa végre a kongresszus határozatát és vonja meg ezektől a segélyt. Kijelentette, hogy nem fog élni a kongresszustól kapott felhatalmazással. A legutóbbi olasz választások megmutatták az amerikai imperialisták politikai csődjét. Minden amerikai segély, Ígéret, pápai átok, választási csalás dacára, az olasz nép megbuktatta Amerika legjobban pénzelt, leghűségesebb hívét, az olasz kormányt olyannyira, hogy ma már Olaszországot mint elveszett szövetségest könyvelik el és nagyon örülnének annak, ha a hideg háború további folyamán Olaszorzság semleges maradna és nem menne át az ellenfél oldalára. Franciaországban is csak addig nem buknak meg a kormányok, amig az európai szövetséggel kapcsolatos kérdések fel nem merülnek, amely esetben a kormány leszavazása, bukása, kétségtelenül bekövetkezik. MEGEGYEZÉS Ha az amerikai kormányzat kénytelen volt belnyugodni első ízben abba, hogy a három éves koreai háborút győzelem nélkül befejezze, illetve fegyverszünetet kössön anélkül, hogy a feltételeket ő diktálná, hogy le kellett ülni a tárgyaló asztalhoz és mint egyenlő felekkel megegyezni, úgy előbb-utóbb kénytelen lesz arra is, hogy előzetes feltételek nélkül, leüljön a tárgyaló asztalhoz és mint egyenrangú felekkel egyezzen meg a Szovjetekkel, Kínával és a Népi Demokráciákkal. Ezt nem csak a hatalmas, egész világot átfogó békemozgalom, de a kapitalista kormányok is követelik. Oly hatalmas erők állnak a béke oldalán, mely előtt meg kell hajolnia az amerikai nagytőkének és kormányának is, ha nem akar az egész vüággal szembe kerülni. A gazdasági válság jelei itt is mindinkább megnyüvánulnak, A FRANCIÁK DILEMMÁJA (Vi.) Már két éve a franciák abba akarták hagyni a sikertelenné vált indokinai harcokat. Amig a franciák csak gyengülnek, a forradalmárok sokkal jobban megerősödtek, valamint a franciákkal összemüködő elemek is mindnagyobb számban fordulnak a franciák ellen, követelve az igazi függetlenséget, szabadságot. Azzal fenyegetőznek, hogy a forradalmárokkal szövetkeznek és kizavarják a franciákat. Ezen fenyegetést a franciák nagyon is szivükre vették, mert már egy éve, hogy a francia parlamentben nagyon sokszor követelték, hogy az indokinai háborút szüntessék be, kössenek békét a forradalmi erőkkel, vonják ki az összes francia csapatokat onnan. Ezt csakis az amerikaiak akadályozták meg eddig, megígérték, hogy a költségek felét és az összes fegyvereket, muníciót ők fedezik, csak fojtassák tovább a háborút. Akkor azzal érveltek, hogy az egy szerves része a koreai háborúnak. Most már a koreai háborúban fegyverszünetet kötöttek, igy ezen legnagyobb ok, vagy érvelés kiesett az amerikaiak kezeiből. Mert ha a hatalmas Amerika kényszerítve volt abbahagyni a háborút Koreában, akkor mi jogon követelik, hogy még kevesebb sikerrel kecsegtető Indokínában sokkal gyengébb franciák folytassák csak azért, mert az amerikaiak úgy akarják. Pierre Mendes France azon ígérettel akart kormányt alakítani, hogy hazahozza a francia csaaptokat és csak 13 szavazattal maradt ki a kormányalakításból. A többség azzal érvelt, hogy akkor elesnek az amerikai dollároktól. Most ezen érvelés kikényszerítésére, a Laniel kormánya azt követeli, hogy az amerikaiak ne csak felét, hanem teljesen megfizessék a háború költségeit, sőt azt követelik, hogy az egész terhet, az emberek szállítását az Egyesült Nemzetek, vagy mint legtöbben gondoljuk az UN nevében működő US vegye át. Ha nem, akkor azzal fenyegetőznek, hogy nem folytatják tovább ezt a kilátástalan tömegmészárlást. A franciák tudják, hogy ha az esős időszak múltával a forradalmárok megkezdik a beígért és jól felkészült offenzivát, akkor a franciáknak még akkor is fel kell adni a harcot, ha nem akarnák, pedig már nagyon is akarják és a vereség éppen kopóra jönne nekik. Azzal is érvelnek a franciák, mivel az amerikaiak abbahagyták a koreai harcokat, igy sokkal több fegyver és muníció fog jutni az indokinai forradalmároknak ,ahol ember van nagyon sok, csak fegyverekben voltak hiányosak. Most a fegyverekből is sokkal többet kaphatnak, valamint attól is rettegnek, hogy a kínai önkéntesek esetleg most oda mehetnek, a gyűlölt elnyomó idegenek kizavarására. De a legnagyobb félelmet az okozza, hogy úgy Gombodia, mint Laos társországokban a forradalmárok nagyon is nagy befolyást gyakorolnak a kormányokban, készek azt átvenni, a viet minhi forradalmárokkal szövetkezni. Ez végetvetne a francia uralomnak. LEVÉL MAGYARORSZÁGBÓL (Mint az év elején közöltük a lapban, hogy Bujaki Peter munkástárs állandó tartózkodásra Magyarországba utazott. Útját egy hollandiai hajón tette meg, amelyről egy képeslapot küldött. Az alábbi levelet már Budapestről Írja, ahol munkára elhelyezést kapott.) Budapest 1953 junius 15. Tisztelt Munkástársak: Remélem, hogy soraim jóegészségben találja mindnyájukat. Én jól érzem magamat. Kint voltam egy párszor a gyógyfürdőben, nagyon fölséges. A munkásságnak nagy tömegei élvezik naponta és csaknem ingyen. A viz olyan meleg, hogy az ember csak éppen, hogy tudja állni. Csodálatos, hogy milyen forrón lüktet fel a földből 24 órán át. Már állásban vagyok több mint egy hete. Mennem kell technikai tanfolyamra esténkint. Felkészülök állami gazdasági vezetőnek. Fizetésem körülbelül 1200 forint és ingyen tanulás. A jövő nyáron már kiszámítok menni az állami gazdaságba a gépek karbantartását végezni. Egy cseppet sem érzem magam ahogy én elgondoltam, sőt még az őrült fegyverkezés hatásai itt is mutatkoznak és azt ma már nem háborúval, hanem békés megegyezéssel lehet és kell megoldani. csalódottnak, minden úgy van, igen is a kielégítésemre szolgál minden. Budapest napról-napra szebb. Szép terei vannak. Vasárnap alig lehet népet itthon találni, mindenki kimegyen a hegyaljára, akár a méhek úgy nyüzsögnek mindenfelé, a fürdők is telve vannak, a labdapályák is. Itt nem ismerik a közelekedési hiányt. Annyi a villanyos és a bus járat, amennyire a népnek szüksége van. Mindenkinek megmondhatják, hogy a magyar nép a helyes utón halad a szocializmus felé. Még egy kicsit nyomasztó a helyzet a múlt évi nagy szárazság miatt, de az idei termés igen jónak ígérkezik, hogy pótolja a hiányosságot. Falun jártam egy nővérem látogatására és ott alkalmam volt hallani, hogy a kulákok még most is kibújni igyekszenek a kormány rendeletek alól, azért aztán ha eléri őket a törvény keze, akkor nagy a sirás-rivás. Üdvözlet mindnyájuknak. Bujáki Péter.
