Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-08-15 / 1793. szám
1953. augusztus 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LEGKEGYELMESEBB Egy Silo nevű tábornok értesítést küldött az összes Magyarorzágból kiebrudalt tábornokoknak, tengernagyoknak és más főtiszteknek, amelyben a következőket jelenti be: “Étesitem, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltósága, Magyarország kormányzói hatamát és a velejáró legfelsőbb haduri jelleget átvette, őfőméltósága a katonai ügyek vezetésével legkegyelmesebben engem méltóztatott megbízni . . . stb. stb.” A legkegyelmesebben megbízott tábornok felhívja a nem éppen kegyelmesen farba rúgott kollégáit, hogy haladéktalanul ismételjék meg hűség esküjüket a legfelsőbb hadúrnak. Hát ezen az értesítésen csak röhögni lehet, hogy ez a vén herélő bicskás lovastengerész is, vissza akar ülni a magyar nép nyakára, illetve ami valószínűbb és kézelfoghatóbb, ő is rá akar kerülni az amerikai fizetési listára. Ez ellen csak azoknak lehet kifogása, akik attól félnek, hogy most őket szorítja ki a véres kezű gyilkos a vályú mellől és ezek veszett “alkotmány jogi” vitába kezdtek azon, hogy ki is az alkotmány szerint Magyarország “államfője és legfelsőbb hadura”. A mágnások, zsidó bankárok, katholikus papok Ottóra esküsznek, ő Magyarország “örökös királya”, tehát ő az államfő és a legfelsőbb hadúr. A nyüas csürhe szerint Szálasi volt a legutolsó (de milyen utolsó) államfő kit sajnos egy kissé felkötöttek, igy nem gyakorolhatja a hatalmat, ennek folytán azokat a nyilasokat illeti meg, kiknek sikerült elszökni az akasztófa elől. Viszont a Nemzeti Bizottmány “demokratái”, a magyar nép megbízására hivatkozva, magukat jelentik ki a hatalom birtokosainak. Mert ebben a bizottmányban ott vannak a királypártiak, nyilasok, zsidók, mü-parasztok, szoc. demek és főleg mert ők vannak már évek óta az amerikai fizetési listán, igy az “alkotmány” szerint ők a hatalom jogos birtokosai. Persze, persze, még ott van a magyar nép is, kiknek a bőrén marakodnak ezek a hazaárulók és ahogy azt mi látjuk, ezek a szedett-vedett, lecsúszott urak, ezzel nem számolnak, pedig ez a magyar nép sem Ottót, sem Szálasiékat, sem Horthyt, no meg Peyer Károlyt sem akarja viszr sza. Egészen jól el van ezek nélkül az úri banda nélkül, amely ezer éven keresztül szívta a vérét és örül, hogy megszabadult tőlük egyszer és mindenkorra. Az ellen azonban semmi kifogása sincs, hogy Horthyék is rákerüljenek az amerikai fizetési listára, ha el tudják a judás konctól marni a jelenlegi árulókat. Hiszen Horthy vagy Ottó éppen úgy csak saját magát és nem a magyar népet adhatja el, mint Nagy Frenec vagy Fábián Béla és mi a külömbség, hogy a már meglevő féltucat magyar kormány szaporodik eggyel, ez csak arra lesz jó, hogy a ma-És ha az istenek nem teljesitik a kért dolgokat, ez csak azt mutatja, hogy a hívek nem az igazi varázslást (imát) mondották el. Talán a Taftért imádkozok nem értették az imádkozás hatásos formáját, amit jelenleg úgy mondanak, hogy talán NEM ŐSZINTÉN imádkoztak, hanem csak a népet akarták félrevezetni. Ha Taft történetesen felgyógyul, akkor nagy garral hirdették volna; Lám, az isten meghallgatta a könyörgésünket, gyertek emberek, lépjetek be az egyházainkba! Miután az ima kudarccal végződött, elfelejtették hirdetni, hogy lám az isten nem hallgatott reánk. De lehetséges az is, hogy az Istent nagyon bosszantották a Taft ellen és érte szóló könyörgések egyaránt. De hogyisne! Hiszen évbilliókkal ezelőtt már elhatározta, hogy ez a szenátor Taft 1953 julius utolsó napján, 63 éves korában rák betegségben meg fog halni. Az isten MINDENTTUDó és MINDENTLÁTŐ természetfeletti lény. Taftnak a sorsát már ő régen tudta. És ime, most egyszerre arra kérték, hogy változtassa meg ezt a már oly régen elrendezett dolgot, vagyis csináljon valami olyasmit, AMIT NEM TUDOTT ELŐRE. Hiszen ez azt jelentené, hogy az isten kövessen el öngyilkosságot, ölje meg magában a mindentudót és a mindentlátót, mert akkor ha megváltoztatná az előre elrendelt dolgokat, valami olyasmi következne, amit EDDIG MÉG NEM TUDOTT. Kisülne tehát, hogy az isten NEH MINDENTTUDÓ. Hát hogyne bosszataná az istent, amikor ilyesmire kérik. De azonkívül, ha ő azt tartja igazságosnak, hogy egy népszerű szenátor hatalma csúcspontján távozzon az élők világából, micsoda merészség szemébe mondani, hogy az nem igazság s azért változtassa meg. Csodáljuk, hogy azok az imádkozok nem félnek az isten bosszújától. És végre a legvalószínűbb lehetőség az, hogy talán nem az IGAZI istenhez imádkoztak. Mert valójában nincs is olyan természetfeletti lény, mint a vallásokban elképzelnek és amelyről a papok elhitetik, hogy ők képviselik. Az isten fogalma az emberek agyában született régi babona. A természetfeletti lényre semmi bizonyitékünk sincs, ellenkezik a mai tudományos felfogásunkkal. És hogy mégis annyian hódolnak neki még ma is, azt csak annak tudhatjuk be, mert ezt a babonás hiedelmet az uralkodó osztály sikeresen fel tudja használni a dolgozó nép elnyomására és kizsákmányolására. gyár nép még szorosabban fogja a hatalmát, amellyel építi azt a társadalmi rendszert, amelyben már csak boldog és szabad emberek lesznek. KOREA UTÁN Két éves, többször megszakított tárgyalás után, vasárnap este harangzúgás jelentette be Amerika népének, hogy megszűnt az amerikai fiuk öldöklése, amely 37 hónapon keresztül folyt. A megegyezés már öt hete kész volt az aláírásra csak az amerikai háborús uszítok által felbiztatott és támogatott Rhee south koreai elnök és kormánya akadályozta meg a szégyenletes trükkj ével annak az aláírását. Ezek a piszkos trükkök több száz amerikai fiú életébe és több ezrek megsebesülésébe került. Nem ezeken az urakon — Rhee és amerikai szövetségesein — múlt az, hogy az utolsó pillanatban nem borították fel véglegesen a megegyezést. Az érdem az aláírásért elsősorban a koreai-kinai ellenfelet illeti, kik minden provokáció ellenére is kitartottak a béke szándékaik mellett. Nem kevésbé döntően szóltak bele a világbéke harcosai, akiknek a hatalmas nyomása arra kényszeritette a tőkés kormányokat, elsősorban Angliát, Franciaországot, hogy erős nyomást gyakoroljanak az amerikai kormányra a fegyverszünet megkötését illetőleg. Nem csináltak titkot abból, hogy nem hajlandók Amerikát követni a katasztrófába, amelyet a tárgyalások meghiúsítása jelentett volna. Erős volt a nyomás az arabázsiai országok részéről is, kik az indiai Nehruval az élen határozottan szembefordultak a háború csinálok politikájával. Sajnos amerikai erők a békéért való harcban, sehol sem jelentkeztek. Sem a tömegek, sem a politikusok, sem a kormányzat részéről, amely újabb billióval vásárolta meg Rhee-ék “beleegyezését” a békekötésre. Ami hangok itt jelentkeztek és jelentkezhettek, azok nem a béke, hanem a háború, a gyűlölet, az uszítás hangjai voltak. Viszont nem igaz az, hogy közömbösen vették tudomásul a fegyverszünet megkötését, mert az a sok százezer anya, testvér, feleség, gyerek, kiknek a hozzátartozói ott vannak a koreai pokolba, ha félt is hangot adni az örömének, de óriási megkönnyebülést jelentett nekik az, hogy a szeretteik élete most már kevésbé van veszélyeztetve. Nem vették közömbösen azok sem, akik a háborúból profitot sajtolnak. Nem azokról a tudatlan dolgozókról van szó, kik megijedtek, hogy a hadi gyárak csökkentik az iramukat, nem lesz overtime, sőt esetleg lefizetések is lesznek, hanem az igazi harácsolok, a nagytőkések, akiknek az iránymutatója a tőzsde, nagyon “ideges” lett és a részvények erősen estek dacára, hogy a kormány biztosította, hogy a “fegyverkezés tovább fog folyni” és csak akkor nyugodtak meg, amikor a háború profitolói a biztatáson kívül azt látták, hogy most a fegyverszünet után is olyan hivatalos nyilatkozatok jelennek meg, amelyek azt mutatják, hogy a kormányzat egyáltalán nem igyekszik olyan helyzetet teremteni, amely alkalmas arra, hogy a fegyverszünetet békekötés kövesse nem csak Koreában, hanem alapja lehessen az összes ellentétes, függő kérdések békés megoldására. NINCS GYŐZŐ “NÉPSZERŰTLEN” HÁBORÚ A lapok azt írják, hogy Amerika népe közömbösen vette tudomásul azt, hogy a fegyverszünet aláírásával megszűnt ez a “népszerűtlen” háború. Az amerikai nép minden nemtörődömsége dacára sem volt hajlandó lelkesedni ezért az oktalan öldöklésért. Minden uszítás dacára is érezte, hogy Amerika népének semmi köze sincs egy ország belügyeibe való beavatkozáshoz. Nem bírta és nem bírhatta felfogni azt, hogy az amerikai érdekeket, az amerikai nép szabadságát védik ott Koreába. Mint ahogy sajnos azt sem képes meglátni, hogy amig az amerikai fiuk tízezrei pusztulnak el az “amerikai szabadság” védelmében, addig itthon a szabadság jogait azok veszélyeztetik, kik a háborúból profitálnak. Kik ezt a háborút tudatosan kiprovokálták. Az amerikai hivatalos körök és az amerikai propaganda szervezet, bár tudja és elismeri, hogy a koreai háborúból nem került ki győztesen, hogy ez Amerika első háborúja, amelynél a tárgyaló asztalhoz nem egy legyőzött ellenféllel ült le, amelynek diktálni lehet a feltételeket, mégis már előzőleg megszabja a feltételeit, elfogadta Rhee ultimátumát, amely határidőhöz köti a tárgyalásoknak az általa szabott feltételek teljesítését, amelynek az újra való megtárgyalására a háborús párt feje, Dulles külügyi államtitkár repült Koreába. Kijelenti, hogy a Kínai Köztársaság “soha” sem lehet a Nemzetek Szövetségének tagja, dacára, hogy Angliával az élen a tagállamok többsége határozottan követeli, hogy a világ legnagyobb állama, mint vezető ázsiai nagyhatalom, felvétessék és elfoglalhassa a helyét ott, ahol ma egy kis, az országból elkergetett klikk bitorolja a kínai nép képviseletét. Mr. Dulles meg akarja szabni, hogy a Nemzetek Szövetsége kiket választhat meg mint megbízottakat a béketárgyalásra. Szerinte arra csak azok jogosultak, akik fegyveresen harcoltak és olyan arányban, amilyenben résztvettek a harcban. Mig a tagállamok többsége, Indiával az élen, olyan tárgyaló bizottságot óhajt, amely nem Rheet és nem Dullest, hanem ténylegesen a Nemzetek Szövetségét képviselné és nem Rhee, hanem a Nemzetek Szövetsége által megállapított feltételek alapján folytatná a tárgyalásokat. Rhee-Dulles utimátumszerüen “Korea egyesítését” akarja, természetesen a Rhee klikk uralma alapján, mint a békekötés
