Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-08-01 / 1792. szám
í oldal BÉRMUNKÁS 1953. augusztus 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$3.00 One Year .......................$3 00 Félévre ............................... 1.50 Six Months ____________ 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............................._................ $3.50 “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az ifjúság elbóditása Isten, király, haza! Ez legyen a jelszavad, ennek a három eszmének szenteld életed! — így tanították az ifjúságot még nem is olyan régen egész Európában. Az “isten” természetesen a babonában való hitet; a “király” a hatalmasoknak járó szolgálatot; a “haza” pedig a nacionalista érzelmek felgerjesztését jelentették. Mind a három az emberiségre nézve nagyon káros, hamis eszme, amelyek mgeszámlálhatatlan milliók legyilkolásához vezettek s vezetnek még ma is. Miután az amerikai viszonyok valamennyire másformák, azt látjuk, hogy itt most az ifjúságot az “isten, haza és üzlet” jelszavak alapján igyekeznek elhódítani. Nagyon nyilvánvaló lett ez az amerikai Boy Scouts” (cserkész) ifjúsági szervezetnek évi összejövetelén, amit Newport Beach, Cal. városban tartottak. Ilyen színes, kalandokkal, “fun ”-nal telitett kiránduláson résztvegyen és hajlandó résztvenni a “Jamboree” összes ceremóniáiban, amelyeket nem ők, hanem az “öregek”, az ál-eszmék képviselői rendeznek számukra, méghozzá úgy, hogy a még fejletlen gyermek lelkében kineveljék a babonát és életrehivják a hamis eszmékben való hitet. A kaliforniai lapok tudósításai szerint a vasárnapi napot teljesen az Isten “dicsőítésére” szentelték. Az istentiszteletre KIRENDELT cserkészek előtt megjelentek a különböző vallásfelekezetek papjai, mindannyi kiöltözve ceremóniás ruhájukban, hogy annál nagyobb hatást érjenek el. Ott voltak az episcopal, a lutheránus, a kálvinista, a katolikus, zsidó, methodista, mormon, sőt még a budhista papok is. A vezető szerepet természetesen a katolikusok vitték. Az egész ceremóniánál a maskarába öltözött s nagy segédlettel körülvett James Francis McIntyre bíboros püspök elnökölt. A hir szerint, amikor minden pap elmondotta a maga csoportja előtt a vadnépek ceremóniáira emlékeztető “woodoo” beszédet, az 50 ezernyi tömegben felsorakozott if jaktól erős hangszóróval kérdezték: “Mi a kötelességetek?” Amire a már előzőleg betanított ifjak ordítva feleltek: “Az Istent szolgálni”. És igy ment ez még néhány kérdéssel meg válasszal, amelyek értelme az volt, hogy az “istenért” — vagyis a babonás felfogásért — még az életet is fel kell áldozni. A kérdések és előre betanított feleletek után George M. Dowd kanonok felolvasta a római pápa üzenetét és közvetítette a pápa áldását minden cserkész részére. Nem fukarkodtak az áldással,^ részesítették abban nem csak a katolikusokat, hanem a protestáns, a zsidó, sőt még a budhista cserkész gyerekeket is, miután megfogadtatták velük, hogy az istent mindenkor védelmezni fogják. Mi, akik nem hiszünk természetfeletti lényekben, képtelenek vagyunk megérteni a hívők észjárását. Miért kell védeni azt, akinek mindenható hatalma van? És mi szüksége van az ily természetfeletti hatalomnak arra, hogy emberek, — avagy csak gyerekek — a védelmére keljenek. Hiszen éppen ellenkezőleg, ha az ő kezében van minden hatalom, neki kellene megvédeni az embereket, és még inkább a gyermekeket. Éz a védelem azonban elmarad akkor, amidőn azok, akik az isteni eszméből hasznot húznak elhódítják őket. Mert a védelemre tulajdonképpen nem az istennek, hanem azoknak van szükségük, akik azt akarják elhitetni, hogy ezen képzeletbeli természetfeletti lényt ők képviselik és ezt a képviseletet természetesen kamatoztatják. A túlzó nacionalizmust, a “haza” eszméjét olyan politikusok, mint Nixon alelnök igyekeztek beoltani az ifjak gondolatvilágába. És ha ez nem volt elég, a Navy és Air-Force megmutatták nekik, hogy hogyan kell pusztítani és gyilkolni, — persze pusztán csak a hazafiság nevében. Egyébiránt a Jamboree célját Bayne püspök igy fejezte ki: “A Scout (cserkész) tartozik azzal szomszédjainak, hazájának és istenének, hogy minden nap valami jó dolgot csináljon. így lesz a Scoutból a kereszténység kardja, terjesztője és megőrzője.” JŐ ÜZLETI SZELLEM Miután a cserkészfiukat a papok kioktatták, hogy miként védelmezzék az istent, a militaristák és a politikusok pedig megmutatták nekik, hogy miként szerethetik hazájukat úgy, hogy megtanulják hogyan lehet elpusztítani más népeket és országaikat, szabadon engedték őket, hogy csere-berélgessenek egymás között. Természetesen ezt is előkészítette az öregekből álló vezetőség, hiszen külön erre a célra egy óriási sátort emeltek, amelyet elnevezték “Trading Post”-nak. Az újságírók riportjai szerint a csere-éhes fiuk alig fértek be a nagy sátorba, ahol nyulfaroktól kezdve béka, egér és egyéb állatokon át zsebkésig meg karóráig minden cserére került. A fiuk hamar belejöttek az alkudozásba s a csere után mindegyik gazdagabbnak vélte magát, mert megvolt győződve arról, hogy a cserénél az üzletfele húzta a rövidebbet, — vagyis becsapta a másikat. Az egyik újság rovatirója, látván a nagyon is élénk csereberét, áradozva irta: “Amerikának nincs oka félni a jövőtől, legalább nem addig, amíg az ifjúság ilyen kedvet és ilyen tehetséget mutat a kereskedelem után. Nem kell attól tartani, hogy az Amerikát naggyá tevő ‘business sense’ (üzleti érzék) ki fog halni!” Nem kell félni, amíg az ifjúság ezen három hamis eszmének áldoz, mert addig nem Amerika, hanem az AMERIKAI URALKODÓ OSZTÁLY JÖVŐJE BIZTOSÍTVA MARAD. Információs könyvtárak A Bérmunkás julius 18-iki számában “Modern Könyvégetők” cim alatt hosszabb cikket irtunk, amelyben azt az állítást tettük, hogy az amerikai kormány által a külföldi városokban felállított úgynevezett “információs könyvtárak” nem igazi könyvtárak, oda nem járnak könyvek olvasására, hanem az egész dolog csak felelevenítése a nácik által használt propaganda módszernek. Hitlerék állítottak fel ilyen “információs” könyvtárakat (Horthyék is követték) tisztán csak azon célból, hogy onnan propaganda irodalommal lássák el a sajtót s azon szervezeteket és magánosokat, akiknek érdekeit szolgálta a minden idők legborzalmasabb eszméjének, a fasizmusnak, (vagy nácizmusnak) a terjedése. Megírtuk, hogy az amerikai “információs” könyvtárak is csak ilyen leplezett propaganda irodák, amelyek az amerikai háborús uszítást szolgálják. A figyelem csak akkor fordult feléjük, midőn az Eisenhower adminisztrációt diszkreditálni akaró Joe McCarthy szájhős szenátor kopói észrevették, hogy ezen “könyvtárakban” olyan könyvek is vannak, amelyeket olyan emberek írtak, vagy rajzokkal láttak el, akikre valahogyan rá lehet sütni, hogy “szubverziv” elemekkel volt valamilyen összeköttetésük. Mint ismeretes, erre aztán elrendelték a könyvégetést. Elégettek, vagy eltávolítottak sok könyvet olyan könyvtárakból, amelyekbe soha senki se ment olvasni azokat, soha senkinek sem kölcsönözték azon könyveket, mint ahogy a többit sem, hanem csupán ámításnak, — mint mostanában mondják, — camuflázsnak rakták fel a polcokra, hogy mégis valami könyvtár kinézése legyen annak az irodának, hamár azt a nevet adták neki. Ezen állításunkat most teljes mértékben bizónyitja a U.S. Information Service volt elnökének, Dr. Robert L. Johnsonnak azon nyilatkozata, amelyben megindokolta lemondását. Dr. Johnson ugyanis beleunt a McCarthy zaklatásaiba és otthagyta az Information Service intézményt, amelyhez tartoznak a szóbanforgó könyvtárak. Az állásából távozó Dr. Johnson ezeket mondotta: Nagyon nehezemre esik ebben az ügyben bármily részletek ismertetése is, mert akkor el kellene mondanom, hogy ezen információs könyvtárak valóban csak a propagandát szolgálják. Ha részleteket sorolunk fel, akkor ezt okvetlenül nyilvánosságra kellene hozni, ami nem szolgálná az ország érdekeit. íme itt van a nyílt elismerése annak, hogy az amerikai kormány miként alkalmazza a nácik által kitalált propaganda módszereket. Azonban most, amikor kisült, hogy az elégetett könyveket senki sem olvasta, az egész könyvégetési akció komédiává sülyedt. Keresztény szakszervezetek A United Press egyik hirecskéje arról értesíti a világot, hogy Svájcba, a kies fekvésű Caux-Sur-Montreau városkában gyűlést tartott a KERESZTÉNY SZAKSZERVEZETEK NEMZETKÖZI TANÄCSA és úgy találták, hogy a szervezett munkásságnak uj, alapvető ’’erkölcsi felfogásra van szükségük”. Nem is tudtuk, hogy most már a munkásokat nemcsak szakmáik, hanem még vallásaik szerint is külön csoportba akarják szervezni. Már a szakmák és faji meg nemzetiségek szerinti széttagolása a termelő munkásságnak is egyik legerősebb gátja a munkásság felszabadításának, igy az uj csoportosítás nem szolgál egyebet, mint a munkások kizsákmányolásának a megerősítését. Egyébiránt a “keresztény szellemnek bevitelét a szakszervezetekbe” más helyről is sürgetik. A New York Herald-Tribune leközli a római pápa egyik házi lapjának, a “La Cavüta Cattolica” folyóirat egyik vezető cikkét, amelyben bizonyos Father Messineo szerint a De Gasperi kormány azért veszített 2 millió szavazatot a legutóbbi választásoknál, mert a szakszervezetekben nem tevékenykedtek a keresztények, átengedték azt a kommunistáknak. De Father Messineo már tovább megy. Azt Írja, hogy ha a szervezetekben elegendő AKTIV keresztény munkás szerepelne,