Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-08-01 / 1792. szám

1953. augusztus 1.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

FELVILÁGOSÍTVA

Már jóval több mint egy éve, hogy a kormány, a helyi hatóságok, erős agitációt fejtenek ki, abban az irányban, hogy erős polgári védelmi szervezetet építsenek ki, amely segítségére lenne a hatóságoknak egy atom támadás esetén.

A védelmi szervezetnek meg vannak a keretei, van országos védelmi parancsnok, az államok külön ilyen igazgatókat neveztek ki. Ugyan- ezt tették a nagy ipari városok hatóságai is. Ezeknek a polgári védelmi hivataloknak megvannak az alkalmazót-1 tai, fokozatosan kidolgozták a terveket, hogy milyen teendők elvégzésére van szükség, milyen csoportok alakulnák. Önké,ntes tűzoltók, rendőrök, romeltakaritók, betegápolók, stb. Ezeknek a különböző csoportoknak is kiépítették a kereteit, megszabták a teendőiket, sok millió dollárt emésztenek fel ezek a hivatalok, a különböző csoportoknak szükséges egyenruhák, segédeszközök, csak magát a szervezetet nem lehetett kiépíteni, mert a lakosság nem veszi figyelembe a buzdító felhívásokat, nem jelentkezik erre az önkéntes munkára, illetve olyan kis számban jelentkeztek, hogy ez a mennyiség teljesen elégtelen, meg sem közelíti a szükséges számot.

A hatóságok, a lapok felhívásai süket fülekre találtak. Hiába hivatkoztak arra, hogy az európai országokban a lakosság meg van szervezve és ott nagyon komolyan veszik a védelmi szervezeteket. Különösen Oroszországban akció képes a polgári védelmi szervezet, nem különben Angliába és más ipari országokban is. i

Ezt a közömbösséget annak tudják be, hogy Amerika népe nincs tisztába azzal az óriási veszéllyel, amely egy atomháború esetén fenyegeti, mig az európai országok népei, amelyek átmentek egy kemény háborún, amelyben minden város célpont volt a repülő támadásokra és igy feltudják fogni azt, hogy mit jelenthet egy atomtámadás a városuknak.

Még jól emlékezetükbe van Budapest, Páris, Berlin, London, Varsó, Manchester, Belgrád stb. városok lakosságának mit jelentett az, amikor egy-egy éjjelen száz és száz repülőgép szórta rájuk a halálthozó bombát és főleg feltudják mérni azt, hogy a pusztulás mennyire fokozottabb lesz egy atom támadás esetén.

Mert tudják, azért alakulnak meg a jolgári védelmi szervek.

De mert tudják Európa népei, nem elégszenek meg a polgári

védelem kiépítésével és azután bambán, közömbösen várják az atom támadást, hanem a legnagyobb erőfeszítést teszik abban az irányban, hogy megakadályozzák annak a lehetőségét, hogy ez a szörnyűség bekövetkezhessen. Ez a háború ellenes megmozdulás olyan hatalmas, hogy kényszeríteni tudja még a reakciós kormányokat is, hogy minden szövetség dacára, keressék a lehetőségét annak, hogy megegyezéssel elkerülhessék a háborút. Hiába fenyegetik, hiába pénzelik, nem tudják rákényszeríteni, hogy lelkesedjenek a I háborúért és nagy a remény arra, hogy az egész háborús terv végül is dugába dől és az amerikai imperializmus teljesen magára marad a felhalmozott atombombáival.

NEVELÉS

tr:

Hogy Amerika népe is tisztába legyen azzal az elképzelhetetlen szörnyűséggel, amelyet egy atomtámadás jelent, hogy kész legyen egy ilyen katasztrófa következményeinek az eltakarítására, egy nagy nevelő propagandát-kezdtek, amelynek a keretébe most már hivatalosan ismertetik a lakossággal, hogy milyen lehetőség van egy atomtámadásra, hogy mennyire lehet azt kivédeni és milyen következményei lehetnek egy támadásnak és mik a teendői egy polgári védelmi szervezetnek.

Megállapították, hogy nincs olyan erő, amely megakadályozná azt, hogy a “valószínű ellenség” gépei az atombomba terheikkel Amerika városai fölött meg ne jelenjenek. A legkedvezőbb körülmények között is minden 10 repülőgépből 7 eljut a célponthoz.

Megmondják, hogy az ‘‘ellenségnek” elegendő bombája és repülőgépe van arra, hogy az európai szövetségeseinken kívül Amerika minden ipari városát meglátogassák. Ugyanis csak olyan célpontot érdemes megtámadni, amelynek 100,000-en felüli lakosa van és ilyen városai körülbelül ugyanannyi van Amerikának, mint az “ellenségnek”.

Megállapították, hogy egy atomtámadás elpusztítaná a kiszemelt város összes közmüveit, villany, gáz, viz és közlekedési szolgálat megszűnne, illetve a viz és élelem fogyasztás a beállott fertőzés következtében életveszélyes lenne.

Megállapították, hogy a lakoság 10 százaléka halna meg és ugyanannyi életveszélyesen sebesülne meg. Ez a szám emelkedik ott, ahol a lakosság sűrűbben lakik, mint például New Yorkban vagy Bostonban.

akkor nem lennének olyan éles sztrájkok, amiket a kormánynak kell elnyomni és azzal maga ellen ingerli a munkásokat.

Mászóval az a “keresztény szellem” a munkások harcainak a leszerelését jelenti. Erre kell a KERESZTÉNY NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZET.

Megállapították, hány vagon kötszerre, gyógyszerre van szüksége az egyes városoknak, hogy miként történjen a halottak eltakarítása, a sebesültek ápolása, a tüzek eloltása, stb.

Legutóbb például Cleveland városba hívták össze a temetkezési vállalkozókat megbeszélni a halottak eltemetésének a problémáit.

Megállapították, hogy Clevelandban 90-100 ezer halott esedékes egy támadás esetén. Ezekből vagy 30-35 ezer temetésséről nem kell gondoskodni, mert azok elfognak égni a nagy tűzben. Az el nem égett 60-65 ezer hullát, a járvány elkerülése végett, sürgősen el kell tüntetni, még pedig tömeg sírokba, miután ennyi koporsót felhalmozni nem lehet. Plasztik lepedőkbe fogják őket becsavarni és abban eltemetni, a szükséges plasztik lepedőket az állam rövidesen befogja szerezni, minden olyan város részére, amely célpont lehet egy atomtámadás esetén.

Nem tudom milyen eredménye lesz ennek a nevelő kampánynak a lakosságra, a kötszer és plasztik lepedő gyárosok minden esetre kitűnő üzletet fognak csinálni. Remélem, hogy a lakosság meglátja azt a szörnyű veszélyt, amelyet az atomháború jelentene Amerika népére, nagyszerű ipartelepeire. Talán el fogja képzelni, hullák hegyeit, az őrjöngő sebesültek tízezreit és nem csak a polgári védelemre jelentkezik, de felsorakozik azért, hogy ez a polgári védelem felesleges legyen, hogy a halál kereskedők terveit megakadályozza, megmentse magát, a gyermekeit a szörnyű pusztulástól.

A polgári védelmi szerv kiépítésénél fontosabb a béke védelem kiépítése és ha Amerika népe ebben követi Európát és az egész világot, úgy a védelmi szervezetek feleslegessé válnak. A plasztik lepedőket is az élet és nem a halál szolgálatába fogják felhasználni.

Egy ilyen “nevelő kampányt” kell folytatni a béke bátor harcosainak.

KUTYA-KOMÉDIA

' 1 I ; ' r; ■ yn

Szégyenletes és az egész világ felháborodását kiváltó eljárás az, ami a koreai fegyverszünet megkötése körül folyik. Ez a komédia már eddig is sok száz amerikai fiú életébe és sebesülésébe került.

Emlékezhetünk, hogy hetekkel ezelőtt, sok tárgyalás után, a megegyezés megtörtént, már csak a megállapodások aláírása volt hátra. Amikor a “hü szövetségesünk”, a “nagy hazafi”, ahogy a lapjaink Rhee elnököt tisztelik, mind egy megvadult ökör, a hadifoglyok szétkergetésével felrúgta az egész megállapodást kijelentve azt is, hogy hiába Írják alá a megállapodást, ő azokat be nem tartja, háborút folytat továbbra is.

A koreai-kinai fél felháborodottan tiltakozott és a főparancsnokságtól biztosítékot követelt az aláírandó szerződés betartását illetőleg. Az ott harcoló szövetségesek is tiltakoztak, követelték, hogy minden eszközzel kényszerítsék ezt a zsaroló

vén embert a megállapodások betartására. Zsaroló, mert a feltételei tiszta zsarolások voltak Amerikával szemben, amelynek a követe, az elnök és a külügyi államtitkárok külön követei, hetekig tárgyaltak. Tárgyalt vele ismételten a koreai főparancsnok is.

ígértek neki mindent, pénzt, fegyverszövetséget, nyílt és titkos megállapodást, mig végre nagy ujongva jelentették, hogy sikerült rávenni a “nagy hazafit”, hogy hozzájáruljon a fegyverszünethez. Közben a legnagyobb harcok folytak és sok ezer emberáldozatot követelt Rheenek a szabotálása.

A koreai-kinai fél elfogadta biztosítéknak a főparancsnok azon ígéretét, hogy ha Rhee-ék megszegnék a megállapodásokat, úgy semmiféle támogatásba nem részesítené Amerika és hogy a megállapodások betartását az öt semleges állam megbízottai ellenőriznék.

Megint kész volt a megállapodás, megint már csak az aláírási ceremónia napjának a megállapítása volt hátra, amikor Rhee újra felrúgta az elnök megbízottjával kötött megállapodásokat, újra kijelentette, hogy nem írja alá a fegyverszüneti feltételeket, a háborút tovább folytatja.

Hogy ennek az újabb zsarolási komédiának milyen eredménye lesz, ma még beláthatatlan. Amerika elnöke, külügyminisztere újra ígérget, valósággal könyörög ennek a megvadult háborús uszitónak, hogy tartsa be a kötött megállapodásokat. ígérik, hogy a fegyverszünet aláírása után a külügyi államtitkár személyesen megy el hozzája és állapodik meg vele a béketárgyalásokat illetőleg. Hogy Rhee elfogadja-e Amerika megalázkodását és ha igen, hogy az utolsó pillanatban nem-e rúg bele abba az Amerikába, amely az egész háború költségeit fedezi, az bizonytalan. Még bizonytalanabb az, hogy betartja-e a megállapodásokat, nem-e támadja meg a semleges országok ellenőreit, annak a katonaságát, amellyel fenyegetőzik.

A helyzet az, hogy a hatalmas Amerika teljesen Rhee kezében van. Valósággal táncoltatja a hatóságainkat és ha nem vetnek véget a zsarolásnak, úgy nem csak Amerikába, de az egész világra a legborzalmasabb háborút zúdíthatja rá ez a hírhedt bitang, aki ezt az egész háborút kiprovokálta.

Csak Amerika, mint Rhee támogatója, kényszerítheti őket arra, hogy legyen vége a kutya komédiának, mert ellenkező esetben nem csak tovább folytatja a zsarolásait, hanem egy állandó veszélyt fog jelenteni az amerikai népre, amellyel ez a korrupt, veszett háborús őrült, az egész világot is egymással szembe fordíthatja.

Sajnos az, hogy a kormánypárt legbefolyásosabb tagjai, a Knowlandok, a McCarthyk, a halál kereskedők és az egész amerikai sajtó bátorítja, támogatja ezt a szemtelen zsarolót, amely támogatásnak az árát, esetleg nagyon borzalmasan az amerikai nép fogja megfizetni.