Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-25 / 1791. szám
i oldal BÉRMUNKÁS 1953. julius 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre ..........................$3.00 Félévre .............................. 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész Subscription Rates: One Year ........ .................$3-00 Six Months .... ................. 1.50 Single Copy ... .................. 5c Bundle Orders ................ 3c .............. $3.50 “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *@*>42 A vasfüggöny mögött Az amerikai sajtó ezidő szerinti legnagyobb szenzációját a Szovjetunión belpolitikai ügyei szolgáltatják. Moszkvában a kormány megfosztotta tisztségétől az eddig igen nagy hatalommal rendelkező Lavrenti P. Beria belügyminisztert, a titkosrendőrség vezetőjét, majd népellenes cselekedetek alapján vádat emeltek ellene s a Moszkvából jövő hírek szerint folynak az előkészületek ezen újabb, nagyszabású politikai pör tárgyalására. A tőkés lapokban természetesen megindult a nagy találgatás és magyarázgatás, hogy tulajdonképpen mi is megy végbe a “vasfüggöny” mögött? Miután az ily magyarázatokat saját kívánságuk, — a wishful thinking, -— irányítja, leginkább arra a következtetésre jutottak, hogy Oroszországban megindult a nagy harc azért, hogy valójában kinek a kezében összpontosuljon mindaz a hatalom, amit Sztálin gyakorolt az életében. A tőkés sajtó és a tőkés rendszer politikusai természetesen leplezetlen nagy örömmel üdvözlik ezen belső harcot és nyíltan hangoztatják, hogy annak kiélesedését, majd az egész kollektív termelő rendszer bukását várják. Az amerikai politikusok természetesen minden erejükből arra törekszenek, hogy a kollektív országok belső bajait minél jobban kiszélesbitsék. Ez az általuk szorgalmazott “idegháborunak” egyik része. A Beria üggyel kapcsolatban a legáltalánosabb vélemény az, hogy most ott is, mint a vüágtörténelemben már annyiszor megtörtént, küzdelem folyik a legfelsőbb hatalomért, amelynél a vesztes rendesen a fejét is elveszti. A felszínre vetett vádak, még akkor is, ha akad közöttük olyan, aminek van némi alapja, csak a küzdelem igazi okainak eltakarására valók. Mi nem nyújtunk semmiféle MAGYARÁZATOT az oroszorországi és általában a kollektiv termelésre áttért országokban jelenleg végbemenő politikai eseményekkel kapcsolatban. Először is ezen eseményekről csak a tőkés sajtó híradása utján hallunk, jóidőbe kerül, amig a másik oldalról közreadott információk is elérnek Amerikába.-Mint már előző számainkban is jeleztük, nekünk nincs semmiféle összeköttetésünk a kollektív termelő országok kormányaival, — avagy bármiféle más kormánnyal is. És nem vindikálhatjuk magunknak a MINDEN TUDÁST sem, igy természetszerűleg csak az események egyszerű felemlitésére szorítkozunk, de még akkor is megemlítjük, hogy mily forrás alapján nyertük a szóbanforgó információt. Nem adunk tehát MAGYARÁZATOKAT A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT TÖRTÉNŐ ESEMÉNYEKRE VONATKOZÓLAG, különösen nem addig, amig alkalmunk nincs tanulmányozni a mindkét oldalról jövő információkat, — ha ugyan szükség van ilyen magyarázatokra egyáltalán. A Bérmunkás elsősorban is AMERIKAI ÚJSÁG, az amerikai magyarnyelvű munkások újságja és azért a kötelessége nem a vasfüggöny mögötti, hanem azon képzeletbeli függöny ezen az oldalán végbemenő események figyelemmel kisérése és analizálása. És az ily analizálásnál, ha a tőkés termelő rendszerre nem valami kedvező konklúzióra jutunk, nem vádolhatnak azzal, hogy az ellenfél információjára támaszkodunk, mert itt is csak a kereskedelmi sajtó hírei alapján értesülünk a politikai és gazdasági horderővel bíró eseményekről. Nem a hírforrás természetén, hanem az események lényegén múlik a kedvezőtlen konklúzió. Ezekután türelmesen várjuk a “vasfüggöny” mögött végbemenő politikai változásokról szóló híreket. Barátok elidegenítése Egy alig számottevő tehetségű amerikai Írónak, aki azonban igen jól érti saját személyének a dicsérését, sikerült eladni jó néhány százezer példányt a “Hogyan szerezhetsz barátokat” cimü egészen értéktelen munkájából, amelyben állítólag arra nyújt szabályokat, hogy miként lehet még az ellenség rokonszenvét is úgy megnyerni, hogy azokból barátok legyenek. Mintha Eisenhower és a State Department ezt a selejtmun* kát tanulmányozták volna s annak utasításait követve, — természetesen nem barátokat, hanem ellenségeket szereztek, amikor átiratot intéztek a Szovjetunionhoz, hogy engedjék meg 15 millió dollár értékű élelmiszer szétosztását Kelet-Németországban, ahol, — a tőkés sajtó információja szerint — nagy ínség van és a munkások azért lázadtak fel. Az amerikai segítségnyújtás eszméje Drew Pearson rovatirótól származott, amit gyorsan átvett az amerikai sajtó, mert mint kimutatták, ha az oroszok megengedik az amerikai élelmiszer szétosztását, akkor elismerik azt, hogy a szovjet megszállás éhínséget eredményezett Kelet-Németországban s a “lázongó” nép még hálás is lesz Amerikával szemben; ha pedig visszautasítják, akkor rámutathatnak arra, hogy a szovjet megszállás alatt működő kormány tényleg KI AKARJA ÉREZTETNI a németeket. Napokon át hirdették, hogy ezzel az ajánlattal milyen nagy kelepcét állítanak fel a belső ellentétekkel most amúgy is igen elfoglalt Szovjetunionnak és hogy most milyen nagyszerű propaganda anyag jutott a kezükbe. Kirítt minden sorukból, hogy mitsem törődnek ők az éhező németekkel, tőlük pusztulhatnak akár millió számra is, hiszen az általuk létrehozott blokád eléggé mutatta, hogy nem számit náluk a kollektív termelő országok népének jóléte, hanem csak azt nézték, hogy most milyen dilemma elé tudják állítani az uj termelő rendszer irányitóit. De az eddig érkezett hírek szerint ez a kelepce visszafelé csapódott be. Midőn Molotov, a szovjet külügyminiszter rámutatott, hogy ez az ajánlat nem egyéb provokálásnál s amikor ugyanígy nyilatkozott a Kelet-Németország kormánya is, kisült, hogy az amerikai ajánlat túlságosan DURVA VOLT arra, hogy bárki is meg ne látta volna benne, hogy annak célja nem éhező emberek éhségének a csillapítása, hanem inkább csak a fellázitása volt. így Eisenhowerék ezzel az ajánlatukkal nemhogy barátokat szereztek volna, hanem még a barátokat is elidegenítették. Leigázott önrendelkezési jog Amerikai államférfiak állandóan hangoztatják, hogy az amerikai külpolitika legsarkalatosabb elve a kisebb népek önrendelkezési jogának a védelme. Állítólag ezért ment bele az Egyesült Államok a második világháborúba, ez indította meg a háború utáni “hideg háborút”, ez robbantotta ki a koreai rendőr-akciót és ennek az elvnek a védelmére fegyverzi fel Amerika a világ úgynevezett “szabad” népeit. Ezzel az igen szép és ideális elvei valamiképpen nem harmonizál az a levél, amit Eisenhower elnök az Iran miniszterelnökhöz küldött. Az amerikai nagy hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint ebben a levélben az elnök megfenyegette Mossadegh miniszterelnököt, hogy ha nem egyezik ki az angolokkal az olajforrásokra vonatkozólag, akkor megvonja Irántól a további segélyt . Az amerikai elnök azt szeretné, hogy Mossadegh adja vissza az angoloknak a másfél billiót érő, már államosított olajforrásokat és olajfinomítókat. Eisenhower nagy ellensége az államosításoknak, az olyan üzleteknek, amelyeknél privát egyéneknek nem jut profit és ezt a jelenleg uralkodó amerikai gazdasági elvet a világ minden részében szeretné érvényre juttatni. Ha szép szóval nem lehet, gondolja talán fenyegetéssel sikerül. Ez nyilvánvalóan beavatkozás Irán belügyeibe, Iran gazdasági berendezkedésébe. De ez még csak a kisebbik dolog. Ugyanazon hírszolgálatok szerint Eisenhower levelének volt egy másik pontja is, amelyben nyílt kifejezést adott annak, hogy az amerikai kormánynak nem tetszik az, hogy IRÁNBAN NEM NYOMJÁK EL A TUDEH (kommunista) POLITIKAI PÁRTOT. Ugyan akad-e olyan józaneszü ember, aki azt meri állítani, hogy ez a levél nem a legdurvább megsértése valamely nemzet önrendelkezési jogának, amikor ráparancsolnak, hogy a segélyt, amire állítólag rá van utalva, csak akkor kapja meg, ha olyan POLITIKAI és GAZDASÁGI ELVET követ, amilyet innen írnak elő neki. A babona hatalma A nyári nagy melegek és szárazság idején nagy erdőtüzeket jelentenek az ország különböző részeiből. Az ily erdőtüzek leginkább gondtalanság következményei s a za mérhetetlen nagy kár, amit okoznak, valóban túlfeszített vigyázatra kellene, hogy késztesse mindazokat, akik nagy szárazságok idején oly helyeken járnak, ahol erdőtüzek keletkezhetnek. California államban különösen sok az ilyen tűz s bizony annak tudható be, hogy igen nagy területekről már kipusztult az erdő, lekopott a termőtalaj és terjed tovább a sivatag, amit csak igen nagy költséggel és sok munkával lehet megint az életre alkalmassá tenni. Nem hisszük, hogy a Bérmunkás olvasóit külön kellene figyelmeztetni arra, hogy óvatosak legyenek. Erről a tárgyról tehát nem is azért Írunk ezen a helyen, hanem csak felemlítjük azt a szomorú hirt, amit a United Press igy adott közzé a Mendocino National Forest területén támadt tűzről, aminek 15 ember esett áldozatul. Az áldozatok, akik közül 14-en a protestáns “New Tribes Mission” szekta tanulói voltak, a 15-ik pedig a U.S. Forest Service alkalmazottja volt, már úgy vélték, hogy eloltották a tüzet, összegyűltek tehát és HÁLAIMÁT MONDOTTAK az Urnák azért, hogy igy megsegítette őket. Egyszerre azonban
