Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-07-25 / 1791. szám
1953. julius 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MAGYARORSZÁGON ? Az elmúlt hetekben az amerikai polgári lapok, hatalmas propagandát folytattak, amelynek a célja az volt, hogy előkészítsék az amerikai népet, egyrészt a koreai fegyverszüneti szerződés alá nem Írására, másrészt pedig, hogy megbuktassák a békemozgalomnak azt az eredményét, hogy a négy nagyhatalom üljön össze és egyezzen meg azokban a kérdésekben, amelyek feszülté teszik a nemzetközi helyzetet. Mind a két törekvés megbukott, mert a koreai fegyverszünet megkötését olyan hatalmas erők követelték, hogy az elől kibújni nem lehet, mert az ezen erőknek a nyomására, Airjerika szövetséges kormányainak is programjává lett. Másrészt a koreai fél minden provokáció dacára is hajlandó a fegyverszünetet aláírni, igy azt ha lehet húzni is, de végül meg kell egyezni, szág külügyminisztereinek az Amerika, Anglia és Franciaor-A három szövetséges ország, értekezletén a két utóbbi oly határozattan ragaszkodott a négyhatalmi konferenci á h o z, hogy az az ősz folyamán meg fog történni, ha korlátozott formában is történt az elhatározás. ITT AZ IDŐ most vagy soha, Írták lapjaink, a berlini eseményekkel kapcsolatban. Most kell a szovjetet legyűrni, mikor a saját és “csatlós” népei lázadnak. Szerintük százával végezték ki a lázadó németeket és csak magában Berlinben 50 ezer munkást tartóztattak le. Ma már azt Írják, hogy a kivégzettek száma egy és az egész Kelet-Németországban 4 ezer embert tartóztattak le. Éppen ilyen hazugság volt a lengyel, magyar, stb. dolgozók lázadásáról szóló hírek. Igaz, hogy a repülőgépekről leszórt röplapokkal próbáltak ilyen lázadást előidézni, de ez a törekvés teljesen csődöt mondott. Nevetségessé vált az egész nagy propaganda, a “nagylelkűen” felajánlott 15 millió dollárnyi ingyen élelmiszer ajándékkal együtt, melyet a szovjet és Kelet-Német Köztársaság kormánya azzal utasított vissza, hogy ők képesek ajándék nélkül is megoldani az aratás előtt előállott élelmiszer hiányt, de felhívták a kormányunk figyelmét arra, hogy ha a német népen segíteni akar, akkor ott van a nyugat német nép, ahol minden harmadik munkás munka nélkül van és nagyon is rászorul az élelmiszer segélyre. Ma már a lapjaink elcsöndesedtek, kevesebbet írnak a szovjet és a Népi Demokráciák népének a jólétét, haladását, szabadságát emeli. UJ GAZDASÁGI POLITIKA A Népi Demokráciákba felülvizsgálták az eddigi gazdasági és politikai helyzetet és mélyreható változásokat hoztak létre. Magyarországon az összehívott országgyűlés megtárgyalta az előző kormány jelentéseit, amely felfedte azokat az eredményeket és hibákat, amelyeket a kormányzat az ötéves terv keretében elért, illetve elkövetett. Lefektettek egy uj gazdasági és politikai tervezetet, amelyet a megválasztott uj miniszterelnök Nagy Imre ismertetett a székfoglaló beszédében. Ebből a beszédből és az azt követő vitából azt látjuk, hogy az előző gazdasági politika súlyos hibákat követett el azzal, hogy az iparosítás és főleg a nehézipar fejlesztését túlméretezte, amelyek a lakosság életnívójára súlyos következménnyel jártak. Mert amig a nehézipari tervek megvalósultak, addig a népjóléti program éppen ezért nem tudott megvalósulni, az nem emelkedett a terv szerint, sőt a múlt évi rossz termés következtében visszaesés állt be ezen a téren. A NEHÉZIPAR A nehézipar kifejlesztése előfeltétele egy ország iparosításának. A bánya, vas, gépipar nélkül, nem valósulhat meg az ipari fejlődésnek az a foka, amely előfeltétele a szocializmusnak. Ezen a téren rendkívül nagy eredményeket ért el Magyarország. Sztalinváros, Inota, a győri vasmű, a bányaipar fejlesztése, stb. mutatják a nehézipari téren elért eredményeket. De ezek a hatalmas építkezések messze túlhaladták az ország teljesítő képességét, illetve túlbecsülték az erejüket, amelyet csak úgy lehetett megvalósítani, hogy az megterhelést jelentett a lakoság életkörülményeire. A tulmagas nehézipari építkezések óriási befektetéseket igényeltek, túlzottan vették igénybe az ország munkaerejét és ez csak úgy történhetett meg, hogy ha ezt a könnyűipar és a lakosság életnívójának a terhére csinálták. Ahogy Nagy Imre mondotta, a ragyogó jövőért el kellett adni a jelent. Mindent a nehézipar fejlesztése vett igénybe és nem maradt erő a könnyűiparra, amely a lakosság szükségletét elégítette volna ki. Sem befektetés, sem elegendő munkaerő nem volt, amely azt eredményezte, hogy a lakosság jóléte nem emelkedett az elvárt arányban. Iparosítás terén az uj gazdasági politika az, hogy lelassítani a nehézipar fejlesztését és vele együtt bőségesebben kell a fogyasztási cikkeket termelő ipart fejleszteni. Ha a nehézipari befektetések csökkennek, az ország erejének megfelelően, úgy meg lesz a mód arra, hogy a fogyasztási cikkek árát megfelelően leszállítsák, ami az elmúlt három évben nem történt meg. A közszükségleti cikkek ellátásánál — mondja a kormányjelentés — zavarólag hatott az is, hogy megszűnt nyersanyag hiány miatt a kisipar, főleg a falvakban, ahonnét cipőjavitásért, lópatkolásért, vagy kocsijavitásért a városba, nagyközségbe kellett a lakoságnak menni, ami nagy időveszteséget jelentett. Az uj kormány gondoskodik, hogy ez a kisipar megfelelő nyersanyag ellátásba részesüljön és igy helyben végezhesse el a szükségletek kielégítését. A nagy nehézipari építkezések erősen hátráltatták a lakásépítést, illetve azok az uj nehézipari területekre korlátozódtak. Ha ez le fog lassulni, a felszabadult építőipari erőket fel lehet használni az általános lakásépítés fejlesztésére és igy meg lehet szüntetni a nagy lakáshiányt. Az uj iparosítási programot abba lehet összefoglalni, hogy a kormányzat tovább folytatja az ipar fejlesztését, de ennél figyelembe veszi az ország erőforrásait és azt, hogy az iparosítás ne gátolja, hanem emelje a nép életmódját. A MEZŐGAZDASÁG Magyarország mint agrár állam, mindig bőségesen el volt látva kenyér gabonával. Amit persze nem úgy kell érteni, hogy a dolgozóknak volt bőségesen kenyerük, korántsem, mert a magyar nép tekintélyes része, főleg a mezőgazdaságban dolgozó földművesek, állandó kenyérhiányban szenvedtek, az elégtelen kereset miatt úgy, hogy tekintélyes kivitele volt az országnak kenyérgabonából és főleg lisztből. Ennek dacára az elmúlt évben ismét korlátozni kellett a kenyér, illetve a liszt fogyasztást. Nagy Imre miniszterelnök élesen megvilágította annak az okait. Hogy Magyarország hozzájusson a nehézipar túlzott fejlesztéséhez szükséges gépekhez s nyersanyaghoz, kénytelen volt a fagy és aszály által előidézett rossz termés dacára is élelmiszert, főleg lisztet külföldre eladni, hogy az igy nyert valután gépeket és nyersanyagot vehessen. A túlméretezett iparosításhoz, a nagy gyárak és az ott szükséges lakásépítéshez a bányák termelésének, az ipar fejlődésének folytonos emelkedéséhez a biztosításához, rengeteg uj munkaerőre volt szüksége az iparnak, amelyeket csak a falvakból, a mezőgazdasággal foglalkozó lakoság köréből tudta toborozni. Óriási propagandát folytattak, hogy a falusi fiatalságot bevigyék a gyárakba, bányákba, az építkezésekhez és ennek következtében a falun, a mezőgazdaságba állt be munkaerő hiány, mert az onnan elvont munkaerőt nem tudták elegendő gépekkel pótolni. Kenyér gabona termelését erősen csökkentette a nagyon sok ipari növénynek a bevezetése a termelésbe, amelyeket azelőtt nem termeltek Magyarországon, de most a kapitalista országok bojkottja miatt, kénytelenek voltak termelni és ez sokkal több munkaerőt igényelt, mint a szemes gabona termelés. De a fő bajt itt is a tulgyors szövetkezeti termelésre való áttérés okozta. Egyrészt mert a vidéki hatóságok és pártszervezetek nem tartották be azt az elvet, hogy senkit sem szabad kényszeríteni a szövetkezetekhez való csatlakozásra, direkt és indirekt erős nyomás alá kerültek az egyéni dolgozók és kénytelenek voltak beállni a szövetkezetekbe, amelynek a következménye abban nyilvánult meg, hogy a kényszerbeállottak kedvetlenül vettek részt a termelésben és a fő baj az volt, hogy éppen a gyors fejlődés miatt nem tudták megszervezni a termelőszövetkezeteket, nem volt elég vezetőképes egyén, aki egy-egy többezer holdas szövetkezeti gazdálkodást vezetni tudna, igy a termelőszövetkezetek jó része nem termelt oly menyiséget, amennyit termelnie lehetett volna. Az uj kormány szigorú büntetés terhe alatt tilt el minden kényszert és megadja a lehetőségét annak, hogy azok, akik nem szeretik a szövetkezeti gazdálkodást, kiléphetnek és egyéni gazdálkodást folytathatnak. Egy másik nagy ok volt az, hogy ciután nem volt elegendő áru és ami volt túl drága volt, a falusi lakoság nem vitte a piacra a terményeit, azt maga fogyasztotta el, vagy az állataival etette meg. Ezen a fogyasztási cikkek nagymértékű gyártása és olcsóbbá tétele fog segíteni. ' De a termelés elégtelenségébe a fő baj az volt, hogy az egyéni-. leg dolgozó parasztság nem részesült elegendő támogatásba, hogy a termelését emelhesse. Nem kapott elegendő műtrágyát, nem kapott nemesitett vetőmagot, nem vehette igénybe eléggé az állami gépállomások szolgálatát, miután az egyénileg dolgozó parasztok a termőföldek több mint 50 százalékát birtokolják, igy nagyon fontos és a termelésre kiható intézkedések azok, amelyek az egyénileg dolgozé parasztok jó ellátását biztosítják. felcsapott a láng körülöttük, amiből 15-en nem tudtak menekülni. Nincs szándékunkban 15 ember ily tragikus halálából gúnyt űzni, nem ily célból említjük meg tehát ezt az esetet. De nem zárkózhatunk el azon kérdés elől, hogy az ilyen eset nem-e hat kijózanitólag a vallási babonában hivő emberekre? Mert aki hisz a jóságot képviselő Mindenhatóban, hogyan magyarázza ki, hogy a hálaimára ily választ küldött a JÓSÁG? Dehogyis küldött! Éppen úgy nem volt annak az imának semmi köze sem a tűz újbóli lángralobbanásához, mint ahogy nem intézte s intézi semmiféle természetfeletti lény az erdőtüzeket. Mert ha volna olyan hatalmas lény, aki ilyen nagy károkat rendel el minden ok nélkül, azt igazán nem volna érdemes imádni. De az ilyen eset legalább segíthetne a babona eloszlatásában.
