Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-12-12 / 1810. szám

1953. december 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HÁRY JÁNOSOK Geréb mtárs meg szokott emlékezni minden évben arról, hogy van a hazugoknak valami­lyen clubjuk, vagy szövetségük, amely szervezet évente meghir­deti a nagy hazugság versenyt. Ebben a versenyben a legna­gyobb hazug lesz a hazugság vi­lágbajnoka, vagy micsodája? Miután én ezenkivül semmit sem tudok erről az érdemes tár­saságról, Geréb munkástársat kérem meg arra, hogy hívja fel a figyelmét a verseny döntőbirá­­inak azokra a hatalmas, de leg­többször otromba hazugságok­ra, amelyet a koreai fogságból visszakerült Háry Jánosok le­adnak nap-nap után Ezek között a vitézek között is kitűnik Master Sgt. Carey H. Weinei, Hickmonfals, Mo. lakos kinek a Háry Jánosságát Ed­ward Kernan, a “Cleveland Plain Dealer” tudósitója irta meg. Nem tudom a verseny szabályo­kat, de kétségtelen, hogy a vi­téz őrmester lóhosszal nyerné meg a versenyt, ha arra a szer­kesztőnk benevezné. De a hazugok clubjának a ha­zugsági versenyei csak ártatlan játékok, de a koreai Háry Jáno­sok hazugságai véresen komoly dolgok, amelyeken az értelmes hallgató vagy olvasó csak mo­solyog, de a hadvezetőségünk és a kormány, nagyon komolyan veszi és mint megdönthetetlen bizonyítékokat terjeszti a Nem­zetek Szövetsége elé. Az ameri­kai delegátus vádjai szerint, vagy 30 ezer délkoreai és ameri­kai hadifoglyot és civü polgárt gyilkoltak le, minden birósági tárgyalás nélkül, állati “kegyet­lenséggel”. Lapjaink, a hideg háború eme harsonájai, nap-nap után közöl­nek a Master Sgt. vallomásához hasonló az UN elé terjesztett bi­zonyítékokat. ELLEN VADAK Természetesen a koreai-kinai fél is előterjeszti az ellen vádait, amelyeket mi nem ismerünk, mert a lapjaink azokat nem köz­ük le. De éppen eme lapok tudó­sításaiból tudjuk azt, hogy ezen a részen is történtek olyan dol­gok, amelynek az elkövetői Hit­ler iskoláját követték és gyak­ran a tanulók tultettek a meste­ren is. Jól emlékezünk még azokra a jelentésekre, amelyek a hadifog­lyokra leadott sortüzekről szól­tak, amikor az amerikai pa­rancsnok sortüzet adatott le a “lázadó” foglyokra, akiknél a lázadás éneklésben nyilvánult meg, amelyet parancsra sem voltak hajlandók abbahagyni. A koreai-kinai fél szerint a halot­tak és sebesültek száma ezeknél a lázadásoknál, vagy 4 ezer volt. Még emlékezünk arra is, ami­kor a UN csapatok nyomultak előre és a délkoreai kato­nai parancsnokságnak a tömeg kivégzései milyen felháborodást váltottak itt ki, de a fronton is, ahol nem egyszer az amerikai és angol katonák felháborodva, a nap-nap utáni tömeg gyilkossá­gokon, fegyverrel akadályozták meg a koreai vérebeket abban, hogy a truckload számra oda­szállított gyerekeket, asszonyo­kat, öreg férfiakat kivégezzék. Ezeket a mi lapjaink Írták meg, hogy ezeken kívül milyen más vádakat emeltek még, azt nem tudjuk, mert azokról nem Írnak nagy cikkeket az Edward Ker­­nanok. Most béketárgyalások foly­nak, állítólag mind a két fél leg­főbb óhaja az, hogy helyreállít­sák a békét. Viszont olyan bo­lond nincs, aki elhigyje, hogy az ilyen kitalált vagy felfújt vádak alkalmasak arra, hogy megbé­kélés következzen be. Amikor az amerikai delegátus előterjesztette a “vádjait”, két dologgal feltétlen tisztába kel­lett, hogy legyen. Az egyik ,hogy az ilyen vádakat perrendszerü­­en bizonyítani nem lehet és hogy az ellenfél ellenváddal fog elő­állni. A cél nem is az, hogy a meg nem nevezett vádlottakat felfelősségre vonják, hanem, hogy a gyűlöletet terjesszék, de szerencsére a világ népe már annyira kinőtt a gyermek cipő­ből, hogy nem ül föl olyan daj­kameséknek, mint az alanti, amelyet Kernan újságírón ke­resztül Master Sgt. Carey H. Weinel akar beadni Amerika és a világ népeinek. Dióhéjban a hátborzongató történet a következő: Master Sgt. megjelent a Sze­nátus vizsgáló bizottsága előtt, ahol a következőket adta elő: Előrebocsátja az őrmester ur, hogy abból a csoportból, ame­lyet a northkoreaiak kivégeztek, Carthynak, amit ő maga mondott az újságíróknak. így nem csoda, hogy a Truman-McCarthy vitában az utóbbi segítségére sietett azzal a kijelentéssel, hogy ö nem tanácsolta Trumannak, hogy Dexter Whiteot tartsák továbbra is hivatalban. Truman nem is állította ezt, de jelezte, hogy Hoovernek nem voltak elég bizonyítékai Whitera vonatkozólag és most mégis azt meri állítani, hogy White bűnös volt, akit azonnal el kellett volna csapni. A kongresszusi bizottság előtt tett vallomásában Hoover szinte követelte azt a jogot, hogy akit ők (az FBI) gyanú alá vesznek, azt már “biztonsági kockázatnak kell tekinteni” és el kell csapni az állásából. Mint Truman kifejezte, “megbüntetni csupán csak vád alap­ján, tárgyalás nélkül, anélkül, hogy szembesítenék a vádlottat a vádlójával”, — ez a mccarthyizmus. Ugylátszik, hogy most már ez a “Hooverizmus” is. A gesztapo bevonult Amerikába! egyedül ő menekült meg (tehát más tanú nem lehet és igy a tör­ténetet ellenőrizni nem lehet.) “Én 1950 szeptemberében Pu­san védelménél sebesültem meg a bal lábamra és a jobb com­bomra. Mikor magamhoz tér­tem, már a nortkoreaiak foglya voltam.” Ilyen súlyos sebesülten kellett tnenetelnie 80-100 mérföldet. Mind a két lábán súlyosan meg­sebesült őrmester, miként mene­telt 100 mérföldet, arról nem kérdezősködtek a szenátor urak. De érdeklődtek a koszt iránt, amely az őrmester szerint egy vagy két rizs csomót, amely ak­kora volt mint egy golf labda. Csoda, hogy éhen nem halt, há­rom évi ilyen diétán, de ezek csak fiók csodák, a nagy csoda itt következik. “Hatvan amerikai foglyot egy nap kitereltek, akiket 6 vagy 7 csomóba összekötöztek, rendkí­vül erősen villanydróttal és az­után sortüzekkel egymás után kivégezték őket.” ő megsebe­sült, de nem halt meg. Azután eltemették őket. Szenátor Pot­ter kételkedve kérdezte: Tehát élve temettek el? Igen volt a válasz. Teljesen el volt temetve. Egy óra múlva mondja az őrmester, egy ceruzával lyukat fúrt és azon kapott levegőt (hosszú ce­ruzája lehetett az őrmesternek). így volt eltemetve 8 óra hosz­­szat, amikor elkezdte kiásni magát, de csak derékig, mert nem tudott megszabadulni a már halott társaitól, akikkel ösz­­sze volt drótozva. így feküdt 52 óra hosszat, amig a barátságos délkoreaiak ki nem szabadítot­ták. Idáig szól a törénet, amelyet komoly képpel hallgatott végig a bizottság. Senki sem kételke­dett abban, hogy az összekötö­zött őrmester, hogy fúrt szellő­ző lukat egy ceruzával, hisz jó mélyen lehett ,ha 8 óra kellett ahoz, hogy ki dughassa a fejét. Abba se kételkedtek, hogy 8 órán keresztül elég levegő ju­tott be arra, hogy meg ne túlad­jon. Egy ceruzával fúrt lyuk, a puha földben, hogy nem tö­­mődött be, amikor mozgolódott, hogy kiássa magát. Ennél már kisebb csoda az, hogy nem halt éhen, nem vérzett el a löt sebe folytán 52 órán keresztül, amelyhez még hozzá­adandó az a 8 óra, amit eltemet­ve töltött el. Úgy hazudj, hogy meg ne fog­janak, mondja a közmondás. Az amerikai hidegháborús propa­ganda nem veszi ezt figyelembe. Ilyen gyerekes ostobaságokat tálalt föl a rádión, nem tudom hány különböző nyelven. Ez az oka annak, hogy a Voice of America és az ikertestvére a Free Europa rádió leadásai ma már viccnek számit, amin jót nevetnek, vagy hatalmasat ká­romkodnak a természetük sze­rint, mint tette azt az a 100 percentes amerikai, akivel elol­vastattam ezt a rém mesét. Na­gyot káromkodott, kutyától származtatta úgy az őrmestert, hint az újságírót, aki igy lopja az adófizetők pénzét. Szerinte értelmesebb, elhihe­­tőbb történetekkel kell harcolni a vörösek, kik dacára, hogy százmilliókat költünk el, úgy I szaporodnak szerte a világon, mint a nyulak. ő McCarthyra szeretné bízni a vösösök irtá­sát, az nem ilyen szamarakkal intéztetné a nagy tisztogatást. Persze ő nem látja azt, hogy McCarthy ma már az egész apa­­rátus ura és éppen olyan osto­ba és hazug, mint az őrmester ur, és igy akarják megállítani a haladást. HAT EZ MI? Állandóan olvassuk a keres­kedelmi lapokban és más hír­szolgáltató eszközökben is azt hirdetik, hogy a Szovjetben és a Népi Demokráciákban meg­ölnek minden kultúrát, tudo­mányt, sportot. Csak olyankor hallgatnak el, amikor ezekben az országokban valami kiemel­kedő kulturális, tudományos vagy sport esemény történik, így írtak amikor a Szovjet és a magyar atléták hatalmas ered­ményeket értek el és hogy az atlétákat kényszeritették a ha­zatérésre. Az elmúlt héten a magyar footbal csapat, amely megnyer­te az olimpiádon a bajnokságot, olyan eredményt ért el, amilyet még egyetlen ország footbal csa­pata sem tudott elérni. London­ban 120 ezer ember jelenlétében, megverte az angol hivatásos footbalisták válogatott csapa­tát. Ez 91 év óta .amióta verse­nyeznek, még nem történt meg. Még soha egyetlen csapat sem győzött Angliában a válogatott csapat ellen. Ezek a magyar fiuk egyike se múlt el 30 éves, tehát ezek már az uj rendszer neveltjei és nem kell őrizni őket. Ezek végig jár­ják egész Európát más átléták­­kal együtt, mindenütt győzelem­re viszik a magyar színeket. Ezt a 11 magyar fiút még egyetlen más ország csapata sem verte meg, pedig ezeket az uj rend­szer nevelte, sőt bátor vagyok azt mondani, éppen azért, mert ott miként a kultúra, a sport, művelését is becsületbeli do­lognak tartják a közösséggel szemben. KI OKOZZA? Amerikának nagyon súlyos gondokat okoz a fiatalság ka­tasztrofális erkölcsi lezullése. A különböző hivatalos jelentések szerint a bünhullám állandóan emelkedik a fiatalság között. Rablás, betörés, utonállás, gyil­kosság statisztikája a 20 éven aluli fiatalság között 5-10 szá­zalékkal emelkedik évente. Másik nagy probléma az iszá­­kosság, amely már a 15 év kö­rüli fiatalság között is erősen terjed, beleértve a leányokat is, ami egyúttal a korai nemi élet erkölcstelenségét is jelenti. A harmadik probléma a bódi­­tó szerek nagymérvű használa­ta a fiatalság körében. Az isko­lák körül állandóan árusítják ezeket a veszedelmes mérgeket. Nagyon gyakran maguk az is­kolás gyerekek is bent vannak a businessben, ők árusítsák a társaiknak a bóditó szereket. A társadalmi reformerek, akik állandóan tanácskoznak, sirdogálnak a fiatalság társada­lom romboló lezüllésén nem tud­ják, vagy nem akarják meg lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom