Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)

1953-12-12 / 1810. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. december 12. Tanácskoznak a nagyhatalmak A BERMUDAI HÁROM-HATALMI TANÁCSKOZÁST A NÉGY NAGYHATALOM TANÁCSKOZÁSA FOGJA KÖVETNI. — AZ ANGOLOK SÜRGETIK A NÉGYHATALMI TANÁCSKOZÁST LONDON — Anthony Eden külügyminiszter bejelentette a parlamentben, hogy miután a Szovjetkormány elfogadta a négy­hatalmi konferenciára szóló meghívást, remény van arra, hogy Anglia, a Szovjetunión, a United States és Franciaország külügy­miniszterei rövidesen összeülnek, hogy a Németországra és Auszt­riára vonatkozó békeszerződés pontjai fölött tárgyaljanak. Miután előzőleg az amerikai sajtó ellenezte a négyhatalmi konferencia összehívását, mert állítólag számos amerikai politi­kus véleménye szerint annak semmi értelme sincs, egyes an­gol képviselők megkérdezték Edentől, hogy a négyhatalmi kon ferenciába beleegyezett-e már az Egéyesült Államok is? Eden erre azt felelte, hogy az amerikai külügyi hivatal tudtá­val teszi azt a bejelentést, hogy előkészületek folynak a négyha­talmi konferencia összehívásá­ra. Ezzel nyilvánvalóvá lett az is, hogy egyenlőre a Szovjetunión is engedett azon álláspontjából, hogy csak olyan tanácskozásban akar résztvenni, ahol helyet ad­nak a Kínai Népköztársaságnak is. A Szovjet eddig mindig az őt hatalom (Anglia, U.S.A., Franciaország, U.S.S.R. és a Kí­nai Népköztársaság) tanácsko­zását követelte. Most azonban hajlandó résztvenni a négyha­talmi tanácskozásban is azon kikötéssel, hogy ott csak olyan ügyekről beszélnek, amelyek a Kínai Népköztársaságot nem érintik közvetlenül. A négyhatalmi tanácskozást természetesen megelőzi az Ame­­rika-Angol-Francia tanácskozás, amit Bedmuda szigetén tarta­nak és ahol valószínűleg megál­lapodnak abban, hogy ez a há­rom nagyhatalom milyen egy­öntetű állást foglaljon el a kö­vetkező négyhatalmi konferen­cián. Miután ezt előre lehetett látni, a Szovjetunión azért tar­tózkodott egyideig a négyhatal­mi konferenciától. Eden azon­ban kijelentette, hogy a bermu­dai konferencia nem irányul a Szovjetunión ellen, mint ahogy nem vehetők Nyugat ellen irá­nyúiénak azon tanácskozásokat, amiket a Szovjetunión a népi köztársaságokkal folytat. AZ AMERIKAI POLGÁRI JO­GOK VÉDELMÉBEN CLEVELAND, O. — Ismere­tes olvasóink előtt az az orszá­gos hajsza, amelyet a mccarthy­­izmus —- törvények feletti — elfajulással végeznek férfiak, nők ellen. Ennek a hajszának esett szenvedő közegévé szep­temberben Clevelandon kilenc progresszív munkás és munkás­nő, akiket nagyobbrészt a laká­saikból hurcoltak el a reggeli órákban. Természetesen a lapok vörös összeesküvést jelentettek az üggyel kapcsolatban s a bíróság 25 ezer dolláros személyenkénti jótállást állapított meg szabad­lábra helyezésükre. Hogy meny­nyire magán viseli az ügy a szenzáció hajszáját, bizonyítja, hogy rövidesen a bíróság öt­ezer dollárra szállította le a jót­állást és az ilyen ügyekben mű­ködő bizottságoknak már sike­rült ötnek a részére a jótállást megszerezni. Folyik a gyűjtés, hogy a további négy személy is kiszabaduljon, hogy felkészül­hessenek védelmükre. ni, hogy ez a három veszedelem, nem egy-egy különálló problé­ma, hanem a társadalmi rend­szer betegségének, rothadtságá­nak különböző megnyilvánulá­sai, amelyeket nem lehet se ta­nácskozással, se siránkozással, még börtönnel sem megoldahi, hanem a bajok okainak a meg­állapításával és az okok, ez eset­ben a társadalmi rendszer meg­szüntetésével. Persze érzik a reformerek, akik a mai rendszer oszlopai, csak a felületes vizsgálódásaik­nak megfelelőleg, olyan okokat sorolnak fel, amik valójában nem okok, hanem csak a rend» szer betegségeinek a kiütései, amelyek csak elősegítik, de nem okozzák a bajokat. Tény az, hogy a szégyenlete­sen alacsony nívójú, csak az ér­zékekre ható mozi, rádió, televí­ziós és az irodalom, amelyeknek a fő témája a gyilkosság, ivás, szerelmi orgiák, elősegítik a bűn az alkoholizmus, a bóditó sze­rek használatát, de nem okoz­zák. Ezek a förtelmes “művészi és irodalmi” termékek csak visz­­szatükrözik a társadalmi rend­szert, amely a folytonos hábo­rújával neveli ezen gyilkosokat, amely a társadalmi osztályok közötti különbséget, az élet és a megélhetés bizonytalanságával, beleviszik a fiatalságot az élve­zetek általuk elérhető, silány, de annál veszedelmesebb módjaiba. Ha a fiatalságunk nem nézne szembe a háborús katonai szol­gálattal, amely az életét veszé­lyezteti, ha biztonságba érezné a megélhetését, nem kellene ret­tegnie a munkanélküliségtől. Ha nem látná maga előtt a vagyo­nos osztály tobzódását, ha a művészet, az irodalom, az isko­la, az élet szépségeire, az em­­berszeretetre nevelné a fiatalsá­got, úgy a fenti három társa­dalmi betegség,, ha nem is szűn­ne meg egy csapásra, de gyors iramban csökkenne. Persze ezeket az előfeltétele­ket nem tudja megadni a mai társadalmi rendszer és igy a kérdés náluk nem társadalmi probléma, hanem rendőri ügy, amely börtönnel jár és ez nem hogy megoldaná, hanem a fia­tal bűnözőt véglegesen letaszít­ja a mélységbe, ahonnan leg­több esetben nincs visszatérés. A VÖRÖSEK Miután tudják, hogy ezeket a katasztrofális bajokat megol­dani nem tudják. Miután az iga­zi okokat megmondani nem me­rik, egyszerű módszerhez folya­modnak, amely módszer ma na­gyon használatos. Ha már a bűn­­hullámot, az alkoholizmust nem lehet a vörösökre tolni, a bódi­­tószerek használatát, miután a múltban Kina volt a bóditó sze­rek legnagyobb termelője, egy­szerűen kijelentik, hogy a “Kí­nai vörös kormány látja el bó­­ditószerrel Amerika ifjúságát”. Ezen a héten két jelentést ol­vastam a bóditószerek nagy­mérvű pusztításáról. Az egyik jelentés arról számol be, hogy hihetetlen mértékben terjed Ko­reában az amerikai katonák kö­zött a bóditószerek használata. A jelentés szerint a Koreában működő amerikai hadbíróság átlag 47 amerikai katonát Ítél el havonta bóditószerek árusításá­ért. Ugyan az a jelentés azt is mondja, hogy havonta 150 olyan katona tér haza, akik nagy mértékben használják a bóditó szereket. Jó részük egy­ben árusítsa is azt, igy félő, hogy azok itthon is folytatják a vészes szenvedélyüket és még jobban fog terjedni a bóditósze­rek használata az itthoni fiatal­ság között is. Azért minden ilyen hazakerült katonát rendő­ri felügyelet alatt tartanak. A másik jelentés arról számol be, hogy a tanuló ifjúság tízez­rei élnek bóditószerrel, amely szenvedély nagyon sok ifjút vitt a bűn, illetve a prostitúció út­jára. Mind a két jelentés azzal vég­ződik, hogy a legjobban elter­jedt bóditó szert a heroint, a kí­nai vörös kormány szállítja ide és Koreába, illetve Japánba, ők, már mint a kínai kormány látja el az amerikai bóditószer árusí­tókat heroinal. Természetesen ez a már meg­szokott hazugság hadjárat. Va­lóság az, hogy a bóditószerek csempészése és nagybani eladá­sa itt egy nagy sokmilliós üzlet, amelyet lelkiismeretlen tőkések irányítanak. Nagyon sok bódi­tószer árusítót fognak el a ha­tóságok, de azok között még egyetlen vöröst sem találtak. Igaz az, hogy az elfogottak csak kis pedlerek, kiket kis pénzel és esetleg még kisebb szabadság­­vesztéssel ítélnek el, de a fő ku­tyákhoz nem nyúlnak, azok védelem alatt vannak, pedig akármelyik elfogott nyavalyás kis pedler megtudna nevezni a bószokat, de arra ugylátszik a hatóság nem kiváncsi. Még a hires, vagy hírhedt FBI, amely mindent tud minden­kiről, még az sem mer beleköt­ni ebbe a nagyhatalmú trösztbe. Sokkal kényelmesebb azt állíta­ni, hogy a kínai kormáy szállít­ja ide a bóditószereket, csak azt nem értjük, ha ilyen biztosan tudják, miért tűrik ezt, miért nem akadályozzák meg a kínai kormányt abban, hogy lezüllesz­­sze az amerikai ifjúságot. Nevetni kellene ezen ostoba állításon, ha a tények nem vol­nának olyan tragikusak, ha nem a jövő nemzedék fizikai és er­kölcsi életének a szétrombolásá­­ról volna szó. A társadalmi reformereknek az ilyen nevetséges vádaskodás helyett azt ajánlom, menjenek el Kínába, tanulmányozzák az ottani fiatalok életét és életvi­szonyait és utánozzák az ottani módszert, amely a kínai fiatal­ságnál feleslegessé teszi az al­koholt, a bóditószerek használa­tát. BREAD AND BUTTER Az amerikai kormány raktá­raiba, illetve bérelt hütőházaiba, jelenleg 254 millió font vaj van elraktározva. Nem kell azt hin­ni, hogy a kormányunk vajke­reskedést nyitott, korántsem. A republikánus kormányzat szoci­alizmusnak tartja azt ha az ál­lam bármilyen vállalatot tart a tulajdonába és azért sietve át­adja a hatalmas ipartelepeit a magántőkéseknek, ne hogy az állami vállalatok versenyt jelent­senek a tőkéseknek. A vajat évek óta éppen úgy mint a bur­gonyát, tejet, gabona nemüe­­ket, azért vásárolja össze az adófizetők pénzén, hogy az élel­miszerek árait magasan tartsa. Csak a burgonya vásárlása az elmúlt években, több mint 600 millió dollárba került, amely burgonya jó része ott rothadt el a raktárakban, amelyet azu­tán a farmeroknak oda adott in­gyen (már ami meg nem rom­lott) az állatok etetésére, hogy ne kelljen több raktárpénzt ki­fizetnie és az elromlott burgo­nyát elszállítania. A kormány mint az “US News and World Report” Írja, 1952- ben 240 millió dollár ára vajat vásárólt össze, 1953-ban ezideig 165 millió dollárt fizetett ki vaj­ért a nagy termelőknek és igy sikerült a vaj árát torony ma­gasságban tartani. A kormány propaganda szer­vei állandóan szajkózzák, hogy az amerikai nép életnívója foly­ton emelkedik, ami valótlanság, mert a tény az, hogy állandó csökkenés mutatkozik ezen a té­ren, amelyet súlyosbít az, hogy a rendkívül magas és állandóan emelkedő árak miatt csak a si­lányabb, kevésbé tápláló élelmi­szereket képesek a dolgozók megvásárolni, amit legjobban igazol a vaj fogyasztás terén történt visszaesés. Ebből a nagy tápértékü, Ízle­tes fogyasztási cikkből a 30-as évek végén a fejenkénti fogyasz­tás majdnem 17 font volt éven­ként. Azóta fokozatosan esett a vajfogyasztás úgy, hogy 1952- ben már az évi 9 fontot sem ér­te el a fejenkénti fogyasztás. Ez­zel szemben a margarin fogyasz­tás 2 és fél fontról 8 fontra emelkedett. Vagyis az a dolgo­zó, aki nem volt képes a mes­terségesen magasan tartott vaj árát megfizetni, kénytelen volt azt margarinnal pótolni. Ez a kis vaj ügy élénken bi­zonyítja azt, hogy a tőkés ter­melési rendszer ma már nem képes arra, hogy a nép jólétét szolgálja, csak a kévés számú tőkés érdekei találnak védelem­re. Az a tény, hogy szerte a vi­lágon milliók éheznek, nyomo­rognak, addig itt a tőkések ér­dekében elvonják az értékes élelmiszereket nem csak a világ ténylegesen éhezői, de a saját népeik elől is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom