Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-12-12 / 1810. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. december 12. Tanácskoznak a nagyhatalmak A BERMUDAI HÁROM-HATALMI TANÁCSKOZÁST A NÉGY NAGYHATALOM TANÁCSKOZÁSA FOGJA KÖVETNI. — AZ ANGOLOK SÜRGETIK A NÉGYHATALMI TANÁCSKOZÁST LONDON — Anthony Eden külügyminiszter bejelentette a parlamentben, hogy miután a Szovjetkormány elfogadta a négyhatalmi konferenciára szóló meghívást, remény van arra, hogy Anglia, a Szovjetunión, a United States és Franciaország külügyminiszterei rövidesen összeülnek, hogy a Németországra és Ausztriára vonatkozó békeszerződés pontjai fölött tárgyaljanak. Miután előzőleg az amerikai sajtó ellenezte a négyhatalmi konferencia összehívását, mert állítólag számos amerikai politikus véleménye szerint annak semmi értelme sincs, egyes angol képviselők megkérdezték Edentől, hogy a négyhatalmi kon ferenciába beleegyezett-e már az Egéyesült Államok is? Eden erre azt felelte, hogy az amerikai külügyi hivatal tudtával teszi azt a bejelentést, hogy előkészületek folynak a négyhatalmi konferencia összehívására. Ezzel nyilvánvalóvá lett az is, hogy egyenlőre a Szovjetunión is engedett azon álláspontjából, hogy csak olyan tanácskozásban akar résztvenni, ahol helyet adnak a Kínai Népköztársaságnak is. A Szovjet eddig mindig az őt hatalom (Anglia, U.S.A., Franciaország, U.S.S.R. és a Kínai Népköztársaság) tanácskozását követelte. Most azonban hajlandó résztvenni a négyhatalmi tanácskozásban is azon kikötéssel, hogy ott csak olyan ügyekről beszélnek, amelyek a Kínai Népköztársaságot nem érintik közvetlenül. A négyhatalmi tanácskozást természetesen megelőzi az Amerika-Angol-Francia tanácskozás, amit Bedmuda szigetén tartanak és ahol valószínűleg megállapodnak abban, hogy ez a három nagyhatalom milyen egyöntetű állást foglaljon el a következő négyhatalmi konferencián. Miután ezt előre lehetett látni, a Szovjetunión azért tartózkodott egyideig a négyhatalmi konferenciától. Eden azonban kijelentette, hogy a bermudai konferencia nem irányul a Szovjetunión ellen, mint ahogy nem vehetők Nyugat ellen irányúiénak azon tanácskozásokat, amiket a Szovjetunión a népi köztársaságokkal folytat. AZ AMERIKAI POLGÁRI JOGOK VÉDELMÉBEN CLEVELAND, O. — Ismeretes olvasóink előtt az az országos hajsza, amelyet a mccarthyizmus —- törvények feletti — elfajulással végeznek férfiak, nők ellen. Ennek a hajszának esett szenvedő közegévé szeptemberben Clevelandon kilenc progresszív munkás és munkásnő, akiket nagyobbrészt a lakásaikból hurcoltak el a reggeli órákban. Természetesen a lapok vörös összeesküvést jelentettek az üggyel kapcsolatban s a bíróság 25 ezer dolláros személyenkénti jótállást állapított meg szabadlábra helyezésükre. Hogy menynyire magán viseli az ügy a szenzáció hajszáját, bizonyítja, hogy rövidesen a bíróság ötezer dollárra szállította le a jótállást és az ilyen ügyekben működő bizottságoknak már sikerült ötnek a részére a jótállást megszerezni. Folyik a gyűjtés, hogy a további négy személy is kiszabaduljon, hogy felkészülhessenek védelmükre. ni, hogy ez a három veszedelem, nem egy-egy különálló probléma, hanem a társadalmi rendszer betegségének, rothadtságának különböző megnyilvánulásai, amelyeket nem lehet se tanácskozással, se siránkozással, még börtönnel sem megoldahi, hanem a bajok okainak a megállapításával és az okok, ez esetben a társadalmi rendszer megszüntetésével. Persze érzik a reformerek, akik a mai rendszer oszlopai, csak a felületes vizsgálódásaiknak megfelelőleg, olyan okokat sorolnak fel, amik valójában nem okok, hanem csak a rend» szer betegségeinek a kiütései, amelyek csak elősegítik, de nem okozzák a bajokat. Tény az, hogy a szégyenletesen alacsony nívójú, csak az érzékekre ható mozi, rádió, televíziós és az irodalom, amelyeknek a fő témája a gyilkosság, ivás, szerelmi orgiák, elősegítik a bűn az alkoholizmus, a bóditó szerek használatát, de nem okozzák. Ezek a förtelmes “művészi és irodalmi” termékek csak viszszatükrözik a társadalmi rendszert, amely a folytonos háborújával neveli ezen gyilkosokat, amely a társadalmi osztályok közötti különbséget, az élet és a megélhetés bizonytalanságával, beleviszik a fiatalságot az élvezetek általuk elérhető, silány, de annál veszedelmesebb módjaiba. Ha a fiatalságunk nem nézne szembe a háborús katonai szolgálattal, amely az életét veszélyezteti, ha biztonságba érezné a megélhetését, nem kellene rettegnie a munkanélküliségtől. Ha nem látná maga előtt a vagyonos osztály tobzódását, ha a művészet, az irodalom, az iskola, az élet szépségeire, az emberszeretetre nevelné a fiatalságot, úgy a fenti három társadalmi betegség,, ha nem is szűnne meg egy csapásra, de gyors iramban csökkenne. Persze ezeket az előfeltételeket nem tudja megadni a mai társadalmi rendszer és igy a kérdés náluk nem társadalmi probléma, hanem rendőri ügy, amely börtönnel jár és ez nem hogy megoldaná, hanem a fiatal bűnözőt véglegesen letaszítja a mélységbe, ahonnan legtöbb esetben nincs visszatérés. A VÖRÖSEK Miután tudják, hogy ezeket a katasztrofális bajokat megoldani nem tudják. Miután az igazi okokat megmondani nem merik, egyszerű módszerhez folyamodnak, amely módszer ma nagyon használatos. Ha már a bűnhullámot, az alkoholizmust nem lehet a vörösökre tolni, a bóditószerek használatát, miután a múltban Kina volt a bóditó szerek legnagyobb termelője, egyszerűen kijelentik, hogy a “Kínai vörös kormány látja el bóditószerrel Amerika ifjúságát”. Ezen a héten két jelentést olvastam a bóditószerek nagymérvű pusztításáról. Az egyik jelentés arról számol be, hogy hihetetlen mértékben terjed Koreában az amerikai katonák között a bóditószerek használata. A jelentés szerint a Koreában működő amerikai hadbíróság átlag 47 amerikai katonát Ítél el havonta bóditószerek árusításáért. Ugyan az a jelentés azt is mondja, hogy havonta 150 olyan katona tér haza, akik nagy mértékben használják a bóditó szereket. Jó részük egyben árusítsa is azt, igy félő, hogy azok itthon is folytatják a vészes szenvedélyüket és még jobban fog terjedni a bóditószerek használata az itthoni fiatalság között is. Azért minden ilyen hazakerült katonát rendőri felügyelet alatt tartanak. A másik jelentés arról számol be, hogy a tanuló ifjúság tízezrei élnek bóditószerrel, amely szenvedély nagyon sok ifjút vitt a bűn, illetve a prostitúció útjára. Mind a két jelentés azzal végződik, hogy a legjobban elterjedt bóditó szert a heroint, a kínai vörös kormány szállítja ide és Koreába, illetve Japánba, ők, már mint a kínai kormány látja el az amerikai bóditószer árusítókat heroinal. Természetesen ez a már megszokott hazugság hadjárat. Valóság az, hogy a bóditószerek csempészése és nagybani eladása itt egy nagy sokmilliós üzlet, amelyet lelkiismeretlen tőkések irányítanak. Nagyon sok bóditószer árusítót fognak el a hatóságok, de azok között még egyetlen vöröst sem találtak. Igaz az, hogy az elfogottak csak kis pedlerek, kiket kis pénzel és esetleg még kisebb szabadságvesztéssel ítélnek el, de a fő kutyákhoz nem nyúlnak, azok védelem alatt vannak, pedig akármelyik elfogott nyavalyás kis pedler megtudna nevezni a bószokat, de arra ugylátszik a hatóság nem kiváncsi. Még a hires, vagy hírhedt FBI, amely mindent tud mindenkiről, még az sem mer belekötni ebbe a nagyhatalmú trösztbe. Sokkal kényelmesebb azt állítani, hogy a kínai kormáy szállítja ide a bóditószereket, csak azt nem értjük, ha ilyen biztosan tudják, miért tűrik ezt, miért nem akadályozzák meg a kínai kormányt abban, hogy lezülleszsze az amerikai ifjúságot. Nevetni kellene ezen ostoba állításon, ha a tények nem volnának olyan tragikusak, ha nem a jövő nemzedék fizikai és erkölcsi életének a szétrombolásáról volna szó. A társadalmi reformereknek az ilyen nevetséges vádaskodás helyett azt ajánlom, menjenek el Kínába, tanulmányozzák az ottani fiatalok életét és életviszonyait és utánozzák az ottani módszert, amely a kínai fiatalságnál feleslegessé teszi az alkoholt, a bóditószerek használatát. BREAD AND BUTTER Az amerikai kormány raktáraiba, illetve bérelt hütőházaiba, jelenleg 254 millió font vaj van elraktározva. Nem kell azt hinni, hogy a kormányunk vajkereskedést nyitott, korántsem. A republikánus kormányzat szocializmusnak tartja azt ha az állam bármilyen vállalatot tart a tulajdonába és azért sietve átadja a hatalmas ipartelepeit a magántőkéseknek, ne hogy az állami vállalatok versenyt jelentsenek a tőkéseknek. A vajat évek óta éppen úgy mint a burgonyát, tejet, gabona nemüeket, azért vásárolja össze az adófizetők pénzén, hogy az élelmiszerek árait magasan tartsa. Csak a burgonya vásárlása az elmúlt években, több mint 600 millió dollárba került, amely burgonya jó része ott rothadt el a raktárakban, amelyet azután a farmeroknak oda adott ingyen (már ami meg nem romlott) az állatok etetésére, hogy ne kelljen több raktárpénzt kifizetnie és az elromlott burgonyát elszállítania. A kormány mint az “US News and World Report” Írja, 1952- ben 240 millió dollár ára vajat vásárólt össze, 1953-ban ezideig 165 millió dollárt fizetett ki vajért a nagy termelőknek és igy sikerült a vaj árát torony magasságban tartani. A kormány propaganda szervei állandóan szajkózzák, hogy az amerikai nép életnívója folyton emelkedik, ami valótlanság, mert a tény az, hogy állandó csökkenés mutatkozik ezen a téren, amelyet súlyosbít az, hogy a rendkívül magas és állandóan emelkedő árak miatt csak a silányabb, kevésbé tápláló élelmiszereket képesek a dolgozók megvásárolni, amit legjobban igazol a vaj fogyasztás terén történt visszaesés. Ebből a nagy tápértékü, Ízletes fogyasztási cikkből a 30-as évek végén a fejenkénti fogyasztás majdnem 17 font volt évenként. Azóta fokozatosan esett a vajfogyasztás úgy, hogy 1952- ben már az évi 9 fontot sem érte el a fejenkénti fogyasztás. Ezzel szemben a margarin fogyasztás 2 és fél fontról 8 fontra emelkedett. Vagyis az a dolgozó, aki nem volt képes a mesterségesen magasan tartott vaj árát megfizetni, kénytelen volt azt margarinnal pótolni. Ez a kis vaj ügy élénken bizonyítja azt, hogy a tőkés termelési rendszer ma már nem képes arra, hogy a nép jólétét szolgálja, csak a kévés számú tőkés érdekei találnak védelemre. Az a tény, hogy szerte a világon milliók éheznek, nyomorognak, addig itt a tőkések érdekében elvonják az értékes élelmiszereket nem csak a világ ténylegesen éhezői, de a saját népeik elől is.
