Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-07 / 1805. szám
t oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre Félévre ... .$3.00 One Y ear ........ ..................$300 .. 1.50 Six Months ... ............. 1.60 Egyes szám ára ____ ... 5c Single Copy ... ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Előfizetés Kanadába egész évre / ............... $3.50 “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Militarista korszak Az Egyesült Államok egyszerű polgárának csak igen gyér, ködös fogalma van arról, hogy a militarizálás lépcsőjén müyen magasra jutott már ez az egykori békeszerető ország. Tudjuk ugyan, hogy Amerika óriási összegeket költ katonai célokra, de ma már úgy hozzá vagyunk szokva a milliók meg a billiók említéséhez, hogy ezen asztronómiai nagy számok valójban mitsem jelentenek az átlagos ember számára. Egyes esetekben azonban a miniszterek, vagy más igen magasállásu tisztviselők olyan részletes adatokat hoznak napvilágra, hogy azok alapján némi képet alkothatunk magunknak a szemeink előtt folyó oly nagymérvű militarizálásról, aminőhöz hasonlót a világtörténelem soha sem látott. Ilyen részletes nyilatkozatot kaptunk például a napokban Charles S. Thomas, a honvédelmi miniszter első asszisztensétől, aki egyben a “Defense Mobilization’’ iroda főnöke is. A militarizálásnál az elő lépés az “ellenség kikeresése”. Miután a második világháború az ellenség teljes leverésével végződött, a militaristáknak le kellett volna szerelni, ha nem találnak uj, hatalmas ellenséget. így találták ki azt, hogy a Szovjetunión meg akarja támadni az Egyesült Államokat, a védelemre tehát fegyverkezni kell. De a fegyverkezés közben egyre nagyobb és nagyobb mértékben szálltak a Szovjetunión és a hozzá csatlakozott országok felé a fenyegetések, ami természetesen a szovjet bolck fegyverkezését vonta maga után. Az igy szinte tudatosan életre keltett kommunista mumus elleni védelemre sikerült annyira militarizálni az országot, amiről Thomas most ezeket mondotta: Az Egyesült Államok védelmére elkerülhetetlen, hogy az iparokat decentralizáljuk, nehogy úgy járjunk, mint Pearl Harbornál. Különösen most, az atombombák korszakában szükséges, hogy az ipartelepek egymástól távol legyenek. Mindezt hiába mondottuk eddig, a nagy iparvállalatok hallani sem akartak ipartelepeik szétosztásáról, amit nagyon költségesnek tartanak. Jelenleg a hadiipar 71 százaléka 50 nagy metropolis körül csoportosul. Pótolhatatlan veszteséget jelentene, ha ezen városok bármelyikét is elpusztítaná az ellenség atombombá ja. Az orosz hidrogénbomba egyszerre nagyon kedvező változást hozott ebben a dologban. Most már maguk az iparvállalatok vezetői kérik, hogy az Office of Defense Mobilization dolgozza ki a iparok decentarlizálásának tervét. A nagyon is összpontosított amerikai iparok szétosztása hihetetlen méretű építkezést jelent, hiszen nemcsak egyes gyárak egyszerű áthelyezéséről van szó, hanem uj erőforrások, uj transzportációs vonalak és végre a munkáslakások ezreinek építéséről, amelynél mindenütt a katonai szempontok vezetnek. Hej, micsoda arany világot hoz ez a militaristákra! Az ő tanácsuk — értsd: engedeimük — nélkül semmit sem lehet majd tenni; az ország népének élete százszázalékosan a militaristák vassarka alá kerül. Régen készültek már erre az “arany korszakra”, de pusztán csak a kommunista mumussal nem tudták annyira megrémíteni a népet, hogy a decentralizáció óriási költségeit hajlandók lettek volna kiizzadni. így a valóságos mennyei manna volt számukra az oroszok által elsütött hidrogénbomba, mert azzal már meg lehet rémíteni az amerikai nép nagy többségét. Segits magadon Segíts magadon s akkor az isten is megsegít, — tartja a közmondás. Az amerikai militaristák, akik mind igen vallásosak, alkalmazkodnak ezen közmondáshoz. Miután a háborús feszültség a koreai fegyverszünet révén már apadt valamennyire, valamit ki kellett eszclniök, hogy a potenciális ellenséget fenyegessék s azzal újabb fegyverkezésre késztessék. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunión azért fejtett ki oly nagy energiát az atom és hidrogénbomba elkészítésére, mert innen állandóan fenyegették őket. Most aztán az amerikai militaristák nagy méltatlankodást mutatva mondják: Látjátok, az oroszoknak már hidrogénbombájuk is van, jó lesz, ha újabb billiókat adtok, hogy mi még több, még borzalmasabb fegyvereket találjunk ki. Megint egy ilyen újabb ijesztgető, fenyegető eljárásról adnak hirt mostanában az amerikai lapok. Megírják, sőt féloldalas képekben' mutogatják azon óriási ágyukat, amiket most Nyugatnémetországba vittek. A 280 miliméteres ágyuk ily mutogatása nem szolgálhatja a 2000 mérföldnyire fekvő Egyesült Államok védelmét. Ezt még a gyerekek is látják. Amerikai ágyuknak Németországban való nyilt mutogatása egyrészről a Szovjetek felé irányuló fenyegetés, másrészt pedig felbátoritása a háború követelő azon németeknek, akik szeretnék visszaállítani a régi rendszert, sőt még a náci uralmat is. Az atom-ágyuk ily mutogatása nem bolondit el senkit, mindenki tudja, hogy az lényegében a háborús uszítást szolgálja. És mert a háborús uszítást szolgálja, természetes, hogy a szovjet block siet hasonló hatásos atom-ágyuk elkészítésére. Akkor aztán az amerikai militaristák megint felhördülnek: Látjátok, milyen fegyvereik vannak az oroszoknak?! Jó lesz, ha billiókat adtok nekünk, hogy mi még félelmetesebbeket készítsünk. Egyenlőre nehéz megmondani, hogy meddig fog még menni ez a körfolyamat. Remélhető azonban, hogy egyszer csak az amerikai nép is ráeszmél, — méghozzá addig, amig nem késő, — hogy ezt a bűnös körfolyamatot csak a militaristák megfékezésével lehet megszakítani. Az uj adóreform Washingtonból eredő hírek szerint a kormányköröknél végre kialakulóban van, hogy milyen adójavaslattal állnak majd elő a kongresszus újbóli megnyitásánál. Ismeretes, hogy a választások előtt Eisenhower nagyon határozott igértetet tett az adó leszállítására és ma már sok oldalról követelik, hogy legalább ezt az egy ígéretét váltsa be. A hírek szerint Ike eleget is tesz Ígéretének. Megállapodtak abban, hogy január elsejétől kezdve 10 százalékkal leszállítják a jövedelmi adót, persze ugyanakkor a munkásoktól az eddigi másfél százalék helyett 2 százalékot fognak levonni az aggkori biztosításra. Ennek az adóreformnak igazán örülhet az, akinek évi 25.000 dollár (vagy annál magasabb) jövedelme van, mert a jövő évben legalább 640 dollárral több marad a pénztárcájában. És az átlagos munkásember sem panaszkodhatik. Az a munkás például, akinek heti 71 dollár fizetése van, amiből feleségét és két gyermekét tartja el, az uj adóreform révén megtakarít évente 18 dollár és tiz centet. Igaz, hogy a megnagyobbított Social Security adóba ebből lefognak neki 18 dollárt, de még akkor is megmarad neki 10, az az T-I-Z cent. A Treasury Department adatai szerint az amerikai adófizetők 70 százaléka fizeti évi 3700 vagy azon aluli jövedelem után az adót. így mégis csak szép, hogy az Eisenhower adminisztráció ilyen nagy tömeg ember érdekeit viseli a szivén úgy, hogy évenkénti TIZ CENTTEL szaporítja a jövedelmeiket. Reméljük, hogy ezért meg is kapják a tiz centes köszönetét. Militaristák pazarlása Militaristákról beszélve megemlíthetjük azt is, hogy a pazarlás terén oly fantasztikus rekordot érnek el, amiről még a legerősebb képzelettel rendelkező polgárnak sem lehet fogalma. Ám tessék elképzelni, hogy valójában mit is jelent a Defence Department azon beismerése, hogy a haderő által használt azon katalógusokban, amelyekből a különböző felszerelési tárgyakat rendelik, 4.500.000 tárgy van felsorolva, összehasonlítás kedvéért megírják, hogy a legnagyobb mail-order kereskedés (Sears-Roebuck & Co.) katalógusa csak közel 200,000 árucikket tartalmaz. Ezen nagy mail-order áruházak azt hirdetik, hogy náluk meg lehet kapni mindazt, amire bármely vásárlónak szüksége van. És ha az ezer oldalnál is vaskosabb árjegyzékeiket átnézzük, elhiszszük nekik, hogy igazuk lehet. Mármost képzeljük el, hogy menynyi KÜLÖNBÖZŐ árucikket tartalmazhat 22 ilyen katológus? És állítólag a militaristáknak annyi anyagra van szükségük, hogy csak 22 ilyen nagy árjegyzékben tudják felsorolni azokat. Most azonban szerényen beismerték, hogy számos árucikket többször is említenek s azok csupán abban külömböznek egymástól, hogy az egyikért többet fizetnek, mint az egészen ugyanolyan másik árucikkért. így például csak most jöttek rá, hogy ezen katalógusokban 800 külömböző csavarhuzót sorolnak fel, amelyeket ha egymás mellé raknak, akkor legfeljebb csak száz fajtát lehet megkülönböztetni, igy csak ennél az egy dolognál 800 százalékos pazarlást találtak. Ugyanígy 500 electronic tubusból csak 192 külömbözőt tudtak kiszedni. És igy ment ez tovább olyannyira, hogy remélik, miszerint standardizálás után a 4 és fél millió számot le fogjákg szorítani egy millióra. De a legnagyobb pazarlást akkor érik el, amikor minden felszerelési tárgyból a kívánt mennyiségnek igen sokszorosát, — sokszor a százszorosát rendelik, nehogy “hiány” legyen. így időközönként mindig nagy katonai árufelesleget találnak, amiket potom áron adnak el. Erre azonban azt mondja Charles S. Thomas, Wilson honvédelmi miniszter első asszisztense: “A háború maga is pazarlás. Pazarlás nélküli háború még nem volt és nem is lesz. Ez azonban nekünk a legkisebb gondunk, a fő a nemzeti védelem”. De hátha fordítva áll a dolog? Hátha azon üzletembereknél,
