Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-07 / 1805. szám
1953. november 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal A japánok művelődnek AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA (Vi.) Nyolc éves amerikai megszállás idejében nagyon sokat hallottuk, hogy a japánok, az amerikai minta demokraták vezetése alatt sokat művelődtek. Most meg már azon sírnak, hogv nem a helyes irányban, vagyis valahol eltévesztették az utat. Mert amint a “US News és World Report”, a tőkések kedvenc lapja írja: Még a marxizmusnak a tanulmányozása sem bűn ottan, sőt nagyon is elterjedt. Eddig sok amerikai ingyenes könyvtárt tartottak ott fen, mely évente 100.000 dollárba került az amerikai adófizetőknek. Most ezeket ezen hó végén lezárják, hogy megspórolják azt a 100.000 dollárt, persze mostan emiatt sírnak a tőkésrendszer ottani képviselői. Persze ezen legjobban siránkoznak azok az amerikaiak, kiknek jó megélhetést nyújtott, mert a viszonyokhoz képest elsőrendű állásuk volt ezen könyvtárakban és most azok jajgatnak legjobban, ijesztgetik az amerikai tőkéseket, hogy mi lesz annak a következménye. AMERIKAI KULTÚRA Azt írják Tokióból, hogy ott többen az/ a megjegyzést tették, hogy nem bírják megérteni, hogy van az, hogy 250 millió dollárt adnak Japánnak a felfegyverzésre, de levágják azt a száz ezer dollárt, amely a nép művelődését szolgálja. Ugyanis azzal dicsekedtek, hogy a megszállás ideje alatt, nagyon sok japán megtanult angolul, mert leginkább azok kaptak jó állásokat, meg a legnagyobb részt a koncból, melyet ott az amerikai adópénzből osztogattak. így tehát úgy a könyvtár, mint az amerikaiak által kiadott, vagy odaszállított könyvek nagy keresletnek örvendtek. De leginkább a diákok között, akiknek nagy része az angol nyelvet vette fel idegen nyelv tanulására. Persze azt minden körutazó amerikai, köztük Stevenson minta demokrata elnökjelölt is jelentette, hogy egész Ázsiában nagyban tanulmányozzák Marx tanait. Nagyon kevesen vannak, akik jobban félnek az oroszok-. tói. a kommunizmustól, mint az ar>prol-amerikai tőkésektől. De most ezen japán kérdéssel kapcsolatosan egészen halálra vannak ijedve, mert'itt még Sztálin, T,°niu munkait is nagv mértékben terjesztik úgy japán, mint angol nyelven. KÖNYVFORGALOM Megírták Tokióból, hogy 1950- ban angol nyelven kiadott könyvek száma 835 volt, melyből 486-ot az amerikaiak adtak ki, a többit az angolok és franciák. Ezzel szemben 1952-ben már 1.174 könyvet adtak ki, melyből 370 orosz kiadás és csak 103 volt amerikai. Ezek olyan könyvek, melyeket az említett országokból Japánban adtak ki. Még meg kell jegyezni, hogy 1950-ben, alig egy-két orosz és kínai könyv lett lefordítva, vagy angolul olvasva Japánban, most már orosz és kínai könyvek képezik az újabb könyvek nagyobb részét, úgy japán, mint angol nyelven kiadva. “Sztálin munkái” 1952-ben 50,- 000, “Problem of Leninizm” 60.- 000 példányban kelt el. Angol nyelven az ára a könyvnek 25 cent és 55 cent között váltakozik., mely könyvekért amerikai kiadásban 3 és 5 dollár között kérnek. Most legújabban a kínai irodalom, köztük Mao Tze Tung müvei, de sok más kínai forradalmi irodalom, úgy angol mint japán fordításban megjelenik, importálják Hong Kong-on keresztül. TANULÓKNAK OLCSÓBB Amíg az amerikai könyveket egy-egy japán tanuló alig tudja megvenni, mert egy heti kereset kellene arra, a kínai és orosz kiadásokat a fenti árakon alul is megkapják a diákok. Valamint úgy az oroszok, mint a kínaiak ingyenes mozgó könyvtárakat tartanak fen az egyetemek környékén. Orosz és kínai kiadású könyvek száma 1952-ben 380.000, ezzel szemben Amerikából csak 14,000 lett importálva. Csak Tokióban 30 könyvkereskedés árulja a kínai és orosz könyveket, az az kopimunista irodalmat. Ami legjobban fáj az amerikai ügynököknek, hogy sem a kormány, sem az egyetemeken nem tiltják, sőt biztatják a tanulókat és a közönséget, hogy olvassák ezen könyveket. FÉL AZ IGAZSÁGTÓL DALLAS, TEXAS, — James Francis McIntyre kardinális, Los Angeles katolikus püspöke nagyon éles beszédet tartott a “progresszív” tanitás ellen, amelyet mostanában mindenütt követelnek. A progresszív tanitás lényege az, hogy mindennek az okozatát kell keresni; csak az adatokkal, érvekkel alátámasztott állításokat kell elhinni. Miután ezen tanitás elveti a természetfeletti erőkben való hitet, a kardinálist nagy méregre ingerelte a progresszív tanítással foglalkozó könyv, mert mint mondotta: “Ez a progresszív tanitás valójában minden isteni eszme tagadása, ami Hegel német filozófustól ered, akitől Marx vette a szocialista eszméket. Ennek a tanításnak az eredménye az oly érvelés, hogy a lopás nem bűn, hanem erény”. New York — A United Nations jelentése szerint a koreai hadi veszteség a United Nations részéről 1,474,269 ember volt s miután a másik oldal is vesztett ennyit, vagy még többet is, igy bizonyos, hogy a koreai rendőrakció vesztesége felülmúlta a 3 milliót. A niimkisoHitály és a munkáltató osztály között somiul közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szétkezet ét épititik a rtgl társadalom keretein belül. CLAUDE ERWIN AZ IWW GYÁSZOLJA AZ OSZTÁLYHARC HÜ KATONÁJÁT OAKLAND, CAL. — Az Industrial Workers of the World szervezet egyik legismertebb és legaktívabb tagja hagyta el az élők sorát a Fairmont kórházban, ahol gyomorrák betegségben megoperálták, de a gyilkos kór, amely négy évvel ezelőtt fogta el, már végzett vele. Claude Erwin munkástárs még fiatal korában csatlakozott az IWW-hoz Philadelphia város- *---------------------------------ban. ahol egyike volt azoknak, akik a Marine Transport Workers Uniont megszervezték. Később a délnyugati államokba került, ahol az olajmunkások szervezésén szorgalmaskodott. Az első világháborút követő években Detroit városba került, ahol a fémiparban helyezkedett el s igy természetesen az IWW Metal and Machinery Workers 440- es számú ipari szervezetében fejtett ki működést, melynek hoszszabb időn át titkár-pénztárnoka is volt. IWW-ban való tagság nem lehet ok a deportálásra, mert ennek a szervezetnek nincsenek semmiféle TITKOS CÉLJAI. Erwin többször tagja volt az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizottságának is, majd mindenféle más. fontos tisztségi állásokat töltött be, igy halála igen nagy vesztesége szervezetünknek. (Industrial Workers) METHODISTA PÜSPÖK VÉLEMÉNYE Az 1927-28-as évek bányász sztrájkok idején Colorado államban dolgozott nem csak a saját megélhetéséért, hanem amenynyit csak tudott a bányászok sztrájkjának sikeréért is A fiatal bányászokból és a bányászok gyermekeiből létrehozza az IWW égisze alatt működő “Junior Wobblies” szervezetet. A nagy depresszió idejére Chicagóba került, ahol egyike volt azoknak, akik a “munkanélküliek union j át” szervezték. Ez a szervezet naponként nagy utcai gyűléseket tartott s nagy érdemeket szerzett a munkásság öntudatra ébresztésében. Öt évvel később a nyugati tengerpart vidékére került ( ahol a nagy építkezéseknél alkalmazott munkások szervezésén dolgozott. Amikor Harry Bridgest, a rakparti munkások vezérét először deportálási vád alá fogták, a’ vádpontok egyike az volt, hogy az IWW-nak is tagja volt. Claude Erwin sikeresen tanúskodott a bíróságnál, hogy az SAN FRANCISCO — A nyugati partok methodista egyházának püspöke, Rév. Donald H. Tippett az egyház vezetőinek gyűlésén nagyon éles szavakkal ítélte el azon szervezetek és egyéneket, akik megakadályozták azt, hogy a McCarthy bizottság előtt a bizottságra nem valami hízelgő beszédet mondó Oxman püspök a Hollywood Bowl teremben beszédet tartson. Tippett püspök többek között ezeket mondotta: “Elérkezett az idő, hogy bátran beszéljünk. Emlékezzünk Németországra. Ott is, az egyházak hallgattak akkor, midőn Hitlerék a munkásszervezeteket támadták; hallgattak még akkor is, midőn nagy tekintélyű tanárokat mozdítottak el a tanszékeikről, azután következtek az egyázak. Nem zárkózhatunk el a jelen eseményeitől. Itt is hasonló helyzet elé kerültünk, ki kell állnunk és el kell fogadnunk a pogány kihívást.”