Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-11-07 / 1805. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1953. november 7. Volt-e baktérium háború? AMERIKAI VÁD SZERINT KÍNZÓ VALLATÁSSAL VETTÉK RÁ AZ AMERIKAI FOGLYOKAT A BAKTÉRIUM-HÁBORU BEISMERÉSÉRE. — ÚJABB HAZUG VÁD, — MONDJÁK AZ OROSZOK. — A KANADAI MISSZIONÁRUS KÖNYVE. NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek politikai bizottságának gyűlésén az amerikai delegáció egyik tagja, Dr. Charles D. Mayo orvos azzal állt elő, hogy kihallgatott számos volt amerikai hadifoglyot, akiktől azt hallotta, hogy midőn fogságba estek oroszok irányítása alatt álló kínai és észak-koreai tisztek kínzó vallatásnak vetették alá őket és úgy csikarták ki tőlük azon vallomást, hogy az amerikai hadsereg repülőgépről fertőző korcsirokat dobott le, amelyek járványos betegségeket terjesztettek. Az orosz delegáció nevében Jacob A. Malik nem csak viszszautasitotta ezen vádat, de nagyon éles szavakkal rágalomnak és merő hazugságnak nevezte. Ragaszkodott azon előbbi állításához, hogy a United Nations gépeiről valóban dobtak le kórcsirokat s azt egyes repülők önkényesen ismerték be, de most elővették őket, hogy ezen beismerő vallomásaikat vonják viszsza. Az amerikai lapok természetesen igen nagy szenzációt csináltak a Mayo jelentésből s nehéz megállapítani, hogy vájjon a hadifoglyok mikor részesültek hatásosabb agymosásban, most avagy akkor, midőn fogságba kerültek? Ezért a kórcsirokkal való háború fölött jóidéig folyni fog a vita eldöntetlenül, mert mindkét fél ragaszkodik az eddigi nyilatkozatához. dákat müveit az ország elhanyagolt közegészségének javítására. • Megtudtam, hogy a Kínában annyira gyakori dögvészt már 1950-ben sikerült felszámolniok. Hogy ezt elérjék, először is irtó hadjáratot rendeztek a járványt terjesztő patkányok ellen, majd tömeges beoltásokat rendeztek. Hogy ezen egyszerű mondat mit jelent, midőn száz milliók beoltásáról van szó, annak elképzelését az olvasókra bízzuk. Ezen kampány következtében a tífusz, kolera, himlő és más járványok leszorultak olyan arányra, mint más országokban találjuk azokat. Természetesen igen nagy örömmel vettük ezen információkat és még inkább örültünk, amikor hallottuk a miszszionárus kollégáktól, hogy ezen rendkívüli nagy eredményért az érdem első sorban is Mme Lit illeti. BAKTÉRIUM HÁBORÚ Éppen azért a Bérmunkás olvasóit bizonyára érdekelni fogja az az információ, amit a baktérium háborúra vonatkozólag Mrs. Mary Austin Endicott( egy kanadai misszionárius felesége) “Five Star over China” cimü müvében találunk. Csupán azt jegyezzük meg, hogy ezt a könyvet Mrs. Endicott még az év elején irta, miután az előző (1952) évet a Kínai Népköztársaságban töltötte. KÍNA EGÉSZSÉGÜGYE Pekinbe érkezve számos régi barátunk várt bennünket — Írja Mrs. Endicott. De hogyisne, hiszen én és a férjem (aki Kínában született, kanadai misszionárius család gyermeke) ebben az országban laktunk 1925-től 1941-ig, majd újból 34-tóf 46-ig, smost (1952-ben) valóban őszinte örömmel üdvözöltük nagyszámú barátainkat. Az üdvözlők között első sorban is Kuo Mo-jot kell felemlítenem, aki a Világbéke kínai bizottságának az elnöke s akivel már több békekonferencián találkoztunk. Kuo Mo-jo jelenleg a nevelés és kultusz miniszteri tanács elnöke, neves iró, sőt magának az írók szövetségének is az elnöke. Másik régi ismerősünk, Madame Li Te-chuam látása is nagy örömet okozott. Mme Li Te-chuam az egészségügyi minisztérium vezetője, keresztény nő, aki egykor a kínai Young Women Christian Association titkára, majd a kínai Red Cross vezetője volt. Mme Li tipikus képviselője az energikus kínai uj asszonynak, aki a népi köztársaság rövid pár éve alatt csoEzen első találkozásunk után hat hétig nem láttam Mme Lit. Mikor újból találkoztam vele, az addig energiától majd kicsattanó asszony halotthalvány, fáradt és nagyon szomorú volt. Elmondotta, hogy éppen most tért vissza hat heti útjáról, amelyben azt vizsgálta, hogy az ellenség dobál-e le kórcsirokat repülőgépről? Hallottam, amint az állomásnál reá várakozó tömegnek mikrofonon keresztül jelentette, hogy sajnos, az ellenség VALÓBAN KÍSÉRLETEZETT a baktérium háborús módszerrel. Későbbi jelentés szerint ezen kísérleteket Tsingtao környékén végezték. Ennek tulajdonították be azon járványt, amely ezen kikötőtől északi irányba terjedt oly szezonban, amikor az ily járványokat eddig még nem ismerték. Hogy a kínaiak mennyire komolyan vették a baktérium háborút, misem mutatja jobban, mint az az igen széleskörű intézkedés, amit annak ellensúlyozására foganatosítottak. A kínai nép szerencséjére a Mme Li organizációja készen állt minden eshetőségre. Minden pánik nélkül beojtották a járvány által veszélyeztetett terület minden lakóját, kicsit, nagyot, a csecsemőket éppen úgy, mint az öregeket. Midőn a vasúti kocsiban ültünk, megbámultuk, hogy a fehér ruhás egészségi tisztviselők milyen alaposan befecskendezték a kocsikat fertőtelenitő szerekkel. Hangszórókon át figyelmeztettek bennünket, hogy bizonyos területeken áthaladva az ablakokat tartsuk csukva, a vasúti csomópontnál minden beérkező vonatot fertőtelenitettek, persze az utasokat is. VÉDEKEZŐ KAMPÁNY Ilyen alapos fertőtelenités folyik óriási területen; minden városban és faluban nagy kampányt vezettek a fertőtelenitésre. Mindenkit bevontak ebbe a kampányba, még a gyerekeket is. Hogy mennyire áthatotta a lakosságot a baktérium-háborutól való félelem, mutatja ez az »eset: Egy ismerős barátnőnk, amikor kislányáért elment az iskolába, az ezzel a kérdéssel fogadta: “Mama, beojtottad már magad?” Nyilvánvaló, hogy a járvány elterjedését csak az egészségügyi hatóságok gyors és alapos intézkedése akadályozta meg. Eddig szól ennek az édekes könyvnek (amivel még majd részletesebben is fogunk foglalkozni) a kórcsira háborúról szóló része, amely mutatja, hogy Kínában nagyon is komolyan vették s nem úgy kezelték, mintha csak kierőszakolt vallomásokra alapított mese lett volna. Háború vagy béke? Sokan Bérmunkás olvasók több ezer mérföldre vagyunk attól a helytől, ahol a munkástársaink olyan értékes vitát folytatnak a háború kérdéséről. Azt üzenjük, csak folytassák, egy kicsit sem unalmas, sőt! Föltétien hisszük, hogy nekünk is, innen a távolból, megadják a hozzászólás lehetőségét. Bár nem tudunk beleszólni a dolgok mentébe érdemszerüen, de a szónak is igen nagy becsületbeli értéke van. A vélemény mondásnál sok tilalomfával találkozunk annak ellenére, hogy az aggodalmainknak adunk kifejezést a fenyegető katasztrófával szemben. Tényleg csak az események közötti botladozás, amikor a háború és a béke kérdésével foglalkozunk. Én magam Köhler, Bakos, Kosa mtársak nézeteit fogadom el egészében, kiegészítve némely mellék körülménnyel. Amerika elő van készítve a háborúra úgy ideológiai ,mint fizikai értelemben. A bünbeszületett munkásszervezetek vezetői judásbérért dolgoznak a háborús hangulat föntartásáért. A 15 milliónyi tagság retteg a háborús kereset elesésétől. Az egyházak már is áldásukat adták a jövendő háborúhoz. Az amerikai ipar termelési kapacitása csodát tud művelni. A hadianyag termelés ennek a négyzete. Amerika a dollár hatalmá val irányítja a világot. A kis és nagy koldusországok nem hagyják cserben az adományozót. Nem téveszt meg senkit, ha néha a békés szonátába is belefujnak. Szóval az uralkodó osztály, a más országok kapitalistáinak lebukása láttán öntudatosult és képes a legnagyobb kockázatra is, hogy hatalmát megtarthassa, gondolva, hogy dolgozva élni, az nem élet. Amerikának kiterjed a katonai hálózata az egész világra. Egyik amerikai lap melléklete került a kezembe, melyben levolt térképelve Amerika repülőtér, katonai bázisai az egész világon. Első pillanatra úgy ötlött a szemembe, mintha a fontosabb bolygók leszóltak volna a földre a nagy világűrből. Töméntelen pénz, erő és világhatalmi remény hozta ezt létre. Igen szeretném, de nem tudom magam meggyőzni, hogy a kerek asztalnál megállapodva, ezt a katonai gépezetet a “remeny bekébelezése nélkül vissza irányítaná. , . Amerika, a szövetségesei nélkül, sőt ellenére is képes háborút viselni. A békemozgalom bármilyen magasztos, de mivel a játszma rendszer-rendszer ellen megy, pár száz millió embert mint háborús akadályt eltenni az útból, ez nem okoz gondot az embermészárosoknak. Kevés katonai “tudományommal” is világosan látom a spanyol-amerikai megegyezés jelentőségét. A portugál-spanyol Gibraltár, Afrika rész uralása igen nagy előnyt nyújt Amerikának az esetleges hadviselésben. A Gibraltár, vagy a Pireneusokon át, még a “barátokat” is megfenyítheti. Mindez az előnyös helyzet űzi Amerikát, illetve a profit cézárokat a háború őrületébe. Nem ismerjük eléggé a másik kontinens minden egyébb állapotát. Tudjuk, hogy sokmillió munkás, becsületes intellektuel fáradozik a világbékéért. A háborút csinálok sem hagyhatják figyelmen kívül. Kitartok amellett, amit már egyszer leszögeztünk a Bérmunkásban: A béke kulcsa annak a 15-20 millió munkásnak, illetve vezetőinek a kezében van, itt Amerikában, kik a gerinc iparban vannak foglalkoztatva. Vezetői, gondoskodtak róla, hogy a béke kulcsát elsikkasszák. Különben sem érnek rá holmi világbékével foglalkozni, mert némelyik lopásért vagy emberölésért ül a börtönben. A kapitalisták bírái iparkodnak az illetőket megjavítani. Ne vegye el senki kedvét ez a sok háborúra valló érv. Mindazok, akik annyit munkálkodtak az uj világ építésén, tudják, hogy milyen nemes föladat jelöltetett ki az alkotásra hivatott embernek, legyen az amerikai, vagy bárhol máshol a világon. Vass Károly Brockton, Mass. — Superior Court Judge Felix Forte úgy találta, hogy a Massachusetts állam “gyengeelméjüek” kórházában 15 épelméjű embert tartottak fogva, közöttük egyet már 41 év óta. Ezen fogoly-betegek között volt 15, akinek az ügyét soha népi vizsgálták meg, csak egyszerűen panaszra betették őket az elmegyógyintézetbe és többet nem törődtek velük. A biró rendkívül élesen kritizálta George Fingold állami Attorney Generált, aki megtűrt ilyesmit. — Massachusetts hírhedt a bírósági tévedéseiről.
