Bérmunkás, 1953. július-december (40. évfolyam, 1788-1812. szám)
1953-10-24 / 1803. szám
1953. október 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal Gyűlölet vagy megértési törekvések AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A mimkáeoettály és a munkáltató owtály között s*mmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes Javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, rnig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosuláaa a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi Jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért“ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már Hpusztait Az Ipari szervezkedéssel ar uj társadalom szer- Vere»*» MtWk s 'éri térssdnlom keretein heHlt (Vi.) Minden nap láthatjuk, hallhatjuk az amerikai vélemény gyártóktól, hogy milyen rabszolgaság, nyomor, elnyomatás van Oroszországban és más szocialista országokban. Minden sor amit írnak, minden szó amit ezen szabad Amerikában kimondanak, azon céllal lett kiejtve, leírva, hogy csak gyűlölni tudják a szocialista országokat és a Szocialista törekvéseket. Már akadnak Írók, akik elitélik, őrültségnek nevezik ezen gyűlölet hadjáratot, propagandát, de még mindig azok vannak nagy többségben, vagy helyesebben mondva csak azoknak fizetntek busásan, akik ezen gyülöleti hadjárathoz adni tudnak valamit, ha mindjárt bődületes hazugságokat is. Ezzel szemben, nagyon jól esik látni más országok tőkés lapjaiban megjelenő tárgyilagos cikkeket. Azon keresztül azt is megérthetjük, hogy miért nem tudiák az európai népet, ezen esetben az angolokat is, annyira az oroszok elleni gyűlölettel teletölteni, mint az amerikaiakat. Amíg itten Amerikában azon törik a fejüket a politikusok, újságírók, rádió rikkancsok, hogyan harcoljanak a Szovjetek ellen, Európában azon gondolkodnak, hogyan tudnának békét teremteni, egyszersmint kereskedelmi utat nyitni, hogy a nyomort, munkanélküliséget, gazdasági összeomlást megakadályozhassák. Ezzel szemben Amerika fegyverkezésre, nagyobb háborúk előkészítésére akarja őket is kényszeríteni. A londoni Sunday Express, melyet a Hearsthöz hasonló reakciós Lord Beaverbrook alapított és családja kontrolálja — egy nagyon méltányos, logikus cikket közölt le John Gordon tollából, aki hosszabb ideig teljesen szabadon tanulmányozta az orosz ipart. Ámbár nem szükséges az egész cikket leközölni, mert mi régen tudjuk ezeket az igazságokat, de jól esik, hogy gyűlölet helyett ilyen megértésre, megbecsülésre serkentő cikket látni a reakciós angliai lapokban is. A cikk a következő kivonatokból áll: KÉNYSZERÍTIK az OROSZOKAT MUNKÁRA? Mielőtt elindultam Oroszországba, az úgynevezett szakértők arra figyelmeztettek, hogy ne vegyek minden orosz állítást készpénznek, az ipari fejlődést illetőleg, mert ha nem is egészen beképzelés az, de nagyon túlzott állításokkal jönnek elő az oroszok az ipari fejlődéseiket illetőleg. Te is hallottad ezeket a meséket, figyelmeztetéseket, hát én megmondom, hogy ez csak csúfos megtévesztés. Én eltöltöttem jónébány órát a Stalin autotelepen. Úgy hiszem, hogy egyedül vagyok aki a háború után mint idegen polgár meglátogatta ezt a helyet, vagy legalább nekem ezt mondották. Ez a telep olyan nagy, hogy a világon bárhol is, nem lehet nagyobbat látni. A nagyságát nem tudom pontos méretekben megadni, de 37 mérföldes vasúti hálózat van benne, csak az ipari közlekedésre, szállításra. A telepen van egy nagy park, ennek a közepén egy nagy és szép épület, a könyvtár, melynek négy emeletét átadták különböző tantermeknek, előadó és szinházi termek, valamint táncterem is van benne. Itt a gyári munkások, szakképzett tanítók és tanárok vezetése alatt tanulhatnak úgy a szakmához szükséges dolgokat, mint szépmüvészetet, irodalmi és kulturális dolgokat. Nagyon meg volnánk lepve tudni, hogy milyen sokan megtanulták az angol nyelvet csak azért, hogy a mi irodalmainkat eredetiben olvashassák. A háború alatt a nácik 20 milera megközelítették ezt a telepet, de már akorra minden gépet, szerszámot elvittek 2484 milera, az Ural hegységbe és három hónap alatt, teljesen üzembe helyezték ottan. Azóta háromszor volt gyökeres átalakítás, de egyetlen egy napra sem tették le a munkásokat, még egyetlen egyet sem az ilyen átalakítás idején. Tudni kell, hogy Oroszországban úgy van, hogy kitüntetik azokat a munkásokat akik jobbat és többet termelnek, ott ez nagy dicsőség. Itten Angliában a szakszervezet az ilyen munkás elbocsájtását követelné. Ezen a telepen nehéz teherautókat gyártanak. Most épül még egy uj üzem, teljesen a fagyasztó szekrények — refrigeratorok — gyártására, mely meg fogja duplázni az ilyen szekrények termelését. ODAADÓ MUNKÁLKODÁS Kijelenthetem meggyőződéssel, hogy az orosz munkásság nem zúgolódik a munkaviszonyok, vagy fizetések ellen. Az egész nemzet át van hatva, megdönthetetlen, fantasztikus elhatározással, hogy úgy dolgozzanak, ahogy még eddig sola nem dolgoztak, hogy hazájukat a legerősebb nemzetté tegyék a világon. Az egész telep nagyon tisztán van tartva. Belülről még szebben néz ki, mint kívülről. A termelés nagyon jó, a minőségről olyanoktól hallottam jó véleményt, akiknek a munkájuk az orosz gyártmányt az angol gyártmánnyal összehasonlítani. Meg van a tömegtermelés. Pontosan ritmusban futnak a munkapadok, futószalagokon a munka febejezéséig. Amidőn elhagytam ezen telepet, arra gondoltam, hogy Angliának még nagyon sokat kell tanulni az ipari tevékenység és emberséges bánásmódról. Úgy látom, hogy mi okosan tennénk, ha megkezdenénk ezen tanulást. Ezek voltak a legértékesebb részek, ami a tőkés lapokban megjelent. Meg kell jegyezni, hogy Angliából az utóbbi két évben nagyon sokan utazgattak Oroszországban, részben mint barátságos, tanulmánvkörutas részben mint kereskedelmi kapcsolatok, egyezmények kötésére kiküldött ügynökök. De az utóbbi két évben, már ha valaki az amerikaiakhoz hasonló hazugságokkal, rágalommal jönne elő a lapokban, rádiókon, kiröhögnék, gúny tárgyává tennék, sőt több esetben letorkolnák. Ez a megtértésre, követésre való törekvés, sok már nyugateurópai országban is mindnagyobb méreteket öltött az utóbbi két évben. Részben mivel a Szovjetek hívták, örömmel beengedték azokat, akik becsületes szándékkal akartak oda utazni, így azt is meglátták a John Gordonok, hogy nem ott van az a tűrés ’“vasfüggöny”, hanem a hazug propagandában. ÓH. ÓH, ÓH! BERWICK, PA. — Mikor egy bányászt, aki általános fáradtságról panaszkodott, megvizsgálta az orovos, kérdezte, hogy mii ven betegségre mutat a vizsgálat, az orvos mormogott valamit. ‘‘Nem értem”, — panaszkodott a bányász. Az orvos újra megmondta a betegség nevét. “Kérem még most sem értem”, — mondta a bányász, — Orvos ur, legyen szives nekem leirni a betegség nevét.” Az orvos vett egy darab papirt és ráirta: pneumonoultramic croscopicsili covolcanokoniosis. — Őh jaj! — hördült fel a bányász, — ez megöl engemet. — Ne ijedjen meg, — mondta az orvos, — hiszen csak azt jeenti, hogy a légző szerveibe csak mikroszkóppal látható pici porszemek kerültek be és azok gyulladásba hozzák a hártyákat. A betegség gyógyítható”. — Hiszen nem is a betegségül ijedtem meg annyira, — váaszolt a bányász, — hanem et:ől a névtől. A SAJTÓSZABADSAG KÉRDÉSE WASHINGTON - A Supreme Court hat szavazattal 2 ellenében úgy döntött, hogy nem foglalkozik a Corona, California ‘Daily Independent” nevű újság azon kérésével, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek California állam azon törvényét, amely az újságokat is csak üzletnek nyilvánítja, amelynek gyakorlására tehát a megyei vagy városi hatóságoktól engedélyt (licenset) kell kérni, amelyért természetesen fizetni is kell. A Corona Daily Independent úgy tartja, hogy ez a törvény ellentétében áll a sajtószabadságot biztositó első alkotmánymódosítással (Bill of Rights első pontja), mert akkor az engedély megtagadásával, vagy a nagyon magas license-dijjal meg lehet fojtani bármely újságot is. (Califomiában a license dija jelenleg 8 dollár félévenként. Hugo Black és Douglas bírák foglalkozni akartak a kérdéssel, miután hasonló törvényeket hoznak már az egész országban, a másik hat biró azonban ellenezte. Warren még nem vett részt a döntésben. A Corona Daily Independent a Supreme Court döntésének hírére gyászkeretes vezércikkben hozta a hirt, amelynek “Gyászoljuk a sajtószabadságot” cimet adtak. A DRÁGA KÁVÉ FRANKFURT — Nyugatnémetországban augusztus óta jóval több kávét fogyasztanak, mint azelőtt, miután addig a kávé fontján 4 dollár adó volt, amit augusztusban 1 dollár 50 centre szállítottak le. A nagy adó egyben magyarázatát adja annak is, hogy a kávé miért képezte a fekete piac legkeresettebb áruját. • »]■
