Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-02-21 / 1769. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1953. február 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy evre ......................... Félévre ............................ .$3.00 .. 1.50 One Year ......... Six Months ..... ..............$300 .............. 1.50 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ..... ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ............ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ' Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Szabad Szakszervezetek Amerika közvélemény irányitói az utóbbi években számos oly vádat terjesztenek a “vasfüggöny” mögötti országokról, — mint ahogyan a népi köztársaságokat említik, — amelyek nem egyeztethetők össze a demokrácia eszméjéval és igy az amerikai nép előtt ellenszenvesek. Egyike az ilyen dolgoknak a szakszervezetek szabadságának az eltörlése. Évek óta halljuk, hogy a népi köztársaságokban a szakszervezetek állami intézményekké lettek, igy azon országokban a munkások elvesztették a szervezkedés szabadságát. Azt természetesen elfelejtik megemlíteni, hogy a szervezkedés célja a munkások érdekeinek védelme a munkáltatókkal szemben. Mármost ha az iparok irányítását átveszik a munkások, kiküszöbölik a munkáltatókat, akkor a szakszervezetek szerepe automatikusan megváltozik, mert a profitot, amelyet eddig a munkáltatók kaptak, most a dolgozók kapják akár közvetlenül, akár közvetve a közös vagyon emelése révén. De mialatt az amerikai szakszervezetek vezetői éppen úgy*, mint a közvélemény irányítók vehemensen szidták a népi köztársaságokat a szakszervezetek szabadságának állítólagos megszüntetéséért, itt lépésről-lépésre haladva szüntetik meg a szervezkedési szabadságot, méghozzá nem is a munkások, hanem a munkáltatók profitjának a védelmére. A szervezkedés szabadságának megnyirbálásához az első lépést a Wagner törvények eltörlése és a Taft-Hartley törvény meghozása nyújtották. Ezen uj törvény értelmében a munkások és munkáltatók között kötött szerződéseket ellenőrző National Labor Relation Board (NLRB) szolgálatait csak olyan union veheti igénybe, amelynek tisztviselői aláírják, hogy nem kommunisták. Ez azt jelenti, hogy ha valamely műhely munkásai szavazni akarnak arra, hogy melyik unionhoz tartozzanak, csak az a szervezet kerülhet szavazólapra, amely eleget tett ennek a kommunista ellenes kikötésnek. Már ez az egy kikötés azt jelenti, hogy az amerikai szakszervezetek csak olyan tisztviselőket választhatnak, akiket az NLRB jóváhagy. De ha egyszer KÍVÜLRŐL szabják meg, hogy a unionoknak kik lehetnek tisztviselői, akkor EZ A SZERVEZET MÁR NEM SZABAD. És ha az NLRB történetesen a munkáltatók befolyása alatt áll, — amihöz jelenleg semmi kétség sem férhet, — akkor láthatjuk, hogy az amerikai szakszervezetekben most csak MUNKÁLTATÓK ÜGYNÖKEI ÁLTAL JÓVÁHAGYOTT EGYÉNEK LEHETNEK TISZTVISELŐK. — Hogyan lehet ily unionokat szabad szakszervezeteknek nevezni? Miután akadt pár szakszervezet, amelyek még a Taft-Hartley törvény dacára is képesek voltak megtartani a maguk választotta tisztviselőket, ezt a hírhedt törvényt most úgy akarják módosítani, hogy az NLRB csak azon szakszervezeteket ismerje el, amelyek alapszabályaikban kimondják, hogy kommunista párttagok, vagy kommunistákkal szimpatizáló egyének semmiféle tisztviselő állásra nem választhatók. Miután itt kommunistáknak, illetőleg a kommunizmussal szimpatizálóknak neveznek minden militáns unionistát, aki valóban a munkásság érdekeit védi a munkáltatókkal szemben; de főleg azt, aki a munkásokat és a munkáltatókat két külön osztályban látja, akiknek érdekei ellentétesek, ezért ez a megszorítás még inkább eltávolítja a szakszervezetek vezetéséből azokat, akik a SZABAD szakszervezeteket fentartanak. És végül a NLRB most úgy határozott, hogy ha valamely gyárban a munkások szerződést kötnek a munkáltatókkal, akkor 5 éven belül más unionban nem nyer jogot arra, hogy a munkások képviseletére szavazást kérhetne. Ezt a határozatot a General Motors két gyárában kötött szerződésre mondották ki. Ezen gyárakban ugyanis a munkások szavazást kértek, hogy más szakszervezethez csatlakozzanak. Az NLRB megtagadta a kérelmet és egyben kimondották, hogy az iparok STABILIZÁLÁSA érdekében a szerződés a jelenlegi három év helyett öt évre fosztja meg a munkásokat a SZABAD szervezkedés jogától, vagyis kényszeríti őket abba az unióba, amelynek tisztviselőit az NLRB jóváhagyta. Mindezen intézkedések célja a szakszervezeteknek oly vezetőség alá szorítása, amely a munkáltatók érdekközösségét hirdeti, ennélfogva most itt SZABAD szakszervezetekről beszélni nevetséges dolog. A terror emelése A Department of Justice azon bejelentése, hogy megszüntetik a Truman adminisztráció által felállított “Loyality Review Board” irodát arra a téves hiedelemre adott alkalmat, hogy ezzel megszüntetik, vagy legalább is csökkenteni fogják azon kormányhivatalnokok üldözését, akik nem ordítanak elég dühösen a kommunisták ellen. A tisztviselők terrorizálását nemhogy megszüntették, hanem még fokozni fogják. Kitűnt ez Brownell igazságügyminiszter intézkedéseiből. Brownell ugyanis uj, széleskörű “biztonsági” programot álütott fél, amelynek célja kihalászni és eltávolítani a kormány szolgálatából minden “szubverziv” tisztviselőt. “Szubverziv” természetesen mindenki, aki valamely oknál fogva nem tetszik nekik. Ilyen kifogás alá eső okok például az “elégtelen” hazafiságon kívül a homoszekszualitás és a “blabbermouth”-ság i?. Ez utóbbi alatt csevegő-szájuságot értenek. Azon tisztviselők, akik nem mutatnak elég lelkesedést az uj adminisztráció iránt “biztonsági veszélyt” képeznek, akiket tehát megfosztanak tisztségeiktől. Ezeknek némelyike nem nyugodott bele abba, hogy valamelyik besúgó egyszerű vádjára elveszítsék kenyerüket, ezért ügyüket megfellebbzték a Loyalty Boardhoz. Itt több esetben úgy találták, hogy a besúgók gálád rágalmazásaiból semmi igaz sem volt. Az uj adminisztráció azonban a besúgók kirúgása helyett eltörülte a fellebbezési intézményt, hogy a kormányhivatalnokra kiterjesztett terrort most már minden felsőbb intézmény ellenőrzése nélkül lehessen tovább terjeszteni. Eddig csak a Loyalty Board dobhatott ki tisztviselőket állásaikból. Eisenhower most minden department főnökének megadta a jogot a “nagy tisztogatásra”. Az elbocsájtott tisztviselőnek a fellebbezés és a védekezés minden útját elvágták. Lényegében ez a hivatalnokok megfélemlítésének, terrorjának az emelését mutatja. így itt csinálják azt, amivel vádolják a népi köztársaságokat. Csaló ujság-trükk A pár évvel ezelőtt még csak jelentéktelen kis hetilapocskák egyike, a “United States News and World Report”, David Lawrence nevű szerkesztőjének vezetése alatt nem annyira szenzációs lett, amely megduzzadt cirkulációjával természetesen eléri a nagy hirdetőket és igy tulajdonosainak “arany bányát” nyújt. Ez a hetilap egyike azon kiadványoknak, amelyek azt a látszatot igyekszenek felkelteni az olvasókban, mintha nekik valami speciálisan nagyon közeli, habár titkos összeköttetéseik lennének a képviselőkkel, szenátorokkal és kormányhivatalnokokkal. Ennélfogva előre meg tudják mondani, hogy mi fog történni holnan, holnapután, esetleg a jövő héten. A legfurfangosabb újságírói trükköket használva beszélik be az olvasóiknak, hogy azok ezen folyóirat olvasásával nagyszerű információkat kapnak a bel és a külföldi politikáról, továbbá mindenféle gazdasági kérdésekről. Ezt a nagyhangú, de máskülönben csaló trükköt olyan ügyesen használják, hogy kommunista újságok is felülnek nekik és nem egyszer idéznek belőle, vagy hivatkoznak rá állításaik bizonyításánál. Ennek a trükknek egyik része a közeljövőben várható politikai események előre való bejelentése, melynek lényege abból áll, hogy ezen bejelentések olyan általánosak, hogy azokból mindenki azt olvashatja ki, amit éppen akar. Ennek a két, vagy talán több-értelmű csaló nyelvnek a kifejlesztésében rejlik az egész művészetük éppen úgy, mint a közönséges jövendőmondó javasasszonynak, vagy a csillagjósoknak. Amikor speciális jövendölésbe bocsátkoznak rendesen csúfosan elbuknak, de azt nem hirdetik. így például ez a “nagyon benfentes” értesüléssel biró hetilap a választás előtt megjósolta, hogy kik lesznek a miniszterek. És ez a “nagyon jól értesült” lap olyan névsort közölt, amelyben csak egyetlen egy miniszter nevét találta el, a posta miniszterét, mert azt a tisztséget tradicionálisan a győző párt elnöke kapja. (Megjegyezhetjük, hogy Drew Pearson, a szintén “nagyon jól értesült” rovatiró, ugyancsak olyan névsort közölt, akik közül egy sem került bársonyszékbe.) Az “Exposé” nevű havi folyóirat februári száma leleplezi a U. S. News and World Report csaló trükkjét. Megírja, hogy ez a nemrégen még jelentéktelen lapocska ezzel a trükkel érte el a mai 560,000 cirkulációját, mert az üzletemberek úgy hiszik, hogy a lap “jövendöléseit” üzleti vállalataiknál előnyösen kihasználhatják. Éppen azért ez a folyóirat minden számában száz meg száz ilyen jövendölést hoz “Newsgram”, “Worldgram” és egyéb nevek alatt, rendesen sárga papíron, hogy külsőleg is hasonlítson a távirathoz. A február 6. szám táviratai között például ezt találtuk: Budapest: A béke hirdetése már elég ok a büntetésre Magyarországon. Munich: Magyarországról érkező menekültek azt mondják, hogy ott most jobban üldözik a zsidókat, mint Hitler idejében. A kommunisták ismert volt nácikat használnak fel ezen munka (zsidóüldözés) végzésére. Egészen hasonló “megbízható” hirt közöl még másfél oldalon át a Szovjet Unionra vonatkozólag is, aminek lényege az, hogy Sztálin háborúra készül. Azt bizonyítják a “purge” (tiszti-
