Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-06-20 / 1786. szám

1953. junius 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Határtalan butaság (Vi.) Amint a bölcsességnek, úgy a butaságnak sincsenek ha­tárai. Mi leginkább a határtalan butasággal vagyunk naponta összeköttetésben. Amig az okos­ság ott kezdődik, amikor egy egyén belátja, hogy mily sok do­log van, amit még nem tud és tudnia kellene, a butaság meg ott kezdődik, amikor egy egyén azt hiszi, hogy már mindent tud és olyan kijelentéseket tesz, amely éppen az ellenkezőjét ha­tártalan butaságát bizonyltja. Ilyen határtalanul buta kije­lentéseket hallunk az amerikai munkásoktól, akik egyetlen egy szóval sem tiltakoztak az ellen, hogy 15 billió dollárt költöttek az adófizetők pénzéből, hogy Koreát lerombolják, de most jajgatnak amiatt, hogy azt ké­­rik-követelik tőlük, hogy az amerikai adófizetők pénzén épit­­sék fel — amit leromboltak. Az egyik ilyen buta munkás­nak, aki nem régen vett házat és remélte, hogy a háború addig tart, amig azt kifizeti — húsz évig — azt a kérdést adtam fel ezen ujáépitési megadóztatás­sal kapcsolatosan, hogy “ha a szomszédos rossz gyerekek be­vernék neki az ablakait, nem-e igyekezne azoknak a szüleivel megfizettetni?’’ Persze azt fe­lelte, hogy igen. Hát éppen igy tesznek a koreaiak is. Az ame­rikai urak odaküldtek egy cso­mó suhancot, akik összezúztak, égettek mindent, mostan azt akarják, hogy azoknak a szülei, rokonai fizessék meg a károkat, amit azok ott okoztak. Ez olyan egyszerű, mint az, hogy kétszer­kettő négy. Persze ezt nem akarta még ezek után sem megérteni, de ugyan akkor megegyezett Taft­­tal, hogy tovább kell folytatni a háborút még akkor is, ha egye­dül maradunk, sőt még Kínát is össze kellene törni, amint Kore­át összetörték. Az, hogy esetleg kétszáz billió dollárba kerülne a nagy Kina összetörése, nem fáj­na neki csak az, hogy ha a kore­megmondotta, hogy az Egye­sült Államok kormányának kül­ügyi politikája nem az, hogy egy ességre lépjen a kommunis­ta államokkal, hanem az, hogy azoknak népeit a rabszolgaság alól felszabadítsa, úgy Európá­ban mint Ázsiában. Az a policy két irányt képvi­sel. Először is megvádolja az oroszokat azzal, hogy a nemze­ti megmozdulások Ázsiában Moszkva által van irányítva és a Kremlin finanszírozza azt és ez egy nagy orosz cselszövés. Nem képes megérteni, hogy ott egy forradalom játszódik le, amely a föld egy nagy részét magában foglalja, amely egy természetes haladása a népek szükségletének kielégítésére. “Mr. Dullesnek a beszéde vi­lágosan rámutatott az Egyesült Államok külpolitikájára és ez a politika az ellenforradalom szi­tása, amelyet ők pénzelnek, elő­segítenek, szerveznek, felkavar­nak és erre használják fel Chi­­ang Kai-sheket, Sygman Rheet és más vezető embereket.” aiak benyújtanak két-három bil­liós számlát kártérítés címén. Azt hiszem, hogy minden Bér­munkás olvasó találkozik ilyen határtalan butasággal, amely az “amerikai szabad sajtó” pro­duktuma és még olyanokra is hat, akik középiskolát végeztek. Elfogadják a készen, nekik ki­tálalt véleményeket, háborús uszításokat, de amikor azt kér­dezik tőlük, hogy ha őket is megölnék a háborúban, hogy szeretnék? Akkor a magyar ci­gányhoz hasonlóan azt kérdik, hogy őket miért ölnék meg? Vagy nekik miért kellene kárté­rítést fizetni ? * Ugyanis még az első világhá­borúban történt, hogy egy nagy támadás előtt, a magyar kato­náknak egyik tiszt nagy lelke­sítő beszédet tartott, megma­(1- Hogy az Air-Force veze­tősége a különcködésig pazarol­ta az állam vagyonát. (2) Hogy az amerikai nép megijesztésére mindig kitűztek egy bizonyos időpontot, amely­re az ellenség támadását jósol­ták és azzal igazolták a gyors fegyverkezéssel járó őrüietes pénzpazarlást. Wilson valójában válaszolt az állásából elmozdított Hoyt S. Vanderberg generális előzetes vallomására. Ez a generális volt az Air-Force vezérkari főnöke és igy felelős a hihetetlen nagy pazarlásért. Vandenberg és tár­sai a folytonos ijesztgetéssel el­érték. hogy a Truman adminisz­tráció 16 billió dollárt irányzott elő nekik az 1954-es évre. Wil­son azonban úgy találta, hogy a Légierő ugyan olyan hatásfokú maradhat 11 billió költségvetés­sel is. Vandenberg és a többi gene­rális ijesztgették a szenátorokat, hogv a költségvetés ily nagy le­vágásával szinte magunkra uszítjuk az oroszokat, akik csak arra várnak, hogy mikor támad­hatnak.” Wilson igen éles sza­vakkal ítélte el ezen “veszedel­mes dátumok” kitűzését, aztán kimutatta, hogy intelligens, — vagyis nem pazarló módon, — az Air-Force nem is tud többet elkölteni egy évben 11 billiónál. Wilson különben kijelentette, hogy az Eisenhower adminisz­tráció még nem döntött abban, hogy a Légierő 120 vagy 143 re­pülő-osztagból álljon-e, de any­­nyi tény, hogy 1955-ig többet 120 osztagnál úgy sem tudnak felállítani, igy nincs is szükség a túlzóan nagy költségvetésre. Wilson tehát beismerte, hogy gyarázta, hogy minden magyar katonának meg kell ölni lega­lább két oroszt, mert azok egy­­szerannyian vannak, mint a ma­gyarok. A lelkesítő beszéd hatá­sa alatt, egyik cigány katonai előlépett és jelentette, hogy ő három orosz katonát fog megöl­ni. A tiszt tréfálkozva meg kér­dezte, de hát ha azok téged nek meg ? Engem — felelt a ci­gány —engem miért? Nagyon sok ilyen cigány van itt Amerikában, akik Kina, Oroszország atom bombázását, szétrombolását kívánják és ha arra figyelmeztetik őket, hogy hát ha azok visszaütnek és Ame­rikát bombázzák, azt már nem tudják megérteni, hogy miért? Amint Goehring a németeknek beígérte, hogy Németországot nem tudják bántalmazni, bom­bázni, úgy ezekkel is elhitetik, hogy Amerikát nem tudják meg­támadni. a túlzóan nagy költségvetést csak a háborús uszítok erősza­kolták ki. Washington — Sorozási di­rektor, Lewis B. Hershey gene­rális panaszkodott, hogy képvi­selőktől és szenátoroktól lega­lább 800 levelet kap hetenként, amelyekben arra kérik, hogy vizsgálja felül egy-egy regruta ügyét, nem-e lehetne az illetőt A clevelandi Bérmunkás ol­vasók ez évi első családias nyári összejövetelüket az elmúlt va­sárnap tartották meg a Mantua, O.-i Gáli farmon. Az időjárás a reggeli és a szokásos indulási órában nem volt biztató, de eső­mentes maradt, sőt olykor a nap is megmutatta magát. Akik átérezve a rendezőség meghívó értesítését és eljöttek a szabadbani találkozóra, egy kellemes nap emlékével távoz­tak onnan az esti órákban. A hangulatról Buzay és Kollár munkástársak gondoskodtak a bárnál. A múlt heti tornádó pusztítá­sai következtében, amely súlyo­san érintette Bischof munkás­­társék otthonát, a gulyást Szi­lágyi Jánosné munkástársnő ké­szítette és annak ízletességének bizonysága volt, hogy a tányé­rokat alig kellett a fogyasztás után mosogatni. A szenvicsek­­hez felszolgált sonkát Bisc­hof munkástársnő nagy hozzá­értéssel készítette. A felszolgá­lásban segítettek Kollárné, Bu­­zayné, Szilágyiné és Bikó mun­! Most Vasárnap ! NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE MUNKÄSTÄRSAK FIGYELMÉBE A nyári idők beálltával is­mét itt van az alkalom a tár­sas kirándulások megtartásá­ra, melyek annyi sok kellemes napok emlékeit élénkítik föl, különösen a régi munkástár­saink között. Az első ilyen ki­rándulás JUNIUS 21-ÉN, VASÁRNAP lesz a közismert Edenwald er­dőben a szokott helyen. Min­denféle innivalóról gondoskod­va lesz, azonban ennivalót mindenki hozzon magával. Szalonna sütéssel mindenki kiszolgálhatja saját magát. Ha esős idő lenne, úgy a rá­következő vasárnap lesz meg­tartva. Útirány: A Lexington Ave. White Plains subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magas vasútra a végállo­másig. Onnét pár perc séta az erdőbe. Itt említjük meg, hogy a második kirándulás julius kö­zepén lesz, mig a harmadik, melyet egész kerületi kirán­dulásnak tervezünk Bridge­­porton lesz megtartva augusz­tus első hetében. A pontos dá­tumokat idejében közölni fog­juk. Ezekre az összejövetelekre munkástársaink támogatását kérjük. Tisztelettel, a Rendező Bizottság. kiszabadítani, vagy a behívását elhalasztani. Miután minden ily ügyet újból felül kell vizsgálni a sorozó bizottságoknak, a tör­vényhozók beavatkozását igen költséges tehernek nevezte a sorozó főbiztos. kástársnők. Tésztákat hoztak Lefkovitsné, Szilágyiné és Mo­­gor munkástárs. A sorsolást Buzay munkás­társnő vezette le a maga és Bi­­schofné által ajándékozott tár­gyakkal. (Itt említjük meg, hogy erre a célra Szabó Ferenc­­né küldött szép és hasznos tár-' gyakat, amiknek értékesítését más időre halasztotta a bizott­ság) Felülfizetéseket küldtek vagy adtak: K. Pintér $10.00, G. Kish $5.00, G. Scherhaufer $2.50. Az elszámolás után a bevétel túl fogja haladni a kétszáz dollárt, amiért ezúton is köszönetét mond a rendezőség mindazok­nak akik áldozatkészségükkel ehez hozzájárultak. Külön kö­szönet Gáli Imre és nejének a szép farm terület díjmentes át­adásáért, úgyszintén az East Sidei Munkás Otthonnak az asz­talok és székek kölcsönzéséért. Vizi József munkástárs me­leg szeretettel hívta meg a je­lenlevőket Akronba julius 5-én hasonló célra rendezendő kirán­dulásra. Tudósitó. A pazarló Légierő A HONVÉDELMI MINISZTER KÜLÖNCKÖDÉSSEL ÉS PA­ZARLÁSSAL VÁDOLJA A LÉGIERŐ VEZETŐSÉGÉT. — ELE­GENDŐNEK TARTJA A 120 REPÜLŐ OSZTAGOT. WASHINGTON — A szenátus Military Appropriation (Ka­tonai költségvetés) Bizottsága előtt tanúskodó Charles E. Wilson honvédelmi miniszter két igen fontos kijelentést tett, amelyet ugyan egyes újságírók már régen említettek, de a tulhazafias saj­tó és a professzionális háborús uszitók lehurrogtak. Ezen kijelen­tés lényege: BESZÁMOLÓ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom