Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-24 / 1765. szám

1953. január 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal Carlo Tresca gyilkosa ÚJABB ADATOK CARLO TRESCA GYILKOSÁNAK FELIS­MERÉSÉRE. — A VOLT RENDŐRTISZT KÖNYVÉBEN ÁLNÉ­VEN SZEREPEL A GYILKOS. Tíz évvel ezelőtt New Yorkban az utcán gaz orvgyilkos lelőt­te Carló Tresca, olasz radikális újságszerkesztőt. Erre a gyilkos­ságra vonatkozólag az “Exposé” cimü havi folyóirat januári szá­mában az alábbi adatokat olvassuk. Carló Tresca tevékeny részt vett az IWW mozgalomban is, legyilkolása óta a radikális körök­ben megerősödött az a feltevés, hogy a gyilkosságot valami ok­nál fogva a rendőrség nem akar­ta felderíteni. ■— Szerk. den ok nélkül, hogy a republiká­nus kormány és az AFL vad­házasságra való lépése mögött egy újabb vérontás, a harma­dik világháború megindítása rejtőzik. így készülnek a Wall Street manőverezésére a mi re­publikánus békeszerető kormá­nyunk. így állítják kötélnek a szakszervezeti basák tagságuk millióit. Ezek a szakszervezeti kalózok, megalakulásuktól kezd­ve napjainking, mint a sáskák vájják az amerikai munkásosz­tály testét. Minden alkalmat megragadnak, saját önző érde­keik kielégítésére. Az 1953-ik esztendő az ame­rikai munkásmozgalomnak egy gyászos éve lesz. Igaz, hogy nincs nagy, hatalmas, országos sztrájkokra kilátás, csak eshe­tőség van, mert a “szegény em­berek” pártjának idején guzs­­bakötötték az alapvető iparok munkásainak millióit. De min­den eshetőség meg van arra, hogy a rokon iparokban szórvá­nyosan, országszerte, elkesere­dett bérharcok fognak dúlni. A szakszervezetek által indorszált reakciós kormány, minden esz­közt fel fog használni arra, hogy a munkások ellerttállását meg­törje. Még mindig meg van a tiltóparancsot magában foglaló Taft-Hartley törvény. A szak­­szervezeti basák éveken keresz­tül rágták a csepüt és a mun­kásbarát politikusok megválasz­tására milliókat költöttek, hogy a Taft-Hartley rabszolga tör­vényt vissza vonassák. De mert a parlament utján kívánták ezt elérni, dugába dőlt minden tö­rekvésük. A Taft-Hartley tör­vény sohasem látott volna nap­világot, ha a szakszervezeti ba­sák 13 vagy 14 milliónyi tagsá­gukat egy komoly, elszánt 24 órás általános sztrájkba vitték volna. De mert az amerikai szakszervezetek tagságának nin­csen harci szelleme, osztálytu­data, éppen úgy mint vezetőik­nek, megszületett a Taft-Hart­ley törvény és ez fogja guzsba­­kötni Amerika bérrabszolgái­nak millióit. “Ike”, aki fejedelmi pompá­val, diadalmasan vonul be a Fe­hér Házba, MacArthur, Taft, Wilson s a többi lakájok kísé­retében, akik között ott tündö­köl Durkin is, a “munkásvezér”. A reakciósok legreakciósabbjai vonultak ott fel, hogy ezután az urak szellemében a republiká­nusok érdekében kormányozzák az ország 165 milliányi népét. Az elmúlt novemberi válasz­tásoknál úgy mondják, hogy a “nép akarata” nyilvánult meg, mert a republiknusokra 33 és fél millió szavazatot adtak le. A d«nokraták pedig 27 és fél mil­liót kaptak. Ennélfogva úgy mondják, hogy a republikánus párt szellemében fogják az or­szág “népének” ügyeit intézni. A republikánusok valamivel több mint az egyharmadát kap­ták Amerika lakosságának bi­zalmából és ebben a választá­sokban is mint az előbbiekben a szavazó polgárok közül több mint 30 millió nem élt szavaza­ti jogával. Ezek azok, akik meg­­csömörlöttek, megundorodtak a politikusok minden fajtájától. A két polgári párton kívül még több mint egy tucat más párt is bohóckodott. Békét Ígértek, mert tudják, hogy Amerika népe is békére NEW YORK — Carlo Tresca, az “II Martello” olasz radikális újság szerkesztője és minden radikális mozgalom tevékeny tagja 1943 január 12-én, este fél tiz táján befejezte napi munkáját a new yorki West 15- ik utca 2-es számú házában fek­vő irodájában. Letette a tollat és odaszólt Guiseppe Calabi ne­vű barátjának: “Most már me­hetünk.” , . . Magukra öltötték kabarjai­kat, bezárták maguk után az aj­tót, jó éjszakát köszöntek a ház janitorának és kimentek az ut­cára. Az utca déli oldalán ha­ladtak a Fifth Avenue felé. Ami­kor odaértek, északi irányba fordultak a keresztezésnél. Mie­lőtt azonban elérték volna az utca másik sarkát, -egy férfi Tresca mögé szaladt és közvet­len közelről négy revolver lö­vést adott le Tresca hátába, aki összerogyott és nyomban meg­halt. A gunman nem látta, vagy mitsem törődött Calabival. A gyilkosság után a gunman keresztül szaladt a Fifth Ave­nuen, ahol pár lépésnyire a 15- ik utca sarkától állt egy auto­mobil, abba beugrott és gyor­san elhajtott az esti homály­ban. Az automobil pár lábbal az utca kövezetén fekvő Tresca holtteste mellett haladt el. AZ EGYETLEN TANÚ Samuel Shurman ruhakeres­kedő, akinek ruhaüzlete a Fifth Avenue 100-as számú házában van, hallotta a lövéseket és lát­ta a gyorsan elhajtó automo­bilt, mire azonnal felhívta a ren­dőrséget. De attól a pillanattól kezdve, hogy a rendőrök oda­érkeztek, valami miszticizmust akartak ráhúzni erre a gyükos­­ságra. Először is azt mondották, hogy a megölt ember Arturo Giovannitti, olasz radikális köl­vágyik és mert volt pénz a republikánusoknak, ennélfogva a mi demokratikus választási rendszerünkben “Ike” vette át a béke megvalósításának ügyét. Keservesen fog csalódni Ameri­ka népe, mert nem csak az or­szág határán kívül, de bent az ország belsejében is keserves harcokat kell majd vivniok, hogy a mindennapi megélhetés lehetőségeit fentartsák. A Világ Ipari Munkásainak Szervezete az Egy Nagy Szer­vezet keretében, az Elvinyilat­kozatában lerakta a béke alap­ját s csak akkor lesz béke, iga­zi béke, ha a világ munkássága fölismeri, hogy az “Ipari szer­vezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük, a régi tár­sadalom keretein belül”. Köhler--------------------------------------------­tő (szintén jelentékeny szerepet vitt az IWW mozgalomban — Szerk.) aki jóbarátja volt Tres­­cának. Hasonlítottak is egy­máshoz s egy bártender, aki is­merte mindketőjüket és a gyil­kosság zajára összeverődött tö­meg között volt, ezt az informá­ciót adta. Csak később, amikor a rendőrségen végre Calabi szó­­hozjutott, tudódott ki, hogy Tresca esett ezen szörnyű gyil­kosság áldozatául. De ki volt a gyilkos? Annyi bizonyos, hogy a gyilkosságot előre kitervezték olyanok, akik ismerték Tresca munkarendjét. Miután Tresca egyforma erély­­lyel harcolt a fasiszták és a kommunisták ellen is, ezt a rémtettet mindenki politikai gyilkosságnak minősítette. A World-Telegram természetesen az orosz titkosrendőrség müvé­nek mondotta, noha arra nem volt semmi bizonyítéka. Azóta is állandó vita tárgyát képezi, hogy ki volt Tresca gyilkosa? A RENDŐRTISZT KÖNYVE A napokban megjelent egy könyv, amelyben több gyilkost neveznek meg. A könyv cime “After the Big House”, szerző­je Fred Berson, volt “parol” rendőrtiszt. “Big House” alatt a börtönt kell érteni; Berson, mint parol tiszt ellenőrizte a börtönből kiengedett egyéneket és most ezekről irta a könyvét. A könyv kiadója a “The Crown Publishing Co.” Ez a cég adta ki pár évvel ezelőtt a “U. S. A. Confidential” cimü könyvet, amelynek révén egész csomó kártérítési pörbe keve­redtek. így ez a kiadó most szi­gorúan ragaszkodott ahoz, hogy a Berson könyvében csupa álne­vek szerepeljenek, hogy senki ellenük becsületsértési port na indíthasson. Ezért a Berson könyvében ál­néven szerepelnek azok, akik a Big Houseból kiszabadultak. Az “Exposé” azonban ráismert né­­hányukra. így például “Big Ape Brown” nem más, mint Charles Lucky Luciano alvilági alak. “The two safe crackers” név alatt a McCann testvéreket kell érteni. TRESCA GYILKOSA A könyv első fejezetében, amelynek cime “Kill and Run”, legyilkolt neve Paul Prescott; ez kétségkívül Trescat jelenti. Prescott gyilkosának a neve Charles Carletti, akinek egyszer egy évben jelentkeznie kell a rendőrségen a parol-tisztnél, aki tehát a bűnözők lajstromán nyilvántartott, volt fegyenc. Nyilvánvaló, hogy ez a parol­­tiszt maga a könyv szerzője, Berson, aki tehát nagyon jól tudja, hogy mit irt. Mert Ber-CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók 1953 január 25-én, vasárnap délu­tán 2 órai kezdettel a Munkás Dalárda első' emeleti termé­ben, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak a lap támogatására. Kitűnő uzsonna. Hozzájárulás 75c. Önt és barátait meghívja a Rendezőség. son azt irta, hogy a Tresca meg­gyilkolása után nem sokára ezt a volt fegyencet levették a parol listáról dacára annak, hogy az automobiljára teljesen ráillett az a leírás, amit Shurman ruha­­kereskedő adott a gyilkos autó­jára vonatkozólag. Ezt a dolgot Berson nagyon jól tudta, azonban mit sem te­hetett, mert az akkori helyettes ügyész Jacob Grumet, aki ké­sőbb tűzoltó commissioner lett, megtiltotta a vizsgálatot. Az Exposé állítása szerint Charles Carletti igazi neve Carmine Ga­­lente, kit a new yorki rendőrség igen jól ismer. Az Exposé véleménye szerint Jacob Grumet tűzoltó commis­sioner és ez a Carmine Galente tudnák megmondani, hogy ki ölte meg Carlo Trescat. A McCARRAN TÖRVÉNY ELLEN WASHINGTON — President Truman továbbította a kong­resszushoz azon bizottság jelen­tését, amelyet még júliusban nevezett ki az uj bevándorlási törvény tanulmányozására. A bizottság az uj törvényt nagyon károsnak és tarthatat­lannak mondja és annak átjavi­­tását ajánlja. “Ha a bizottság javaslatát teljesítsük”, — irta Truman, — “akkor bizonyítani fogjuk a világ előtt, hogy hívek maradtunk azon nagy elvekhez, amelyekre ezen országot ala­poztuk”. McCarran szenátor és hívei természetesen a hírhedt tör­vény védelmére keltek és azt hangoztatják, hogy az csak a “kommunistáknak” nem tetszik. A KUTYÁK LÉLEKTANA LOS ANGELES — A mai modem élet olyan komplikálttá lett, hogy még a kutyákat is megzavarja, — mondja Bert Turniquist, aki az Army “ku­tya osztagának” a tanítója volt a háború alatt. Turniquist most az SPCA (Society for Preven­tion of Cruelty to Animals) tá­mogatásával kutya “elmegyógy­intézetet” nyit, ahol a meghábo­rodott (nem megveszett) kutyá­kat fogják kezelni a modem lé­­lektudomány alapján. Ha a lapot csomagoló pa­piroson a neve mellett azt lát­ja, hogy 1952 AUG., vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizet­ve, ne várjon külön felszólí­tást, hanem küldje be az elő­fizetési diját, amely most az Egyesült Államok területére évi három dollár. Legyen se­gítségünkre ezzel munkánk­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom