Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-24 / 1765. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Egy évre ......................$3.00 Félévre ........................... 1.50 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés Kanadába egész évre Subscription Bates: One Year ................. ....$300 Six Months ............. .... 1.50 Single Copy ............. ..... 5c Rundle Ordp.rs _____ ___ 3d ............................................... $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Álájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE szén eltüntetni; ki tudja irtani a múlt kulturális eredményeit, — szét tudja rombolni a mai civilizáció azon struktúráját, amelyeket évszázadok nehéz küzdelmei árán építettünk fel. Nem csoda, hogy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy bárcsak soha sem jöttünk volna rá, hogyan kell az atommagot elhasitani. Nem csoda tehát, hogy az emberiség világszerte fél a háborútól, vágyik a békére. És mégis a béke utáni vágy kifejezésére az amerikai vezető politikusok az atomfegyverek használatát sürgetik, noha tudják, hogy az ma már nem kizárólagos tulajdona az Egyesült Államoknak. És ugyancsak a béke érdekében olyan költségvetést teveztek, amelynél minden dollárnak három-negyed része a háború céljára megy; amelynél a háborús kiadások sokkal nagyobbak az ország összjövedelménél, minek következtében az államadóságok egyre emelkednek olyannyira, hogy ma már elérték a 275 billiót, amelynek csak a kamatai is óriási terheket rónak a dolgozók vállaira. A béke propagandája mellett ezen TETTEKET kell számításba venni. Az uj kardinális Tettek a béke érdekében Úgy véljük, senki sem vonja kétségbe azon állításunkat, hogy a világ népe már nagyon vágyik az általános béke után. A két nagy világháború, meg a közöttük és utánuk folytatott kisebb-nagyobb háborúk már annyira elgyötörték az emberiséget, hogy a háborút csak azon kevesek szorgalmazzák, akiknek nagy anyagi hasznot, hírnevet vagy hatalmat hoz a vagyon és emberélet ezen nagyarányú pusztítása. Ezért egészen természetes, hogy az államfők mindegyike azt hirdeti, hogy békét akar; egyik sem maradhatna uralmon, ha a népek akaratát, arculcsapva azt hirdetné, hogy ő nem békét, hanem háborút altar. És dacára ennek, a háborús feszültség még sem lohad, mert az egyes kormányok TETTEI nem áünak összhangban a kijelentésekkel. Lám a Sztálin békeajándatára is azonnal rámondták, hogy csak propaganda beszéd és nem komoly ajánlat; ha komolyan akarja a békét, akkor ne beszéddel, hanem TETTEKKEL MUTASSA MEG. De éppen úgy békéről beszéltek a távozó Truman adminisztráció, valamint a helyét elfoglaló Eisenhower kormány vezetői is. És mert éppen ezek követelték, hogy Sztálin ne csak beszéljen, de tettekkel álljon elő, helyénvaló lesz számbavenni, hogy milyen TETTEKKEL erősítette meg ez a két amerikai adminisztráció a békebeszédeit. A távozó Truman elnök a kongresszushoz benyújtott költségvetési javaslatához kapcsolta a békére vonatkozó szavait. A békebeszédét a 78 bülió és 600 millió dollárt kivető költségvetéssel támasztotta alá, amelynek 75 százaléka a HÁBORÚS CÉLT SZOLGÁLJA. Ez tehát a TETT, ami a beszéd igazi értékét megszabja. A költségjavaslatot magyarázó grafikai rajzok egyike az ezüst dollárt mutatja, amelyet vonalak külömböző nagyságú szeletekre vágnak. Az egyes szeleteken ezen felírásokat látjuk: Katonai szolgálat 59 százalék; Veteránok 6 százalék; Kamat 8 százfélék; Nemzetköziség 10 százalék; Minden más 17 százalék. Ez tehát azt jelenti, hogy a szövetségi kormány által elköltött minden dollárból 59 centet a haderőre költ. De a háborús szolgálatra megy a nemzetközi (Point 4, stb.) név alatt szereplő 10 százalék legnagyobb része is. Ugyancsak ide kell számítani a veteránokra költött 6 százalékot, valamint a kamatok egy része is ideszámítható, mert a katonai kiadások verték ily nagy adósságba a szövetségi kormányt. A végeredmény tehát az, hogy nagyon konzerválván is számítva a kiadás minden dollárjából legalább 75 centet a háború céljaira fordítanak. Ez tehát egyike a béke érdekében kifejtett TETTEIKNEK. Maga Eisenhower még nem válaszolt a Sztálin békeajánlatára, nem akart mondani bármit is addig, amig fel nem esküszik az elnöki tisztségre. Még a Churchillel folytatott tárgyalásának részleteit is titokban tartották, noha kétségtelen, hogy szó volt közöttük a jelen ezen legfontosabb kérdéséről. De ha ő maga nem is nyilatkozott, akadtak olyan vezető egyének, akik megragadták az alkalmat, hogy az üres beszéd helyett TETTEKET ajánljanak. Ezek között első helyet foglalnak el a kongresszusi Atomenergia Bizottság vezetői. így például James E. Van Zandt (R. Pa.) képviselő azt ajánlotta, hogy az amerikai haderő HASZNÁLJA AZ ATOMFEGYVEREKET KOREÁBAN. Van Zandt két hetet töltött Koreában és most azt hirdeti, hogy legalább 2 olyan pontot látott, amelyekre ha ledobnák az atombombát, akkor azzal meg lehetne rövidíteni a koreai rendőrakciót. — íme itt van egy másik TETT a béke előmozdítására. Ugyancsak az atombomba használatát sürgette W. Sterling Cole (R. N.Y.) képviselő is. A két képviselőt melegen támogatta Hickenlooper (R. la.) szenátor is, aki azt hangoztatta, hogy a kongresszusi Atomenergia Bizottság minden bizonnyal jóváhagyná az atombombázást elrendelő katonai akciót. — íme itt van egy másik TETT, ez már nem üres beszéd. És tették ezt az ajánlatot Truman azon kongresszusi üzenete után, amelyben a távozó elnök részletesen elmondja, hogy a mai atombomba mennyivel borzalmasabb fegyver, mint voltak azok, amelyeket a háború vége felé Hiroshima és Nagasaki japán városokra dobtak. A hidrogén bombára célozva ezt mondotta: A jövő háborújában az ember egyetlen csapással millió és millió emberéletet tud kioltani, nagy városokat tud egé-A californiai újságok rendkívül nagy dolgot csinálnak abból, hogy a pénzfelhajtást igen jól értő, igen aggressziv James Francis McIntyre érsek is kardinális vörös süveget kapott, amelynek elfogadására két nagy repülőgépet megtöltő kísérettel utazott Rómába. McIntyre kardinálissá való előléptetése elismerésül szolgál arra, hogy a római katolikusok hatalma miként gyarapszik az Egyesült Államokban. A los angelesi újságok együttes propagandája szerint óriási méretű ünnepségekkel fogják fogadni az uj kadinálist, ami természetesen a további propaganda célját szolgálja. Az eddig közzétett hírek szerint amint a vörösfalásról is herhedt érseket és kíséretét vivő két repülőgép elhagyta New Yorkot, pár óra múltán olyan erős ködbe futott, hogy a pilóták jobbnak találták a szárazföldre való visszatérést, noha már több száz mérföldnyi utat tettek a viz felett. Visszajöttek tehát a canadai Gander, Nfld., repülőtérre és csak néhány óra múltán folytatták tovább az utat. Az Associated Press hire szerint McIntyre és kísérete, amikor newfoundlandra visszatértek, hálaimát mondottak és megköszönték az istennek, hogy igy megmentette őket. És erre a hírre az érsek los angelesi templomában is hálaadó istentiszteletet tartottak a hívek. Megvalljuk az igazat, ez a dolog nem tiszta előttünk. Azt ugyan megértjük, hogy az érsek és kísérete hálát adtak az istennek azért, mert megmentette őket a köd veszélyétől, de ugyanakkor felmerül az a kérdés, hogy minek rendelte az isten oda azt a nagy ködöt? Avagy talán két isten is van; az egyik (talán Sátán a neve) odarendelte a ködöt, a másik pedig, miután nem volt elég ereje azt szétfujni, szerencsésen visszavezette McIntyre két repülőgépét? Vagy talán csak a hálaadó imáról számol be a hir, de arról nem, hogy mit szóltak akkor, midőn megtudták, hogy a nagy ködön nem tudnak keresztülmenni? Mert az átlagos emberek ilyen esetekben néha olyasmiket mondanak, amiket nem lehet kinyomatni. Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy a katolikus egyház ezen uj hercege is valami ilyesmit mondott, mert a durva szavakat csak a vörösek ellen használja, de azért érdekesebb lett volna ez a “story”, ha azt is megírják, hogy a babona felkent lovagjai miként köszönték meg nem csak a szerencsés megmenekülést, hanem előzőleg hogyan köszöntötték az útjukat álló nagy ködöt is. A bibliás doktor A héten a los angelesi uj kardinálison kívül egy másik, hasonnevű pap is sokat szerepelt a nyilvánosság előtt. Ez a pap azonban nem a katolikus egyház jámbor szolgája, hanem a presbiteriánusok egyik vezetője, Dr. Carl Mclntire, az “International Council of Christian Church” egyházcsoport elnöke. E címből ítélve tehát nem valami “kiskutya”, hanem, mint maga mondotta, az “evangaüum szigorú őrzője”. És ezzel az “evangéliummal” most nagy baj van, mert az uj biblia fordításban elhagyták azt, hogy Mária szűz volt, amikor József elvette és mégis gyereke sziüetett. Az uj fordítás csak “fiatal nőt” említ “szűz” helyett. Most aztán ez a Dr. Mclntire háborúra szólítja fel az összes keresztényeket a Máriát meggyalázó bibliaforditók ellen. Mert ha Mária nem volt szűz és mégis gyereke született mielőtt a férjével Józseffel hált volna, akkor rossz nő volt s ilyet mondani szörnyűség! Dr. Mclntire előtt már más papok is kikeltek az uj fordítás ellen, sőt az egyik baptista pap nyilvánosan el is égette az uj bibliát. Mclntire doktornak azonban van egy más “biznisze” is. Nagyon helyesli Drew Pearson kolumnistának azt az ajánlatát, hogy kis léggömbökkel propaganda tárgyakat kell küldeni a vasfüggöny mögé. És mi lehetne erre alkalmasabb, MINT A BIBLIA, —sütötte ki a jó doktor. Ezért most pénzt gyűjt arra, hogy legalább 1 millió bibliát kuldhessen át a vassfüggöny mögötti országokba. Persze nem az uj bibliából, amit annyira elitéi, hanem a régi fajtából, amelyben Mária még szűz. Ez a kiváló teológiai doctor azt mondja, hogy a szervezethez tartozó 6000 templomhoz másfél millió hivő tartozik. Mármost ha azokból mindegyik ád egy-egy bibliára valót,
