Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-06-13 / 1785. szám
■ 2 olda] BÉRMUNKÁS OSZTÁLYELLENTÉT n. “Kelet-Németország több mint egyharmada Németország területének és több mint negyedrésze lakosságának, egy hatalmas nyomor és pangásba esett bele, amelyet a több mint százezer orosz katona megszállása idézett fel. A német-lengyel határ kérdése Potsdamban fentartatott amig az általános békét megkötjük, ez az ügy még ma sincsen közelebb a megoldáshoz, mint akkor volt. “Mi az Egyesült Államokkal, Franciaországgal egyetemben egy uj és megjegyzésre méltó barátságra léptünk Nyugat-Németországgal. Öméltóságának kormánya a legnagyobb hűséggel és szellemben tartj a be megegyezésünk minden pontját Nyugat-Németországgal és annak kancellárjával Dr. Adenauerral, akit Bismarck óta Németország leghatalmasabb államférfiujának mondhatunk. “Én mindenkor nagyon csodálkoztam azon az állhatatossá- ( gon, bátorságon és szaktudáson,, amelyeket bámulatos ügyességgel használt fel minden időben és a megpróbáltatások nehéz napjaiban is. Erős az a kívánságunk, hogy Oroszországgal egy barátságos megegyezésre juthassunk. Mi megfogadjuk és ami nem változtat ajánlatunkon, felfogásunkon Nyugat-Német országot illetőleg, hogy mi mindenben velük eggyek vagyunk. Dr. Adenauer néhány napon belül meglátogat bennünket és mi biztosítani fogjuk őt, hogy Nyugat-Németország semmi körülmények között nem esik Szovjet Oroszország áldozatává — nagyon megválogattam szavaimat. — Nem szűnhet meg uráva lenni saját szerencséjének, mert ezt az egyezséget a North Atlantic Treaty Organizationnal egyetemben hoztuk meg. “És most ott van Franciaország. Sok éven keresztül szorgalmaztam, újból és újból felhoztam, hogy nem lehet ottan reménykedni amig Nyugat-Nemetországban nincsen biztonság, szabadság, csak úgy, ha félretesszük az évszázados gyűlöletet a német és a francia nép között. Hét éve annak, hogy Zürichben Franciaország és Németország urait kértem arra, hogy fogjanak kezet és jöjjenek vissza a mi európai családunkba. Azóta nagy haladást értünk el ezen a téren is. Egy része ennek az eredménynek annak tudható be, hogy Oroszország részéről hatalmas katonai nyomást éreznek, de a túlnyomó része abban a bizalomban rejlik, hogy az Egyesült Európa és annak magasztos ügye legyőzhetetlen. “Nekünk meg van az Organization for European Economic Cooperation, amely egy hatalmas és üdvös munkát végzett azáltal, hogy összevonta egy szövetségbe az európai országokat. Meg van az European Payment Union és ugyancsak a European Coal and Steel Community, amely úgy hiszem^ hogy észrevehetően működik. És végül meg van az, hogy őszintén l kívánjuk, hogy minél előbb meg- 1 legyen az European Defense Community, hosszú ideje, hogy hátráltatva van, de feltétlenül szükséges. Ezek együttvéve alkotják a szükséges és haladó intézményt a North Atlantic Or- I ganizációt. “Franciaország hadiállapota | az, amely kétségbe ejti az egész világ angolul beszélő államait. Nem azért, mintha az valamelyes befolyást gyakorolna Európára, mert bármi legyen is a sorsunk, elméletben egyek vagyunk. A. legnagyobb félelem, amelyet az felvet, Franciaország távoleső gyarmatai, amelyeket védelmezni kíván minden ellenséggel szemben. “Amerika felszólította Franciaországot, hogy Indokina ügyét terjessze az Egyesült Nemzetek elé, ahol a jelenbeh kielégítő határozatot nyerhet. Amint én megfigyeltem, látom, hogy a franciák haboznak azt tenni, mert attól tartanak, hogy azok után minden indokinai kérdést az Egyesült Nemzetek gyűlése elé kell vinniök elintézés végett. “Ha Franciaország megkívánja védelmezni saját fenhatóságát, életét a francia gyarmatoknak az Egyesült Nemzetek szövetsége nélkül, úgy határozottan erélyesebb lépésekre kell, hogy szánja magát hadseregeinek felépítésében. Ha ma a franciáknak egy olyan hadi intézményük volna, mint amilyet Anglia Szocialista kormánya állított nai szolgálati kötelezettség és fel, nevezetesen a két évi katomegvolna a joguk arra, hogy a nemzeti hadsereget vagy a besorozottakat Európa határain kívül szállíthatná, akkor úgy gondolom, hogy sokkal kevesebb akadály állana fen Indokina sikeres védelmében, valamint sokkal erősebb hadsereget szervezne saját otthonának védelmére és párhuzamosan állana szövetségeseivel. De a tények azt tárják elénk, hogy ők képtelenek egy ilyen határozott lépés elkövetésére, ennélfogva hadászatiig ki vannak téve a legveszedelmesebb akadályoknak. “A legnagyobb esemény azóta merült fel, amióta utoljára vitatkoztunk a külügyi eseményekről, azóta változott a helyzet és valamennyien reméljük, hogy az a hangulat, amely a szovjet berkekben nagyban megváltozott, legkiváltképpen a Kremlinben, amióta Sztálin meghalt, reményt önt belénk a jövőt illetőleg. Mi úgy az alsó, mint a felső ház képviselői, éber figyelemmel kisérjük az eseményeket. Öméltósága kormányának a politikája, hogy igyekszik elhárítani minden olyan kinyilatkoztatást, amely vissza hatással volna a jelen eseményeire és szívesen fogad minden olyan intézkedést, amely közelebb hoz bennünket Oroszországhoz. “Felbátorodtunk arra a barátságos kinyilatkoztatásokra, melyek a Szovjet kormány részéről felénk jött. Igaz, hogy ezideig csak olyan dolgokat hallottunk, amelyek olyan dolgokkal vádoltak bennünket, amelyeket mi sohasem tettünk ellenük (neve-AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YI LATHOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke nnndaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU lolynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. l)gy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbetü összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer öezeté* épitlttk a régi társadalom keretein WW tés). Ennélfogva nagyon nehéz részünkről összehasonlítani az ő fájdalmaikat, cselekedeteikkel. De ha fájdalmaikat előterjesztik Öméltósága kormánya minden bizonnyal felülvizsgálja azokat a legsürgősebben , a legnagyobb rokonszenvel. Ennél a tárgynál bátorkodom észrevételeimet nyilvánítani, amit rémé lem, hogy türelemmel és megfontoltsággal bírálnak el. Én úgy gondolom, hogy az nagy tévedés, hogy valaki abban a hitben ringatja magát, hogy semmit sem lehet Szovjet Oroszországgal elintézni, amig mindent el nem intézünk (taps). Egy, két vagy három akadálynak az elintézése jelentékenyen megnyugtatná minden békeszerető ország népét. Például a béke megkötése Koreában, az ausztriai egyezség megkötése. Ezek nagyban megkönnyitenék az elkövetkező néhány esztendőre a barátságos viszonyt, amely magában véve megnyitná az utat a boldogság és biztonságra az összes nemzetek között az egész földön. “Ennélfogva úgy gondolom, hogy nagy tévedés az, hogy mindent részletekben kijelölünk és a nagy és nehéz sarkalatos kérdéseket, amelyek a kommunista és a nem kommunista részét ennek a világnak szétválassza, egy tollvonással elintézhetjük (éljenzés). Nem szabad előre meg nem fontoltan egyéni feladatainkat lekicsinyelni, feldarabolni, ez több kárt okoz, mintha egyik is meg a másik is körülnéznének és olyan dolgokat végeznének, amelyek egységre vezetnek és nem az egymás elleni gyűlöletre. “Mindenek felett örvendetes volna, ha a kívánságunk teljesülne és a nemzetközi politikánk elintézést nyerne anélkül, hogy azt bárhonnan is önkényesen megakadályozzák. Ma egy egészségesnek látszó folyamat bontakozik ki Oroszországban (éljenzés). Tekintettel vagyok egy néhány kinyilatkoztatásra, szembetűnően megváltoztatta a kedélyhangulatot, amely sokkal messzebbre menő és nyomatékosabb, mint ami Oroszország határain kívül történik. Aggodalmaim vannak, hogy a North Atlantic Treaty Organizationnak nincsennek semmiféle tervei amit előterjeszthet a külügyi politikát illetőleg. Kellene, hogy legyen és ha van, terjesszék azt elő, minden halasztás nélkül és beható vizsgálat alá téve Oroszország újabb megmozdulását, érzelmeit. * “Mi valamennyien kívánjuk, hogy az orosz nép is elfoglalhassa az őt megillető helyet a világ folyamatában, biztonságában minden félelem nélkül. Nem gondolom, hogy nagy feladat lenne megbékíteni és biztonságba helyezni őket. Oroszország népének szabadságát és biztonságát nem lehet és nem szabad elszigetelni Nyugat-Európa népétől. Ellenkezőleg, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének van joga és jelleme, amelyet a megalakitói reméltek, akkor már meg lett volna oldva ez az ügy is. “Az 1925-ben megkötött Locarno egyezség jut az eszembe, az volt a legalkalmasabb fok, amelyet háború közötti időkben elértünk. Mint a Kincstár Kancellárja, szorosan hozzá voltam kötve. Arra az egyszerű előrelátásra volt lefektetve, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot, akkor mi a franciákkal szövetkezünk, ha a franciák támadják meg a németeket, akkor a németekkel harcolunk a franciák ellen. “Ma a helyzet és a tények széles körben megváltoztak, de mind emelett úgy érzem, hogy az a mesteri gondolat, amely lelkesített bennünket Locarnonál, ugyan ezt a szerepet játszhatja Oroszország és Németország között, ma azoknak az agyában, akiknek eredeti vágyuk Európában a békességet összpontosítani, mely tisztán és kizárólagosan a békesség kulcsa legyen az, amely megnyitja az egész világ népének számára a boldogságot, szeretetet. Oroszország népének is joga van ahoz, hogy biztosítva érezze magát, ameddig az emberi akarat kiterjed, hogy az a borzalmas eset, amelyet Hitler idézett fel, soha többé nem fog megismétlődni és
