Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-17 / 1764. szám
1 1 1953. január 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal A ROBOT-EMBER — TÖRTÉNELMI REGÉNY HÁROM KÖTETBEN — IRTA: GERÉB JÓZSEF MÁSODIK KÖTET Történelmi regényünk első kötetének tartalmát az a nagy összeesküvés képezte, amellyel a közönséget informálok elhallgatják, vagy “agyonhallgatják” mindazon adatokat és érveket, amelyek a vallásos babonára fényt vetnek. Láttuk, hogy azok akiknek a babonás világnézet kiváltságos helyzetet biztosit, miként ügyelnek arra, hogy az átlagos ember agyába be ne jussanak azon gondolatok, _ amelyek kitisztítanák a babonás hiedelmeket. Igen ám, de az emberek agysejtjei nem maradhatnak üresen, azokat tehát valamivel meg kell tölteni. Történelmi regényünk második kötetének anyagát az szolgáltatja, hogy mostanában itt, Amerikában, mily módon és müyen eszmékkel igyekszenek megtölteni az átlagos amerikai ember agysejtjeit. És miután ezt, mint látni fogjuk, meglehetős erőszakos módon csinálják, ennek a kötetnek a szellemi táplálás helyett a “szellemi duggatás” cimet adhatjuk. Elkezdhetjük ezt (nem a szellemi duggatást, hanem a második kötetet) azzal, hogy a karácsony-esti vacsorára Schubert munkástársékhoz invitá 11 a k. Ilyenkor, karácsony táján a családos emberek szive ellágyul arra a gondolatra, hogy egyes emberek a magány szomorú ridegségében töltik el az estét és mert három ilyen árva “legény” is akadt a falunkban, hát mind a hármunkat meghívtak a karácsonyi vacsorára. Úgy 6 óra tájban érkeztünk Schubertékhoz és belépve az ajtón mindjárt megkapóan szép látvány tárult elénk. Ott állt a televízió (TV) mellett a szépen feldíszített és kivilágított karásonyfa, beljebb az ebédlőben pedig az ugyancsak díszesen felteritett aszt^. Sietek megjegyezni, hogy ezt csak azért részletezem igy, mert meg akarom jegyezni, hogy ezt egészen igy megtalálhattuk azon az estén még vagy 25-30 millió más amerikai otthonban is. FIZIKAI ÉS SZELLEMI TÁPLÁLÉK Amikor a dúsan megtérített asztalra néztem, bizony arra gondoltam, hogy ha ebben a Santa Clauseban volna szemernyi praktikusság, akkor első sorban is egy vagy két extra gyomrot hozna az embereknek erre az ünnepekre, mert az az egy gyomor, amivel a legtöbben rendelkezünk, már megtelik a sok kóstolgatással is s alig marad hely az innivalóra (három rész szódavíz és egy rész bor), noha az is fontos ilyenkor, (de azoknál a szódavíz és a bor fordított arányban állnak) és azonkívül hová tegyük a sok jó tésztát meg a gyümölcsöt? Egykét extra gyomorral ezt a nehéz problémát meg lehetne oldani. A nagyszerű vacsora után aztán kitelepedtünk a ‘‘nagyszobába”, hogy meghallgassuk, vagy nézzük a TV karácsonyi programját. És éppen ez az, amire ki akarok térni, mert hiszen pontosan igy csinálták ezt még másik 25-30 millió házban is. Alig pár évvel ezelőtt ez nem igy volt. A karácsony-esti vacsora után az asztalnál mandulát törögettek és persze a pohár is kiürült meg megint megtelt (a szódavíz már elfogyott). Néha-néha még egy kis vita is támadt és az ünneplők kulturális színvonalának megfelelőleg hol eszmékkel, hol meg öklökkel intézték el. Szóval az ünneplők saját maguk állították össze és töltötték ki az ünnepi program pontjait. Midennek ma már vége, eltűnt, talán örökre. A szórakoztatást (és sajnos a vitát is) teljesen a rádió és a TV vették át. De ez aztán olyan általános, hogy alig akad kivétel alóla. Szakértők adatai szerint az Egyesült Államokban 120-130 millió hallgatója van a rádiónak és a TV-nek. Ha TV még nincs is minden házban, de rádió egészen biztosan van. Ma már csak a csecsemők meg a haldoklók mentesek a kommunikáció ezen eszközeitől, mert most már a süketnémák figyelhetik a TV-t, a vakok pedig hallgathatják a rádiót. KÖZPONTI IRÁNYTÁS A rádió és a TV akkor is nagy befolyást gyakorolna az amerikai népre, ha minden állomás teljesen függetlenül, befolyás mentesen működne. A tény azonban az, hogy úgy a rádió, mint a TV alig féltucatnyi csoportban egyesülnek, amelyeket aztán egy-egy központból irányítanak. Az egyes állomások csak a lokális hirdetéseket és híreket szúrják közbe, a “szellemi rész” azonos egy-egy rádió “lánc” csoportban, vagy egyegy TV ’’Channel” szervezetben. Szóval Amerikában ma a rádió és a TV mondja meg, hogy mikor lépjünk ki az ágyból, mit reggelizzünk, mit jelentenek a reggeli hírek, majd az egész napi bláh-bláh után ezektől kapjuk a szórakozást, a politikai nevelést és még az erkölcsi felfogásunkat is ezek gyúrják át a központi rendeletnek megfelelőleg. Elképzelhetjük, hogy pár generáció múltán az amerikai nép nem csak egyformán fog öltözködni, enni-inni, beszélni és imádkozni, hanem még gondolkodni is. Másszóval ez a máskülönben csodás két találmány a mai tulajdonosaik kezében az embereket valóban “regimentálja”, néhány típus formára gyúrja át. Ennek az átgyuró, vagy átformáló eljárásnak első lépése negativ, — távol tartani az emberektől a “nem kívánatos” szellemi anyagot; a második lépés megtölteni az agysejteket a nekik “kívánatos” anyaggal, hogy ne maradjon üres agysejt más szellemi anyag részére. Nem mondom, hogy ez már az első generációnál sikerül. Lám Schubertéknál is a vacsoránál csak sült csirkével kellett “szenvednünk”, holott az előírás egész határozottan pulyka pecsenyét szab ki. De a TV karácsonyi programját már azt kellett elfogadni, amit kaptunk. KARÁCSONYI PROGRAM Nem akarom én azt mondani, hogy az a program nem volt jó és érdekes, mert akkor hazudnék. A zene nagyon szép volt s P. barátunk (a három árva egyike) nagyon szereti a zenét és nagy élvezettel hallgatta különösen a szép énekeket. De az énekesnők is igen szépek voltak s C. barátunk (a három árva másodika) élvezettel szemlélte a szép formákat. Én (a harmadik árva) szeretem a zenét is, meg szép formákat is, tehát mindkettőre odafigyeltem és éppen azért kifogásoltam, amikor az angyalok, meg a Jézus bölcsőjéhez siető pásztorok a Budweiser sör hirdető táblája alatt vonultak el. P. barátunk azt mondja, hogy az nem lehet másképpen, mert ha nem volnának hirdetők, akkor ki fizetné a TV költségeit? Ebből aztán parázs vita keveredett, hogy tulajdonképpen ki is fizeti a rádió meg a televízió költségeit? (Persze ez is eltért az előírástól, ami csak azt mutatja, hogy az átformálás rajtunk nem fogott teljesen.) A vita folyamán rájöttünk arra, hogy a rádió és a TV öszszes alkalmazottainak a lakásait, az élelmiszereit, ruháit és minden más szükségleteit a munkások — szellemi és fizikai dolgozók — állítják elő, termelik meg. Végeredményben tehát ezektől kapják meg a szórakoztatásért és a “nevelésért” járó ellenszolgálatot. Vannak már olyan országok, ahol az állam a közpénzekből fizeti őket s ennek megfelelőleg úgy állítják össze a programot, hogy a közösséget szolgálják. Itt a hirdetők eladják áruikat, annak a hasznából levesznek egy keveset a rádió meg a TV költségeire, de amiért aztán ezen intézmények minden tekintetben az ő érdekeiket szolgálják. AMERIKAI MÓDRA így én még azon sem csodálkoztam, hogy a Camel cigarettát hirdető jóképű, duzzadt mellű műkorcsolyázó az Ave-Máriát énekelte, miközben korcsolyáját magasba rúgva formás lábait és cifrán hímzett nadrágocskáját mutogatta. Ha a vallásos népnek nincs kifogása ellene, akkor nekem sincs, — gondoltam. P. barátunknak meg igen tetszett az ének és C. barátunk is meg volt elégedve a formákkal, mire az egész vitát bezártuk egy itallal (szigorúan három rész szódavíz). De miután száz szónak is egy a vége, itt is arra akarok kilyukadni, hogy mennyivel szebb és jobb lenne ez a program, ha nem szolgálná a hirdetők érdekeit? Igen ám, de itt ez a két modern csodatalálmány a sajtóval együtt a tőkés termelő rendszer hirdetőügynöke lett. És miután ez a rendszer szoros szövetségre lépett a vallásokkal, minden alkalmat felhasználnak a légből kapott hazugságokra alapított karácsonyi mesék terjesztésére, de azt is csak amerikai módra: ennek vagy annak a gyártmánynak a hirdetésével teszik ilyenformán: Halleluja, megszületett a kis Jézus, szívjál Lucky Strike cigarettát. És megindultak a pásztorok, hogy köszöntsék a kis Jézust, — igyál Budweiser sört. Fénylő csillag vezette a pásztorokat, — Jim Clinton árulja a legolcsóbb ruhákat. Ajándékokat visznek a pásztorok a kis Jézusnak, — Seaboard takarék adja a legmagasabb kamatokat. Hála néked Mária, — Ave Mária, — szívjál Camel cigarettát. A vallás és profit motívumához hozzácsatolják még a túlzó sovinizmust, az álhazafiságot és ezen három nagy hazugság-alapon tömik, tömik az emberek agyát mindenféle mesékkel még ha közben szép zenét adnak és szép formákat mutogatnak is. Mi lesz, ha igy tart ez kéthárom évtizeden át? Ezzel a szellemi “duggatással” milyen robot-embert fognak kinevelni? Azt hiszem ennek a leírása megint megtöltene egy könyvet, aminek elképzelését már az olvasókra bízom és igy befejezem ezt a második kötetet, a harmadikat pedig a jövő számra hagyom. BÜNTETIK A BÉKE HÍVEIT WASHINGTON — A State Department beismerte, hogy vizsgálatot indított mindazon amerikai polgárok ellen, akik a Peiping vagy a Bécsben tartott békekonferenciákon résztvettek. A State Department visszavonja ezen egyénektől az útleveleket. Az útlevelek visszavonásáról először a los-angelesi Hugh Hardyman tett említést, akit ezzel büntettek meg azért, mert a békéről mert beszélni. ÉPITŐGÁRDA 1952-53 évre. Mrs. Adams Helen, L. Ang. 12.00 Bischof Józsefné, Cleveland 7.00 Buzay János, Cleveland .... 2.00 Bikó Teréz, Cleveland.......12.00 Farkas Imre, Akron .......... 4.00 J. Feczkó, New York ....... 2.00 Fishbein L., New York..... 5.00 Fodor János, Cuy. Falls .... 8.00 Gajdos István, New York .. 5.00 Gáncs Lajosné, Cleveland ..12.00 Gáncs Lajos, Cleveland ....12.00 Hering Susan, Buffalo ....12,00 Képes János, Munhall....... 3.00 Kollár József, Cleveland .... 7.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 3.00 Köhler Sándor, Chicago .... 1.00 Kucher András, Pittsburgh 4.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 3.00 Lelkó András Pittsburgh .. 4.00 Mogor József, Cleveland .... 3.00 A. Molnár, Cleveland .......12.00 Munczi József, Cleveland .. 2.00 N. N. Newark.....................12.00 Pál Lajos, Ambridge ___ 2.00 Szabó Ferenc, Cleveland_ 2.00 Székely Sándor, Cleveland 2.00 St. Török, Studio City ..... 2.00 Visi István, Lincoln Park .. 2.00 Vizi József, Akron______ 2.00
