Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-17 / 1764. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 17. ^Koreai mesék“ (Vi.) Ezen a címen folytatólagosan közölnek a detroiti Newsban — valószínű sok más amerikai lapban is — egy könyv tartalmát, amelyet M. B. Voorhees alezredes irt, amelyért haditörvényszék elé akarták állítani és csak azért nem merték, mert az még nagyobb eshetőséget adott volna az ezredes urnák bebizonyítani az egész világ előtt, hogy abban a könyvben leirt borzalmak, mészárlások, visszaélések mind igazak, sőt még felét sem irta le. Az egyik ilyen közleményben megírja, hogy végzett ki egy amerikai őrmester 23 kínai hadifoglyot. Egy éjszaka a békésen üldögélő kínai hadifoglyokat agyon gépfegyverezte, oly érzéssel, mint akkor érzett, amikor az anyja a kis kutyakölyköknek a vizbefojtását parancsolta neki. Csak azért kellett a kínai foglyokat legyilkolnia, mert nem akarta őket szabadon engedni és féltek, hogy megeszik az amerikaiaktól az élelmet. De ugyan akkor ők voltak körülzárva a vörösök által, minden percben várhatták, hogy őket fogják el. Sok ehez hasonló borzalmas képet festett le Voorhees ezredes, ami persze nem tetszett a főmészárosoknak, akiknek a tévedéseire is rámutat, de maga az egész ’’Koreai mese” elitéli az ottani polgárháborúba való beavatkozást, habár csak olyan kerülő utón és minden remény nélküli kimenetelét annak. Még mielőtt megjelent a könyv, már haditörvényszékkel fenyegetőztek, meg a könyv betütását is emlegették, igy akarták megakadályozni annak közforgalomba való kerülését. Elképzelhetjük, hogy milyen sokat kellett kihagyni a könyvből, hogy megjelenhessen. De igy is néha és néhol bele van vegyítve a fentebb ismertetett esetek, persze a kisebbek, csak ilyen 23 kínai hadifogoly hidegvérrel való legyilkolása. De még a sorok között is látni lehet, az amerikai fiuk kétségbeesését, reménytelenségt, sokszor elkeseredettségét. Nem csoda, hogy a napokban az újságokban közölt hírek szerint, még itten Amerikában is nagyon sok katona megszökik és inkább az állatokkal alszik a meleg istálókban, mint hogy Koreába menjenek. Állítólag csak Kentuckyban több mint 6 ezer ilyen katonaszökevény búj-. kál. Még hozzá teszik, hogy az igy elfogott katonaszökevényeket miután kitöltik a börtönbüntetéseiket, szabadon bocsátják, nem viszik őket Koreába, ami nagy jutalomszámba van véve. A “Koreai mesék”-re nagyon sok levél érkezett a lapokhoz, vannak akik már régebben ismerték ezeket a borzalmakat, örvendenek, hogy megengedik azoknak a megismerését, ismertetését másokkal is. A "FÁKLYALÁNG" Illyés Gyula Kossuth-dijas költő “Fáklyaláng” cimü drámáját december 12-én mutatta be a Katona József Színház. A “Fáklyaláng” első formájában “Tüz-viz” immel egyfelvonásos dráma volt, majd mint rádiójáték került bemutatásra. Most kétfelvonásos és utójátékkal záruló drámává szélesedett a a szabadságharc utolsó napjaiban játszódó darab, amelynek utójátéka a turini emigrációba élő Kossuthhoz vezet el. Uj darabjáról Illyés Gyula a következőket mondja: — Ennek a darabomnak megírásakor is az igaz hazafiság kérdése foglalkoztatott. Az “Ozorai példá”-ban is erre törekedtem. Szükséges, hogy ezzel a kérdéssel színpadon, drámai formában is foglalkozzunk, hiszen hosszú időn át igyekeztek elködösiteni, elhazudni azt, hogy az igaz hazafiság és a szabadság efvmástól elválaszthatatlanok. Kossuth és Görgey személyében két ellentétes vélemény csap össze drámámban a kérdés eldöntésére : — ki az igazi hazafi ? Az, aki a néppel és a népért, vagy pedig, aki a nép nélkül akarja megvívni csatáját? — A világosi fegyverletétel előtt az aradi várban találkozott Kossuth és Görgey. Erről a három-négy óráról nem tudunk semmit. Megpróbáltam ennek az utolsó három-négy órának az eseményeit a színpadon megjeleníteni, Kossuth és Görgey jelleméből építve fel a sorsdöntő órák valószínű történetét. — A “Fáklyaláng” utójátékában az aggastyán Kossuth azi mondja: “Szeress és gyűlölj, egy kemény “igen” és egy kemény “nem” legyen az üzeneted ennek a jóval és rosszal erjedő világnak”. A kemény helytállás szavai ezek, az igazi hazafiságé, amely nem ismert megalkuvást s fáklyalángként világított a közel egy évszázadig tartó sötétségben — fejezte be nyilatkozatát Illyés Gyula. A DU PONTOK BEFOLYÁSA LOS ANGELES — A Pomona College is egyike azon főiskoláknak, amelyek részére a Du Pont Company 3000 dollártól 5000 dollárig terjedő évi segélyt ad bizonyos célokra. A Du Pont Company ebben az évben 32 college részére ajánlotta fel ezt a speciális támogatást. Noha ez a segély a kémia valamely ágának a tanítását vagy tanulmányozását célozza, mégis ezzel az évjáradékkal a Du Pont Company nagy befolyást nyer ezen tanintézetek felett. Az ily tanintézetek természetesen a tőkés termelő rendszer magasztalóivá lesznek. Washington — Miután a hadsereg nem kapott elegendő orvost, most leszállították a felvétel feltételeit s 4000 olyan jelentkezőt, akiket már visszautasítottak, felszóllitottak újabb jelentkezésre. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Érdeklődő, Los Angeles Cal. — Ma már világszerte elismerik, hogy Heinrich Heine (1797- 1856) a világirodalom egyik legkiválóbb költője volt. De éltében ez a nagy költő nem kapta meg ezt az elismerést, mert költői erejét kora forradalmi mozgalmának szolgálatába állította. Heine 1817 körül kezdett Írni, tehát akkor, midőn a “Szent Szövetségben” egyesitett erők leverték Napóleont és Európában, de különösen a német állaradalom maradványait, hogy a mokban, erőszakos módon akarták eltörülni a francia nagy forfeudális termelési rendszer zavartalan fenmaradását biztosítsák. Mert abban az időben a feudalizmus volt ugyan olyan helyzetben, mint ma a tőkés termelő rendszer; az uj rendszer már itt-ott felütötte a fejét, de a régi nem akart kimúlni, hogy átadja helyét az utódnak. Heinének a költészet terén csaknem páratlanul álló éles gúnyoló képessége volt, amellyel nagyon erős sebeket vágott a reakción. Alkalmazták is ellene a cenzúra minden nemét, mig végre 1835-ben a Bundestag (birodalmi gyűlés) Heine összes müveit kitiltotta a német államok területéről, sőt kiterjesztették a tilalmat még a jövőben megjelenő írásaira is. HEINE ÉS MARX Heine az üldöztetés elől már ezt megelőzőleg, 1831-ben Párisba költözött. Itt megismerkedett az utópista szocialista elméletekkel (Saint Simon, Fourier, Cabet, Owen, stb.) majd pedig Marx Károllyal is, aki a reakció üldözése elől szintén Párisba menekült, igy tehát Heine a tudományos szocializmust megismerte. Heine Marxai, majd rövidesen Engelsszel is szoros baráti viszonyba került. Amikor Marxnak 1845-ben Párist is el kellett hagyni, igy búcsúzott Heinétől: “Mindazok között, akiket itthagyok a legnehezebben Öntől válók meg, de szívesen csomagolnám Önt is podgyászomba . . .” így aztán érthető, hogy Heine felismerte azt a nagy igazságot, hogy az embereket már ősidők óta bolonditják és fosztják ki SOK A KATONASZÖKEVÉNY WASHINGTON — Az Army I parancsnokságának jelenté s e szerint a koreai háború kitörése óta 46,000 amerikai katona szökött meg, akiket azonban 11,000 kivételével mind elfogtak. Egy másik jelentés szerint jelenleg az Army, a Navy és az Air-Force 13,790 szökevényt köröztet. A hadügyiniszterium szószólója szerint ezen számok nem foglalják magukban azon katonákat, akik engedély nélkül kimaradtak, akiket általában az “AWL” (absent without leave) módon jeleznek. Ezeknek a száma sok-sok ezerre rúg. A katonaszökevények szerfelett nagy száma a koreai háború népszerűtlenségének a bizonyítéka. három eszme nevében. Ezek az isten, király és haza fogalmak, amelyeket az uralkodóosztályok mindig úgy értelmeznek, hogy a népeket egymás ellen uszítják azok alapján s az igy megosztott népeket aztán elnyomják és kizsákmányolják. Nem valószínű, hogy a német takácsok tudták ezt, de bizonyára érezték, mert 1844-ben fellázadtak, amit azonban kegyetlenül vérbefojtottak.. A szocialista eszméket már ismerő Heine azonban nagyon tisztán látta a három jelszó félrevezető jellegét és a következő évben, 1845- ben megírta a “Takácsok” cimü hires forradalmi versét, ami annyira elragadta korának forradalmi gondolkodású embereit, hogy a költeményt például maga Engels Frigyes fordította le angolra. Miután Heine válogatott verseinek magyar fordítását a múlt évben kiadták Magyarországon, kivettük abból ezt a nagyon hires Heine verset, leközöltük a naptárunkban, hogy az amerikai magyarság is olvashassa. Ez a vers ma éppen olyan helytálló, mint volt száz évvel ezelőtt, vagyis írásának az idején. HEINE ÉS A MAGYAROK Ha már itt tartunk, talán érdekelni fogja úgy önt, mint lapunk összes olvasóit az is, hogy Heine meg Petőfi kölcsönösen tisztelték és szerették egymást. Petőfi magával hordta Heinének addig megjelent verses kötetét; Heine pedig olvashatta Petőfi egyes verseit valamilyen fordításban, mert a német nyelven kívül még jól beszélte a-francia angol és olasz nyelveket is. Petőfi verseire egyszer ezt a megjegyzést tette: “Ilyen természetes hangot magam is csak ritkán tudok megütni.” És végre Heine is éppen úgy, mint Marx és Engels, élénk figyelemmel kisérte a magyarok 1848-49-es önvédelmi harcát. Amikor ez a harc elbukott, végtelenül bántotta, &ogy annak a kornak nagyhírű zeneszerzője, a magyar Liszt Ferenc nem vallott politikai szint. Azért a magyarok leveréséről irt bánatos költeményében, amelynek “1849 Októberében” címet adta, igy irt Liszt Ferencről: Lisz Franci újra szerepel, óh nem a magyar csatatéren, és véresen sem hulla el; orosz, horvát hagyá békében. Szegény magyar halálba dűl, szabadság végső vára veszve; de Franci hős ott épen ül, fogasra kardja felfüggesztve. Hősi Franci él s mint tisztes agg magyar harcról mesél majdan csodákat unokáinak: hej, kardom igy meg úgy forgattam. Úgy megszükül német ruhám, nevét ha hallom a magyarnak. Érzések tengerárja hány, lelkembe’ trombiták rivallnak. Gyulai Pál fordítása.
