Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)

1953-01-17 / 1764. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1953. január 17. Megsokalták a pazarlást A SZENÁTOROK VÉGET AKARNAK VETNI A TÚLZÓ KATONAI PAZARLÁSNAK. WASHINGTON — A katonai költekezést felülvizsgáló sze­nátusi bizottság olyan határtalan pazarlás nyomára akadt, hogy annak megszüntetésére egy uj elnöki bizottság kinevezését ajánl­ják. A bizottság nevében Long (D: La.) és Morse (Ind. Or.) sze­nátorok tették ezt a jelentést, amely szerint a katonai hatóságok csak a repülő bázisok kiépítésénél legalább 50 vagy 60 millió dol­lárt pazaroltak el. (Chile), Jan Dombowszki (Len­gyelország) , Michael Ladavea­­ani (Románia), A. A. Tagijajev (Oroszország). A békedij ösz­­szege 100 ezer rubel, ami az amerikai hivatalos árfolyam szerint is 25 ezer dollár, tehát nagyon tekintélyes össze, a hi­res Nobel-dij mellett is. Ez évben hét nemzetközileg ismert békeharcos kapta meg a békedijat, akik nem csak külön­böző nemzetiségűek, de a világ­nézetük is különböző. így nem lesz érdektelen, ha a Bérmun­kás olvasóival megismertetjük az idei Békedijasokat: 1. íves Farge, francia polgári iró és politikus, a franciaországi békemozgalom elnöke. A hitleri megszállás idején már ismert harcosa az ellentállási mozga­lomnak. Erősen ellenzi az Atlan­tic paktumot. Minden békéért való harcban élen jár. A múlt évben hosszabb időt töltött Ko­reában'és Kínában. Tapasztala­tairól könyvet irt, amelynek a tárgyilagos volta nagy benyo­mást tett a francia népre. 2. Dr. Szajfudden Kirstu, In­dia, az ázsiai népek szabadság és békemozgalmának egyik ve­zető harcosa. Aktiv harcosa volt az Indiai felszabaditási har­­oknak, amiért az angol gyarma­tosítók több Ízben üldözték. A békemozgalmat egybekapcsolja az ázsiai népek függetlenségi harcával, az imperialista gyar­matosítók ellen, az indiai kor­mánypártnak vezető egyénisége. 3. Elisa Branca írónő, a múlt­ban szövőgyári munkásnő, a Brazíliai Nőszövetségben fejt ki tevékenységet a béke és a nők jogainak a védelmébe. A brazil kormány 1950 szep­temberébe Koreába akart csa­patokat küldeni. Elisa Branca, az akkor tartott katonai dísz­szemlén, odaállt a katonák elé és a következő beszédet tartot­ta: “Katonák! Fiaink! Ne men­jetek Koreába! Nem engedjük meg szeretteink pusztulását. Nem akarjuk, hogy uj árvák, uj elpusztított családi tűzhelyek támadjanak. Nem akarjuk, hogy anyák sírjanak!” Elisa Brancát letartóztatták és börtönbünte­tésre ítélték. A börtönből irt leveleivel foly­tatta a békeharcot, amely meg­akadályozta, hogy Brazília csa­patokat küldjön Koreába . Brazíliában és az egész Latin- Amerikában kialakult mozga­lom nyomására a • brazil kor­mány kénytelen volt szabadláb­ra helyezni. A börtönből tízez­rek kisérték a Nőszövetség épü­letéig. Braziliába Elisa Branca nevéről békedijat alapítottak, amelyet a kiváló brazil békehar­cosoknak ítélnek oda. 4. Az amerikai Paul Robesont nem kell ismertetni, a haladó szellemű kiváló művészt, a né­ger nép harcosát, jól ismerjük. Robeson minden üldözés és mű­vészi tevékenységének meggát­­lása dacára, keményen harcol a békéért és a neve és művészete az egész világon ismert és tisz­telt. 5. Johanes Becher, német köl­tő, a német nép kimagasló béke­harcosa. Régi antifasiszta, a munka és a béke énekese. Ver­seiben, újságcikkeiben a szabad, demokratikus, egységes Német­országért harcol. 6. Dr. James Endicott kana-A Defense Department azzal védekezik, hogy ezen repülő bá­zisok kiépítése mind “nagyon sürgős” volt és ilyen “emergen­cy” esetekben nem törődnek a kiadásokkal, csak azzal, hogy a munka elkészüljön. Ebből arra lehet következtetni, hogy a had­(Vi.) Többször felhozzák pél­dának azon esetet, amikor vala­ki öngyilkosságot követ el, mert fél attól, hogy valaki meg akar­ja gyilkolni. Ugyan ezen helyzet áll fen a tőkés rendszerre vo­natkozólag. Nem egy, hanem ez­rek vannak a tőkés rendszer urai, szolgái között, akik For­­restal-hoz hasonlóan öngyilkos­ságban keresnek menedéket, mert rettegnek a szocializmus­tól. Ugyan ez hozta ide Churchillt is. Ez késztette Trumant a na­pokban azon hülye fenyegető ki­jelentésekre, hogy az H-bom­­bákkal fogják Sztálint és rend­szerét elpusztítani, ha nem lesz jó fiú. Ez vitte őket bele a ko­reai polgárháborúba való bea­vatkozásra. Ez kényszeritette őket, hogy Hirohitot, a nácikat, meg Francot is keblükre öleljék, ott melengessék azokat. Ez a félelem kényszeritette őket arra, hogy a szocialista útra tért or­szágok egyikébe sem engednek ámerikai polgárokat még láto­gatóba sem beutazni. dai lelkész, a művészetek párto­lója, a teológia doktora. Dr. Endicott sok évet töltött Kínába mint a kanadai egye­sült egyházak misszionáriusa, hittérítője. Saját tapasztalatá­ból győződött meg a kínai nép elnyomatásáról, Chiangék kor­­ruptságáról és lelkesen üdvözöl­te a népi forradalom győzelmét. Visszatérve Kanadába, aktív harcosa, majd vezetője lett a kanadai békemozgalomnak. A múlt évben visszament Kínába és Koreába és egy könyvben lep­lezte le az ott folyó barbár há­borút. Minden támadás dacára is hí­ven kitart a békeharcban, mely­ben ma már nemzetközileg elis­mert neve van. 7. Hja Ehrenburg, szovjet iró, aki ragyogó irói képességét teljesen a békemozgalom szol­gálatába állította. Cikkeivel, re­gényeivel harcol az imperialis­ták háburus törekvései ellen. A békemozgalom mind hatal­masabb tömegeket ölel fel az egész világon, amit a most le­folyt bécsi kongresszus nagy si­kere is igazol. A békéért való harc ma fontosabb mint bármi­kor a múltban. Éppen azért üd­vözli minden békeszerető ember az uj Békedijasokat, mert a bér ke kimagasló harcosai. vezetőség pár hónappal ezelőtt a harmadik világháború kitöré­sét egész biztosra vette. A szenátusi bizottság kérel­mére lelassították ezen munká­kat és várják Eisenhower intéz­kedését, hogy a nagy pazarlás­nak végetvessen. Mindég előttem áll az a nagy vörös betűkkel az útlevelünkbe nyomatott mondat, hogy “Nem érvényes Jugoszláviába”. Ez még 1948-ban volt. Mostan már Jugoszláviába lehetne menni, de Magyar, Lengyel, Román, Bolgár, Csehszlovák országok­ba nem és persze Oroszország­ba sem. Márpedig ha valami szörnyűségekről akarnák az em­lített országokból származó amerikai polgárokat, hozzátar­tozóikat meggyőzni, akkor leg­­sélszerübbnek vélhetnék, hogy személyesen győződjenek meg, hogy nem csak hazugságaikért jóldijazott nyilasok, fasiszták, vasgárdisták elbeszélései, rémi­tő meséi, hanem az odautazó amerikai polgárok is személye­sen meggyőződhetnek. De a személyes meggyőződés még akkor is Visszafelé sült el, amikor az ily “bemagolt” ame­rikai polgárok visszajöttek az 1948-49-es években. Nagyon sok hazugságról rántották le a lep­let, sokszor nem is akarva azt, de a saját testvéreiknek leveleit, nem merték arcátlanul megcá­folni, amikor igy sok olyan tényt leszögeztek, melyeket az amerikai lapok letagadtak, vagy elferdítettek. Valamint olyan sok hazugságról rántották le a leplet, melyeket itten elhitettek, de még a szocializmus ellenségei sem merték azt állítani, hogy azok igazak, vagy láttak volna olyasmit. Ezek között a vallás­­szabadság, polgári szabadság, a munkásság jobb életszínvona­la. Nagy építkezések. Sok ezer munkás és paraszt gyermeknek főiskolákba való jutása. Még 1948-49-ben leginkább romokat lehetett látni, vagy azoknak az eltakarítását, vasu­tak, hidak, szerelvények újjáé­pítését, javítását. Valamint a közelségben érzett háborús kor­látozásokat. Hiányok, lerongyo­­lódások nagymértékben meg­maradt roncsait. De ami leg­rosszabb volt, a régi rendszer­nek minden elszántságra hajla­mos maradványait, akik a pa­rasztság között bujkálva, azo­kat uszították, ugrasztották az ellenállásra, lázadásra. Most már sokkal többet, jobbakat, nagyobb sikereket tud az épülő szocializmus felmutatni minden országban, ahol megkezdték an­nak építését. Ezen tények ’ azok, amelvek miatt nem engednek amerikai polgárokat még látogatóba sem. A békekonferenciára sem enged­ték az amerikai delegtáusokat és csak szökve tudnak az ame­rikai delegátusok olyan helyre menni, sok esetben még meg is büntetik őket visszatérésük után. Minden hazugság lepat­tan a tények szemlélése, megis­merése folytán, az agyon rágal­mazott országok rendszereiről. Ezért már az egész Európa sem­leges szeretne maradni, az ame­rikaiak által vezetett hideg és készületben való forró háború­ban. Azok tudják, látják, hogy a szocialista országokban mily haladást tettek, melyek minden jel szerint csak a békés terme­lésre, életszínvonal felemelésére irányult. Tudják, hogy azok, be­leértve Oroszországot is, amely vezeti az ilyen szocialista útra tért országokat, nem akarják feláldozni azt a hatalmas épít­ményeket, javuló életszínvona­lat, melyet olyan nagy erőlkö­dés árán szereztek. Ezt tudva, legtöbb európai, közöttük még a legreakciósabb Churchill és a tory párti tagság, igyekeznek az amerikai hábo­rús uszitókat, hadvezéreket ész­­retériteni, hogy háborús uszítá­saikkal, ijesztegetéseikkel csak a szocialisták, de leginkább az oroszok állításait erősitik meg, amely viszont elidegeníti a né­pet, mindenfelé a világon. Meg­mondhatta az öreg róka. Ba­­ruchnak, meg a többi nemzetkö­zi bankároknak, hogy nagyon magukra fognak maradni az el­indított világháborúban, mert Európa, India, Ázsia, Afrika semlegesek akarnak maradni és ha már harcra kényszerítik őket, akkor saját tőkéseik ellen fognak harcolni. Paris — Kommunista képvi­selők törvényjavaslatot tervez­tek ki, amely elrendeli, hogy minden katona a hadseregből való szabadulásánál egy rend ünneplő és két rend munkaru­hát kapjon, továbbá egy pár va­sárnapi és egy pár munkanapra szóló cipőt is. Róma — Az uj olasz törvé­nyek értelmében több mint 4000 volt fasiszta kapta vissza teljes polgárjogait, közöttük még oly ismert fasiszta vezérek is, mint Rudolfo Graziano, aki Mussolini egyik főhadvezére volt. A HAZUGOK KIRÁLYA BURLINGTON — A már or­szágos hirü Burlington Hazu­gok Klubbjában az 1953-as év­re szóló “hazugok királya” cí­met egy katona nyerte meg, aki Japánban szolgál és ezt a “szto­rit” irta: Amikor este az ágyba mentem, alig bújtam a takaró alá, nyílik az ajtó és bejött raj­ta két alak, mindegyike lega­lább hat láb magas. Előbb azt hittem, hogy katona társaim jöttek be, de jólmegnézem őket, hát láttam, hogy két szúnyog volt; odajöttek az ágyamhoz, megvizsgáltak, aztán az egyik igy szólt: — Itt együk meg, vagy vi­gyük haza? — Jobb lesz, ha itt fogvaszt­­juk el, — mondta a másik, — mert ha hazavisszük, otthon a nagy szúnyogok elveszik tőlünk s nekünk semmi sem marad. A félelem szülöttei

Next

/
Oldalképek
Tartalom