Bérmunkás, 1953. január-június (40. évfolyam, 1763-1787. szám)
1953-01-17 / 1764. szám
1953. január 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja : F. MEZÖSÉGI A BÉKE * KONGRESSZUS A hatalmas amerikai hirszolgálat, Amerika népét teljesen elzárta attól a nagy jelentőségű eseménytől, amely december hó második felében az ausztriai Bécs városban lejátszódott. Valóságos vasfüggönyt eresztett le, óvatosan vigyázva arra, hogy Amerika népe ne vehessen tudomást arról, hogy közel 100 ország népének a képviselői jöttek össze, hogy megtárgyalják azt, hogy a világ népei müyen összefogással lesznek képesek arra, hogy a fenyegető harmadik világháborút megakadályozzák. Egy pár soros tudósítás, amelybe leszögezik, hogy a béke kongresszus Sztálin trükkje, amelyen csak kommunisták és társutasok vesznek részt. Ténylegesen az a helyzet' hogy • kommunisták az élharcosai a békének, hisz nekik van legnagyobb szükségük a békés termelés lehetőségére. Ők nem akarnak uj piacokat hóditani, még hosszú ideig nem tudják saját népeik folyton fokozódó igényeit kielégiteni, nekik a szocializmus útjára lépett országoknak, külországokkal való kereskedelem nem fölös áruiknak profitra való eladását jelenti, hanem a fölösleges áruiknak a kicserélését oly árukra, amelyekre szükségük van. De ha kezdeményezői és támogatói is minden olyan megmozdulásnak, amely a béke ügyét szolgálja, letagadhatatlan tény, hogy nem csak a dolgozó proletárok képviselői jelentek meg Bécsben, hanem ott voltak a polgári és vallási világnézetek minden árnyalatának a képviselői is. írók, tudósok, művészek ezrei Írták alá a felhívást és so-' kan jelentek meg közülök, kiknek a neve az egész világon ismert. Feltűnő nagy számban jelentek meg papok, katolikus, protestáns, mohamed, budha vallások hirdetői. Magasrangu katonatisztek, a nem kommunista országokból, tábornokok, ezredesek felszólalásait olvashatjuk. Ott voltak polgári politikusok Francia, Angol s Olaszországból, ugyan úgy Ázsiából és Afrikából is. India minden pártja, beleértve a kormánypártot is, arányosan képviselve voltak az indiai delegációban. Ezek a polgári delegátusok kifejtették a nézeteiket és mérsékeltették a javaslatokat. A polgári delegátusok szószólója Netti volt olasz miniszterelnök volt, aki 5-10 éves megegyezést javasolt, a hideg háború helyett “hideg békét”, amely idő alatt megegyezés jöhetne létre a szocialista és kapitalista országok között. Másik fő . törekvés a koreai háború befejezése és a gyarmati népek felszabadulási törekvésének az elismertetése volt. Nagyon érdekes volt az egyik magyar delegátus, Máté János veszprémi püspöki helynök felszólalása, aki egy albumot adott át az elnökségnek, amelynek a következő szövegét 3340 katolikus pap irta alá. Jó volna, ha ezt az amerikai magyar papok is megszívlelnék. ‘‘Mi, magyar katolikus papok személyes állásfoglalásunk k; a 1 határozottan az egy és oszthatatlan világbéke szent ügye mellé állunk. Ezt aláírásunkkal is bizonyítjuk. Elengedhetetlen erkölcsi kötelességnek tartjuk, hogy az egész katolikus világ hallassa szavát, amellyel a szörnyű baktériumháborut és folytatóit elitéli és a koreai háború azonnali megszüntetését sürgeti. Ugyanakkor leszögezzük, hogy a baktériumfegyver és az atomerő pusztító háborús alkalmazását súlyos bűnnek tartjuk, valamint sürgető szóval kívánjuk, hogy azonnal szüntessék meg a most is folyó háborúkat, elsősorban a koreai vérengzéseket és azután kezdjenek a világ hatalmai minden nép békéjét biztositó tárgyalásokat. Tudjuk, hogy megáldja Isten az igét, amely kimondja és megáldja a kezet, amely ezt az óhajt aláírásával erősiti.” Koreai delegátus adatai, fényképei mélységes megdöbbenést váltottak ki, aki a következő szavakkal zárta be beszédét: “Hazámra az elmúlt hat hónap alatt másfél millió repülő bombát és 15 millió napal bombát dobtak le. Ugyan ebben a hat hónapban az Egyesült Államok monopolistái 22 milliárd dollár profitot vágtak zsebre. Az én szivemben és gondolatomban ezek a számok összefüggnek, elválaszthatatlanok.” Utána egy nagyon fiatal kanadai küldött ment az emelvényre és a következőket mondotta remegő hangon: “18 éves koromban, két évvel ezelőtt, munkanélkül, egyedül, szegényen álltam a világban. A munkaközvetítőnél azzal biztattak, hogy ha belépek a Koreában harcoló hadseregbe, utána munkát kapok. Rövid kiképzés után a frontra vittek és azonnal bevetettek. Megsebesültem és kórházba kerültem. Láttam sebesült hazámfiáit, láttam vérben szenvedve más országok fiait. Azt kérdeztem magamtól mit keresek itt, ilyen távol hazámtól? .. . Azért vagyok itt, hogy elmondjam: úgy látom a békemozgalom meg tudja oldani a világ égető kérdését. Úgy térek vissza szép hazámba, Kanadába, hogy megmondom az igazat. Beszélek a napalbombáról, a pusztulásról, amelyet mi vittünk a koreai népre. Húsz éves vagyok és olyanokat láttam, amiket senkinek sem volnak szabad látnia. Húsz éves vagyok és úgy jöttem vissza, hogy nem tudok semmihez sem kezdeni. En, az egyszerű katona, arra kérem hazám s a nagyvilág szülőit, ne engedjék fiaikat Koreába!” Nagy figyelmet vontak magukra az afrikai és az ázsiai delegátusok, amelyekből látható volt, hogy az elnyomott népek mindenütt megelégelték a gyarmati szolgaságot és mindenütt megindult, vagy indulóban van a felszabadulásért való küzdelem. Több lapszám elveszett a postán, igy az elfogadott javaslatok és a küldöttek névsora is. 80 ország delegátusai voltak jelen, köztük minden tilalom dacára is 19 amerikai. A felszólalások alapján jegyeztem le azokat az országokat, amelyek képviselve voltak, illetve felszólaltak. Ezek a következők, a felszólalások sorrendjében: Brazília, Magyarország, Afrika, Franciaország, Anglia, Belgium, Svájc, Algiria, Tunisz, Ausztria, Mexico, Mongolia, Guetamala, Németország, Egyesült Államok, Olaszország, Kanada, Venezuela, Spanyolország, Oroszország, Indonézia, Korea, Lengyelország, Hollandia, Francia Szudán, Ausztrália, Görögország, Jugoszlávia, Paraguay, Columbia, Costarica, Csehszlovákia, Kina, Portugália,, Lebanon, Bolivia, India, Pakisztán, Szenegál, Kuba, Izrael, Thailand, Románia, Irán, Bulgária, Iraq, Albánia, Vitenam, Kambodzsa, Ecuador, Portorico, Jugoszlávia, Dánia, Norvégia, Írország, Malaya, Finország, Arábia, Burma, Egyiptom, Nigeria, Japán, Argentína, Chile, New Zealand. A legnagyobb szeretettel fogadták a delegátusok Szun Csin-len asszonyt, a kínai forradalom atyjának Szun Yet-szennek az özvegyét, ki Chiang feleségének nővére, egyike a világ, legaktívabb béke harcosainak. Több mint 2000 delegátus viszi el a béke kongresszus üzenetét és sorakoztatja fel a világ népeit az imperializmus ellen, a világbékéért. A GRÓF UR HAZUDIK Van itt Amerikában egy csomó olyan D.P., aki csak a véletlennek köszönheti, hogy ma itt verheti a mellét, hogy ő milyen nagy demokrata, milyen bolseviki ellenes. Ez a “véletlen” az volt, hogy az ipséknek sikerült elbújni akkor, amikor az amerikai hadvezetőség a hadi bűnösöket szedte össze és küldte vissza Magyarországba, hogy elvegyék a méltó büntetésüket, így ma, ahelyett, hogy a jól kiérdemelt kötelet vagy börtönt megkapták volna, itt grasszálnak Amerikában, nem egy közülök az Egyesült Államok fizetési listáján. Itt jelentgeti fel a régi amerikásokat, mint “bolsevikieket, köztük Himler Mártont, Fáy Fishert, Göndört, Gombos Zoltánt, a “liberális” vörösfalókat, mert ezek ugyan versenytársak velük a vörösfalásban, de véletlenül nem szeretik a nyilasokat sem. Ezek között a gyilkos tábornokok és az amerikai pilóták meglincselésére felbujtó irók között díszpéldányként tűnik ki Gróf Wass iró ur, kinek szemtelenségénél csak a hazudó képessége nagyobb. Ezzel pedig elég nagyot mondunk, mert nem csak odáig viszi a szemtelenségét, hogy mártíroknak nevezi azokat a tömeggyilkosokat, kiket az amerikai katonai hatóságok adtak át a magyar bíróságnak, hogy az ellenőrzésük alatt elitéljék őket, hanem pribékeknek nevezi írásaiban azokat az amerikai tiszteket és katonákat, akik az amerikai Donovan tábornok parancsára ezeket a tömeggyilkosokat elfogták. Egy Granville nevű amerikai tiszt nyilatkozata szerint “a háborús gonosztevők listáján ott szerepelt Gróf Wass Albert is”. Ő sokáig kutatott utána eredménytelenül. Mr. Granville nagyon meg van lepve, hogy a gróf most ir levelet Eisenhowernek, melyben reményét fejezi ki, hogy rövidesen elintézi az amerikai vörösöket és megindítja a rég óhajtott háborút a szovjet és társai ellen. Persze ha Mr. Granville ismerné a mai amerikai politikát, akkor természetesnek tartaná azt, hogy Wassék itt uszítanak ma. Ez a gróf ur irodalmaskodik itt és a pittsburghi nyilas piszkosba becsteleniti meg az újságpapirost. Legutóbb egy “történetet” irt meg, amelynek minden betűje aljas, buta hazugság. Egyetlen szó sincs benne, amely csak valószínű is lenne. Ilyen hazugságok voltak azok, amelyeket ezek a nyilas gazemberek odahaza elkövettek, amelyeknek az eredménye volt, hogy a félrevezetett tömeg amerikai pilótákat lincselt meg. íme a “történet” lényege: 1951-zen a floridai narancs ültetvényesek a nagy termésre való tekintettel, Koreai hadifoglyokat kértek a narancs szüretre. A jelentkező hadifoglyok között volt egy 20 éves szibériai orosz fiú, aki mint géppuskás szakaszvezető került egy szibériai ezreddel a koreai frontra és ott hadifogságba esett. Először hazugság az, hogy a floridai narancs ültetvényesek hadifoglyokat kértek és kaptak, annál is inkább, mert nincs koreai hadifogoly Amerikában, igy hadifogoly tábor sem lehet. Másodszor a Koreában levő hadifogoly táborokban nincsen egyetlen orosz hadifogoly sem és semmiféle orosz ezred nem harcolt Koreába. Soha senki ezt még ezen a hazug grófon kívül nem állította. Ezért ez a hazugság nem csak aljas, hanem buta is, annyira buta, amilyet csak egy magyar gróf találhat ki. Nagyon szegény fantáziája lehet ennek a “nagy magyar Írónak”, ha csak ilyen hazugságokat tud kitalálni. így igazán nem volt nehéz a koszos sánta kutyát, illetve a hazug embert utolérni. Nagyon nagy kár, hogy Mr. Granville annak idején nem találta meg Gróf Wass Albert háborús gonosztevőt és nem mentette meg Amerikát ettől a hazug frátertől. BÉKEDIJASOK Ezelőtt három éve Sztálin 70 éves születésnapjának alkalmából alakította a Szovjet kormány “A népek közti béke megszilárdításáért” nevet viselő nemzetközi békedijat. Ez évben harmadik ízben osztották ki a dijat, amelyet olyan egyének kapnak, akik a békéért való harcban kiváló érdemeket szereztek. Az arra érdemeseket egy nemzetközi bizottság választja ki, amelynek az elnöke D. V. Szkobelein szovjet akadémikus. Tagjai Kuo Mo-zso (Kina), Louis Aragon (Franciaország), M. Anderson-Nexo (Dánia), John Bernal (Anglia), Pabló Nenida
