Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-08-23 / 1742. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. augusztus 23. tént, hogy a guatamali kongresz- szus törvényt hozott a földnélküliek földhöz juttatására. Guatemala falusi lakosságának 75 százaléka nem birt föld tulajdonnal. Ennek a 75 százaléknak túlnyomó része indián. Viszont a megművelt föld 85 százaléka a lakosság 12 százalékának a kezében van, mig a 15 százalékát a földnek a falusi lakosság bírja. A törvény kiterjed a parlagon heverő földekre, a . bérbeadott földekre és 180 hektárnál nagyobb földbirtokokra. A kisajátításra kerülő földeket megváltják, a tulajdonosok kártérítést fognak kapni, tehát egyszerű polgári reformról van szó. A munkásság támogatta a földnélküli parasztok földosztási törekvését, mert az felbomlasztaná a feudális rendszert és igy elősegítené az ország iparosítását. A kommunista párt, amelynek nincs is parlamenti képviselete, a föld kártérítés nélkül való kisajátítását követelte, de a parlament a kártérítés mellett döntött. Ezt a nagyon is polgári izü földreformot nevezték ki vörös veszélynek. Fenyegetőznek polgárháborúval és beavatkozással. A polgárháború egyelőre sikertelen maradt, mert egy pár paraszt és munkásszervezet lerombolása, ezek vezetői közül többnek orvul való legyilkolása, megteremtette a munkások és dolgozó parasztok egységét, lehetetlenné tette a bejósolt polgárháborút és igy a rendcsinálás ürügye alatti “beavatkozás” is elmaradt. De ahogy a reakciós földbirtokosokat és az amerikai nagytőkét ismerjük, nem lenne meglepetés, ha mégis kitörne a polgárháború, amely azután megadná a lehetőséget a “beavatkozásra”. Guatemala nem fogadta el az amerikai “segélyt”, sem a felfegyverkezéshez szükséges hadianyagot, ők önerejükből akarják rendbehozni gazdaságukat. Nem adják el a függetlenségüket egy pár millió dollárért és főleg békében akarnak élni. Ezért nevezték el a mai kormányzatot vörösnek, ezért a bűnükért veszélyesek a szent profit rendszerre. NE SÍRJ NE SÍRJ, KOSSUTH APÁNK Kossuth Lajos 100 éve, hogy Amerikába partraszállt, hogy Amerika kormányától a magyar szabadságharc ügyének a felkarolását kieszközölje. Kossuthot nagy ünnepélyességgel fogadták, gyűléseket tartott és a nép lelkesedett érte, de nagy csalódással távozott, mert segítséget nem kapott. Ezt az eseményt igyekeztek aprópénzre váltani az amerikai magyar papok, politikusok, egyleti basák szervezete az “Amerikai Magyar Szövetség”. Először is egy ezres bizottságot igyekeztek megszervezni, amely, hogy több ezer legyen, egy “kiváló szervezőt” alkalmaztak hat hónapra. Ennek a hivatása lett volna a több ezer magyart a bizottságba beszervezni és fejenként 25 dollárt bekollektálni. Ebből a 25-50 ezer dollárból azután nagy Kossuth ünnepségeket rendeztek volna, emléktáblákat lepleztek volna le és megiratták volna Kossuth amerikai. utjának történetét. Ez a könyv tartalmazta volna Kossuth beszédeit is. Lépéseket tettek arra is, hogy Amerika postaügyi államtitkára Kossuth emlék bélyeget adjon ki. A siker érdekébe megmozdították Truman elnököt, Acheson külügyi államtitkárt, Dewey, New York állam kormányzóját és egy csomó más kormányzót, szenátort, akik készségesen adták az áldásukat a tervhez, hogyisne, hiszen választási év van és igy a szavazatfogás megér egy levelet. A Magyar Szövetség titkára, most számol be a tervek keresztülviteléről, illetve a legcsufo- sabb kudarcról, mert minden erőlködés, jól fizetett szervező dacára az amerikai magyarság nem sietett leadni a 25 dollárokat. Még tizedrésze se jött be a remélt összegnek, amely elment a szervező fizetésére, útiköltségére és a féltucat Kossuth ünnepély lerendezésére. A nagy ünnepségek igy elmaradtak. Elmaradt az emlék könyv kiadása is, de a Kossuth bélyeg sem jelent meg, dacára a postaügyi államtitkár ígéretének és a szenátorok támogatásának, mert a Magyar Szövetségnél nagyobb erő lépett közbe, a titkár által meg nem nevezett magyarok felvilágosították az illetékeseket, hogy Kossuth forradalmár, szabadkőműves, vagyis “vörös” volt, tehát nem méltó arra, hogy Amerika emlékbélyeg kiadásával tisztelje meg. Ebből kitűnik, hogy még a reakciós Magyar Szövetségnél is van reakciósabb alakulat és jellemző az amerikai kormányzat mai politikájára, hqgy még Kossuth száz év előtti polgári forra- dalmiságát is megbocsáj thatatlan bűnnek tartja és sietett visz- szavonni az ígéretét a Kossuth bélyegeket illetőleg. 1 Most csak azt kérdjük a Ma- ' gyár Szövetség uraitól, hogy mi1 jogon ágálnak a fórumon, mint az amerikai magyarság képviselői, amelytől soha megbízatást nem kaptak és amint a Kossuth ünnepélyek kudarca mutatja, egyáltalán nem ismeri el őket vezetőnek. Akármilyen kicsinyek is az amerikai magyar munkásszervezetek, kétségtelen, hogy sokkal inkább képviselik az amerikai magyarságot, mint az az önkinevezte társaság, amely papokból, szerkesztőkből és egyleti basákból áll. Ha a radikális munkások akarnának egy ilyen ezres bizottságot összehozni, azt minden fizetett szervező nélkül megtudnák csinálni, de a papok, urak, annyiszor becsapták, megcsalták, kihasználták, eladták, hogy még Kossuth nevének a hangoztatása sem bírta rá őket, hogy levegyék a kezüket a zsebeikről, amikor ott papi-uri banda akar kotorászni. Kossuth Lajos emlékét nem sikerült zsebeléssel és hazug képmutató frázisokkal beszeny- nyezni, hála az amerikai magyarság utálatának a “vezérei”- vel szemben. Bolonditják munkásaikat A NAGY IPARVÁLLALATOK “INGYENES” OLVASNIVALÓKKAL LÁTJÁK EL MUNKÁSAIKAT. — SZELLEMI MASZLAGOT TARTALMAZNAK AZ INGYENES FÜZETEK. WASHINGTON —Az utóbbi pár évben az amerikai nagyobb iparvállalatok gyáraiban, — leginkább a “cafeteria” néven szereplő étkező termek bejáratánál, tehát ott, ahol legtöbb munkás megy el, — olvasnivalók szekrényét (racks) állítanak fel, amelyeket teleraknak mindenféle kis füzetekkel, amiket a munkások hazavihetnek. A füzeteket általában jobb minőségű papírra nyomják, tetszetős fedőlapot, vagy fedélrajzot adnak nekik, de azonkívül érdekesnek látszó képekkel is telerakják s igy az a munkás, .aki csupa kíváncsiságból is ke- zébeveszi, hajlandó hazavinni, különösen amikor elolvassa a szekrényre elhelyezett felírást: “Free, but only one copy per persons”. (Ingyen, de csak egy példány személyenként). A napokban a Wall Street Journal nagyon dicsérő, részletesebb cikket irt a munkások ily “ingyenes” neveléséről, amelynek “összes költségeit a munkáltatók fedezik”. A Wall Street Journal elmondja, hogy ezen füzetek értékes információkat adnak a munkásoknak az emberi élet számos megnyilvánulási terén. így például megmagyarázzák, hogyan kell gondozni a fogakat, hogy lehet kiválasztani a legjobb ócska automobilt, hogyan lehet jó vacsorát készíteni a déli ételmaradékból, hogyan lehet befektetni a megspórolt pénzt. De azonkívül megmagyarázzák ezen füzetek, hogyan lehet a munkás “jó” amerikai. És természetesen nem hiányzik az sem, hogy hogyan védekezzünk a kommunizmus ellen. 30 MILLIÓ ÉVENTE A CIO News reportere is megvizsgálta ezen füzeteket és úgy találta, hogy azokat éppen csak azért osztogatják, mert azokban olyan információkat adnak, melyek politikai és gazdasági kérdésekben a munkáltatók álláspontját képviselik. Ezen félrevezető nevelés kedvéért adják az egészségügyi és másféle, nemtársadalmi problémákkal foglalkozó cikkeket, hogy a munkások gyanúját ne keltsék fel azonnal. A Journal állítása szerint ez a “cafeteria education” 1948-ban kezdődött s ma már több mint 1500 nagy gyárban és számos kisebben helyezték el az ingyenfüzetek szekrényeit s mintegy 30 millió füzetet sóznak rá a munkásokra, akik csak akkor ébrednek fel, — ha ugyan felébrednek, — amikor “A union shop hátrányai” és hasonló cimü füzetek kerülnek a kezeikbe. A füzetek legnagyobb részét két munkásellenes cég szolgáltatja. Mindkettőnek “mestersége” a munkások elbolonditására szánt írások gyártása és terjesztése. Az egyik a new yorki “Good Reading Rack Service”, amelynek füzetei közül egy-ötöd az egészségüggyel, egy-ötöd pedig másféle hasznos tanácsokkal, három-ötöd pedig amerikanizmussal, gazdasági és politikai hamis érvelésekkel foglalkozik. ®---------------------------------------------A MUNKÁSOK FIZETIK A másik cég a chicagói “National Research Bureau”. Ennek a füzetei is 30 százalékban a szocializmus és kommunizmus elleni védekezéssel, vagyis hazug érveléssel telitettek, 20 százaléka a “management” segítésével s csak 20 százaléka foglalkozik, valóban'- semleges tárgyú dolgokkal. A cikkek jó részét a reakció fellegvárából, a Readers Digest-ből veszik át, ami már maga is elég magyarázatot ad. De azonkívül részben vagy egészben is lekopirozzák a National Association of Manufacturers (NAM) által kiadott propaganda füzeteket is, természetesen nem jelölik meg azok erede- . tét. És végre a legnagyobb hazugság az, hogy még ezt a félrevezető nevelést is a munkások ingyen kapják s hogy annak költségeit a munkáltatók fedezik. A tény az, hogy a füzetek költségeit az iparvállalatok levonják az’ adóból s igy nekik valóban semmibe sem kerül. De ha meggondoljuk, hogy amennyiben a kormánynak nagy kiadásait beszedik adókban, akkor a valóság az, hogy amennyi adóval kevesebbet fizetnek a munkáltatók, annyival többet kell fizetni a munkásoknak. 'Szóval ezen szellemi maszlagért valójában maguk az elbolon- ditott munkások fizetnek meg. Douai — A Franciaország északi részében fekvő szénbánya vidék újabb szerencsétlenséget jelent, amelynél a széngáz-rob- banás három bányászt megölt s több mint ötven embert megsebesített. Washington — Az Atom Energia Bizottság jelenti, hogy uj uránium-235 (az atombombára alkalmas uránium) kiválasztó telepet állít fel Ohio állam déli részében, Portsmouth városka közelében s hogy ezen telep 1 billió és 200 millió dollárba fog kerülni. Az ohioi gyártelep csak egyik részét képezi az atombomba gyártására megszavazott 3 billiós programnak. — Ez a program természetesen a békét szolgálja. , GERÉB JÓZSEF munkástárs irói tevékenységének második negyven évi tartamára, csatlakozzon az Elsinore- Los Angeles Bérmunkás olvasók kezdeményezéséhez — erős anyagi alapot létesíteni a Bérmunkásnak. Újabb csatlakozók: L. Fishbein, New York 5.00, A. Gross, Trenton 5.00, Jos. Kollár, Cleveland 3.00, Geo. Kuhn, Cleveland 2.00.
