Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-23 / 1742. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1952. augusztus 23. tént, hogy a guatamali kongresz- szus törvényt hozott a földnél­küliek földhöz juttatására. Guatemala falusi lakosságá­nak 75 százaléka nem birt föld tulajdonnal. Ennek a 75 száza­léknak túlnyomó része indián. Viszont a megművelt föld 85 százaléka a lakosság 12 százalé­kának a kezében van, mig a 15 százalékát a földnek a falusi la­kosság bírja. A törvény kiterjed a parlagon heverő földekre, a . bérbeadott földekre és 180 hektárnál na­gyobb földbirtokokra. A kisajátításra kerülő földe­ket megváltják, a tulajdonosok kártérítést fognak kapni, tehát egyszerű polgári reformról van szó. A munkásság támogatta a földnélküli parasztok földosztási törekvését, mert az felbomlasz­taná a feudális rendszert és igy elősegítené az ország iparosítá­sát. A kommunista párt, amely­nek nincs is parlamenti képvise­lete, a föld kártérítés nélkül va­ló kisajátítását követelte, de a parlament a kártérítés mellett döntött. Ezt a nagyon is polgári izü földreformot nevezték ki vörös veszélynek. Fenyegetőznek pol­gárháborúval és beavatkozással. A polgárháború egyelőre siker­telen maradt, mert egy pár pa­raszt és munkásszervezet le­rombolása, ezek vezetői közül többnek orvul való legyilkolása, megteremtette a munkások és dolgozó parasztok egységét, le­hetetlenné tette a bejósolt pol­gárháborút és igy a rendcsinálás ürügye alatti “beavatkozás” is elmaradt. De ahogy a reakciós földbir­tokosokat és az amerikai nagy­tőkét ismerjük, nem lenne meg­lepetés, ha mégis kitörne a pol­gárháború, amely azután meg­adná a lehetőséget a “beavatko­zásra”. Guatemala nem fogadta el az amerikai “segélyt”, sem a fel­fegyverkezéshez szükséges hadi­anyagot, ők önerejükből akar­ják rendbehozni gazdaságukat. Nem adják el a függetlenségü­ket egy pár millió dollárért és főleg békében akarnak élni. Ez­ért nevezték el a mai kormány­zatot vörösnek, ezért a bűnük­ért veszélyesek a szent profit rendszerre. NE SÍRJ NE SÍRJ, KOSSUTH APÁNK Kossuth Lajos 100 éve, hogy Amerikába partraszállt, hogy Amerika kormányától a magyar szabadságharc ügyének a felka­rolását kieszközölje. Kossuthot nagy ünnepélyességgel fogad­ták, gyűléseket tartott és a nép lelkesedett érte, de nagy csaló­dással távozott, mert segítséget nem kapott. Ezt az eseményt igyekeztek aprópénzre váltani az amerikai magyar papok, politikusok, egy­leti basák szervezete az “Ameri­kai Magyar Szövetség”. Először is egy ezres bizottsá­got igyekeztek megszervezni, amely, hogy több ezer legyen, egy “kiváló szervezőt” alkalmaz­tak hat hónapra. Ennek a hiva­tása lett volna a több ezer ma­gyart a bizottságba beszervezni és fejenként 25 dollárt bekollek­tálni. Ebből a 25-50 ezer dollár­ból azután nagy Kossuth ünnep­ségeket rendeztek volna, emlék­táblákat lepleztek volna le és megiratták volna Kossuth ame­rikai. utjának történetét. Ez a könyv tartalmazta volna Kos­suth beszédeit is. Lépéseket tettek arra is, hogy Amerika postaügyi állam­titkára Kossuth emlék bélyeget adjon ki. A siker érdekébe meg­mozdították Truman elnököt, Acheson külügyi államtitkárt, Dewey, New York állam kor­mányzóját és egy csomó más kormányzót, szenátort, akik készségesen adták az áldásukat a tervhez, hogyisne, hiszen vá­lasztási év van és igy a szavazat­fogás megér egy levelet. A Magyar Szövetség titkára, most számol be a tervek keresz­tülviteléről, illetve a legcsufo- sabb kudarcról, mert minden erőlködés, jól fizetett szervező dacára az amerikai magyarság nem sietett leadni a 25 dolláro­kat. Még tizedrésze se jött be a remélt összegnek, amely elment a szervező fizetésére, útiköltsé­gére és a féltucat Kossuth ün­nepély lerendezésére. A nagy ünnepségek igy elma­radtak. Elmaradt az emlék könyv kiadása is, de a Kossuth bélyeg sem jelent meg, dacára a postaügyi államtitkár ígéretének és a szenátorok támogatásának, mert a Magyar Szövetségnél nagyobb erő lépett közbe, a tit­kár által meg nem nevezett ma­gyarok felvilágosították az ille­tékeseket, hogy Kossuth forra­dalmár, szabadkőműves, vagyis “vörös” volt, tehát nem méltó arra, hogy Amerika emlékbé­lyeg kiadásával tisztelje meg. Ebből kitűnik, hogy még a reakciós Magyar Szövetségnél is van reakciósabb alakulat és jel­lemző az amerikai kormányzat mai politikájára, hqgy még Kos­suth száz év előtti polgári forra- dalmiságát is megbocsáj thatat­lan bűnnek tartja és sietett visz- szavonni az ígéretét a Kossuth bélyegeket illetőleg. 1 Most csak azt kérdjük a Ma- ' gyár Szövetség uraitól, hogy mi1 jogon ágálnak a fórumon, mint az amerikai magyarság képvise­lői, amelytől soha megbízatást nem kaptak és amint a Kossuth ünnepélyek kudarca mutatja, egyáltalán nem ismeri el őket vezetőnek. Akármilyen kicsinyek is az amerikai magyar munkásszer­vezetek, kétségtelen, hogy sok­kal inkább képviselik az ameri­kai magyarságot, mint az az ön­kinevezte társaság, amely pa­pokból, szerkesztőkből és egyle­ti basákból áll. Ha a radikális munkások akarnának egy ilyen ezres bi­zottságot összehozni, azt min­den fizetett szervező nélkül megtudnák csinálni, de a papok, urak, annyiszor becsapták, meg­csalták, kihasználták, eladták, hogy még Kossuth nevének a hangoztatása sem bírta rá őket, hogy levegyék a kezüket a zse­beikről, amikor ott papi-uri ban­da akar kotorászni. Kossuth Lajos emlékét nem sikerült zsebeléssel és hazug képmutató frázisokkal beszeny- nyezni, hála az amerikai ma­gyarság utálatának a “vezérei”- vel szemben. Bolonditják munkásaikat A NAGY IPARVÁLLALATOK “INGYENES” OLVASNIVA­LÓKKAL LÁTJÁK EL MUNKÁSAIKAT. — SZELLEMI MASZ­LAGOT TARTALMAZNAK AZ INGYENES FÜZETEK. WASHINGTON —Az utóbbi pár évben az amerikai nagyobb iparvállalatok gyáraiban, — leginkább a “cafeteria” néven sze­replő étkező termek bejáratánál, tehát ott, ahol legtöbb munkás megy el, — olvasnivalók szekrényét (racks) állítanak fel, ame­lyeket teleraknak mindenféle kis füzetekkel, amiket a munkások hazavihetnek. A füzeteket általában jobb minőségű papírra nyomják, tet­szetős fedőlapot, vagy fedélraj­zot adnak nekik, de azonkívül érdekesnek látszó képekkel is telerakják s igy az a munkás, .aki csupa kíváncsiságból is ke- zébeveszi, hajlandó hazavinni, különösen amikor elolvassa a szekrényre elhelyezett felírást: “Free, but only one copy per persons”. (Ingyen, de csak egy példány személyenként). A napokban a Wall Street Journal nagyon dicsérő, részle­tesebb cikket irt a munkások ily “ingyenes” neveléséről, amely­nek “összes költségeit a munkál­tatók fedezik”. A Wall Street Journal elmondja, hogy ezen fü­zetek értékes információkat ad­nak a munkásoknak az emberi élet számos megnyilvánulási te­rén. így például megmagyaráz­zák, hogyan kell gondozni a fo­gakat, hogy lehet kiválasztani a legjobb ócska automobilt, ho­gyan lehet jó vacsorát készíteni a déli ételmaradékból, hogyan lehet befektetni a megspórolt pénzt. De azonkívül megmagya­rázzák ezen füzetek, hogyan le­het a munkás “jó” amerikai. És természetesen nem hiányzik az sem, hogy hogyan védekezzünk a kommunizmus ellen. 30 MILLIÓ ÉVENTE A CIO News reportere is meg­vizsgálta ezen füzeteket és úgy találta, hogy azokat éppen csak azért osztogatják, mert azokban olyan információkat adnak, me­lyek politikai és gazdasági kér­désekben a munkáltatók állás­pontját képviselik. Ezen félre­vezető nevelés kedvéért adják az egészségügyi és másféle, nem­társadalmi problémákkal foglal­kozó cikkeket, hogy a munkások gyanúját ne keltsék fel azonnal. A Journal állítása szerint ez a “cafeteria education” 1948-ban kezdődött s ma már több mint 1500 nagy gyárban és számos kisebben helyezték el az ingyen­füzetek szekrényeit s mintegy 30 millió füzetet sóznak rá a munkásokra, akik csak akkor ébrednek fel, — ha ugyan fel­ébrednek, — amikor “A union shop hátrányai” és hasonló cimü füzetek kerülnek a kezeikbe. A füzetek legnagyobb részét két munkásellenes cég szolgál­tatja. Mindkettőnek “mestersé­ge” a munkások elbolonditására szánt írások gyártása és ter­jesztése. Az egyik a new yorki “Good Reading Rack Service”, amelynek füzetei közül egy-ötöd az egészségüggyel, egy-ötöd pe­dig másféle hasznos tanácsok­kal, három-ötöd pedig amerika­nizmussal, gazdasági és politi­kai hamis érvelésekkel foglalko­zik. ®---------------------------------------------­A MUNKÁSOK FIZETIK A másik cég a chicagói “Na­tional Research Bureau”. Ennek a füzetei is 30 százalékban a szo­cializmus és kommunizmus elle­ni védekezéssel, vagyis hazug érveléssel telitettek, 20 százalé­ka a “management” segítésével s csak 20 százaléka foglalkozik, valóban'- semleges tárgyú dol­gokkal. A cikkek jó részét a re­akció fellegvárából, a Readers Digest-ből veszik át, ami már maga is elég magyarázatot ad. De azonkívül részben vagy egészben is lekopirozzák a Nati­onal Association of Manufactu­rers (NAM) által kiadott propa­ganda füzeteket is, természete­sen nem jelölik meg azok erede- . tét. És végre a legnagyobb hazug­ság az, hogy még ezt a félreve­zető nevelést is a munkások in­gyen kapják s hogy annak költ­ségeit a munkáltatók fedezik. A tény az, hogy a füzetek költsé­geit az iparvállalatok levonják az’ adóból s igy nekik valóban semmibe sem kerül. De ha meg­gondoljuk, hogy amennyiben a kormánynak nagy kiadásait be­szedik adókban, akkor a valóság az, hogy amennyi adóval keve­sebbet fizetnek a munkáltatók, annyival többet kell fizetni a munkásoknak. 'Szóval ezen szellemi maszlag­ért valójában maguk az elbolon- ditott munkások fizetnek meg. Douai — A Franciaország északi részében fekvő szénbánya vidék újabb szerencsétlenséget jelent, amelynél a széngáz-rob- banás három bányászt megölt s több mint ötven embert megse­besített. Washington — Az Atom Energia Bizottság jelenti, hogy uj uránium-235 (az atombombá­ra alkalmas uránium) kiválasztó telepet állít fel Ohio állam déli részében, Portsmouth városka közelében s hogy ezen telep 1 billió és 200 millió dollárba fog kerülni. Az ohioi gyártelep csak egyik részét képezi az atombom­ba gyártására megszavazott 3 billiós programnak. — Ez a program természetesen a békét szolgálja. , GERÉB JÓZSEF munkástárs irói tevékenységé­nek második negyven évi tarta­mára, csatlakozzon az Elsinore- Los Angeles Bérmunkás olvasók kezdeményezéséhez — erős anyagi alapot létesíteni a Bér­munkásnak. Újabb csatlakozók: L. Fishbein, New York 5.00, A. Gross, Trenton 5.00, Jos. Kollár, Cleveland 3.00, Geo. Kuhn, Cleveland 2.00.

Next

/
Oldalképek
Tartalom