Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-23 / 1742. szám

1952. augusztus 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal A negyvenedik évébe lépő Bérmunkás olvasói AUGUSZTUS 31-én, VASÁRNAP D.E. 10 ÓRAI KEZDETTEL ORSZ&GOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Boádon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmun­kás olvasóit, hogy augusztus 31-én Clevelandon legyenek, hogy az országos találkozón megbeszélhessék mindazt, ami a Bér­munkás további pontos megjelentetéséhez szükséges. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küldjék el inditványaikat. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Hazugságok tömegtermelése (Vi.) Az amerikai modern technika nem csak repülőgépe­ket, tankokat, fegyvereket, ha­nem hazugságokat is — propa­ganda célra -— gyártanak és na- gyoh nagy tömegekben terme­lik. Persze úgy a hazugságokban, mint más használati ikkekben, nem annyire a minőség, mint a mennyiség nekik a fontos. Ezen hazugságok között nem régen az összesNBC rádió háló­zaton beszélő Gyárosok Szövet­ségének szónoka azt hazudta, hogy a szocialista országokban olyan rossz lakásviszonyok van­nak, hogy itt Amerikában egy rabnak több helyet adnak, mint Oroszországabn egyes személy­nek jut. Ennek a megcáfolására min­den Magyarországon járt sze­mélyt idézhetek, akik a háború után, tehát azon őrült lakásrom­bolások, bombázások és a faluk­ról a .városokba menekülések idején járt ott. Például Buda­pesten történt, hogy egy egyén aki a Bérmunkás irógárdistájá- nak nagyon panaszkodott a rossz bánásmódról, egy nagy szoba, legalább 15x18 láb nagy­ságú, félkonyha használattal volt kiutalva és társának egy másik hasonló nagyságú szoba, szintén konyha használattal. De ez még 1948-ban volt, azóta na­gyon sokat építettek az egész országban és Oroszországban még többet. LELAND STOWE HAZUGSÁG GYŰJTEMÉNYE Azt hiszem nagyon sok ame­rikai nagy lapban, de ezek kö­zött a detroiti Free Pressben, eleinte az első oldalon, nagyon behirdetett cikksorozatban kö­zölték Stowenak a hazugság gyűjteményét. Stowe maga is beismeri a cikksorozat elején, hogy legnagyobb részben az úgynevezett “vasfüggöny” mö­gül menekült DP-k mondják el gedetlenebbek lesznek és ott­hagyják szervezeteiket. Az acélipari munkások teljes két hónapon át jobbára azért sztrájkoltak, hogy az acéltrusz- tot kényszerítsék a zárt műhely elfogadására. A munkások több mint 90 százaléka betartozott a szervezetbe. Hogy miért forszí­rozta a CIO vezetősége a zárt műhelyt, sokkal nagyobb okai vannak mint a zárt műhely. A szakszervezetek vezetőségei tud­ták, hogy a közel jövőben szám­talan olyan balsikeres sztrájkot fognak vívni, mint amilyen az acélipari munkások sztrájkja volt. Tudatában vannak annak is, hogy az elmúlt hat évben nem hogy emelkedett volna taglétszá­muk, hanem inkább esett dacára annak, hogy a bérrabszolgák so­rai millió és millió munkással szaporodott. Zárt műhelyt kí­vánnak létesíteni, hogy a kifelé menekülő munkásokat, akik megelégelték a szakszervezetek vezetőinek basáskodását, szerző­désileg kössék nem csak a mun­kához, hanem a szakszerveze­tekhez is. Erre szüksége van a szervezetek vezetőségeinek, mert neki mindazt a hazugságokat, melyeket még a huszas években Riga, Warsó, Berlin keltezéssel írtak, gyártottak. Akkor is, mint most, az onnan elmenekült urak, terroristák, ellenforradal­márok. Leland Stowe ilyen elbeszélé­sekből merítve, egy egész cikket irt arról, hogy a gyermekek eszét is elrabolják a vörösök. Ezt azzal akarja bizonyítani, hogy a gyermekek, leginkább akiket az “Úttörő” mozgalom­ba bevontak, nagy lelkesedéssel vannak az uj rendszer iránt. Még hozzáteszi azt, hogy mire ezek felnőnek, akkor egy nagyon megbízható harcos tömege lesz az uj rendszernek. Középeurópai országokban 20 millióra becsülik az ilyen fi­atalok számát, akik már a marx­istáktól tanulták meg mi a marxizmus, igy készek azért harcolni azok ellen, akik azt megakarják semmisíteni. Persze Stov/enak nem mondták ezek a meglógott ellenforradalmárok, hogy a szocialista rendszerben az elsőség a fiatalságé, melyet a régi rendszerben csak az urak csemetéi élvezhettek. Nem csak minden segítséget megadnak a munkás és paraszt gyermekek­nek a tanulásra, hanem unszol­ják őket. Ha jól tanulnak és megértik, hogy mit és miért építenek, ak­kor azokat teszik meg vezetők­nek és nem a gazdag nagybácsi, főrészvényes hülye unokáját, mint az általuk siratott rend­szerben tették. Azt minden gondolkozó ember tudja, nem csak a jezsuiták, hogy a gyermekeket, ha hatéves korától legalább tiz évig rend­szeresen tudják nevelni a vallás és a kapitalista rendszer támo­gatására, akkor már a “poklok kapui sem vesznek erőt rajtuk”. Ezt tette a kapitalista osztály a szerződésileg lekötött tagság­gal kényük-kedvük szerint bán­hatnak. A munkásosztálynak nincsen arra szüksége, hogy a kizsákmá­nyoló osztály ismerje el szerve­zetét, hanem arra van szüksége, hogy a szervezet tagságát ne­veljék, tanítsák osztálytudatra, megtanítsák őket arra, hogy egy mindért és mind egyért, hogy megtanítsák egynek a sé­relme valamennyiünk sérelmét jelenti. E szomorú állapotokat meg­változtatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden egyes az ipar­ban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van an­nak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az ösz- szeség sérelmének tekinti. “E maradi jelszó helyett: Tisztességes napibért, tisztesé- ges napi munkáért, ezt a forra­dalmi jelszót Írjuk zászlónkra: LE A BÉRRENDSZERREL!” Köhler és ezt csinálja most a szocialis­ta termelésre tért országok is. A GYERMEKEKÉ A JÖVŐ Akik ismerik a szocialista rendszer célját, törekvését, azok tudják, hogy mi leginkább a jö­vő generációért harcolunk. Ezt nagyon is élesen megvilágította Oroszország külömböző 5 éves tervei, ahol a mostani generáció sokszor szűkös kenyéradagok­kal, silány lakásokban, nagyon erősen dolgoztak, hogy a nehéz­ipart, az ország iparosításának alapját felépíthessék. Ugyancsak minden országban a munkások keresetéből kell elvenni minda­zon nagy összegeket, melyekből az uj gyárakat, utakat, egyete­meket, iskolákat építik, hogy az uj generációnak legyen. Ha másat nem is lehet a szo­cialista tervgazdaságra tért or- szágak és kormányaik érdeké­ben írni, de azt, hogy mindent a gyermekeknek, az uj generáció fejlődésének érdekében csinál­nak. Hogyan tudná Stowe, vagy fasiszta barátai megmagyarázni, hogy a kis 9 milliós Magyaror­szág az olimpiádon is, harmadik helyre került, ha nem adták 'vol­na meg az alkalmat a fiatalság­nak tanulásra, testedzésre?- Amig az olvasós vénasszo­nyok és kivénhedt méltóságos urak úgy bent mint kívül az or­szágon elhalnak, kipusztulnak, az uj generáció, mely most min­den előnyt élvezhet, nem felejti el azt, amit tanul és keresztül él. Bármennyire fejlesztik is a ha­zugságok tömeggyártását az nem fog eredménnyel járni. MŰKÖDIK AZ OSZTÄLYBI- RÖSÄG LOS ANGELES — A William C. Mathes szövetségi biró elnök­lete alatt tartott bírósági tár­gyalásnál az esküdtek bűnösnek mondották a komunista párt 14 tisztviselőjét, mire a biró mind­egyikre a legmagasabb bünte­tést, — öt évi börtönt és 10,000 dollár pénzbírságot rótt ki. Mathes bírónak a vádlottak iránti elkeseredett gyűlöletét mutatta, hogy a maximális bün­tetésnél megjegyezte, hogy aki a pénzbírságot nem tudja meg­fizetni, annak azt “le kell ülni”. Azonkívül a vádlottak egyikét, Mrs. Oleta O’Connort még kü­lön egy évi börtönre Ítélte az­ért, mert nem volt hajlandó el­árulni más kommunisták neveit. Mathes biró most már várja a szolgálataiért a jutalmat, amit bizonyára meg is fog kapni. BRIDGEPORT FIGYELEM A Bérmunkás olvasói egy ve­terán IWW-ista munkástárs szü­letésnapi ünnepélyével egybe­kapcsolt KIRÁNDULÁST ren­deznek a Bérmunkás javára, szeptember 7-én, vasárnap reg­gel 9 órai kezdettel a Pruckner farmon, 561 Morehouse High­way. Lesz szalonnasütés, enni és innivaló, mérsékelt áron. Ebédre gulyás, melyet egy gulyás főzés­hez értő professzor fog készíte­ni. Útirány — A Danbury Road- on a Lawncrot temető kapujától első utón jobbra befordulni, azon menni végig, mig egy nagy fát talál az ut végén, ott megint jobbra fordulni, onnan vagy 100 lépésnyire balra a Morehouse Highwayre azon fel mig egy hosszú szénaházat talál balfelől, ahol a széna van, ott'plakát mu­tatja a befordulást a helyhez balra. Kérjük a Bérmunkás olvasói­nak szives megjelenését, vendé­get mindenki hozhat magával, szívesen látjuk. A Rendezőség. ROSSZUL SZÁMÍTOTT MADISON, WIS. — Herbert C. Fischer, amikor már másod­szor történt, hogy valaki ál­kulccsal behatolt a lakásába és onnan ellopott egyes tárgyakat, elhatározta, hogy megfogja a zsiványt. Erre igen egyszerű tervet dolgozott ki. Letett két dollárt a konyha asztalra, az oldalra eső polc egyikére pedig az edények között elhelyezett egy fényképező kamrát és olyan elrendezést csinált, hogy az ajtó kinyitása egyben a kamara zá­rát is felnyitotta. A terv azonban még sem sike­rült. A zsivány ugyanis ugylát- szik meglátta a 150 dollárt érő fényképező készüléket, magával vitte és örömében, hogy ilyen jó fogást csinált, még a két dollárt is az asztalon hagyta. A NEW YORKI kirándulás ismét a legjobb si­ker jegyében zajlott le, habár még nagyobb sikert lehetett vol­na elkönyvelni, ha annak hirde­tése nem maradt volna ki la­punkból. A jelenlevő munkástár­sak a legjobb hangulatban vol­tak együtt az esti órákig. Az anyagi eredmény $34.10 cent volt, melyért ezúton is hálás kö­szönetét fejezi ki a Rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom