Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-05 / 1736. szám
1952. julius 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI AZ ÚJSÁGÍRÁS, mi van UJ FORMÁJA EGY NAPI LAPBAN? Több ízben vitatkoztunk egy mozgalmi munkástársunkkal, ki egy életen keresztül harcolt a munkásosztály igazáért, ki nagy szeretettel figyeli azt a gigászi munkát, amelyet a magyar dolgozók végeznek a szocialista társadalom felépítéséért. De ö is, mint nagyon sokan, kik elszakadva a magyar viszonyoktól, távolból, sok jelenséget idegenkedve, meg nem értve néznek. Ez áll fenn a munkástársunknál a magyar újságokat illetőleg, amelyeket egyhangúnak, érdektelennek tart, bár szívesen viszi el a hazai lapokat, de ezt a véleményét minden esetben, kihangsúlyozza. Kétségtelen, hogy a magyar- országi lapok éppen úgy, mint az amerikai lapok, a társadalmi rendszer tükörképei, a társadalmi rendszer érdekeinek a kiszolgálói, annak a szellemét, erkölcseit tükrözi vissza. Fokozatosan áll ez a magyarországi la- pok-ra, melyeknek minden egyes sora egy uj társadalmi rendszer felépítését és egy uj emberiség I felnevelését szolgálja. E sorok írója, kinek módja van, hogy hozzájusson a hazai lapokhoz, azoknak minden egyes sorát nagy érdeklődéssel olvassa el, mert beletudja képzelni magát egy uj társadalmi rendszer felépítésébe és éppen ezért a legnagyobb izgalommal figyelte például a diósgyőri nagy kohó építésénél kialakult versenyt és megértette annak a nagy fontosságát, hogy ez az uj kohó, a tervnél hetekkel előbb adott acélt a magyar gyáriparnak. Persze nincsenek a magyar lapokban szenzációs leírásai rablógyilkosságoknak, féker politikusok hazárdirozásának. Nincsenek csaló hirdetések, pletykák, sport, vagy film primadonnák szerelmi életének leírásai. A dolgozókat félrevezető “közgazda- sági” vagy “társadalomtudományi” cikkek. Ezek mind hiányoznak az óhazai lapokból és mégis a legnagyobb érdeklődést váltja ki belőlem, amint teszi ezt minden az uj rendszert építő dolgozóból, azok a hírek, cikkek, amelyek az ötéves tervvel kapcsolatosak, melyek a gyárak, termelő szövetkezetek eredményeit ismertetik, vagy az elmaradó, hanyag üzemeket bírálják, éppen úgy mint a többi testvérországok küzdelmeit ismertető cikkek, vagy a proletár front harcait megíró tudósítások. Elismerem és a legnagyobb mértékben helyeslem, hogy ezek az Írások “pártosak”, elfogultak a dolgozók érdekeit illetőleg. Előttem van a junius 8-iki “Szabad Nép” egy száma. Vasárnapi szám, amely bővebb mint a hétköznapi számok. A lap első oldalán a közoktatásügyi miniszter cikke foglalkozik a “Pedagógus nap” fontosságával, amely napon az egész országban nagy ünneplésbe részesítik a tanítókat, tanárokat és a kiváló oktatók ezreit tüntetik ki és részesítik komoly jutalomba. Ugyan csak az első oldalon, falusi munkás levelezők jelentéseit látjuk. A békésmegyei jelentés beszámol, hogy már harmadszor kapálják a kukoricát, napraforgót és a cukorrépát. Ugyan ezt jelenti az ürömi “Béke” termelőszövetkezet és az egercsehi állami gazdasági, mig Szegedről és a Mecsek aljáról jelentik, hogy megkezdték az őszi árpa aratását, viszont az enye- gi “Béke” termelőszövetkezet jelentéséből megtudjuk, hogy a rossz munkafegyelem folytán elmaradtak a növény ápolással. Második oldal a termények forgalmának szabályozását, a fémgyűjtés eredményeit, a Vasas union küldött közgyűlését ismerteti. A harmadik oldal, a lefolyt pedagógus ünnepélyeket, a francia munkások harcait ismertette. Negyedik oldal, nyugatnémetországi, ázsiai, görög, munkás- mozgalmakkal és a román Népköztársaság eredményeivel foglalkozik és hozza a katolikus papok tiltakozását a francia kormány erőszakos politikája ellen. ötödik oldalon egy koreai városban elkövetett terror cselekményeket, az amerikai acélmunkások harcát ismertette. Jelentést közöl a japán munkások általános sztrájkjáról. Hatodik oldalon Moszkva uj felhőkarcolóit, a koreai hadifoglyok lemészárlását, az amerikai főiskolások bugyogó raziáit ismertette meg az olvasóval. A hetedik oldal a “Kismotor Gépgyár” termelési eredményeit, az ajkai szénbányászok sikereit ismerteti, azonkívül egy színi kritika van egy uj színdarabról, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház mutatott be Budapesten. A nyolcadik oldal termés eredményeket és a sport eseményeit ismertette. Persze akad olyan olvasó, aki úgy gondolja, hogy mi köze van a Ganz gyár dolgozóinak ahoz, hogy Ürömben kétszer vagy háromszor kapálták-e meg a kukoricát, hogy Ajkán 22 nappal előbb fejezték-e be a félévi tervet, hogy a Mezőtúri traktoristák jól végzik-e a munkájukat, vagy sem. Ez amerikai bérmunkás szempontból igy is van, de a gazdalásokkal való jutalmazással tudják felépíteni azt a helyi politikai szervezetet, — gépezetet, mint mondják, — amely révén megszerezhetik a szenátori jelöltséget, amely segíti a megválasztásukat és amellyel uralni tudják a népet. sági rendszer változásával, megváltozott a dolgozók viszonya is a termeléshez és igenis a jó növényápolás, sikeres aratás, melynél kevés szem vész kárba, elsőrendű érdeke a Ganz gyár dolgozóinak, mert az életnívóját az uj társadalom felépítésének az idejét, nagyban befolyásolja, minden egyes dolgozónak a termelés eredménye és azért érdekes és nevelő hatású az ezeket ismertető cikkek és tudósítások, kritikák. Ha bele tudjuk képzelni magunkat egy uj társadalmi rendszer építésébe, úgy rájövünk arra, hogy ezt az építést ismertető napilap, sokkal több és érdekesebb hirt, tudósítást, nevelő cikkeket ad az olvasónak, mint az amerikai 100 oldalas újságok, amelyek a kapitalista-imperialista rendszer szócsövei és a dolgozók ellenségei. Ha igy nézzük a magyar újságokat, akkor nem tartjuk egyhangúnak és unalmasnak és a “Dózsa” termelő szövetkezet jelentését érdekesebbnek tartjuk, mint egy gyilkosságiv agy házasságtörési tárgyalás leírását. Az előbbiek egy uj embertípust, a közösség emberét nevelik ki, mig az utóbbiak egy pusztulásra megérett társadalom erkölcsi sülyedésének a tükörképei. ÍRÁS a FALON! Lapjaink örömujongva jelentették, hogy 500 amerikai repülőgép szétbombázta a Yalu folyón levő vizierőmüveket, köztük a világ második legnagyobb erőtelepét, amelyek “sok száz millió dollárba” kerültek. Másnap 200, az utána következő napokban 150-150 bombázó gép fejezte be a rombolást elpusztítva az ösz- szes villanytelepeket és öntöző müveket is. Ezeket az erőtelepeket még a japán hódítók kezdték épietni és óriási erőfeszítéssel a japán ura-' lom alól felszabadult koreai nép fejezte be, hogy világosság legyen a szegényes falvakban és erő legyen a gépek hajtására és főleg, hogy öntöző müvekkel termővé tegyék a földet. Évek keserves munkáját semmisítették meg ezek a repülőgépek. Olyan alkotásokat, amelyek nem voltak katonai jellegűek. ■ De sok minden dűlt romokba a Yalu riveri villany és öntöző müvekkel. Elsősorban a koreai fegyverszünet lehetősége és az emberiségbe való hit. Az amerikai kormányzat igazságosságának az utolsó foszlánya is ott hever a Yalu riveri romok között. Megdöbbenés, nem csak az “ellenség”, hanem a szövetségesek, a semlegesek táborában is nagyon mélységes. Az angol parlamentbe a Labor Party Attlee volt miniszterelnök diplomatikusan, de megbélyegezte ezt a támadást, amelyet feleslegesnek mondott. Más kevésbé diplomatikus képviselők, kemény szavakat használtak, ezt csak folytatásának tartják a hadifoglyokkal szemben tanúsított nemzetközi törvényekkel és szokásokkal ellentétes viselkedésnek. Eden külügyminiszter is “sajná- latos”-nak jelentette ki, hogy az angol kormányt az amerikai had vezetőség “sötétben” tartotta eme szándéka felől és hogy ez meg ne történhessen, beleszólást követelnek a hadvezetés irányításába. Nehru indiai miniszterelnök és kormánya, valamint az egész parlament nevében ítélte el ezt a szörnyű rombolást, különösen azért, mert ez akkor történt, amikor India a siker reményében ajánlotta fel a közvetítését a koreai fegyverszüneti tárgyalásokhoz. Amerika külügyminisz tere egy parlamenti tagok előtt tartott magyarázatánál, sajnálatát fejezte ki, nem a megtörtént bombázásért, hanem mert arról “megfeledkeztek” az angol kormányt értesíteni. A francia kormány azt követeli, hogy csak az ő engedőmével lehessen a franciaországi és az afrikai gyarmatokon levő amerikai repülő bázisokról, hasonló bombázásokat végezni, mert nem hajlandó a közvélemény előtt a felelőséget viselni, hogy a területéről történjen ily bosszúálló bombázás. Ezt a kérdést tárgyalni fogja az angol-amerikai-francia külügyminiszterek londoni gyűlése is. Hogy a tárgyalások miként végződnek nem tudjuk, csak sejtjük az előző lázadozásaiból az angol-francia szövetségeseknek, amelyek legtöbbször azzal végződtek, hogy a lázadásokat pár száz millió külön “kölcsönnel” leszerelték. Valószínű, hogy most is érvényesül az az elv, hogy “aki fizet, az parancsol” és igy újra közelebb kerül az emberiség a világkatasztrófához. KÉP A JÖVŐBŐL Korea úgy a déli, mint az északi része, teljesen romokba hever. Ezideig csak a Yalu rive- ren, a koreai és kínai határon levő kis rész volt mentes a bombázástól, hogy elkerüljék a kínai területek rombolását és ezzel a kínai köztársaság provoká- lását, amely MacArthur terve volt, amelyért annak idején menesztették a tábornokot. Az elmúlt napokban teljesítették a rombolást és most már csak a koreai-orosz határ sáv van épségben. Tagadhatatlan tény az, hogy ezt a rombolást,, amely elpusztította Koreát, az amerikai repülők végeztték, mert az északkoreai repülőgépek ezideig egyetlen esetben sem bombáztak városokat, vagy falvakat. Korea pusztulása, atom s hidrogénbomba nélkül, rettenetes írást jelent a falon, amelyből olvasni kell nem csak a háború ellenzőinek, hanem ma még közömbösöknek is, ha nem akarják, hogy a vüág minden részén legyenek Koreák. Ami ma Korea városaival történt, az megtörténhet holnap Moszkva, Leningrad, Budapestei, de ugyan úgy Londonnal, Párisal, vagy Det- roittal. Ahogy milliónyi asszony és gyerek pusztult el Korea városainak, falvainak romjai alatt, ugyan úgy százmilliók pusztulhatnak el, amikor a háború az egész világra kiterjed, amikor nem csak Napal bombák, de atombombák teszik alaposabbá és gyorsabbá a pusztulást. Megköthetik ma a fegyverszünetet Koreába, békét köthetnek
