Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-08-02 / 1740. szám

1952. augusztus 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal A negyvenedik évébe lépő Bérmunkás olvasói AUGUSZTUS 31-én, VASÁRNAP D.E. 10 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmun­kás olvasóit, hogy augusztus 31-én Clevelandon legyenek, hogy az országos találkozón megbeszélhessék mindazt, ami a Bér­munkás további pontos megjelentetéséhez szükséges. Akik személyesen nem jöhetnek el, azok levélben küldjék el indítványaikat. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. A véres olaj A FEDERAL TRADE COMMISSION AZ OLAJ-KARTEL MEG­VIZSGÁLÁSÁT KÖVETELI. — OLAJÉRDEKELTSÉG AZ IRA­NI AI VÉRES TUSA MÖGÖTT. — HÉT NAGY OLAJTÁRSULAT MONOPOLIZÁLJA AZ OLAJTERMELÉST. WASHINGTON — Az Egyesült Államok igazságügyminisz­tere, James P. McGranery, kijelentette, hogy a szövetségi nagy esküdtszék (grand jury) kezébe helyezte azon adatokat, amiket a Federal Trade Commission szolgáltatott arra vonatkozólag, hogy hét nagy olajtársulat miként alkotott nemzetközi kartelt a világ olaj termelésének kisajátítására. Az igazságügyminiszter jelen­tése a következő nagy olajtársu­latokat nevezi meg: Standard Oil of New Jersey, Standard Oil of California, The Texas Oil Co., Socony-Vacuum és a Gulf Oil Co. Ezek mind amerikai társulatok. Ezekhez csatlakoztak még a Dutch Shell és az Anglo-Iranian Oil társulatok. McGranery állitása szerint ezen olaj társulatok tudatosan megszegték az amerikai tröszt- ellenes törvényeket és azért bűn­ügyi eljárást fognak ellenük in­dítani, mihelyt a grand jury megadja ehez a hozzájárulását. A bűnvádi eljárás vezetésével Leonard J. Emmerglicket, a Jus­tice Department egyik ügyészét bízták meg. Az olaj-kartel ki­vizsgálását a szenátor Hennings (D. Mo.) elnöklete alatt álló kongresszusi bizottság is köve­teli. Henning szenátor nyíltan han­goztatja, hogy ez az olaj-kartel dominálja és riányitja az Egye­sült Államok külügyi politiká­ját, különösen a Közép-Keleten, Indonéziában és Venezuelában. Ez a kartel, — mondja Henning szenátor, — “mint a világ dik­tátora uralkodik, mert olaj nél­kül egyetlen kormány sem áll­hat fenn s ezt ez a kartell csak a nekik megfelelő kormányok­nak adja el.” Egy másik törvényhozó, sze­nátor Long (D. La.) azt mon­dotta, hogy a State Department meg a honvédelmi minisztérium követelésére már egy év óta ti­tokban tartják azon adatokat, amiket a Federal Trade Com­mission gyűjtött össze az olaj kartelra vonatkozólag. A kong­resszusi bizottság egyes tagjai nyíltan hangoztatják, hogy az olaj kartel manipulációinak eredményei a jelenleg Iránban folyó véres zavargások, ame­lyeknek már eddig is igen sok ember esett áldozatul. A japán munkásmozgalom A JAPÁN MUNKÁSMOZGALOM BALRA IRÁNYUL. — ÖT ÉS FÉL MILLIÓ A SZAKSZERVEZETI MUNKÁSOK SZÁMA. A BALSZÁRNY VEZÉRE. — AZ INVÁZIÓ VESZÉLYE. TOKYO — (A japán munkásmozgalomra vonatkozó alábbi adatokat a United Press egyik levelezője szolgáltatta^) A japán munkásmozgalomban a politikai sztrájkok száma egyre több lesz és ezzel arányosan emelkedik a munkások nyugtalansága is. Ér­dekes jelenség, hogy az a japán munkásmozgalom, amelyet az Egyesült Államok segített életrehivni, talán vezető szerepet fog játszani abban, hogy a kom- * ---­munizmus befézskelje magát Japánba is. Ezidőszerint Japánban a leg­nagyobb hatalommal rendelkező munkásvezére Minoru Takano, a Sohyo néven említett szakszer­vezeti tanács központi titkára. Olyan tekintélye van ennek a munkásvezérnek, hogy Robert Murphy, az uj amerikai nagy­követ, a legfontosabb kormány­hivatalnokok után azonnal vele tanácskozott. Takano balpárti szocialistá­nak nevezhető. Előtérbe csak a múlt évben jutott, amikor a jobbpárti felfogású Takeo Műtőt kiszorította a Sohyo vezetésé­ből. Takano beleegyezett abba, hogy a kommunistákkal együt­tes május elsei felvonulást ren­deznek és ezzel a kommunisták­nak nagy hatalmat kölcsönzött. Takano ellenzi Japán újbóli felfegyverzését és ellenzi azt is, hogy az Egyesült Államok meg­szálló seregeket tartsanak Ja­pánban. Ehez hozzájárul még az is, hogy sürgeti a vörös Kíná­val való kereskedelmi összeköt­tetést. Természetes, hogy ezért a jobbpártiak keményen támad­ják. Viszont Takano és hívei a Yoshida kormányt csak az ame­rikai kolonizáció ügynökeinek nevezik. A MONOPOLISTÁK ELLENSÉGE Takano nem a munkások so1 raiból emelkedett ki a mai ve­zető állására. Jómódú család sarja, vegyészmérnöki diplomát szerzett s csak később csatlako­zott a vasmunkások szakszerve­zetéhez, de attól kezdve többször került börtönbe a japán diktatú­ra elleni küzdelmében. A japán militarizmus bukása után sokan úgy tekintettek rá, mint az iga­zi japán, demokrácia vezérére. Szakszervezeti tevékenységének köszönhető, hogy a japán szer­vezett munkások száma elérte a hat és fél milliót 1948-ra. Attól kezdve azonban megindultak a belső harcok, amik körülbelül egy millió tag elvesztését ered­ményezték. Takano ezért a veszteségért az amerikai japán politikát okol­ja, amely a monopolistákat párt­fogolta a munkások és a kis üz­letemberekkel szemben. 1950- ben sikerült nekik egyesíteni a nem-kommunista unionokat, a Sohyoban, amelynek központi titkárává választották 1951 év márciusában. Egy évvel később, a japán béke aláírásának az_ ide­jén úgy látszott, hogy befolyása elenyészőben van, mert ellenez­te ezt a békét, ma azonban me­gint olyan nagy a befolyása, mint valaha. Takano azt hirdeti, hogy a politikai választásokkal elbolon- ditjá'k a japán munkások, mert Yoshida liberális pártja, amely az Egyesült Államok erkölcsi és pénzügyi támogatását bírja, hü kiszolgálója a Zaibatsu érdekelt­ségnek. (Japán gazdasági ural­kodói). Takano elismeri, hogy az Egyesült Államok nem akar­ja a munkásokat guzsbakötni, de hangoztatja, hogy ezt ered­ményezi azzal, hogy a monopo­listákat támogatja és azzal is, hogy a militarizmust újra élet­re akarja kelteni. Takano nem félti Japánt az orosz inváziótól. Azt mondja, hogy a kommunizmust benszü- lött kommunisták terjesztik, eze­ket viszont az elnyomatás szüli mindenütt. Ismét megvadult az anyaföld Callforniában Hétfőn, julius 21-én viradóra, közel 5 óra tájban, nagy megle­petés érte ismét a califomiai la­kosságot. Megvadult az anya­föld, mint egy szilaj paripa és mindenáron leakarta rázni hátá­ról a tespedő és tunya emberisé­get. Mint történt ez 1933-ban, imét kiszámíthatatlan károkat hagyva maga után. Emberéletet nem is számlálva, pedig ez a legfontosabb, mert valójában emberi kezek tették szépé, most pillanat alatt a ter­mészet haragja romokká tette egy szép kis, virágzásnak indult Falut, Techepit. A szó szoros ér­telmében, letörülte a térképről, csak a romjai láthatók. Teche- pibe volt egyik a legközismer­tebb, legnagyobb női fegyház is és az is vele pusztult. Tizenegy lakójával mint kár­tyavárként romokká omlott ösz- sze, dacára ez a női börtön vas­lemezekből és téglából volt épít­ve. De a természet ereje még en­nél is erősebb volt. Ahogyan a közelebbi szemlélők igazolják, a falak mint a papirdoboz lapul­tak össze és szakadtak szét. Az ágyak mintha szánkón csúsztat­ták volni ki a falak közül és vad orditozás verte fel a kis falu lakóit. De nem csak Techepiben okozott ez a földrengés nagy ká­rokat, San Franciscotól, Bakers­field‘és San Diegon keresztül egész Los Angeles-ig hatott ki az ereje. Kimondhatatlan nagy károkat okozott egész Califor- niában. A nagy feszültségtől a házak ablakainak üvegei lepték el az utcákat, Bakersfieldre ve­zető boulevard megrepedt és a közlekedést beszüntették, kato­nák vették át a területet. Köny- nyen el lehet képzelni, milyen nagy rémület és fejtelenség ütötte fel fejét pillanatok alatt. Mi, akik már több mint há­rom évtizede élvezzük és szívjuk a californiai levegőt, még hason­lót nem tapasztaltunk. Még akik régebben itt vannak, azoknak is az a gondolat villant át az agyán, hogy mi lesz a követke­ző? Nem-e nyel el mindannyi- ónkat az anyaföld? Képzelem, nagyon sokaknak lábába szállt a bátorsága és el­ső gondolata az volt, hogy csak mentői gyorsabban itthagyni ezt az örökké verőfényes, napsuga­ras Celiforniát. Mi, akik hosszú évtizedeken át itt lerakodtunk, menthessük meg testi épségün­ket a végpusztulástól. Nem is csak egyre gondoltunk, hogyan gondoltunk a véres verejtékkel szerzett ingatlanainkra. A fris­sen bevándoroltak csak nyugod­janak bele a természet ismét megfogja újítani,’- mint ez tör­tént már a múltban is. A technológiai tudósok még három évet biztosítanak, mire az anyaföld visszazökken, de hogy három év alatt még mi nem fog történni? Arról nem beszél a krónika, már ez időköz­ben is 40 kisebb és nagyobb föld megmozdulás volt és még több várható a technológusok sze­rint. • Hát igy állunk ebben a csalo­gató, tejjel és mézzel folyó örö­kös verőfényes Calif orniában. Na de nyugodjunk bele, semmi, de semmi nem maradandó örök időkre. G. Bakos. New London, Conn. — Ameri­ka legreakciósabb politikusai­nak és féreg-fasiztáinak patró- nusa, a “Du Pont birodalom” fe­je, Lamont du Pont, meghalt szívbajban, 71 éves korában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom