Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-05 / 1736. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1952. julius 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGÁRIÁN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$3.00 One Year ...........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ........................ 1.50 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ......... 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <«@»42 Alkohol-bomba A profitalkalmakat éberen figyelő amerikaiak bizonyára örömmel vették a san-franciscoi “Naval Radiological Laboratory” iroda azon bejelentését, hogy az alkohol enyhíti az atomkisugár­zás veszélyét. Erre a felfedezésre ez a katonai laboratórium az egerekkel folytatott kísérletezések révén jutott. A jelentés szerint a vizsgálatokat vezető tudósok a ketrecekbe zárt egereknek pá­linkát adtak s azokat a részegség kiilömböző fokába hozták, az­után azonos mennyiségű rádiumkisugárzásnak tették ki őket. A tudósok azt várták, hogy az alkohol elgyengíti az egere­ket, csökkenti az ellenálló képességüket és minél részegebbek, annál biztosabban pusztulnak el a gyilkoló rádiumsugarak hatá­sára. Azonban az eredmény éppen ellenkező lett; a józan egerek mind elpusztultak, amig a legrészegebbek mind megmaradtak. Ebből aztán azt következtetik, hogy az atombomba rádióaktiv su­garait is könnyebben kibírják azok, akik bizonyos mennyiségű alkoholt kebeleznek be. Nyilvánvaló, hogy ezt a “tudományos” felfedezést a likőrér­dekeltség ki fogja használni hirdetési célokra. Eddig is magya­rázták már, hogy az alkoholnak milyen gyógyító ereje van s hogy milyen “egészséges” az alkohol mértékletes fogyasztása. Most aztán majd hozzá fogják tenni, hogy aki az atombomba rá­diókisugárzástól védeni akarja magát, tartson készen egy kvart whiskeyt; És mert nem lehet tudni, hogy mikor dobják a bombát, jó lesz, ha a testet mindig a megfelelő kondícióban tartják, amit természetesen csak az állandó lvással lehet elérni. És az ilyen ivás azonkívül még “hazafias” dolog is lesz, mert az atombomba elleni védekezés hazafias kötelessége mindenkinek. Szinte várjuk, hogy mikor látunk az újságok s folyóiratokban — vagy mikor halljuk a rádión eldalolni az ilyen versikét: Egy kvart whiskey naponta S jöhet az atombomba. Teleiszom magamat, Úgy védem a hazámat! A hatásos módszer Immár több hét óta folyó acélsztrájkban az acélbárók a kö~ zönség “informálására” az újságokban közzétett, a rádión és tele­vízión is továbbított nagy hirdetésekhez fordulnak. Lapunk mult- heti számában közöltünk egy igen érdekes cikket, amelyik is­mertette, hogy az ilyen “közvéleményt irányitó” hirdetések az úgynevezett “public relation counsel” irodákban készülnek. Ezeknek egyike, amely a csalásairól hírhedt Carl Byoir vezetése alatt áll s amely féltucat igen nagy iparvállalatot szolgál, már oly tökélyre vitte a hirdetés művészetét, hogy képes bebeszélni az amerikai közönségnek, hogy a trágyadombnak is parfüm szaga van. Az acéltársulatok “public relation” irodái is egészen ilyen­fajta oldalas hirdetéseket adtak le most a lapokban. Azt akarják elhitetni az amerikai közönséggel, hogy a sztrájkot a union-vezé- rek ráerőszakolják a munkásokra, akik most naponta 10 millió dollár bért veszítenek s igy még ha megkapják is a Wage Stabi­lization Board által ajánlott béremelést, végeredményben veszí­teni fognak, mert nem tudják majd behozni a most elveszített fi­zetéseket. De azonkívül azt a vádat is terjesztik, hogy Murray, — ille­tőleg a CIO vezetősége, titkos egyezségre léptek Trumannal arra, hogy az állam nem fogja használni ellenük a T-H törvényt Az acélbárók és általában az Egyesült Államok nagy munkáltatói nagyon szeretnék Trumant beugrasztani, hogy a sztrájkoló acél­gyári munkásokat a Taft-Hartley törvény alkalmazásával kény­szerítse vissza munkába. A sajtó természetesen a cikkek és ve­zércikkek tömegével “informálja” a közönséget, hogy az elnök mennyire árt az ország érdekének, amikor huzakodik a Taft- Hartley törvény igénybevételétől. A Gary, Ind. városban beszédet tartó Philip Murray, a sztráj­koló acélgyári munkások unionjának az elnöke azt a kijelentést tette, hogy a “Taft-Hartley törvény nem gyárt acélt”, — amivel arra célzott, hogy a sztrájkolok nem engedelmeskednének a T-H törvény alapján kiadott bírósági letiltó parancsnak. A munkál­tatók csak erre várnak, mert akkor elfogadthatnák a unoin veze­tőit és rendkívül nagy pénzbírságot szabhatnának ki magára a szervezetre is s ezzel nem csak a sztrájkot törhetnék meg, hanem magát a uniont is szétzülleszthetnék. De Murray kiemelte azt is, hogy a kongresszusban is rendkí­vüli erőfesztést fejtenek ki arra, hogy az elnököt a T-H törvény alkalmazására bírják. “És ezzel nyíltan megmutatják, hogy a szer­vezett munkásságot le akarják tiporni”, — mondotta Murray. Figyelemre méltó Murraynak a “Capitol Hill” (országház) elleni kijelentése most, miután a CIO már évek óta nagy erőfe­szítést fejt ki a “munkásbarát” törvényhozók támogatására. A CIO és az AFL együttes politikai akciójának eddigi eredménye az, hogy a “Capitol Hill” teljesen munkásellenessé lett. Azaz munkásellenes volt az ezelőtt is, de a honatyák eljátszhattak a munkásbarát szerepet addig, amig nem került kenyértörésre a dolog, amig az igazi uraik, a munkáltatók rájuk nem parancsol­tak, hogy milyen állást foglaljanak el. De ime, mire jött rá'Murray ebben a válságos helyzetben? Arra, hogy a Taft-Hartley törvény nem csinál acélt, — vagyis ha az acélgyári munkások karba teszik kezeiket s gazdasági erejü­ket viszik a harcba, akkor még a T-H törvény dacára is győzhet­nek. Az Industrial Workers of the World szervezet tagjai már fél­század óta hirdetik, hogy a munkások első sorban is a munka helyén, munkaerejük visszatartásával vegyék fel a harcot a gaz­dasági érdekeik megóvására. A harcnak ezt a módszerét elnevez­ték “direkt akciónak” s miután hatásosnak bizonyult, a munkál­tatók kiadták utasításaikat a svindler hirdetőiknek, hogy tegyék gyűlöletessé a munkásharcnak ezt az egyetlen valóban hatásos módszerét. Ezért hozták a törvények egész sorozatát a direkt ak­ciós harok ellen. De most, a veszély óráiban maga Murray, a CIO elnöke is el­ismeri, hogy a munkásoknak ez a leghatásosabb harci módszere s most már ő is a használatát ajánlja. A korrupció védelmezői Hónapokon át rendkívül nagy izgatottságban tartották az ország népét azon nagyszabású korrupciók leleplezésével, ame­lyekben nyilvánosságra került, hogy az adótárnokokat megvesz­tegették a nagy adófizetők és amikor az ilyen vesztegetések az igazságügyminiszterium tudomására jutottak, ott is akadtak olyan ügyészek és egyéb magasrangu tisztviselők, akik beszün­tették a bűnvádi eljárást, természetesen ugyancsak megfelelő el­lenszolgáltatásokért. Mint ismeretes, ezen korrupció olyan arányokat öltött, ille­tőleg annyi került belőle nyilvánosságra, hogy az elnök egész cso­mó szövetségi adótárnokot és ügyészt kénytelen volt elcsapni. A nagymérvű közfelháborodás csillapítására az elnök az akkori igazságügyminiszter, Howard McGrath tanácsára megbízta New- bold Morris hires new yorki ügyvédet a korrupció kivizsgálására, de amikor az komolyan vette a hivatását és kérdőíveket küldött a magasabb állású kormány hivatalnokokhoz, amelyekben azt ku­tatta, hogy a rendes fizetéseiken kívül milyen más jövedelmeik vannak még, McGrath, aki állítólag milliomos lett pár évi minisz­tersége alatt, nagyon találva érezte magát, gyorsan elcsapta Mor- rist, mire Truman elnök elcsapta McGrathot s ezzel a korrupció vizsgálatának végetvetettek. A tisztogasi láz idején a képviselők és a szenátorok is a Truman adminisztrációra akarták áthárítani a felelőséget a nagy­mérvű korrupcióért. Truman erre azzal felelt, hogy az adótárno­kok, postamesterek és sok más hivatalnokok kinevezését a “Civil Service” körébe kívánta vonni Az ily tisztviselőket ugyanis az elnök a szenátorok és a képviselők ajánlatára nevezi ki; az ily tisztségek tehát valójában jutalmazások politikai szolgálatokért, münéven a “patronage” szóval jelölik. Nyilvánvaló, hogy ez a “patronage” rendszer a korrupió me­legágya. A “patronage” rendszernél nem az az egyén kapja a ki­nevezést, akinek megfelelő képessége van arra a tisztségre, ha­nem az, aki nagyobb összeggel támogatta a választást. Az ilyen tisztviselők aztán csak azt nézik, hogy milyen nagy jövedelmet tudnak kifacsarni az igy nyert tisztségükből, — gyakran törvény- ellenes módon is. Minden tisztességes ember szemében ellenszenves ez a “pat­ronage” rendszer s annak beszüntetését szeretnék úgy, hogy min­den ilyen tisztséget a “civil service” vizsgát tett egyének lejstro- mából kellene választani. A korrupció leleplezését követő méltat- iankodás idején akadt is egy ket szenátor, akik beterjesztették a “civil service” kibővítésére vonatkozó javaslatot. És kitűnt ekkor, hogy a szenátorok óriási többsége ragaszkodik a jelenlegi kor­rupt rendszerhez, hogy nem hajlandók feladni azon hatalmukat, amellyel fullajtárjaikat jutalmazhatják. A szenátus előtt folytatott tárgyalásnál kiderült, hogy a sze- nátorok 21,582 jólfizető “job” (tisztség) felett rendelkeznek, ezek között van 21,438 postamesteri állás, 92 szövetségi marshal, 52 elsőosztályu adótámok és sok más hivatal is. A szenátorok 56 szavazattal 29 ellenében leszavazták azon javaslatot, amely ezen állások betöltését is a CivÜ Service köré­beutalta volna s ezzel bizonyságot tettek arról, hogy dacára a par hónappal ezelőtt mutatott müfelháborodásuknak, ők azok akik fenna karják tartani a korrupt rendszert, mert csak ilyen ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom