Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-07-05 / 1736. szám

1952. julius 5.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

Hangok az angliai munkáspártból

sabbrangu katonát nevezett meg, akiknek helyet szőrit minisztériumában. Kevin McCann, Eisenhower jelenlegi titkára, továbbra is kifogja érdemelni kegyét és vele együtt voríul be a Fehérházba. Colonel Paul T. Carroll, a west pointi katonai akadémia tagját, a Fehérház titkárává nevezi ki. Major General Wilton B. Persons, a legfőbb tanácsadójának szemelte ki. Colonel Robert Schultz, mint az elnök katonai attaséját jelölte ki. Colonel Craig Cannon szintén a minisztériumban fog tündökölni. Ezek a mészáros inasok, amióta Eisenhower lett a főmészáros, együttesen tervezik, hogy hogyan kaszabolják le az emberi szabadságra törekvők mülióit. Most aztán beakarnak jutni a politikusok boszorkány konyhájába, hogy még könnyebben keverjék azt a mérget, amellyel nem csak Amerika munkásságát, hanem az egész világ kitagadott bérrabszolgáit tegyék tehetetlenné az uj társadalom, az emberi szabadság megteremtésében.

Semmivel sem különbözik a helyzet a demokraták berkeiben. Ott is egy tucatnál is több reak* ciósabbnál reakciósabb elemek versenyeznek, hogy elérjenek a Fehérház falai közé. Amig a republikánusok Taft szenátor megválasztása esetén 30 billió dollárral kívánja leszállítani a háztartás költségeit, addig Eisenhower 40 billiót kíván levágni abból. A demokraták szintén ígérnek eget-földet, dörgö- lőznek a farmerokhoz, a munkásosztályhoz, a középosztályhoz, a Wall Street iparmágnásaihoz. Mindenkinek Ígérnek füt- fát, prosperitást.

Ma a kezükben van a hatalom, ők ülnek a húsos fazék közelében és nem szívesen válnak meg attól. Hogy Ígéreteiket beváltsák, julius 1-től kezdve, amikor a kormány uj esztendeje kezdődik, 20 billió dollárt kívánnak elkölteni a világ hadseregeinek felszerelésére és egyért) ha- szontalanságokra, hogy bizonyítsák, hogy az ő uralmuk alatt nem csak graftelnek, hanem prosperitást is csinálnak.

Ma, a törvények szerint, senkinek sem szabad választási célokra többet adni, mint 5 ezer dollárt. De a társaság vagy a család minden egyes tagja a csecsemőtől kezdve a dédapáig, ugyan annyit adhat. De adhatnak akár az egyik, akár a másik, vagy akár mind a két párt részére határtalan összeget kölcsön fejében és akár győztes, akár vesztes, a pártkassza kiürült, a mi honatyáink gondoskodnak arról, hogy az ilyen kölcsönöket, mint veszteséget levonjanak a kölcsönzők az általuk fizetendő szövetségi adóból, mint rossz, behajthatatlan kölcsönt.

A munkásosztály politikus vak vezérei ebben az országban egy tucatnál is több kommunista. szocialista szervezetekben széttagolva tömörítik a jobb sorsra érdemes munkásosztályt. Mindegyik pártnak más reform kérdéseit kívánja az amerikai munkásosztállyal elfogadtatni. Valamennyi a parlamenten keresztül kívánja megdönteni ezt a társadalmi rendszert, dacára

(Vi) Legtöbb politikus elfeledi még azt is, hogy a munkások köréből kerül ki, de még azt is, hogy a munkáspárton keresztül jut, vagy jutott hatalomra. Ez nagyban meg volt az angol munkáspártban, de leginkább azon volt miniszter urakkal, akik elsősorban is angolok, aztán középutasok és csak harmadsorban voltak munkáspártiak.

De ami sok, az már sok. Mr. Attlee, aki a koreai háborúba olyan készségesen belekapcsolódott, most tiltakozott az ellen, hogy Manchuriát szolgáló villanytelepek szétzúzását, bombázását olyan büszkén jelentették az amerikaiak. Azt látják ezen kibuktatott politikusok, hogy ez nem békére vezető cselekedet volt, hanem amint kiabálják, most kétéwel később mint kellett volna, a háború egész Ázsiára való kiterjesztését szolgálja.

Hogy Mr. Atlee és társai, amikor még hatalmuk volt, nem tettek semmit a háború megakadályozására, sőt éppen ellenkezőleg hadsereget küldtek azt elősegíteni és falaztak a nemzetközi tőkéseknek, most csak azt bizonyítja, hogy milyen piszkos árulást követtek el az egész, de leginkább az angol munkásság ellen, akiket odaküldenek ágyu- töteléknek, vagy majd később a számonkérés esetén dobálnak oda áldozatul, amikor a Yalu folyó és más határmenti területek bombázása következtében eseta nemzetközi bankárok egyik csoportjának a tanácsadója volt és pénzügyileg segítette Hitlert meg a nácikat a hatalomraju- tásban. így akár Taft, akár Eisenhower győz, az amerikai külpolitikát továbbra is csak a Hitlert pártoló Dulles fogja irányítani.

A FAJGYŰLÖLET

FENTARTÓI

De a belpolitika terén sincs közöttük semmi lényeges kü- lömbség. Eisenhower kijelentette, hogy ellenez mindenféle ár- szabályozást, amit csak “bürokratizmusnak” tart. Hive tehát a szabad kereskedelemnek, ami

annak, hogy a mai napig sehol a világon nem döntötték azt meg. Ahol eltörölték a magán kapitalista rendszert, ott azokban az államokban arra törekszenek, vagy kellen hogy törekedjenek, hogy kiépítsék az iparokat és vele együtt a termelő hadsereg EGY NAGY SZERVEZETÉT, amely felépiti a jövő társadalmát, a régi társadalom keretein belül.

Köhler

leg egész Kínára és akkor Hong Kong-ra is kiterjed a háború.

Ami még nagyobb szégyen, hogy nem is a munkáspárt, hanem a yorki érsekség, az anglikán egyháznak második legnagyobb egyházi hivatala, tiltakozott az ellen, hogy a “napalm” bombák segítségével, olyan sok (3 millió) ártatlan gyermeket, polgári egyént égettek halálra, még akkor, amikor az Attlee kormánya volt hatalmon, az agyonégetett koreai nép mellett egyetlen egy szava sem volt.

De jobb később, mint soha. Ezzel azt bizonyítják, hogy már még ezen áruló, munkás köpeny alatt parádézó urak is meglátták, hogy a nemzetközi bankárok, akiknek olyan készek voltak segíteni ,nem mer békét kötni, nem csak Koreában, hanem Németországban sem.

A SZAMÁR ÉS AZ ELEFÁNT

A politikai tárgyú humoros képeken különösen az elnökválasztó években gyakran látjuk, hogy a Demokrata Pártot a szamárral, a Republikánus Pártot pedig az elefánttal ábrázolják. 9 szamár és az elefánt politikai szereplésének történetéről az (AP) hírszolgáltató vállalat az alábbi információt közli.

A ma oly jól ismers két politikus, — a szamár és az elefánt, — a polgárháborút követő korszak legkiválóbb politikai kar- toonistájának, Thomas Nastnek köszönhetik politikai pályafutáalatt akkor, midőn a gyárosok és kereskedők oly tökéletes szervezettel bírnak, mint ma, csak a fogyasztók szabad kizsákmányolását, a profit határtalan felhajtását értik. Taft, mint ismeretes, — már régóta ezt az álláspontot képviseli.

Még abban sincs közöttük külömbség, hogy a fajgyűlöletet korlátozó FEPA törvényt helyeselnék, mindkettő kibújik a kérdés alól azzal, hogy az ilyen kérdések az egyes államok hatáskörébe tartoznak. Még any- nyira sem mennek, hogy a lin- cselések eltütása mellett állást foglalnának. Mindkettő igen ravasz, kétértelmű, vagy egyenesen kitérő választ ad minden ily kérdésre.

Az ily válaszok tisztán mutatják, hogy azonos állásfoglalásuk mellett a két frakció közötti veszekedések csak a közönség elbolonditását célozzák s valóban jó komédia lenne, amin jól lehetne mulatni, ha nem járna azzal a tragikus következménynyel, hogy a háborút szolgálják. És a mai háborúk, — ha mindjárt csak koreai rendőrakciónak nevezik is, — oly élet és vagyon pusztítással járnak, hogy az emberiség nagy, nagy tragédiájának kell neveznünk.

AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM!

Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói szezonnyitó

CSALÁDIAS KIRÁNDULÁST

tartanak julius 6-án, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Ha esik az eső elég fedett helyiség van.

Az ebéd csirkepaprikás a hozzávalóval lesz.

Útirány: Clevelandból a

Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchaíi- ge-re majd a South Arlington- on, jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó.

Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek ott pontos időben.

sukat. Thomas Nast 1840-ben vagyis 15 éves korában megmutatta egyik rajzát a New York városban akkor nagyon olvasott “Leslie Képes-újságja” szerkesztőjének, Frank Leslie- nek, akinek megtetszett a kép és a fiatal fiút heti négy dollár fizetéssel rajzolónak vette fel a lapjához.

Húsz éves korában Olaszországba került a Garibaldi forradalom tudósítója gyanánt. Onnan visszatérve a Harpers’ Weekly folyóirathoz került. Ebben a magazinban jelent meg az első “donkey” (szamár) rajza 1870 január 15-én. Abban az időben nagyon támadták az akkoriban elhunyt Edward M. Stantont, aki előzőleg Lincoln hadügyminisztere volt s akit Nast igen tisztelt. Felmérgesi- tette tehát, hogy a demokraták egy elhunyt embert bántalmaznak, azért Stantont egy már élettelen oroszlánnak rajzolta, akit egy szamár nekibátorodva rugdos. A szamárra ráírta, hogy demokrata újságokat szimbolizálja.

Ez a. kartoon megtetszett a közönségnek és ettől kezdve a demokrata pártot a szamárral kezdték szimbolizálni. Ez ugy- látszik felbátorította Nastet és 1876-ban, amikor a republikánusok egymással veszekedtek azon, hogy Grant elnököt harmadszor jelöljék-e, Nast egy megvadult elefántot rajzolt a kicsúfolásukra. Ez is. megtetszett a közönségnek és attól kezdve ezt a két pártot ezzel a két álattal szimbolizálják. Érdekes talán még megemlítésre, hogy a világszerte ismert Santa Claus (Mikulás) kép is Nasttől származik.

Ha a lapot csomagoló papiroson a neve mellett azt látja, hogy 1952 JUNE, vagy még korábbi jelzés mutatja, hogy meddig van lapja fizetve, ne várjon külön felszólítást, hanem küldje be az előfizetési diját, amely most az Egyesült Államok területére évi három dollár. Legyen segítségünkre ezzel munkánkban.

Dráma vagy komédia?

(Folytatás az 1-ső oldalról)