Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-27 / 1761. szám
1952. december 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kultur esemény Az utóbbi időben az amerikai magyar lapokban gyakran olvasunk arról, amint azt már megírtuk, hogy meg kell menteni a magyar kultúrát a pusztulástól és erre a célra az amerikai magyarságot akarják megpumpol- ni, eredménytelenül, mert akiket a magyar kultúra érdekel, azok egy fityinget sem hajlandók áldozni azért a kultúráért, amely a felszabadulás előtti időben, egy kiváltságos kis osztály érdekeit szolgálta. A másik, az amerikai magyar tömegek nagyobb részét a feljajduló' magyar lapok igyekeztek távoltartani mindentől, ami ténylegesen kultúrát jelentett, legfeljebb a buta és aljas ponyvaregények közlésével idomították teljesen közömbössé, amelyik még ma sem olvas el mást, mint a fenti nívón álló naptárokat. Ebből áll a “kultúrája” és az erre áldozott egy dollárjával ki is merült az áldozatkészsége a magyar kultúrára. Természetesen semmi veszély nem fenyegeti a magyar kultúrát, él és virul, úgy, hogy azt a múltban el sem tudták a kultúra művelői, irók, festők, szobrászok, színészek, képzelni. Nagyon kellemes meglepetésben volt részem az elmúlt héten a Bérmunkás irodájában, mert nem csak a Bérmunkás 1953-as naptárával voltak tele az asztalok, hanem ott volt pár tucat magyar könyv is, amelyeket a legutóbbi hetekben jelentettek meg Magyarországon. Úgy éreztem magam, mint a kiéhezett ember, aki elé terített asztalt varázsolnak és a legfinomabb ételekkel meg van rakva és nem tudja melyikkel kezdje elaltatni éhségét. Mert mi kivagyunk éhezve a magyar, főleg az uj magyar betűre és ha módunk van rá, hát boldogan csillapítsuk belőle az éhségünket. Tér mészetes ‘ ‘sovinizmus ’ ’, hogy elsőnek a Naptárunkba kóstolgattam bele, azt rövidesen megállapítottam, hogy Geréb munkástársam olyan szakács, aki a kedvenc ételünket mindig ízletessé sikeriti, figyelembe véve a “fogyasztó” ízlését, kívánságát is. Végül megpakolva Naptárral, hazai könyvekkel, indultam el, hogy azután otthon a szabad vasárnapomon “csipegessek” az ízletes falatokból. A HAZAI KÖNYVEK Hogy a magyar kultúra menynyire él és nincs arra szükség, hogy Magyarországból megszökött iró urak mentsék azt meg, azt nem csak a mai irók müveinek a tömege igazolja, hanem az is, hogy milyen nagy megbecsülésbe részesítik a régi magyar, ma már klasszikusnak számitó magyar irók érték-álló müveit. Kölcsey Ferenc válogatott müvei 2 díszes kötetben jelentek meg. Kisfaludy Károly színmüve “A Kérők”, Vörösmarty “Csongor és Tünde”-je, Jókai, Móricz Zsigmond, Mikszáth 2- 3 müvei szerepelnek. Eötvös Károly, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza, Tömörkényi István 1-1 kötete szerepel a könyvek között. Ezekhez lehet sorolni a külföldi klasszikusok müveit és Petőfi Sándor 4 vaskos kötetben megjelent összes müveit. Az uj magyar írókat és a külföldi irók között orosz, angol, amerikai, kínai és német Írókat találunk. Ezek csak a szépirodalmi müvek, regények, novellák, versek, nem beszélve a tudományos müvekről. Egész évben nem jelent meg annyi könyv a “régi, boldog” nagy Magyar- országon, mint amennyi ma egy hónapban megjelenik a Magyar Népköztársaságban. Ezek a könyvek, ma nem egy kis réteg kezeihez jutnak el, hanem az egész magyar néphez. Ma nem csak az unatkozó “szép- lelkek” olvasnak, hanem az egész magyar nép. Ma a könyv nem fényűzés, hanem közszükséglet, éppen ezért egy-egy mü ma 10-20-szor onlyan mennyiségben jelenik meg, mint a múltban a legfelkapottabb iró müvei. Ma az uj és régi magyar irók müvei nagy “piacot” találnak külföldön is a Népi Demokráciákban, a Szovjetekben, de francia s olasz nyelven is. Petőfinek a Szovjetekben ezideig 14 nyelven jelentek meg a müvei — eddig vagy egy tucat kiadásban. Ma nincs nyomorgó magyar iró és művész és egy csepet sem hiányoznak az ideszököttek, akik most nem a magyar kultúrát, hanem saját megélhetésüket akarják az amerikai magyarsággal megmentetni. A NAPTÁR A Bérmunkás Naptára büszkén és méltóan sorakozik fel az uj magyar irodalmi müvek közé. Geréb József büszke lehet erre a müvére, mert ez nem csak a legjobb az eddig megjelent Naptárak közül, de teljes egészében, 'minden sorával a nagy cél, a 1 proletáriátus felszabadit á s á t szolgálja. Nem reklámot akarok1 csapni az idei Bérmunkás Naptárnak, erre nincs szükség, mert pár héten belül egy sem lesz a nyakunkon. Nem természetem, hogy agyon dicsérjem valakinek az írását, mert az közénk tartozik, hiszen e sorok Írója több Ízben nem csak dicsérte, de meg is bírálta a Naptár tartalmát, elmondotta a kifogásait annál is inkább, mert Geréb van olyan fiú, aki nincs rászorulva az el- nézésra és ezért ha azt írom le, hogy az idei naptárunk iskolapéldája annak, hogy milyennek kell lenni egy munkás naptárnak, amelynek a terjedelme korlátolt, amelybe annyi mindent kell, hogy beletömjünk, hogy az elérje a célját, nevelje, tanítsa, öntudatositsa és egyben szórakoztassa az olvasót. Nem diséret, de a tény egyszerű megállapítása, hogy az idén ezt a célt Geréb tökéletesen elérte és még a legkritikusabb szem sem talál benne kivetni valót. Csak egy baja van, de erről nem Geréb tehet, hogy évente csak egyszer van újév vagy hogy nem jóval nagyobb terjedelmű a naptárunk. Ha az előbbiben nem is tudunk segíteni, de remélem hogy az utóbbit az olvasók áldozatkészségével megtudjuk oldani. Mi az ami engem és megvagyok győződve arról, minden más olvasónkat kell, hogy elismerésre késztessen, hogy a Naptár minden egyes sora a munkásosztály ügyét szolgálja. A szépirodalmi rész bemutatja az uj magyar irodalmat, megismertet bennünket olyan tárcákkal, versekkel, amelyekből megtanuljuk azt, hogy az alkotás minden fajtáját be lehet és be is kell állítani a nagy harc szolgálatába anélkül, hogy az veszítene a művészi értékéből, azt igazolják Acél Tamás, Benjamin László versei, Oláh László kis regénye (Oláh béreslegény volt, ma a Magyar Népköztársaság ezredese). A múltban hiányolt mozgalmi tanulmányokból, most bőven juttat Lefkovits, Geréb két cikke is alapos ismertetést ad nem csak az elmúlt harcainkról, de megjelölik a mai égető kérdéseit is, a további propagandát a békéért való harcot. Bartók Béláról szóló és Bartók Béla tanulmánya nagyon értékes, különösen ma, amikor a reakció, a papok kisajátítani akarják korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjét. Bartók Béla élete és a Naptárban megjelent írása igazolja, hogy ez a géniusz kérlelhetetlen ellensége volt a reakciónak. A felejthetetlen tanítómesterem Szabó Ervin Írása, nagy értéke Naptárunknak. Értékes Visi István tanulmánya is, amely Amerika kiváló embereivel ismertet meg bennünket. Külön fel kell hívni az olvasók figyelmét, hogy alaposan tanulmányozzák Rákosi Mátyás előadását, amely nagyon sok aktuális kérdésre ad a legilletékesebb kézből magyarázatot. A tengerről, a földről és a néger kérdésről megjelent tanulmányok, kitünően egészítik ki a Naptár ismeretterjesztő munkáját és teszik tökéletessé a Naptárunkat. „ Büszkék vagyunk a Naptárunkra, Geréb munkástársra és érezzük és tudjuk, hogy ezen a réven méltóan kapcsolódunk be abban a nagy kultur munkába, amelyet a felszabadult Magyar- ország végez. E. Kovách IRAMAI OLAJ WASHINGTON — A State Departmenttől eredő hírek sze-' rint Acheson külügyminiszter és Anthony Eden angol külügyminiszter párisi találkozásuk alkalmával az irániai olaj kérdése felett is tárgyaltak. Ezen hir szerint Truman elnök hajlandó beleegyezni abba, hogy amerikai intézmények száz millió dollár kölcsönt adjanak Iránnak, ha a Mossadegh kormány egyezséget köt az angol olajtársulatokkal. A Truman ajánlat szerint uj, nemzetközi olaj társulatot alakítanának, amelyben az angolokon kívül amerikai társulatok is résztvennének. — Szóval az uj ajánlat szerint az irániai olaj profitjából az amerikai] olajbárók is részt követelnek. ' A United Nations krízise (Folytatás az 1-ső oldalról) szakolták ki Trygve Lie központi titkártól, áttértek a francia, angol és más országok polgárainak a kihallgatására is. WILEY SZENÁTOR FENYEGETÉSE Amikor a United Nations egyes vezetői kifogást emeltek a McCarran bizottság eljárása ellen, Alexander Wiley szenátor (R. Wis.) a McCarran bizottság tagja, kijelentette, hogy ha az Egyesült Nemzetek olyan alkalmazottakat tart, akiket ők elleneznek, akkor meg fogják akadályozni, hogy az Egyesült Államok hozzájáruljon ezen szervezet költségeihez. Ha ezt csakugyan keresztül tudnák vinni, akkor az halálos csapást jelentene az Egyesült Nemzetekre, mert a 45 millióra rugó évi kiadásoknak legnagyobb részét az Egyesült Államok adja. A United Nations titkársága a McCarran bizottság uszítására eddig 28 amerikai polgár és több másféle nemzetiségű személyt távolított el a fizetési listáról. Ezek között volt az orosz Nikolai Skvorstsov is, akit a McCarran bizottság kémkedéssel vádolt. Az üldöztetések következtében Európában az a nézet kezd kialakulni, hogy az Egyesült Nemzetek csak akkor maradhat fenn, ha elköltöztetik New Yorkból, illetőleg az Egyesült Államokból. A párisi Le Monde újság már annyira ment, hogy Svájcot ajánlja a világszervezet uj székhelyéül. “Amikor ilyen nemzetközi szervezet valamelyik nagyhatalom területén működik”, — Írja a Le Monde, — “akkor hamarosan ezen nagyhatalom játékszerévé lesz”. Ezen megállapítást tisztán láthatják, akik az Egyesült Nemzetek jelenlegi működését figyelik. LATIMORE VÁD ALATT WASHINGTON — A Federal Grand Jury 7 pontból álló vádat emelt Owen Latimore egyetemi tanár ellen. A vád szerint Latimore hamisan vallotta a kongresszusi bizottság előtt, hogy soha sem támogatta a kommunistákat és a kínai Dr. Chao Ting Chi-ről, akivel huzamosabb időn át együtt dolgozott, nem tudta, hogy kommunista. Berlin — Nyugatnémetország legfelsőbb bírósága helybenhagyta az alsóbb bíróság azon téletét, amely három havi bírságot szabott ki Ernst Remmer volt náci generálisra azért, mert az sértőleg nyilatkozott azokról, akik 1944-ben bomba merényletet követtek el Hitler ellen. A bírók szerint ugyanis amikor a nácik egymás között összevesztek, azok, akik Hitler ellen fordultak, most nemzeti hősökké lettek.
