Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)

1952-12-27 / 1761. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. december 27. Karácsonyi gondolatok AZ INDUSTRIAL WOKKEKS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A ruunkásoazt&lj és a munkáltató osztály között srnnmi közösség nin­csen. Nem lebet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tertnelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, bogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belüL Valamikor 50-60 esztendővel ezelőtt gyermekkoromban, igy karácsony táján, minden gondo­latom a bethlehemi jászolban születendő “megváltó kisdeden’’ tűnődött el. Úgy gondoltam, hogy valamikor, nem sokára, el­jön a “megváltó” es megtisztít­ja a “bűnös lelkeket” és vala­mennyien eggyek, egyenjogúak leszünk a földön. Életem alko­nyán járok és az “Ígéret földjét” még ma sem találtam meg. Ma j is van éppen úgy mint Krisztus születésének idején, a távol ke­leten egy fénylő csillag, amely boldogságot, reményt tár a vi­lág kitagadott bérrabszolgáinak szivébe. Az emberiség megváltá­sát hirdetik a keleti államok milliónyi népei, akik a magánka­pitalista termelési rendszer alól felszabadultak. Ezt a felszaba­dulást ma tüzzel-vassal kivánják megakadályozni a kapitalista vi­lág kizsákmányoló osztályával egyetemben a keresztény egy­ház és minden más egyház szó­szólói. Azoknak, akik embersze- retetet, a Krisztus tanait kelle­ne, hogy a világ emberiségének leikébe varázsolják, a legna­gyobb gyűlöletet, ellenszenvet szitának ember s ember között. Ebben a gyűlölet hirdetésben Krisztus földi helytartója a ró­mai pápa jár elől. Papi csuhába öltözött alattvalói a világ min­den részében majmolják a vén róka üzenetét, nem' csak a ka­rácsonyi ünnepek alkalmával, hanem egész éven át. A kapita­lista kizsákmányolás alól felsza­badult országokban minden esz­közt felhasználnak arra, hogy a jövő társadalmát, a krisztusi ta­nokat életbeléptetni kivánók ne­héz munkáját megakadályozzák. Ezek a fekete csuhába bujt Is- káriot Judások sokkalta na­gyobb árulói a világ népének, mint Iskáriot volt Krisztusnak. Ebben az esztendőben is, mint a mi generációnk minden esz­tendejében, szomorú, fájdalmas karácsony reggelére virradunk. A mi vidámságunk életünkön ke­resztül megsemmisítették az ágyúgolyók bömbölése, a gyil­kos bombák robbanása, a fegyverek csörrenése, a repülő­gépek zaja. Az egész krisztusi emberszeretetből nem jutott ne­künk más egész életünkön át, mint az embergyilkolás, mészár­lás, szomorú esetei és ebben ép­pen azok járnak elől, akik ma­gukra vállalták Krisztus igéinek tanítását. (Éppen amikor eme sorokat kopogtatom, kelet felől örvendetes hirt hoz a rádió. De csak a mi részünkre örvendetes, mert a rádió kommentátorok a gyűlöletet hirdetve jelentették, hogy Magyarországon, ahol megszüntették az embergyülö- letet, a kapitalista kizsákmányo­lást, a nyugati államok kizsák­mányoló osztályának és annak minden közegének a legnagyobb bosszúságára, a magyar kor­mány elkobzott több mint har­minc katolikus templomot és azokat a nép tanítására szolgá­ló intézményekké és mozgószin- házakká, olvasó termekké alakí­tották át. Krisztus születésének kétezer esztendjének múltával, a magyar kormány Krisztus azon tanait honosította meg, il­letve Krisztus cselekedeteit, hogy kiverték atyjának házá­ból a pénzváltókat, az emberiség árulóit. Ennél örvendetesebb hirt a világ osztálytudatos mun­kássága nem is várhatott. Re­mélhetőleg a magyar kormány tovább folytatja, amig a ma­gyar munkásság árulóit teljesen kiirtja megsemmisíti. A farizeusi szemforgatókkal I egyetemben a világ kizsákmá­nyoló és uralkodó osztálya is a saját önző céljaik kielégítésére használják fel a “Békesség a földön és jóakarat az emberek között”. Ezen szavakat 2.000 esztendővel ezelőtt jóakaratu emberek zengedezték és azóta borzalmas vérontás, gyilkolás közepette évről-évre az uralko­dó osztály mint gyűlöltebbé tet­te a föld emberisége között. Azt zengedezik nekünk 1952 esztendeje," hogy “Karácsony az emberiség örömünnepe”. Le­het-e örömünnep azok számára, akik fegyverrel kezükben lövik halomra egymást. Akiknek Ka­rácsony éjjelén a tábor szem­forgató csuhása a “Békesség az Istennek a mennyekben és a földön az embereknek” szózatot kántálja. Ezek az emberek ont­ják egymás vérét, gyilkolják egymást és soha semmi össze- különbözésük nem volt, sohasem látták egymást, de mert az ural­kodó osztály kezükbe kényszerí­ti a fegyvert, lőni, gyilkolni kell ha akarnak, ha nem. Furcsa do­log az, hogy Krisztus születése óta minden esztendőben, 1952- szer már az emberek közötti bé­kességről zengedeznek és min­den esztendőben jobban és csú­fosabban az ellenkezőjét cselek­szik az uralkodó osztály paran­csára és annak érdekében. Nem volna-e sokkal üdvösebb, ha az emberiség az egész világon, ahol még kizsákmányolás létezik, azt az erőt, energiát és áldozatot a saját érdekükben, a krisztusi ta­nítások szellemében “Békesség az emberek között a földön” ál­doznák fel, mint egyes kiváltsá­gosak érdekében. Ebben az esztendőben is, mint ahogyan az elmúlt 30 vagy 35 esztendőben, sok mülió anyá­nak, apának, testvérnek, feleség­nek szivet facsaró könnyek gyűlnek a szemébe, mert szeret­teik valahol a harctéren, idegen országban pusztulnak el. Két­ségbeesésünkben nem találjuk a kivezető utat, pedig előttünk áll, csak bátorság kell, hogy arra lépjünk. 1952 esztendeje, hogy a ke­resztény egyház átvette Krisz­tus tanítását és a szemforgató farizeusok saját és gazdáik ér­dekében téves utakra terelték. Ne adjon okot arra, hogy felad­juk az emberszeretet vallásának tanítását, amely ma úgy hang­zik: “Világ munkásai egyesülje­tek, láncaitok helyébe egy szebb világot nyertek”. Nem sokkal szebben hangzik ma a 20-ik szá­zad második felében, hogy “Egynek a sérelme valamennyi­ünk sérelmét jelenti“. Ez a jelszó ma rettegésben tartja a világ kizsákmányoló osztályát, annak minden szószá­tyárkodóit. Fegyvert, fegyver tetejére raknak, millió és mülió tudatlan és serdületlen gyerme­ket annak kezelésére tanítanak, hogy egyszer és mindenkorra ki­végezzék a krisztusi tanítások maradékát: “Szeresd felebaráto­dat mint ön-ön magadát”. A vi­lág egy hatalmas részében ma milliókat tanítanak az embersze- retet vallására, a békére és ez nap-nap után teret hódit a vi­lág minden részében, ezért a bé­kéért áldozni kell, azért a béké­ért dolgozni kell és fogadjuk meg Krisztus születésének év­fordulóján és az uj év estélyén, hogy az 1953-ik esztendőben se­gítségére leszünk azoknak, akik egy újabb társadalom építésé­nek útját egyengetik azáltal, hogy fokozottabb méretekben építjük az EGY NAGY SZER­VEZETET, A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUST, és az IWW-t. Egy ilyen karácsonyt, egy ilyen újévet kívánok a BÉR­MUNKÁS olvasóinak. Köhler A KÉMKEDÉS MESTERE TOKYO — A japán hatósá­gok letartóztatták Masai Mitus- hashi rádió mérnököt, amikor észrevették, hogy titkos rádió­jelentéseket küld valahová. A vizsgálatnál kitűnt, hogy Mitus- hashi az oroszok részére kém­kedett és azoknak küldte a tit­kos rádiójelzéseket. De az is ki­tűnt a vizsgálatnál, hogy ezen titkos jelzésekről az amerikai kémszolgálatnak is tudomása volt, vagyis Mitushashi úgy az amerikai, mint az orosz kém­szolgálattól fizetést húzott, mi­ért is a japánok most nem tud­ják, hogy mit csináljanak vele. Egyenlőre a “mester-kém” cí­met adták neki. KÉT HÍR Az amerikai sajtó csak igen rövid tudósítást hozott a Bécs- ben lefolyt békekonferenciáról. Leginkább azzal dicsekedtek, hogy nem akadt ismertebb ame­rikai, aki részt vett volna eb­ben az “árulásban”, mert a bé­kekonferenciát az emberiség el­len elkövetett nagy árulásnak szerették volna bemutatni. Ugyanakkor az összes ameri­kai lapok feltűnő módon közöl­ték William A. Worton nyugal­mazott generálisnak háborús uszitó nyilatkozatát. Worton, aki egyideig Los Angeles város rendőrfőnöke is volt, Los An­gelesben tartott beszédében azt követelte, hogy az Egyesült Ál­lamok haladéktalanul támadja meg a Szovjet Uniont. A Szovjet Unionban csak 6 és fél millió kommunista van, — ordította Los Angeles hőse, — és ez a kis csoport tartja rab­szolgaságban a 180 millió oroszt meg a 600 millió másféle népet. Ezeket tehát nekünk fel kell sza­badítani s azt csak úgy tehet­jük, ha azonnal támadunk. íme, a békére való felhívást árulásnak, a háborús uszítást meg hőstettnek tüntetik fel. Washington — Hat nyugat­európai ország tiltakozást nyúj­tott be az Egyesült Államok kormányához azon uj törvény ellen, amely december 24-én lép érvénybe és amely jogot ad az amerikai hatóságoknak arra, hogy “megrostálja” az ideérke­ző hajók legénységét. A kifogá­solt McCarran-Walter bevándor­lási törvény megköveteli, hogy hinden ideérkező idegen hajó al­kalmazottja áUitson ki egy ivet arravonatkozólag, hogy milyen politikai pártnak volt a tagja. És ha a hajós valami olyan párt­nak volt már tagja, amely a “kormány erőszakos megdönté­sét” hirdeti, akkor itt nem en­gedik partra. — A McCarran- Walter hirhedt törvény ellen nagy panaszt lehet hallani az Egyesült Államokban is. Washington — A távozó munkaügyi miniszter azt mon­dotta, hogy a déli államokban a textü-ipar minimális órabérét okvetlenül fel kell emelni lega­lább egy dollárra, mert jelenleg több mint 75,000 egyén 87 cen­ten alul keres és abból nem tud­nak megélni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom