Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-12-20 / 1760. szám
1952. december 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Harc a piacokért törekszenek arra, hogy azt túlhaladják. Borzalmas nagy akadályokat gördit ennek végrehajtási útjába az iparilag fejlett államok munkásainak tunya közömbössége. Azoknak az államoknak, amelyek iparilag elértek oda, hogy a termelés és szétosztás eszközeit minden további fejlesztés nélkül átültethetik a közös termelés és szétosztás társadaloméba, maga a munkás- osztály nincsen arra felkészülve, nincsen arra nevelve. Amerika a világ leghatalmasabban kifejlett ipari államában a munkásosztály ma jobban szét van tagolva mint bármikor ezelőtt. Az óriási része az osztálytudatos munkásoknak az európai és ázsiai módszereket kívánja alkalmazni a magántulajdon rendszerének megszüntetésére, a jövő társadalmi rendszer bevezetésére. Ebben az államban nincs átmeneti időszakra szükség, hogy kiépítsük az iparokat. Ezt elvégezte a kapitalista osztály. A munkásosztálynak egyetlen dologra van szüksége, hogy megtanulja a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba való átültetését. Ennek az elérésére nincsen politikai humbugolásra szükség. Az osztálytudatos munkásságnak arra kell törekednie — a szocialisták és kommunisták minden fajtájának, — hogy kiépítsék azt a szervezetet, amely átveszi és folytatja a termelés és szétosztást az összemberiség javára. Egy ilyen szervezetnek az alapjai levannak rakva és annak keretei olyan szélesek, hogy abban minden dolgozó megtalálja az őt megillető helyet, nem parlamentben, hanem a termelés és szétosztás ágazataiban. Amerika munkáságának az EGY NAGY SZERVEZETEN keresztül kell építeni a jövő társadalmát a régi társadalom keretein belül. Amikor Amerika munkásosztálya tudatára ébred annak, hogy a társadalmi helyzetének változtatására forradalmi gazdasági szervezetekben tömörüljön, nyert ügye lesz. Nem csak saját ügyének intézését veszi kezébe, hanem óriásit fog lendíteni a magántulajdon rendszerét eltörölt és az iparizálás rendszerére átlépett államokban. Ma ezek az államok kényszerítve vannak saját intézményük védelmének érdekében kifejleszteni a minden izében káros hadsereget. Ha ma a világ minden állama egybeforva az emberiség haladásának, jóvoltának építésére szentelné azt a vagyont, energiát, amelyet a rombolás és testvér gyilkolásra költ el, máról-holnapra a mesebeli paradicsomi kertre változtathatná át ezt a földtekét. Nem kellene reszketnie a rohamosan közelgő válságtól, nem kellene reszketnie az elkövetkező nyomortól, szenvedéstől, nem kellene reszketnie egy újabb világháborútól, egy újabb borzalmas rombolástól. Azt a borzalmas áldozatot, amelyet a világ munkásosztálya évszázadokon át a kizsákmányoló osztály érdekeinek megvédelmezésére fordított csak annak egy kis parányi részét saját érdekeiben áldozná fel, egyszer és mindenkorra megszűnnének a háborúk, (Vi.) Az IWW azon megállapítása, hogy minden társadalmi illetve' osztályharcnak, ezáltal a nemzetek közötti harcnak is a kezdete, gazdasági harc, mostan a két részre oszlott világban ezt bizonyítják sok oldalról. Még a hideg, vagy ideghá borúnak nevezett mostani szakasz is, legnagyobb részben gazdasági bojkott, kereskedelem akadályozása, az egész világnak diktált, kereskedelmi korlátozások, melyeket a nemzetközi tőkések részben egymás között, részben a Wall Street-i központjukból szerveződött meg. Ők tudják, habár a néptől elakarják titkolni, hogy a szocializmusért folytatott harc, teljesen gazdasági harc. Azért ők teljes erejükkel arra fektették a súlyt, azért akadályozták meg, sok-sok billió amerikai dollárok osztogatásával, a nyugati államoknak, a szocializmus útjára tért országokkal való kereskedelmét. ÚJJÁÉPÍTÉS Ők tudták, hogy a népi köztársaságok, illetve szocialista útra tért országok lerombolva, kirabolva, óriási nehézségekkel küzdve, emberfeletti erőkkel kell, hogy rendelkezzenek, ha a saját erejükből akarnak uj életet kezdeni, gyáraikat, szállítási eszközeiket kiépíteni, ők nem is bírták elhinni, lehetetlennek tartották azt, hogy ezen országok saját erejükből, a nemzetközi tőkések segítsége, azok által uralt gyárak, nyersanyagok megtagadása ellenére is képesek lesznek újjáépíteni országaikat. A modern termeléshez legjobb gépek, eszközök szükségesek. Mindezeket a nyugati, a tőkések által uralt országokban nem csak, hogy épen hagyták, hanem még nagyban kiterjesztették, a második világháború alatt. Valamint a nyersanyagok fölötti kontrolt teljesen a nemzetközi tőkések, amerikai bankárok vezetése alatt tartották körmeik között, a világ kétharmad részén Azon részén, ahol még hatalmas mennyiségben volt és van nyersanyag. • így nem értve meg a felszabadult munkásság vasakaratát, teremtő munkaerejét, azon uj erkölcsöket, mely szerint a munka legmegbecsültebb cselekvés, amelyet disőitenek, jutalmaznak. Valamint azt a tényt sem értették meg, hogy a nemzetközi szocializmus, nemzetközi alapon segíti egymást és a tőkések által megtagadott nyersanyagot ha önön maguk nem tudták előállítani, akkor olyan társ-országot kaptak, amelyek képesek voltak, ha mindjárt önfeláldozás révén is adni, hogy a termelést, újjáépítést gyorsíthassák. TERMELÉSI FELESLEG MINDENFEi^ Most már azon kétségbeejtő helyzetbe kerültek a tőkések a nyomor és szenvedés az egész világon. Köhler minden országban, hogy termelési fölöslegeiket nem tudják elhelyezni. Amig a szocialista országokkal Wall Street tiltja a kereskedelmet, valamint már meghódított piacokat, görcsösen tartja karmaiban, igy leginkább Anglia, Franciaország és Belgium országokban jajgatnak a tőkések, a gyárosok több piacért. így jutott a világrendszer abba az állapotba, mely szerint a szocialista országok termelési rendszere, melyet a kényszer — a tőkések bojkottja — fejlesztett rohamosan oda, hogy most már nem csak a társországoknak, hanem sok olyan országnak is felajánl ipari cikkeket, melyeknek eddig a tőkés országok szállítottak. De viszont, a tőkés országoknak is felajánl piacot, La a cserekereskedelem alapján elfogadják azt. Azért sírnak a tókés rendszer vénasszonyai, köztük Drew Pearson is, hogy az oroszok, piacok ígérgetésével akarják szét- ugrasztani a tőkések szövetségét. Nem csak az ilyen fizetett siratok, hanem a tőkés rendszer főápolói, mint L.. W. Douglas, aki a Wall Streetet képviselte, a Downing Streeten Angliában. Aki éveken keresztül közeli szemlélője volt az európai gazdasági rendszer bomlásának. Valamint első kéztől kapta a felvilágosítást, hogy ezen említett nyugati országokat megfojtja az amerikai tőkések azon követelései, hogy ne kereskedjenek a szocialista országokkal. Már Douglas, Churchill, sőt sok amerikai nagytőkés tudja, hogy annak fejlődését gyorsították. Szinte kényszeritették arra, hogy egymást segítve, mentői kevesebb idő alatt, mentői többet termeljenek. Nem várhattak, nem remélhettek, a nyugati országoktól árut, gépeket, termelési, szállítási eszközöket. Beismerik, hogy a “hideg háború”, illetve a gazdasági háború, fiaskóval végződött. Tehát Douglas, s sok más ilyen befolyásos bankár, gyáros azt követeli, hogy még a szocialista országokkal is fel kell venni a kereskedelmet. Nem csak megengedni Angliának, Franciaországnak, hanem Amerikának is teljesen a szabad kereskedelem útjára kell térni, ha nem akarják a tőkés szövetség szétrobbantását. A detroiti “Gazdasági Club” bankettjén, ahol a General Motors uj főnöke, Harlow H. Curtis mutatta be, Douglas a következőket mondta: “Úgy a múltban, mint ma, a kereskedelem a béke hírnöke. Az összes népekkel való kereskedelem, a kiilömbcző népeket hozza össze a közös megértésre. Megértik egymás gondolatait, azáltal elintézik a nézeteltéréseket.” Majd tovább folytatja, ami leglényegesebb a detroit vidékének legnagyobb iparfejedelmei előtt mondva: “Mi félre vagyunk vezetve az uj felelőségeink által. Mi csalódottak, türelmetlenek, sőt támadók lettünk. Nekünk ezt meg kell szüntetnünk, Nagy elővigyázat, türelem kell most.” Tovább folytatva: “A mi uj helyzetünkben, mely a hitelező helyzete, nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk az állapotokat, leginkább a keleti országokkal kapcsolatosan. Nekünk kereskedelem kell, nekik is. Senki nem exportálhat, behozatal, importálás nélkül.” A VÁMFALAK Amerikában évtizedeken keresztül, nagy és erős vámtarifa lett emelve a behozatal ellen. Most úgy Douglas, mint sok gyáros, de leginkább kereskedők azon vannak, hogy ha megakarják tartani a tőkés szövetséget, leginkább az európai társakat, akkor ezen behozatalokat nehézzé tevő vámtarifákat el kell távolítani, vagy annyira leengedni, hogy az európai országok ide is tudjanak szállítani, azáltal visszafizetni a kölcsönök egy részét. De ami legjobban fáj az angoloknak, sok amerikai és japán gyárosnak, hogy Ázsiával, illetve a hatalmas nagy Kínával való kereskedelmet megtiltja nekik a Wall Street. Nagyon sok amerikai gyárosnak, trösztnek gyárai vannak Német, Olasz. Francia és Japán országokban, melyekből csak úgy húzhatnak hasznot, ha azoknak piacot engednek és ide vissza hozathatják nagyobb vám nélkül az olcsó munkaerővel gyártott dolgokat. Ezeknek a szószólója Curtis, Wilson, Dodge, Douglas, Dulles. Ők látják, hogy a bojkot, a blokád nem akadályozta meg a szocialista országokat a fejlődésben, sőt ellenkezőleg, segítette. Tehát ha nem tudták azokat megölni, most hajlandók velük kereskedni. A KOMMUNSTÄK NYERESÉGE RÓMA — Az olasz kommunista párt vezérének, Palmiro Togliattinak a soffőrjét, a 41 éves Reclus Monarit nagy szerencse érte, 87,360 dollárt nyert az országos “football pool” fogadáson. Az újságírók azt hitték, hogv a hirtelen meggazdagodott ember hátat fordít eddigi elveinek, azért nagyon meglepődtek, amikor Monari kijelentette: “Ez a vagyon, kicsi vagy nagy, nem fogja megváltoztatni az én eddigi életemet, cselekedeteimet és gondolkozásomat. Remélem, hogy ez az összeg alkalmat nyújt arra, hogy jobban támogassam az ügyünket. A nyeremény jórészét tehát, a párt támogatására adom és természetesen Togliatti elvtársnak is adok egy szép ajándékot.” De azért amikor Monari meghallotta, hogy ő a “football pool” nyertese, gyorsan beugrott a Togliatti automobiljába és hazahajtott, hogy feleségének elmondja a nagy újságot, Togliatti pedig kénytelen volt bérkosit felfogadni, amikor hazament. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse/•«»srébe?
