Bérmunkás, 1952. július-december (39. évfolyam, 1736-1761. szám)
1952-07-12 / 1737. szám
1952. julius 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ELŐKÉSZÜLETEK A nagytőke taktikája, amikor a profitrendszer veszendőbe van, mindenütt egyformán veti le a demokráia álarcát és kijön a fasiszta rendszerrel, mint a tőkés termelési rendszer legbrutá- lisabb formájával. Horthy, Hitler, Mussolini éppen úgy kezdték el, mint ahogy most már évek óta szemünk előtt folyik le az amerikai demokrácia fascinálódása. Kezdődött a “vörös” üldözéssel, amely teljes hisztériába csapott át, mindenki kommunista, “társutas”, aki nem pontosan úgy gondolkozik, mint azt a tőkésosztály előírja. A baloldali munkások százai ellen indult meg a boszorkány üldözés, ki börtönbe, ki deportálás alá került, kit pedig fekete listával igyekeztek éhhalállal elpusztítani. Tudósok, tanárok, irók, művészek százai vesztették el állásaikat, tették lehetetlenné, hogy megélhetésükért dolgozhassanak, alkothassanak. Mi jől láttuk és számtalanszor megírtuk, hogy ez a boszorkányüldözés nem fog megállni a vörösöknél, hogy az csak a kezdet. Először a legöntudatosabb rétegét a munkásosztálynak hal- gattassák el, hogy azután sor kerüljön a szakszervezetekre is, mert a nagytőke elérkezettnek látja az időt, hogy visszaállítsa a korlátlan uralmát, amelyhez szüksége van a szakszervezetek megsemmisítésére' is. Szégyenletes volt ebben a hajszában az, hogy a feszítsd meg kiáltok között leghangosabbak voltak a szakszervezetek vezetői, akik nagyon kedvező alkalomnak találták ezt a helyzetet arra, hogy megszabaduljanak az öntudatos tagjaiktól és biztosítsák a maguk uralmát a szervezet munkások felett. Nem látták meg azt, hogy a nagytőkének csak előnyére lesz a uniók elleni harcában az, ha ilyen könnyűszerrel megszabadulnak a harcos, öntudatos dolgozóktól. Ma már, amikor a Taft-Hart- ley, Smith és a McCaran törvényekkel guzsbakötötték a dolgozókat, a nagytőke elérkezettnek látja az időt arra, hogy olyan törvényekkel jöjjön ki, amelyek lehetetlenné teszik a dolgozók harcát a nagyobb bérekért, a jobb munkaviszonyokért, amely törvények megadják a lehetőséget arra, hogy a már kivívott előnyöket is megsemmisítsék. Egy, illetve több olyan törvényjavaslat van a kongresszus előtt, amelyek a szakszervezetek erőtlenné tételét, összetörését célozza. A fő cél a sztrájkok l meggátlása, egyrészt még a Taft-Hartley törvénynél is hosz- szabb várakozási idővel, másrészt és ez a fő cél, megakadályozni azt, hogy egy ipar egyszerre állhasson elő bérkövetelésekkel és hogy ha szükséges egyszerre menjen harcba annak a kivívásáért. Minden üzem dolgozói külön- külön, külömböző időkben állhatna elő a követeléseivel és igy egyenként, a munkások egységét megosztva, egyik gyár dolgozóit a másik gyár dolgozói elleni sztrájktörőül felhasználva, könnyűszerrel lehetne egyik üzem dolgozóit a másik után megtörni, akarat nélküli rabszolgává tenni. Az acélsztrájk kihúzása a gyárosok által azt célozza, hogy előkészítsék a hangulatot arra, hogy a nagytőke végrehajtsa a tervét, a unionok megsemmisítését. A közvélemény irányítása szintén a nagytőke kezében van és a közvélemény irányítók már teljes erővel gyúrják Amerika öntudatlan népét, a szervezett munkások ellen. Hazafiatlanság- gal vádolják meg az acélmunkásokat, kik meggátolják, hogy “a fiaink Koreába elegendő munícióhoz jussanak, ezzel veszélyeztetik az életüket. Persze ez is egy nagy hazugság, mert nem csak elegendő muníció van raktáron, hogy hónapokig elég legyen, de a kormánynak, ha arra szüksége volna, módja van, hogy az összes acélt lefoglalja a hadi célokra. De nagyon jellemző, hogy a másik fél, az acélbárók hazafi- ságát illetőleg eszükbe se jut firtatni, pedig azoknak csak a soha eddig el nem ért hatalmas profitjuknak egy kis hányadáról kellene lemondania. De a fő cél a sztrájk-ellenes hanglat kitermelése. Természetesen a dolgozókat sajnálják, azok érdekeit védik, azok szabadságjogait látják veszélyeztetve a uniók és a sztrájk által. Elsírják, hogy a szegény munkások milyen sok munkabért veszítenek el a sztrájkok folytán, persze azt nem firtatják, hogy mennyit veszítenek el a munka- nélküliség, betegség, baleset folytán. A nagytőkéhez nagyon közelálló “U.S. World News and Report“ hetilap, most egy ravasz statisztikát közöl, hogy minél megdöbbentőbb szám kerüljön ki a viszteség listára, azért nem egy évi kimutatást közöl, hanem az elmúlt hét év sztrájk veszteséget összegezi és a lap szerint a második világháború befejezése óta 350 millió munkanap veszett el és a munkások 4420 millió dollárt vesztettek munkabérben. Ezek a számok óriásiak, de félrevezetők, mert valójában, a dolgozók mint összeség nem veszítette el ezt az összeget, mert egyrészt ez megtérült a magasabb munkabérben, jobb munka- viszonyokba, amelyeket elértek a sztrájkal, (amely alatt pihentek, ami ráfér a dolgozóra), de jól tudják, hogy ezalatt az idő alatt volt elég szén, villany, autó, mosógép,' bútor, stb., sőt a raktárak ma is túlzsúfoltak, ami azt jelenti, hogy a dolgozókat amúgy is elérte volna ez a veszteség, munkanélküliségbe, rövi- debb munkaórák dolgozásába, mert még nagyobb túltermelés állt volna elő, ha az üzemek zavartalanul dolgoztak volna. Végül, de nem utoljára, ha a munkások elfogadták volna ezt az elméletet és nem harcoltak volna jobb bér- és munkaviszonyokért, akkor ma is 12 órát dolgoznának éhbérekért, kivolnának szolgáltatva a gyárosok kénye-kedvének, nem volna fizetett szabadság, seniority és más sok előny, amit a dolgozók harcai, sztrájkokkal vívtak ki. Sajnos, hogy Amerika dolgozói olyan uniókba vannak szervezve, amelyek képtelenek arra, hogy a most készülő nagy harcba megállják a helyüket, hogy visszaverjék a nagytőke támadását. Erre csak olyan szervezet mint az IWW lenne képes, amely a nagytőke támadására, a dolgozók egységes ellentámadásával felelne. A harcot a munkahelyen vívná meg és nem bízná ezt féker polgári politikusokra. Az IWW az osztályharc elméletén állva, nem csak a napi harcokra neveli a dolgozókat, hanem előkészíti őket a kapitalista rendszer elleni végső küzdelemre az Ipari Demokráciáért, amelyben majd nem lesznek sztrájkok, de munkanélküliség sem, mert nem profitra, hanem szükségletre termelnek. BAJOK VANNAK Évek óta az amerikai adófizetőkből kiszedett billiókkal, különböző címeken, csillagászati összegeket szállított a kormányzatunk más országok kormányainak, hogy összehozzon egy oly szövetséget, amelyet amerikai irányítás alatt fellehessen vonultatni, a kapitalista rendszert megszüntető országok népei ellen, amellyel meg lehet akadályozni, hogy újabb országok ráz- : zák le a kapitalista jármot a 1 nyakukról. Számtalan esetben jelentették be, hogy ez a törekvés teljes si- i kerrel járt és évek óta szállít- i ■ ják az amerikai hajók a fegyve- r reket a felállítandó hadsereg ré- • szére, amelyből ez év végén 50 hadosztálynak kellene harcra készen lenni, de ezideig valóságban — a tábornokok seregét leszámítva —■. még egyetlen hadosztálya sincs az “Egységes európai hadseregnek.” Most, amikor a “hadsereg” amerikai főparancsnoka Ridgeway tábornok szemle utón van, a szövetséges országokban, kitűnt, hogy mindenütt egész rendőr hadseregekre van szükség, hogy a főparancsnokot megóvják a szövetséges népek “szere- tetétől”. Kitűnt az, amit mi mindig hangsúlyoztunk, hogy a szövetséget az amerikai kormány a szóbanforgó országok kormányaival kötötte meg és ahoz sem az amerikai, sem az európai népeknek semmi köze sincs, sőt az európai népek a legnagyobb mértékben ellenségesen viselkednek ezzel az imperialista célú szövetséggel. Hogy Francia és Olaszország népére nem számíthatnak, azt már régen tudják, de most kitűnt az is, hogy ugyan igy nem számíthatnak arra sem, hogy a német népet újra a militarizmus jármába lehet terelni. A keret- szerződés óta, még egy nap sem múlt el, hogy a Nyugat Német Köztársaság dolgozói figyelmeztető sztrájkokkal nem adnának kifejezést a tiltakozásuknak, a külön békeszerződés ellen és nagyon valószínű, hogy ez a mozgalom nem hogy lanyhulna mint ezt a kormányok számították, hanem olyannyira erősödik, hogy azt a parlament se fogja jóváhagyni. Az amerikai lapok mélységesen haügatnak a német dolgozók tiltakozó sztrájkjairól, de ezzel nem tudják azt meg nem történté tenni. Dánia, Norvégia, nem hajlandó megengedni repülő bázisok építését. Az előzővel szakítás előtt áll az amerikai kormány, mert az nem hajlandó a szovjettel való kereskedelem megszüntetésére és leszállítja a Szovjet által rendelt teherhajó- kat. Franciaország csak védekező repülőgépekre hajlandó bázist adni, nem pedig bombázó gépekre. Angliában egyre erősödik a háború ellenes mozgalom, amely a Labor Partyt is harcra kényszeríti az amerikai hadviselés ellen. ’’Szakértők” szerint Európába csak a görög, török, jugoszláv és a spanyol hadsereg a megbízható, amelyeknek a népeit kegyetlen diktatúra nyomja el. Persze ezek megbízhatósága is csak a gyakorlatba fog bebizonyulni, mielőttünk nem kétséges, hogy ezekben az országokban is nagy tömmegek ellenzik a fenálló rendszert és egy háború esetén fegyverbe állva nagyon nagy az alkalom, hogy ennek tettlegesen is kifejezést adjanak. Ami pedig az amerikai felszabadítást illeti, ezek az országok ettől még jobban rettegnek, mint a háborútól. Nyugat-Korea felszabadítása elvette ettől nem csak a népek, hanem a kormányok kedvét is és ennek tudható be, hogy még a konzervatív körökben is erősödik az a nézet, hogy a fenálló ellentéteket háGriffin kardinális meg az angol katolikus főpapok szeretnének szentet csinálni ebből a középkori püspökből. Igen ám, de az egyház szabályai szerint a szenté avatás előtt a jelöltnek legalább három csodát kell csinálnia. A lefejezett püspökről azonban eddig még semmi csodatételt sem jelentettek. Griffin bíboros igen ötletes ember. Elhozatta a lakásába a “mártír” állítólagos koponyáját és pár nap múltán hirüladta, hogy annak jelenléte kigyógyitotta a betegségéből. íme, megtörtént az első csodatétel. És ki merne kételkedni ilyen magasrangu főpap, — egy kardinális — szavaiban ?A hívők semmi szin alatt sem mernék kétségbevonni ezt a csodatételt. Ezt nagyon jól tudják a főpapok, a nem-hivőkkel pedig mit sem törődnek, hiszen azoktól úgy sem húznak jövedelmet. íme igy születik a csoda! A babona terjesztői a szemük láttára, a legmerészebb hazugsággal képesek ámítani a hívők világát.
