Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-03-22 / 1724. szám
1952. március 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A FRANCIA VÁLSÁG A háború vége óta, most alakult meg a 20-ik francia kormány és nem kell valami nagy politikai előrelátás ahoz, hogy ez a kormány is nagyon rövid életű lesz. Abban a pillanatban, amelyben előterjeszti az adóemelést — amely nélkül nem lehet az Atlanti Szövetségben vállalt 12 hadosztály felállítani — miként elődje, ő is meg fog bukni. Nagyon érdekes játék az, ami a parlamentben folyik. A lisza- boni egyezményt, amely Franciaországot kötelezi a 12 hadosztály felállítására, elfogadták, de viszont az erre szükséges pénzt nem szavazták meg és kétségtelennek látszik, hogy nem is fogják ezt megszavazni, mert nem csak a baloldali dolgozó tömegek ellenzik ezt, de a francia nép túlnyomó többsége is ellene van, nem annyira az adóemelsének, mint az egész Atlanti paktumnak, amely a háború veszélyének, harctér színhelyének tenné ki Franciaországot. Amig csak úgy lehetett Marshall segélyt, kölcsönöket kapni, hogy elfogadjanak mindent, amit Amerika óhajt, addig csak ment a képviselő urak többségének a hozzájárulása, de amikor komollyá válik a háborús kötelezettség, akkor kormánybukás következik be. De a képviselő urak tisztában vannak azzal a hatalmas erővel, amelyet a francia szervezett munkásság jelent a háborús felszereléssel, az adó emeléssel szemben. A február 12-iki Páris környéki egy napos tiltakozó sztrájk megmutatta ezt az erőt, a szoc. dem. és a katolikus szak- szervezeti vezetők minden ellen- agitációja ellenére a munkásság egységesen köyetve a sztrájk felhívást. A Páris környéki iparok 80-100 százalékig megálltak és ami a leglényegesebb, az alapiparok, az úgynevezett nehézipar, a közlekedés, a közüzemek (fűtés, világítás, közúti közlekedés) 100 százalékban sztrájkoltak. Ami most Franciaországban megy végbe, az nem egyszerű kormányválság, hanem az egész rendszer és főleg az Atlanti Szövetség válsága, amely mint kezdeményezőt és irányitót az amerikai kormányzatot is súlyosan érinti, mert veszélyezteti a “szabad világ”-ba tömött billiókat is. “AMERIKAI MEGSZÁLLÁS” Még a legelfogultabb amerikai polgári újságíró sem állítja azt, hogy az amerikaiak nagyon népszerűek Európában. Sőt kénytelenek bevallani, hogy mindnagyobb tömegek jelszava az, hogy “Az amerikaiak menjenek haza és maradjanak otthon”. Sok minden előidézte ezt a hangulatot, de főleg az, hogy a francia nép Amerikában látja a háborús hisztéria teremtőjét és félnek, hogy Amerika kifogja robbantai a harmadik világháborút, amely halálos csapás lenne Franciaországra. Egyrészt mert polgárháborúval kezdődne és az egész ország csatatérré változna. Erről az Amerika ellenes hangulatról teljes képet ad egy francia folyóirat, a “Democra- tia Nouvalle” 1951 decemberi száma, amely teljes egészében ennek a kérdésnek van szánva. Munkásvezetők, tudósok, irók, művészek adnak hangot az Amerika ellenes nézeteiknek és azt meg is indokolják. Majdnem egyhangú az a megállapítás, hogy Franciaországot Amerika éppen úgy megszállva tartja, mint a háború idején Hitler, csak az eszközök különbözők, a lényeg ugyan az. Duclos kommunista képviselő szerint a Marshall terv arra kötelezte Franciaországot, hogy önként, azonnal felvilágosítást adjon gazdasági életéről. Arra kötelezte, hogy a frank értékét előírás szerint szabályozza, megszüntessen minden tilalmat a francia nyersanyag Amerikába vitele elől. A diplomáciai útlevéllel utazó amerikai üzletembereknek joguk van francia gyárak, találmányok felvásárlására, adó kedvezménybe részesülnek, profitjukat szabadon kivihetik Amerikába. BERLIOZ KÉPVISELŐ ÍRJA: Elhelyezkedtek nálunk hosz- szában-széltében (már mint az amerikaiak) lábukat az asztalra rakták. Elfoglalják a legjobb lakásokat és minisztériumokat, kikötőinket éppen úgy mint az újságjainkat, gyárainkat, ök ellenőrzik a közigazgatásunkat és ők parancsolják a fegyveres erőinket. Ez ellen tiltakozik Petit tábornok és azt írja: Hadseregünknek ezt az elnemzetietlenitését, amelyet a külföld akar, amely megalázza az országunkat, sem a hadsereg, sem a népünk nem akarja. Gilbert Bodia a szellem és a lélek megrontásával vádolja Amerikát, a filmet, a korrupt sajtót Amerika dominálja, tömegesen terjeszti az amerikai ponyvairodaimat. A rádiót az Amerika Hangja dominálja. Egyetlen hét alatt, — írja Bodia — hét uj film került bemutatásra Párisban. Mind a hét gyilkossággal tömött amerikai film. Strassburgban 3 hónap alatt 243 amerikai és csak 83 francia kép került bemutatásra. Az egyetemekről kiszorítják a haladó francia tudósokat és a tanszékeket amerikaiak foglalják el. Baby professzor azt írja: Fel kell áldoznunk egész iparágakat, koncessziókat kell adnunk a tengeren túli tervleteinken. Külkereskedelmünket alárendelték az amerikai érdekeknek. Le kellett mondanunk a németektől járó kártérítésről. Megtiltották nekünk, hogy békés megoldását keressük a vitenami háborúnak, kényszerítenek bennünket, hogy idegen érdekekért harcoljunk. A szervezett munkások, különösen a vasutasok és dokkmunkások sztrájkkal tiltakoznak az amerikai fegyverszállítások ellen. Ez az irányzat tért hódit a hadifelszerelési gyárakban is. A munkások nem akarnak fegyvereket gyártani.- Az egész ország el van árasztva Amerika ellenes röpiratokkal, plakátokkal. A gyárak, a házak kéményeire festik fel az Amerikai ellenes jelszavakat. A röpiratok kihangsúlyozzák, hogy a harcuk nem az amerikai nép, hanem az amerikai bankárok ellen megy, akik háborút akarnak. Ezeket magyarázzák az amerikai katonákhoz szóló angol nyelvű újságokban is, amelyek a béke megőrzésének a fontosságát magyarázzák meg. Emellett a francia frank értéke folyton csökken, a drágaság növekedik és a dolgozó tömegek életnívója már a minimum alá csökkent. Azért nem egyszerű kormányváltozásokra, hanem az egész francia gazdasági élet megváltoztatására van szükség. A hadi ipar felszámolása, a kereskedelmi kapcsolatoknak keleti országokkal való felvétele, enyhíthet csak azon a válságon, amelybe az Atlanti Szövetség háborús politikája sodorta Franciaországot, amelyért a felelőség az'amerikai kormányzatot is terheli. De meg kell változnia a francia gyarmati politikának is. Sürgősen békét kell kötni Vitenam- mal, amely háború naponta 5 millió dollárjába kerül az országnak. Ez a megegyezés csak Vitenam függetlenségével és egyenlő alapú kereskedelmi szerződéssel érhet véget. De ugyan igy meg kell egyeznie a marokkói, tunisi és egyéb gyarmati népekkel is. Függetlenség és egyenlő jogú kereskedelmi szerződések alapján lehetséges ez is, amely méltóbb a francia nép tradíciójához, mint az, hogy maga váljon egy gazdaságilag erősebb hatalom gyarmatává. Ez az elgondolás az, amelyet mind nagyobb tömegek ismernek fel Franciaországban. Ennek az irányzatnak a túlsúlyba jutásától fél az amerikai háborús nagytőke is és azért keresi a szövetséget a náci német és a fasiszta spanyol uralkodó osztályokkal, hogy velük tartsa sakkban az Atlanti Szövetségből menekülni akaró francia népet. SZENT FERENC NEVÉBEN Egyik katolikus lapban olvastam egy kis hirt, amely szerint a Szent Ferenc harmadrend ez évben az Assisi Szent Ferenc békeérmet John Dullesnek Ítélte oda. Őszintén megmondva, nem vagyok nagyon járatos az egyházi hierarhiába, nem tudom a “harmad rend” hölgyei, milyen szerepet játszanak az előkelő assisi szentről elnevezett rendben. De egy kétségtelen, hogy az Ítéletük azt igazolja, hogy az egyház a béke kérdésében nem harmad, hanem utolsó rendű szerepet tölt be. Az, hogy Mr. Dullesnek, a leghirhedtebb háborús uszitónak, ennek az atombomba diplomatának, reakciós republikánus politikusnak, ki Amerika külpolitikájának a tulajdonképpeni irányitója, a nagybankárok ügyvéde, Ítélte oda a békedijat, megmutatja teljes, meztelenségében azt a szerepet, amelyet az egyház ma és mindenkor betöltött. Mr. Dullesről mindenki tudja és ő maga sem tagadja, hogy a kapitalista termelési rendszer védelmébe, szükségesnek tartja a harmadik világháborút, hogy azokat az országokat, amelyek már megszabadultak a kapitalista kizsákmányolástól, összetörjék. Ennek a célnak az elérésése, járja a világot. Köztudott dolog a szerepe a koreai polgárháború kirobbanásában, hiszen fényképek igazolják, hogy napokkal a háborút megelőzőleg a határt vizsgálta, katonai kísérettel és a délkoreai parlamentben tartott beszédében kötelező esetén Amerika a legnagyobb ígéretet tett arra, hogy háború erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti őket. Ő volt a szerkesztője a japán “békeszerződésnek”. Ő hirdeti Kina bombázását és az atombomba sürgős használatát. Ilyen múlt után természetes, hogy az egyháznak ez a harmadrendű szerve Mr. Dullest találta a béke legkimagaslóbb apostolának, már annak a békének, amilyet a tőke és annak hűséges lelki csendőre, az egyház akar. Ebben a ’’békében” a kapitalizmus és az egyház teljesen uralná a népeket, a kizsákmányolás korlátlan volna. Irgalmatlanul kiirtanának mindenkit, aki ezt az istentől rendelt társadalmi rendszert nem tartaná a legjobbnak. Ezért a békéért száll egységfrontba 'a kapitalizmus az egyházzal. Ezért még azt is megbocsátják Mr. Dullesnek, hogy eretnek. SIKERTELEN ÉRVÁGÁS “Milyen idők, milyen emberek”, sóhajtozhatnak most az amerikai magyarok vezérei, a papok, urak, politikai felhajtok. Milyen kedvezően alakult a részükre az amerikai politika. Vad üldözés indult meg, minden gondolat szabadság ellen. A radikálisokat elnyomják, börtönAz ilyen rendszerben keményen büntetik azokat, akik ki merik mondani, hogy abban a madárijesztőben nincsen élet és erőt csak az emberek nagy félelme kölcsönöz neki s ha ez a félelem megszűnik, akkor a madárijesztő összeomlik. Rév. Menges papi furfanggal csavart egyet az igazságon, amikor azt mondotta, hogy a babona követéséhez kell a bátorság. Csak nézzünk magunk körül s láthatjuk, hogy éppen az ellenkezője az igaz. A bátorságot ma nem a vallások követői képviselik hanem azok, akik bátran meg merik mondani, hogy megszabadították magukat a babonás hiedelmektől, lerombolták a telkeiket elnyomó, rabságban tartó madárijesztőket.
