Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-03-08 / 1722. szám

1952. március 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN—ONNAN A múlt hét egyik legnagyobb eseménye volt az Atlantic Pact mögött csoportosult nemzetek lissaboni gyűlése, ahol most már véglegesen megegyeztek Euró­pa védelmének tervezetében. Ennek a tervezett védelemnek egyik föoszlopa a német katonai haderő uj felépítése, kimondott céllal, az oroszok elleni védeke­zésre. Valahogy azonban érthe­tetlen, hogy éppen a franciák annyira megijedtek az oroszok elleni védelmi német hadsereg­től, hogy közvetlen a lissaboni tanácskozás után, uj kormány- válság állt be Franciaországban. A francia kormány lemondásá­nak valódi okául nem a német védelmi hadsereg van megne­vezve, de azt mindenki tudja, hogy a fránciák, akik már egy­szer bekapták a kefét az álta­luk segített nagy német hadse­reg oroszok elleni felépítésében, nem nézik jó szemmel az uj né­met katonai hatalmat. Ha a USA által vezetett At­lantic Pact országoknál már a katonai megegyezés pillanatá­ban kormányválság áll be, mi lesz majd akkor, ha a felépített hadsereg fegyverrel a kézben készen lesz a védelemre. Külön­ben is ez a nagy védelmi han­gulat, ami különösen azóta lett nagy divat, amióta Koreában működnek az ágyuk, nagyon értelmetlenné teszi a “védelmi” szó megnevezését. Igaz, hogy ezelőtt is elég értelmetlen volt az ilyen védelmi megnevezés, mert pl. Hitlerék is kizárólag csak védekeztek és a 6 millió zsidó kiirtása csak egyik része volt az árja faj védelmének. Ma­napság azonban még sokkal komplikáltabb a “védelmi” szó igazi értelmének a meghatáro­zása. Mert például ha a régi né­met nácik által felépítendő had­seregről van szó, az éppen úgy néz ki a “védelmi” megszerve­zésben, mint amikor tegyük föl a bankrabló fegyverrel a kéz­ben saját magára alkalmazza a “védelmi” megnevezést. Nagyon kétséges, hogy nem-e éppen az Atlantic Pact mögött lévő or­szágok, nem-e fognak egymás védelmében nagyon sokat a bib­liai mondásra gondolni: “ments meg uram a barátaimtól, az el­lenségemmel majd én elbánok”. Mert ahogyan a valóságban van az európai helyzet, egy nagy kérdés, hogy az agyonvédelme- zési paktumból, ki is fog fölül­kerekedni győztesen?! Ez a nagy védelmi divat által­iéban hullámzik mostanában és méghozzá olyanok előtt is mode- li aktusban mutogatja magát, akiknek a részére az egyedüli ruházkodás csak legfeljebb a múmiái balzsamozás lehet, hogy valamiképpen megmaradjon a nyomuk az utókor számára. Egy ilyen társaság a saját ma­gát megkeresztelt Nemzeti Bi­zottmány, akiknek hivatásuk a felszabadulás után megvédel­mezni a magyar népet. Hogy miből állna ez a védelem? Hát elsősorban miniszteri állások kinevezésében azok részére, akiknek volt bátorságuk meg­védeni magukat, amit köznyel­ven a régi időben, meglógásnak szoktak nevezni. Ezek a meglógott, kétes múlt­tal rendelkező egyének, mint valami védőangyalok röpködnek most itt, sőt egyikük a múltko­riban Londonba repült át, ta­nácskozni a magyar nép védel­méről. Ezek között volt az egy­ik, aki mint védőangyal, a ma­gyar nép felszabadulásának vé­delmi ünnepét, százezer magyar munkás és paraszt torkának az átvágásával akarta ünnepies díszbe öltöztetni. Ezeknek a volt magyar uraknak a tanácskozá­sa minden időben a magyar nép “védelme” érdekében történik, már ahogy ők mondják, retteg­jen hát a magyar nép, ezeknek a védelmétől. Mert ők azok, akik a régi ki­rályi, földesúri, papi uralmat siratják, akiknek “védelmi” meg­nevezése úgy értelmezendő, visz- sza még mélyebb magyar nép- nyuzással, mint ami valaha volt, a magyar nép ezeréves múltra visszatekintő népnyuzási törté­nelmében. Ezek csinálnak itt Amerikában magyar alkot­mányt és ami még inkább eltor­zult agy velőt tükröz vissza, hogy erről komolyan vitatkoz­nak. Ha a “védelmi” szónak iga- ^i értelmét kutatjuk, a magyar nép és az itteni nemzeti bi­zottmánnyal kapcsolatban, meg­találjuk abban, hogy a magyar nép megmenekült a magyar bi­zottmány védelmétől. Van aztán egy másik ágaza­ta a védelmi hullámzatnak, ami lényegében ugyanaz, mint a nagyjelentőségű ügyeknél a vé­delem ellenkező meghatározása, formailag csak annyiban külön­bözik, hogy általános röhejre késztet, minden ép elmével gon­dolkodni tudó amerikai magyar munkást. Ugyanis arról van szó, hogy az egyik New York környéki magyar rádió óra meg­szűnt, azáltal, hogy annak ve­zetője meghalt. Most aztán nagy lármát csapnak a magyar reakció lapjaiban, visszaállítani ezt a magyar rádiót az amerikai magyar “kultúra” védelmére. Itt jön be aztán a röhej. Mert mindenről lehet a ‘védelmi’ szót félremagyarázni és alkalmazni, ha németekről van szó, a néme­teknél, ha az oroszokról, vagy franciákról, úgy azokról, mert ilyenek léteznek. De magyar “kultúráról” be­szélni azzal a rádió órával kap­csolatban olyasvalami, mint a ganéjhordásnál parfümös illat védelmére sürgős mentő akciót indítani. Mert különösen azon a rádió órán, minden volt, csak kultúra nem és még azok a rég kijátszott magyar lemezek is rikácsolva jutottak a hallgatók füléhez. Annak a rádió órának a tulajdonosa élhetett volna so­káig, de a magyar kultúrának azzal tett volna szolgálatot, ha azt a rádió órát még életében beszüntette volna. _ Persze ilyesmit nem várhat­tunk tőle, mert ő is a rádióval a magyar kultúrát védelmezte, ami összeadva annyit jelentett, hogy hát neki élni kellett. Most aztán halála után, mások akar­nak ennek az összeadási tétel­nek az élére kerülni, hát fel­csaptak magyar kultúrát védel­mezni. A múltkoriban egy isme­rősöm megvetően pillantva fe­lém, egy kis cikket nyomott a kezembe, azzal a megjegyzéssel, hogy nézzen egy régi IWW-istá- ra. Elolvastam és csak annyit mondtam neki, nézze én nem te­hetek arról, hogy egyes régi IWW-isták a bolondok házába kerültek. Hisz ilyesmi még a ’egfelsőbb kormány körökben is előfordult, ahol tényleges dolgok védelméről beszélnek. Mennyivel inkább előfordulhat olyanoknál, akik nemlétező valamit akarnak védelmezni. Amerikai magyar munkás, kutyabajod lesz azu­tán, az ihaj-csuhaj magyar kul­túra hallatára, egyenes védelmi vonalban fogsz haladni a régi speakeasyk felé, ahonnan ha ki­józanodsz, ugyanaz a magyar kultúra, a templom fog irányí­tani. így néz ki ma a magyar kultúra védelme Amerikában! (f.) HAZAFIAS VERSENY WASHINGTON — Szenátor Humphrey (D. Minn.) állítása szerint a jövedelmek bevallásá­Tisztelt Munkástársak: Mellékelve küldöm az előfize­tésemet a lapra és a naptárért járó összeget. J. Bognár, Hammond Tisztelt Szerkesztő: Megkaptam a naptárt, nagyon tanulságos. Itten küldök öt dol­lárt a naptár és egy évi előfize­tésért. John Éliás, So. Bend Tisztelt Munkástársak: A naptárt megkaptam, amely ezúttal is igen jó. Soraimhoz mellékelten küldök öt dollárt, előfizetésemre és a naptárért. S. Leleszi, Flemington Bérmunkás Kiadóhivatal: Itt küldöm a Bérmunkás nap­tárért az egy dollárt. Jós. Weszely, Chicago Tisztelt Munkástárs: Ami a naptárt illeti kitűnő mint azelőtt is mindig az volt és amig Geréb munkástárs fog­ja csinálni az is lesz a jövőben is. Elismeréssel tartozunk mind­azoknak, akik írásaikkal és bár­mily módon segítségére voltak nehéz munkájában. Abet Adám bemutatása és versei maga is megéri a naptár árát, nem is szólva a többi szépségekről. Szinte jól esik a szívnek ez a tanulságos irodalom, amit a naptár tartalmaz. A helybeli AZ IWW CHICAGÓI TAGJAI MOST SZOMBATON március 8-án, este 8 órai kez­dettel 4219 Lincoln Ave. első emeleti teremben tartják a téli évad utolsó TÁNCMULATSÁGÁT A tánczenét Ernie Hill és ze­nekara szolgáltatja. Jó ételek és hűsítőkről gondoskodva van. A Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is meg­hívja a Rendezőség. nál legalább 4.5 billió dollárt kitevő adóval csalták meg az államot leginkább azok, akiknek évi jövedelme meghaladja a 10.000 dollárt, akik általában hazafiságukkal kérkednek. Ez az összeg sokkal nagyobb volna, de szerencsére akad elég “hazafias besúgó”, akik megfe­lelő százalékért feljelentik a csa­lókat és igy az állam évenként jelentékeny összeget szerez visz- sza. Az elmúlt évben az állam 500.000 dollárt fizetett ki a “ha­zafias besúgóknak”, de csak az­ért ennyit, mert a törvény meg­szabja ezt a maximális határt. A hazafias adócsalókkal igy versenyeznek a hazafias adóbe- sugók. (falusi) könyvtárban, olvasóte­remben megismerkedtem Rubai- ját szerzőjével, Omár Khayyam verseivel és életrajzával, de ma­gyarul jobban hat rám mint an­gol fordításban. Azért köszöne­tét érdemel Abet, amiért átül­tette és Geréb muhkástárs ami­ért fölelevenitette ezen gyö­nyörű verseket és nem hagyta feledésbe menni ezen nagy köl­tőket. Azért szeretem a költő­ket mert örökösen másnak él­nek, világítanak a népnek. Fodoraé Cuyahoga Falls Tisztelt Munkástárs: Itt küldöm a naptár árat az 1952-es évre és egy dollárt fe- lülfizetésre. Joe Nemes, Carbon, Canada Dear Fellow Workers: My father Steve Bukovsky is sending you three dollars ($3.00) for the calendar. He enjoyed it very much. It have wonderful reading in it. Thank you very much for your troubles. Irene Bukovsky, Cicero Tisztelt Munkástársak: Mellékelve találnak egy 5 dol­lárról szóló pénzes utalványt és egy dollárt készpénzben. Össze­sen hat dollárt. Fordítsák az összeget egy évi előfizetésre és a naptárért, amelyet megkap­tam és köszönöm. John Schmutzer, Toledo MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
Oldalképek
Tartalom