Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-02-16 / 1719. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1952. február 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$3.00 One Year .........................$3 00 Félévre ................................ 1.50 Six Months ...................... 1.50 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ......... 5c , Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Előfizetés Kanadába egész évre ................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Az Egyesült Nemzetek szerepe Az amerikai közvéleményt irányitó sajtó nagy megrökönyödéssel kommentálta azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek egyik albizottsága 21 szavazattal 12 ellenében elfogadta az oroszok azon ajánlatát, hogy 14, eddig még nem tag országot együttesen vegyenek fel. Ezt a javaslatot az amerikai delegáció nagyon élesen ellenezte és ennek dacára is keresztülment a bizottságban. Ez volt az első eset, hogy az Egyesült Nemzetek bármely bizottságában is keresztülment valamilyen indítvány, amit az Egyesült Államok ellenezett. És éppen ezért olyan nagy itt a felháborodás, mert mindenki úgy képzelte és úgy hitte, hogy az Egyesült Nemzetek csak olyan báb-intézmény, amely úgy mozog, amint az amerikai delegátusok rángatják. Végre is az Egyesült Államok fedezi ezen intézmény költségeinek legnagyobb részét s ezen a jogon természetesnek tartják, hogy az csak az amerikai parancsok végrehajtója legyen. így is volt ez eddig s valószínűleg még sokáig igy is lesz, csupán ezen egy alkalommal vettek maguknak annyi bátorságot egyes delegációk, hogy szembehelyezkedtek az amerikai akarattal, mert arra számítottak, hogy a 13 uj tag felvételével úgysem zavarják meg az Egyesült Nemzetek eddigi egyensúlyát. Az oroszok ugyanis azt ajánlatták, hogy egyszerre vegyék fel tagoknak Bulgáriát, Magyarországot, Albániát, Romániát és Külső Mongoliát, amelyek az orosz érdekszférába tartoznak, továbbá az Amerikához huzó Írországot, Olaszországot, Finnországot, Ceylont, Nepált, Ausztriát, Jordánt, Libyát és Portugáliát. így tehát amig az orosz érdekeltség csak 5, addig az amerikai 9 uj szavazattal szaporodott volna. ' Dacára ezen ténynek és dacára annak, hogy az orosz ajánlat nem tett említést a Kínai Népköztársaságról, amelynek elismerését Amerika oly vehemensen ellenzi, mégis igen nagy ijedelmet okozott itt a bizottság szavazata, mert megmutatta, hogy egyes esetekben az Egyesül Államok el is veszítheti a United Nation feletti teljes uralmát. Jelen esetben a bizottság szavazása nem vezetett végleges eredményre, mert hamar kisütötték, hogy az uj tagok felvételéhez két-harmad szavazat többség kell s igy ezen uj tagok felvételét az Általános Tanács elé utalták, ahol egész biztosan az fog történni, amit az Egyesült Államok akar. És ezzel aztán tökéletes bizonyítást is nyert, hogy az Egyesült Nemzetek tulajdonképpen nem a világ bajainak megoldására alakított szervezet, amelyben minden országnak helyet kellene foglalni, hogy ott a külömböző nemzetek között felmerült ellentéteket megvitathatnák, hanem csupán csak az Egyesült Államoknak oly intézménye, amelyben a tőkés termelő rendszer védelmezőit akarják összegyűjteni, amelytől tehát távol akarják tartani azon országokat, amelyek feladták ezt a termelő rendszert. Európai Egyesült Államok A nyugateurópai országok valamilyen egyesítésének a kérdése már igen sokszor felvetődött, de a vetélykedés és külömböző érdekeltségek összeütközése minden eddigi kezdeményezést megsemmisítettek. Most azonban mintha komolyabban foglalkoznának ezzel a kérdéssel, mert az Észak-Atlanti Szövetség haderejét szervező Eisenhower generális nagyon sürgeti a dolgot. Eisenhower ugyanis azt tartja, hogy valamilyen “unity” (egység) nélkül képtelen kiépíteni a Nyugateurópát védeni képes nagy hadsereget. Ezért valamilyen “egység” megalakítását célzó konferenciára hívta meg az érdekelt országok külügyminisztereit. Ezt a konfreneciát a jövő hónapban fogják tartani. A konferencia összehívásáról dicsérőleg nyilatkozott nemcsak Acheson amerikai külügyminiszter, hanem még John Foster Dulles is, aki jelenleg Amerika külügyi politkáját megszabja. Ez azért nagyon fontos, mert ha az elnökválasztás után a republikánusok győznek, akkor Dulles lesz a külügyminiszter, de ha a demokraták maradnak a kormányban, akkor a mai alapon megint csak ő irányija tovább is a külpolitikát. Nyugateurópa országainak egyesítését leginkább a franciák ellenezték, akik méltán félnek a németek újbóli felfegyverzésétől, hiszen 1870 óta a németek már háromszor száguldtak keresztül Franciaországon s foglalták el még Párist is. Csak Dulles közbelépésének lehet betudni, hogy most már a franciák engedékenyebbek s hajlandók elnézni, hogy Hitler volt tisztjei újból német hadsereget szervezzenek. A francia politikusoknak Dullesék elmagyarázták, hogy olyan hadseregben, amelynek vezére Eisenhower, vagy valamelyik másik amerikai generális, a német haderő nem jelenthet veszedelmet Franciaországra. A francia politikusok elhitték ezt az állítást, mert megegyezik jelenlegi speciális érdekeikkel és azért most már várható, hogy létrehoznak valamilyen európai egységet, talán valamilyen Európai Egyesült Államokat, vagy az érdekelt államok valamilyen laza federációját. Hogy egy ilyen Európai Egyesült Államok majd mit fog csinálni, azt nagyon bajos megmondani. Ma csak azt látjuk, hogy Dulles és a mögötte álló tőkés érdekeltség az európai országok ezen szövetségét a Szovjet Union teljes körülzárására szervezi. Huss! Huss! Huss! A Nationa Broadcasting Company rádió leadása szerint néhány kongressmen (képviselők) zárt tanácskozáson kérdőre vonták Dean Acheson külügyminisztert, hogy az amerikai kormány miért fizette ki azt a 120,000 dollár bírságot, amit a magyar katona bíróság a határsértő négy amerikai repülőre kiszabott. Mit mondott, mit nem mondott Acheson ezen képviselőknek, nem árulták el. Azonban amikor az újságírók megkérdezték őket, hogy milyen magyarázatot kaptak a külügyminisztertől, ezt a választ adták: “A külügyminiszter megmagyarázta a körülményeket és most már mi is lát juk, hogy annál jobb, minél kevesebbet beszélünk erről a dologról. így nem kívánatos, hogy annak további publicitást adjunk.” Ejnye, ejnye! Csak nem ismerte be Acheson külügyminiszter, hogy az amerikai repülők “intelligence” (kémszolgálat) utón voltak? Mert ha igen, akkor abban az esetben a magyar katonai bíróság ítélete nemcsak jogos, de szerfölött enyhe is volt. Mert mi más egyebet mondhatott Acheson ennek a bizottságnak? Szenátor Johnson (D . Tex.) a bizottság elnöke, Acheson jelentése után csak annyit mondott, hogy “ez a dolog nagyon kényes (delicate) és minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb”. Ez a kijelentés és ez a “huss-huss-huss” nyílt beismerése annak, hogy a magyar katonai bíróság nem ok nélkül szabta ki a 120,000 dolláros büntetést s merő háborús uszítás volt az a mü- felháborodás, amit ezzel az üggyel kapcsolatban itt életrehivtak. Hát jól van, ha fátyolt akarnak borítani erre az ügyre, hát mi is hozzájárulunk. Legyen hát huss! huss! huss! De ugyanakkor a repülök megbüntetéséért még az amerikaiaknak is vadabbul ordító, vért követelő amerikai-magyar hazafias háborús uszító férgeknek meg jogosan mondhatjuk: Kuss! kuss! kuss! A gyalázkodó Pearson És hamár itt tartunk, hát megemlíthetjük, hogy most aztán alaposan kijár ebből a kuss-kuss-kuss-ból Drew Pearson washingtoni rovatirónak is és ha volna benne egy kis becsület, akkor alkalmazná is önmagára. Ez a Pearson ugyanis nagyon a begyébe vette, hogy a washingtoni magyar követet, Dr. Weil Emilt és a feleségét ldüldözi ebből az országból. Ezt úgy véli elérni, hogy addig rágalmazza a magyar követet és a feleségét, amig az amerikai okmány majd kimondja rájuk a “nem kívánatos” határozatot, ami a visszahívás követeléssel azonos. Pearson nem mond semmi újat Dr. Weil és feleségéről, hanem megismétli előbbi két “nagy vádját”: (1) Dr. Weil adta be Mindszentinek azt a vegyszert, ami a szentéletü embert vallomásra kényszeritette; (2) hogy Dr. Weil felesége, aki szintén orvos, Rákosi Mátyásnak a háziorvosa volt Budapesten. Az “aktedron” gyógyszer meséjén már mindenki nevet; sőt valamikor maga Pearson is nevetségesnek tartotta s csak most hisz benne, amióta a “megbízható magyar menekültek” informálták. És bizonyára ezektől vette át azt a gondolatot is, hogy Dr. Weü felesége valami szörnyű nagy bűnt követett el azzal, hogy Rákosi, vagy családjának tagjait gyógyította, másképpen nem ima Úyen együgyü dolgot a rovatában. Azonban ennek a rovatnak nem ez a legbárgyubb része, hanem az, amelyben a Weil házaspár kiűzését azért követeli, hogy azzal válaszoljon az Egyesült Államok kormánya a négy amerikai repülő megbüntetéséért. Ugyan mit érezhet magában Drew Pearson most, hogy Acheson “huss-huss-huss” információját nyilvánosságra hozták ?! Mert Pearson ebben a rovatban elárulja, hogy nemcsak megírta a Weil házaspárt gyalázó cikkeit, de egyben összeköttetéseit felhasználva tényleges befolyást akar gyakorolni a kormányra, hogy Dr. WeUt nyilvánítsa “nem kivánatosnak”. Megírja, hogy befolyásolta Jack Dempsey képviselőt (N.M.) továbbá Wayne Hayes (O.) és még más képviselőket, valamint Alex Wiley (R. Wis.) szenátort is. A rovatból ki lehet érteni, hogy a Pearson által ostromolt törvényhozók némelyike követelte a vádak bizonyítását, ami sértette a “nagy rovatirót”, mert úgy véli, hogy amit ő mond, azt ellentmondás nélkül kell elfogadni. Ezt magyarázza azzal, hogy a vádak bizonyítására nem lehet olyan tanukat kapni, akik megneveznék magukat, mert Magyarországon megbüntetnék a rokonait. Márpedig a tény az, hogy a Pearson informálóit nagyon jól
